2010. február 2., kedd

Urunk Bemutatásának ünnepe (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

Urunk Bemutatásának ünnepe (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

II. János Pál pápa a mai napot az Istennek szentelt élet napjává nyilvánította, mert Urunk templomi bemutatása példája minden Istennek felajánlott életnek. Jézust bemutatták Istennek, de az evangélista tudatosan hallgat arról, hogy helyettes áldozattal megváltották volna, mert Jézus véglegesen az Istené volt, halálával önmagát ajánlotta föl, és váltott meg bennünket. Jézus az ellentmondás jele lett, a hit próbaköve. Vele szemben nem elegendő a látszólagos rokonszenv, amilyen Pilátusé is volt, egész személyiségünkben kell elköteleződnünk mellette. A mai ünnepet a szent találkozás ünnepének is szokás nevezni. Simeon és Anna prófétanő készült a Messiással való találkozásra. A papi vagy szerzetesi hivatás is nagy szent találkozás pillanata. Krisztus világosságának fényében a fiatal fölismeri élete értelmét. Öröm tölti el szívét, és benső fölszólítást érez arra, hogy önmagát felajánlva Istennek, az evangélium világosságát terjessze. (Adoremus 2006)
További gondolatok...

URUNK BEMUTATÁSA (ünnep)

2010.02.02. kedd:

URUNK BEMUTATÁSA (ünnep)

Eljön templomába az Úr, aki után vágyódunk


Mal 3,1-4

Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is, -- mondja a Seregek Ura. -- De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s ki állhat meg az ő láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a posztóványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak, és tetszeni fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és mint a régi esztendőkben.

vagy

Zsid 2,14-18

Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel [Iz 41,8-9]. Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez [Zsolt 22,23], hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.

Zs 23

Zsoltár Dávidtól. Az Úré a föld s ami azt betölti, a földkerekség és minden lakója. Mert ő alapította a tengerekre, s a folyók fölé ő állította. Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén? Az, akinek keze ártatlan, akinek szíve tiszta, aki magát hiúságra nem adja, s nem tesz hamis esküt. Az ilyen áldást nyer az Úrtól, s irgalmat Istentől, oltalmazójától. Ez azok nemzedéke, akik őt keresik, akik Jákob Istenének arcát keresik. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, a harcban hatalmas Úr. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya.

Zsid 2,14-18

Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel [Iz 41,8-9]. Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez [Zsolt 22,23], hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.

Lk 2,22-40

Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: ,,Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve' [Kiv 13,2.12], és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: ,,Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát' [Lev 12,8]. Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: ,,Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te megváltásod [Iz 40,5], melyet minden nép színe előtt készítettél [Iz 52,10], világosságul a pogányok megvilágosítására [Iz 42,6; 49,6] és dicsőségére népednek, Izraelnek' [Iz 46,13]. Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: ,,Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át -- hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.' Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.

Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

2010. február 2. - Kedd,

Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,
fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona". Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt
Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki
Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek
kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr
Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a
gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám,
e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!" Ott volt Anna
prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai
előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte
meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és
imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament,
dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem
megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba,
a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt
bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés:

A karácsonyi utáni negyvenedik napon Jézus bemutatását ünnepeljük. A
helyszín a jeruzsálemi templom, ahová a mózesi törvények szerint elviszi
Mária és József az újszülött Jézust. A templomban két idős személy tűnik
fel, akik örömmel fogadják a gyermeket és hitvallást tesznek arról, hogy ő
a várva várt üdvözítő. Ők jelképezik mindazokat, akik az isteni ígéret
alapján évszázadokon keresztül várták a Messiást. Vágyakozásuk
beteljesedett, amikor megpillanthatták és karjukba vehették Jézust.
Érdemes volt várniuk, érdemes volt hinniük az isteni ígéretben. A i
szívünk is akkor fog megnyugodni, amikor megtaláljuk Istent.
(c) Horváth István Sándor



Imádság:

Ó Mária, tőled kell megtanulnunk, hogy Istenben bízzunk, főképp, hogy
reméljük üdvösségünket. Nem saját erőnkben kell bíznunk, csupán ezt kell
ismételnünk: Mindent megtehetek Abban, aki erőt ad.
Ó Mária, rád bízom magam; ebben a reményben élek, és remélem, hogy ebben a
reményben halok majd meg, ezt ismételve: Egyetlen reményem Jézus - és
Jézus után Mária.
______________________________

Urunk Bemutatása

A Gyermek Jézus bemutatása

2010. február 2.

Urunk Bemutatása

P. Jeffrey Bowker LC

Lk 2,22-40

Amikor elteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ahogy az Úr törvényében elő volt írva: az anyaméhet megnyitó minden elsőszülött fiú az Úr szentjének hívatik, s az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.

Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: "Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek." Apja és anyja csodálkoztak azon, amit fiukról mondott. Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: "Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak - a te lelkedet is tőr járja át -, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai."

