2010. március 14., vasárnap

Nagyböjti idő, C év, nagyböjt 4. vasárnapja

Nagyböjti idő, C év, nagyböjt 4. vasárnapja

Elveszni, elmenni az atyai házból könnyű. Visszatalálni már sokkal nehezebb. De otthon maradva is el lehet veszni, és ezt sokszor milyen nehéz észrevenni. Hogy vagyok az atyai házban? Görcsösen, mogorván szolgálva, vagy örömmel élve az Atya közelében?
További gondolatok...

NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA

2010.03.14. vasárnap: NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA

Isten népe az ígéret földjére lépve húsvétot ünnepel


Józs 5,9a.10-12
Ekkor azt mondta az Úr Józsuénak: ,,Ma vettem le rólatok Egyiptom gyalázatát.' Ezért hívják ezt a helyet Gilgálnak mind a mai napig. Miközben Izrael fiai Gilgálban tartózkodtak, a hónap tizennegyedik napján, estefelé, Jerikó mezőségén elkészítették a pászkát és másnap az ország terméséből ettek kovásztalan kenyeret és ugyanazon a napon árpadarát. Miután pedig ettek a föld terméséből, megszűnt a manna és Izrael fiai nem éltek többé ezzel az eledellel, hanem Kánaán földjének azévi terméséből ettek.
Zs 33
Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.
2Kor 5,17-21
Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek. Mindez pedig Istentől van, aki Krisztus által kiengesztelt minket önmagával, és nekünk adta a kiengesztelés szolgálatát. Mert Isten volt az, aki Krisztusban kiengesztelte magával a világgal, úgyhogy nem számította be bűneinket, és ránkbízta a kiengesztelés igéjét. Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket, engesztelődjetek ki Istennel! Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őáltala.
Lk 15,1-3.11-32
Vámosok és bűnösök is mentek hozzá, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: ,,Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.' Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: Azután így szólt: ,,Egy embernek volt két fia. A fiatalabb azt mondta apjának: ,,Apám! Add ki nekem az örökség rám eső részét!'' Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát. Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a disznókat. Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt, és azt mondta: ,,Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!'' Föl is kerekedett, és elment apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. A fiú így szólt hozzá: ,,Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.'' Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: ,,Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Azután hozzátok elő a hízlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk, mert ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.'' Aztán elkezdtek vigadozni. Az időseb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazatérőben a házhoz közeledett, meghallotta a zeneszót és táncot. Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, hogy mi történt. Az így válaszolt neki: ,,Megjött az öcséd, és apád levágta a hízlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.'' Erre az megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta apjának: ,,Lásd, hány esztendeje szolgálok neked, soha meg nem szegtem parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy mulathassak barátaimmal. De amikor megjött ez a te fiad, aki a vagyonodat parázna nőkre költötte, levágattad neki a hízlalt borjút.'' Ő azonban azt mondta neki: ,,Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. De vigadozni és örvendezni kellett, mert ez az öcséd meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.'''

