További gondolatok...
2010. február 13., szombat
Évközi idő, 5. hét Szombat
További gondolatok...
Évközi ötödik hét – szombat
2010.02.13. szombat
Nem tért meg gonosz útjáról Jeroboám
Jeroboám már most azt gondolta magában: ,,Még majd visszaszáll a királyság Dávid házára, ha e nép feljár, hogy az Úr házában, Jeruzsálemben áldozzon; így urához, Roboámhoz, Júda királyához fordul e nép szíve, s engem megölnek, s visszatérnek hozzá.' Gondolkodott, s tanakodott tehát, s két aranyborjút készíttetett, s azt mondta a népnek: ,,Ne járjatok fel többé Jeruzsálembe: íme, itt vannak isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről.' Egyiket Bételben állíttatta fel, a másikat pedig Dánban; lett is bűn ebből a dologból, mert a nép egészen Dánig, a borjút járt imádni. Majd magaslati templomokat építtetett, s papokat szerzett a köznépből, olyanokat, akik nem voltak Lévi fiai közül valók. Aztán ünnepet rendezett a nyolcadik hónapban, a hó tizenötödik napján, annak az ünnepnek a mintájára, amelyet Júdában szoktak ünnepelni és felment az oltárra -- hasonlóképpen cselekedett Bételben --, hogy áldozzon a borjúknak, amelyeket készíttetett, s beiktatta Bételben azoknak a magaslatoknak a papjait, amelyeket alkottatott.
Jeroboám azonban ezen dolgok után sem fordult vissza nagyon gonosz útjáról, sőt ellenkezőleg, papokat rendelt a magaslatokra a köznépből: aki csak akarta, felavattatta kezét, s a magaslatok papjává lett. Ez lett az oka annak, hogy Jeroboám háza vétket vont magára, s összedűlt és elpusztult a föld színéről.
Vétkeztünk, mint ahogy atyáink, igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot követtünk el. Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem fogták fel nagy irgalmadat, lázadoztak, amikor a tengerhez, a Vörös tengerhez jutottak. De ő megmentette őket nevéért, hogy megismertesse hatalmát. Megfenyegette a Vörös tengert és az kiszáradt, és mint valami sivatagban, átvezette őket a mélységek között. Megmentette őket gyűlölőik kezéből, ellenségeik kezéből megszabadította őket. Víz borította el szorongatóikat, egy sem maradt életben közülük. Ekkor hittek szavainak, és dicséretére éneket zengtek. De csakhamar elfeledték tetteit, és nem bíztak terveiben, hanem heves kívánságra gerjedtek a sivatagban, és megkísértették Istent a pusztában. Ő teljesítette kérésüket, csömörlésig jóllakatta őket. Majd irigykedtek a táborban Mózesre, és Áronra, az Úr szentjére. Erre megnyílt a föld, elnyelte Dátánt, s elborította Abiron csoportját. Tűz gyulladt fel gyülekezetükben, láng égette el a bűnösöket. A Hórebnél borjút készítettek, és az öntött képet imádták. Dicsőségüket fölcserélték a füvet evő bika képével. Elfeledték Istent, aki megszabadította őket, aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban, csodákat Kám földjén, félelmetes dolgokat a Vörös tengeren.
Azokban a napokban, amikor ismét nagy tömeg volt együtt és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: ,,Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Ha étlen bocsátom haza őket, elgyöngülnek az úton, mert egyesek messziről jöttek közülük.' Tanítványai azt felelték neki: ,,Hogyan tarthatná jól az ember ezeket kenyérrel itt a pusztában?' Ő pedig megkérdezte őket: ,,Hány kenyeretek van?' Azok azt felelték: ,,Hét.' Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjen le a földre. Fogta a hét kenyeret, hálát adott, megszegte és odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék; és azok a tömeg elé tették. Egy kevés haluk is volt; azokat is megáldotta, és szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. Aztán ettek és jóllaktak. Végül a megmaradt darabokból hét kosárral szedtek össze. Akik ettek, mintegy négyezren voltak. Majd elbocsátotta őket. Ő pedig azonnal beszállt a hajóba tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment.Évközi ötödik hét – szombat
Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit
enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: "Sajnálom a népet.
Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen
bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről
jöttek." Tanítványai így feleltek: "Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi
kenyeret, hogy mind jóllakjanak?" Jézus ekkor megkérdezte tőlük: "Hány
kenyeretek van?" Azt felelték: "Hét." Akkor meghagyta a népnek, hogy
telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte
és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép
között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta,
hogy osszák szét. Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot:
hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta
őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére
ment.
Mk 8,1-10
Elmélkedés:
Az emberiség az évszázadok során megtanulta, hogy a mindennapi kenyeret
Istentől kell kérnie, aki alkalmas időjárással biztosítja a kenyérhez
szükséges gabonát. A kenyér hiánya olyan problémát jelentett és jelent ma
is, amelyet az ember saját önzése és a lemondással való késlekedése miatt
nem tud megoldani. Jézus is arra tanít a legszentebb imában, hogy a
mennyei Atyától kérjük a mindennapi kenyeret, hiszen ő képes bármikor azt
megadni nekünk. A csodálatos kenyérszaporításnál szintén arról van szó,
hogy Isten ad kenyeret az éhezőknek, de ezt megelőzi az ember felajánlása,
amely kevés ugyan, de Jézus kezében, az Atya áldásával elégnek bizonyul
ezrek táplálására.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Szeretlek, Istenem, mert te mindenek előtt voltál a világon.
Szeretnem kell téged, mert saját kezeddel formáltál meg engem.
Szeretlek téged, Istenem, mert azért alkottál, hogy szeresselek.