Volt egy Áser törzséből való, Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya, aki már igen öreg volt. Hét évig élt férjével lánysága után, aztán özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált. Ebben az órában is odajött, dicsőítette az Istent, és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálem megváltását.

Miután így eleget tettek az Úr törvényének, lementek galileai városukba, Názáretbe. A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.

Bevezető ima: Uram, nyisd meg szívemet, hogy eláradjon bennem szívedből Szentlelked ereje. Szeretném lelkesen hordozni, mint a szívemből kiáradó fényt családomra, barátaimra és minden gyenge és üres szívű emberre. Szereteted tüze által akarom megmutatni mindenkinek, hogy Te vagy az igazi fény, dicsőség és ragyogás. Bárcsak betöltene engem az irántad való tökéletes szeretet!

Kérés: Uram, segíts, hogy megértsem keresztségem igazi értelmét, amikor elmélkedem arról, ahogyan megszentelődtél a templomban és a keresztfán.

1. Miért ajánlják fel Istennek azt, Aki már az Övé? Elmélkedjünk erről a jelenetről Isten szemszögéből. A Fiú, most, mint történeti személy, először lép be a templomba. A Fiú belép Atyja házába. A tökéletes Bárány, aki fenségesebb minden szentélynél, megengedi, hogy felajánlják itt, az ember építette helyen, amelyet azoknak a jeleknek az emlékére emeltek, amelyek a rá való várakozásról szólnak. Az Igazi Bárány megérkezett a felajánlás helyére. A templom elsősorban az áldozat helye Isten jóindulatának elnyeréséért. A jámborság helye, hogy megszabaduljanak a bűn örökségétől, az imádság helye, hogy méltó tiszteletet és dicséretet fejezzenek ki az egy igaz Isten előtt. És itt, és ma, Mária karjában jön az egyetlen méltó áldozat, mert nélküle nincs értelme semmilyen áldozatnak, akár szent rítusról, akár személyes életünkről van szó.

2. Mária teljes önfeláldozásának megújítása Most elmélkedjünk a jelenetről a Szűzanya szíve szerint. Az egyszerű felszentelési szertartás szerint a Fiú elismeri, hogy az Atyához tartozik, de ezt az elismerést a Szűzanya közvetíti azzal, hogy betartja a rituális előírásokat. De mégis, ki lehet ennek a gyermeknek a szószólója? Szólhat bárki is igaz szívvel arról, hogy Ő a lelkekért kíván szenvedni? Mária tiszta és alázatos szíve az Ő szószólója, az önfeláldozás és adakozás nyelvén beszél, amikor az előírt szavakat mondja. „Értük felajánlom magamat.” A világ számára közvetíti Mária azt, amit a Fia közölt vele, aki test a testéből. Mindennapi életünkben a Krisztussal való egység az apró eseményeknek is nagy jelentőséget ad. Kegyelemből egy test vagyunk, ez lehetővé teszi, hogy az Ő nevében küldetésünknek szenteljük magunkat. Cselekedeteink forrása Krisztus élő jelenlétének hatalma, Ő irányítja szívünket és akaratunkat.

3. „Mindent, ami vagyok, mindent, amim van, neked ajánlom fel, Uram.” Most elmélkedjünk Krisztus keresztfán függő testének igazi templomáról, ahol minden megszentelés tökéletessé válik. Krisztus megengedi, hogy kimondjuk az Ő szívéből szóló szavakat. Ha hűségesek vagyunk keresztjéhez, akkor idővel beszédünk is tökéletesebbé válik. A keresztségi fogadalom arról szól, ami Krisztus szívében van, azért, hogy szavai szívembe hatoljanak, hogy kőszív helyett új szívem legyen. Úgy szeretnék szólni, ahogyan Krisztus beszél: tisztán, szegényen, engedelmesen, azon a nyelven, amelyet a Kereszt alakít és hitelesít. Az, hogy meghaltam a bűnnek és önzésnek, elvezet Isten Országa új emberének feltámadásához a Krisztus oldalából kiáradó Szentlélek tüze által.

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, tedd lelkemet templommá, mely méltó arra, hogy belépj hozzám! Szívem falait díszítse a tisztaság, őszinteség és igaz törekvés mindenben, amit mondok és cselekszem. A padozat, amelyen lépkedsz, hordozza a szerénység és őszinteség pecsétjét, és vezessen el téged teljes szeretetemhez!

Elhatározás: Ma egy szentséglátogatásban megújítom a Krisztus Szíve iránti személyes odaadásomat, és megemlékezek minden megszentelt életű férfiről és nőről szerte a világon, akik ezen a napon újítják meg szerzetesi fogadalmukat.


A Pápa ima szándéka 2010. február hónapra:

A tudósok: Hogy valamennyi tudós és értelmiségi az igazság keresése által eljusson az egyetlen igaz Isten megismerésére.

Az egyház missziós önazonossága: Hogy az Egyház, saját missziós önazonosságának tudatában, arra törekedjék, hogy hűségesen kövesse Krisztust, és hirdesse evangéliumát minden népnek.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Szent Pál évét segíti.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger