Mi a rossz abban, ha jeleket keresünk?
2010. február 15. Évközi hatodik hét - hétfő
P. Jeffrey Bowker LC
Mk 8,11-13
Mikor kiszállt, a farizeusok elkezdtek vele vitatkozni, és kísértették őt, égi jelet kérve tőle. Ekkor lelke mélyéből felsóhajtott és azt mondta: ,,Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek: nem kap jelet ez a nemzedék.'' Azután otthagyta őket, ismét a hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra.
Bevezető ima: Uram, gyakran csak ennek a világnak élek, és csak magammal vagyok elfoglalva. A te megváltó jelenlétedre gyakran hidegen reagálok. Nem csoda, hogy nehéznek érzem összpontosítani az imára – a hitet felhasználni arra, hogy megismerjelek, az isteni szeretetet, hogy benned éljek, és a reményt, hogy bízni tudjak benned. Amikor most hozzád közeledek, nem akarok más lenni, csak Országod hű tanítványa.
Kérés: Uram, add, hogy ma az imádság idején olyan hittel keresselek tged, mely megvigasztalja szívedet! Add, hogy irántad való odaadásomban érettebbé váljak.
1. Messze tőlünk. G.K. Chesterton mondta egyszer: „Az emberek nem törekednek a krisztusi ideálra és nem tartják vonzónak; túl nehéznek találták, ezért meg sem próbálták elérni.” Jézus valóban szeret minket, és soha nem vonná meg egy alázatos lélektől azokat a javakat, melyekre a beteljesedéshez és megváltáshoz szüksége lenne. Ha szükségleteink, mint ahogy a farizeusoké, végül elnémítják bennünk az Istent és kihűtik lelki életünket, az figyelmeztetés kell legyen arra, hogy megtisztítsuk szívünket önzésünktől. Nagy elővigyázatossággal kerülnünk kell azt a beállítottságot és azokat a szavakat, melyek elutasítják Krisztust. Krisztus azt akarja, hogy olyannak szeressük Őt, amilyen, és nem engedi, hogy olyanná tegyük magunkat, amik nem vagyunk. Gyakran úgy gondoljuk, hogy sok minden boldoggá tehet bennünket, de Krisztus azt akarja, hogy rájöjjünk: a mi legmélyebb vágyaink forrása az Ő akarata.
2. Az ima: oxigén a léleknek. Jézus lelkünkkel egy olyan nyelven beszél, mely a hit, remény és szeretet természetfölötti létében gyökerezik. Jézus azonban hallgatni fog, ha értelmünk és számításaink szűk keretei közé próbáljuk szorítani Őt – azzal, hogy úgy véljük, mindent jól át kell gondolnunk, mielőtt valamit teszünk. Jézus nem akar „Superman” lenni, aki csak akkor lép be az életünkbe, amikor a dolgok rosszul állnak és úgy tűnik, hogy minden elveszett. Jézus sokkal inkább azért avatkozik be, mert minden nap szeretne egyesülni velünk a kegyelemben és minden lélekkel meg akarja osztani életét. Hitünknek és gyermeki bizalmunknak olyan természetesnek kellene lennie számunkra, mint a lélegzetvétel.
3. Krisztus jelei mindennapi életemben. Krisztus biztos jeleit adta életünkben való mindennapos jelenlétének. Az első a kereszt jele. Csak a hit fogja felfedni az Ő titkát és elvezetni bennünket bűneinknek és az isteni irgalmasságnak a találkozására. A bűn a legrosszabb, ami történhet életünkben; a Megfeszített jele hoz gyógyulást. A hit fogja megengedni nekünk, mint a jó tolvajnak, hogy megértsük: Krisztus szeretete az univerzum központja, és hogy a világot, mint egy örvényt magához vonzza. Egy másik jel az Oltáriszentség. Ez a leghatalmasabb jel, mert magában foglalja a jel alkotóját. Krisztus megalázza magát, mert feltétlenül velünk akar maradni. A kenyér és bor színe alatt kinyilatkoztatja nekünk, hogy mi akar Ő lenni lelkünk számára. A szentség fátyla alatt megtanulunk Krisztussal, mint a tiszta szeretettel személyesen találkozni. „Azon az éjszakán, amelyen elárultatott, megmutatta szeretetének mélységét …” Ezeknek a jeleknek szeretetünk nyelvévé kell válniuk, melynek segítségével úgy beszélünk Jézushoz, ahogyan Ő szeretné, hogy ismerjük, szeressük és tiszteljük.
Beszélgetés Krisztussal: Krisztus, olvaszd el büszke követeléseimet, hiszen te meghívsz engem az isteni szereteteddel való érett találkozásra. Ne engedd, hogy az én önzésem megakadályozza Országod terjesztését! Segíts felismernem annak a szükségességét, hogy változtatni tudjak azon, ahogyan tettekre váltom a te valódi tervedet életemben.
Elhatározás: Ma áldozok arra időt, hogy dicsőítsem és hálát adjak Jézusnak azokért a jelekért, amelyeket nekem adott, hogy jobban megismerhessem, szerethessem, és életemben jobban szolgálhassam Őt.
Erdő Péter bíboros atya 2010. februári imaszándéka:
Hogy a papság lelkesen és energiával telve töltse be hivatását, és megbecsülje az előttük járó papi nemzedékek szolgálatának lelki eredményeit.