Uram, Istenem, szeretlek téged, mert te előbb szerettél engem!
Mily boldogtalan voltam, amíg nem követtelek!
Mily boldog leszek, ha egészen neked adom magam!
Add, hogy csak érted éljek, és téged szeresselek!
______________________________
Evangélium minden nap
http://evangelium.katolikus.
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/
Évközi ötödik hét – szombat
Bőven elég
2010. február 13. Évközi ötödik hét – szombat
P. Patrick Murphy, LC
Mk 8, 1-10
Azokban a napokban ismét nagy népsokaság vette körül. Nem volt mit enniük, ezért magához szólította tanítványait. "Sajnálom a tömeget - mondta -, mivel már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha étlen engedem el őket, kidőlnek az úton, hisz többen közülük messziről jöttek." Tanítványai ezt válaszolták: "Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?" Megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" "Hét" - válaszolták. Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép közt. Egy kevés haluk is volt. Ezeket is megáldotta, s meghagyta, hogy osszák ki. Ettek és jól is laktak, aztán fölszedték a maradékot: hét kosárral lett. Lehettek vagy négyezren. Ezután hazaküldte őket, maga pedig tanítványaival bárkába szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Bevezető ima: Uram, milyen gyakran meginog hitem és kezdek olyan dolgokban bízni, amiket megérinthetek vagy láthatok, ahelyett, hogy a te ígéreteidbe és erődbe vetném bizalmamat. De hiszek benned, hiszem, hogy te vagy az Élet kenyere, és, hogy csak te vagy képes betölteni lelkem legmélyebb vágyait. Hiszen te vagy az én teremtőm, te tudod, hogy mire van szükségem és meg is adod nekem minden nap. Hiszen te vagy az én Megváltóm, te vagy vezetőm a kereszt és a megbocsátás útján. Egyre elkötelezettebben akarlak téged követni.
Kérés: Uram, erősítsd meg hitemet, hogy olyan nagylelkű legyek, mint te!
1. Jézus gondoskodik mindenről, amire szükséged van. Jézus együtt érez az emberekkel még időszakos szükségleteikkel kapcsolataikban is. Ő tudja, milyen földiesek tudnak lenni, csak arra vágyakoznak, hogy betöltsék a kenyér és víz iránti igényeiket. Egy másik részben így beszél: Azt mondom ezért nektek: „Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök!... Ezeket a pogányok keresik.” (Mt 6, 25-33) - A pogányok, tehát, akik nem hisznek, és nem bíznak a Mennyei Atyában. A mi Urunk nem aggodalmaskodik amiatt, hogy mit fog enni és mit fog magára venni, de arra vágyakozik, hogy ételt és ruhát adjon másoknak. Az Ő szolgálata azonban nem ér itt véget. Jézus a legmélyebben vágyakozik arra, hogy a lehető leghatalmasabb jót adhassa az embereknek, ezért sokkal többet ad nekik egy múlandó ételnél. A kenyérrel és vízzel együtt, a hittel ajándékozza meg őket. „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” (Lk 4,4).
2. „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?" Az apostolok kérdése nagyon emberi, és elárulja, hogy mekkora a Krisztusban való hitük. Egy ilyen hit nélküli kérdés „önmegvalósító prófécia” lehetne. Minek is próbálkozzunk egyáltalán, ha lehetetlen a feladat? Milyen gyakran fékez meg minket ez a hozzáállás attól, hogy Istenért nagy dolgokat cselekedjünk, és tőle nagy dolgokat várjunk? Milyen gyakran bocsátjuk előre, hogy veszíteni fogunk és siránkozunk, panaszkodunk reménytelennek tűnő helyzetekben, mintha Isten nem lenne mindenható, és mintha nem akarna nekünk segíteni?! A Szűzanya hitével kell élnünk, aki hitt a lehetetlenben és édesanyja lett mindenkinek, aki hisz.
3. Az éhezőket jóllakatta, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Jézus az élet és a szeretet teljességét kínálja, a jóság és a kegyelem bőségét, mindazoknak, akik követni akarják Őt. Az Ő útja az Élet útja. Megengedi, hogy szenvedjünk ebben az életben, hogy a bőség igaz forrásából ihassunk a hit, a remény és a szeretet által. Azok, aki maguknak materiális javakat akarnak, - ami korlátozott, véges- örökké akarni fognak valamit, és fenyegetve érzik majd magukat, hogy el fogják veszíteni, ami a birtokukban van. Azok, akik Krisztus és az Ő végtelen kegyelme után vágyakoznak, soha nem fognak rettegni, hogy elveszítik a földi javaikat. Ezért mondja Jézus, hogy bárki, akinek van (hite, reménye, szeretete, kegyelemben él, és megkapta a lelki élet ajándékait), annak még adnak. Attól pedig, akinek nincsen, még azt is elveszik, ami úgy tűnt, van neki (anyagi javak, amik ma vannak, de holnap már nincsenek, mert végesek). (Vö. Lk 8,18).
Beszélgetés Krisztussal: Uram, add nekem a nagylelkűség ajándékát, hogy a te szíveddel tudjak másokat szolgálni. Add nekem a hit, remény és szeretet ajándékát, hogy megértsem, a te jóságod nem ismer határokat vagy bármilyen akadályt, és, hogy te arra vágysz, hogy kegyelmedet addig áraszd ránk, míg poharaink túlcsordulnak.
Elhatározás: Nagylelkű leszek a mai napon mások szolgálatában.
Erdő Péter bíboros atya 2010. februári imaszándéka:
Hogy a papság lelkesen és energiával telve töltse be hivatását, és megbecsülje az előttük járó papi nemzedékek szolgálatának lelki eredményeit.
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu
Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.
Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001