Nagyböjt 4. vasárnapja

2010. március 14. - Nagyböjt 4. vasárnapja

  Azokban a napokban:  Vámosok és bűnösök  jöttek Jézushoz, hogy  hallgassák
  őt. A farizeusok  és az  írástudók méltatlankodtak miatta.  "Ez szóba  áll
  bűnösökkel, sőt  eszik  is  velük"  -  mondták.  Jézus  erre  a  következő
  példabeszédet mondta nekik:
  "Egy embernek  két fia  volt.  A fiatalabbik  egyszer így  szólt  apjához:
  Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta  köztük
  vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és  elment
  egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát.  Amikor
  mindenét elpazarolta,  az  országban nagy  éhínség  támadt, s  ő  maga  is
  nélkülözni kezdett. Erre  elment, és elszegődött  egy ottani gazdához.  Az
  kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna
  gyomrát a sertések eledelével, de még  abból sem adtak neki. Ekkor  magába
  szállt: Atyám házában hány napszámos  bővelkedik kenyérben - mondta -,  én
  meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki:  Atyám,
  vétkeztem az  ég ellen  és  teellened. Arra  már  nem vagyok  méltó,  hogy
  fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.
  Azonnal  útra  is  kelt,  és  visszatért  atyjához.  Atyja  már  messziről
  meglátta, és megesett  rajta a  szíve. Eléje sietett,  nyakába borult,  és
  megcsókolta. Ekkor  a fiú  megszólalt:  Atyám, vétkeztem  az ég  ellen  és
  teellened. Arra  már  nem  vagyok  méltó, hogy  fiadnak  nevezz.  Az  atya
  odaszólt a szolgáknak: "Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok  rá.
  Húzzatok gyűrűt az  ujjára és  sarut a  lábára. Vezessétek  elő a  hizlalt
  borjút, és vágjátok  le. Együnk  és vigadjunk,  hisz fiam  halott volt  és
  életre kelt, elveszett és megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
  Az idősebbik  fiú  kint volt  a  mezőn. Amikor  hazatérőben  közeledett  a
  házhoz, meghallotta a zeneszót és a  táncot. Szólt az egyik szolgának,  és
  megkérdezte, mi történt. Megjött  az öcséd, és  atyád levágatta a  hizlalt
  borjút, mivel  épségben  visszakapta  őt  -  felelte  a  szolga.  Erre  az
  idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött,  és
  kérlelni kezdte.  De  ő szemére  vetette  atyjának: Látod,  én  annyi  éve
  szolgálok neked, és egyszer sem szegtem  meg parancsodat. És te nekem  még
  egy gödölyét sem adtál  soha, hogy mulathassak  egyet a barátaimmal.  Most
  pedig, hogy ez a te fiad,  aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta,  megjött,
  hizlalt borjút vágattál le neki.
  Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.  De
  most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
  most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
  Lk 15,1-3. 11-32

  Elmélkedés:

  Váratlan fordulat
  A negyedik nagyböjti vasárnapon a szentmise evangéliuma a szentírás  egyik
  legismertebb történetét tárja elénk: Jézus példabeszédét a tékozló  fiúról
  és az irgalmas atyáról. A rövid  történetben hosszú utakat járnak végig  a
  szereplők.  A  fiatalabb  fiú  a  lázadástól  az  engedelmességig,  minden
  megtagadásától a  szeretet elfogadásáig  halad. Testvére,  az idősebb  fiú
  éppen ellentétes utat jár be a testvéri szeretettől az irigységig, az  apa
  iránti engedelmességtől a kritizáló lázadásig.  És az apa is végigjárja  a
  maga útját a bánattól  az örömig. A történetet  hallva, s újra  átgondolva
  bennünk is különféle érzések támadnak, s  mi is elindulunk a magunk  lelki
  útján. Mivel teljességgel lehetetlen egyetlen prédikációban e  tartalmilag
  rendkívül  gazdag  példabeszéd  minden  elemét  áttekinteni,  csak  néhány
  érdekes és tanulságos részletre figyeljünk most oda.

  A történet azzal kezdődik, hogy a fiatal fiú kikéri apjától az  örökséget.
  Itt arról az örökségről,  arról a vagyonról van  szó, ami őneki fog  jutni
  apja halála után. De az apa még él! Még nem halt meg! Hallatlan  pimaszság
  és sértés, hogy a fiú  egyáltalán megpróbálkozik ezzel a kéréssel,  hiszen
  tulajdonképpen  ezzel  azt  fejezi  ki,  hogy  alig  várja  apja  halálát.
  Szívtelen, arcátlan és kegyetlen ez a kérés, amely ugyan szavakkal ki  nem
  mondva, de mégis egyértelműen azt jelenti,  hogy a fiú saját apja  halálát
  akarja.  S  amennyire   hallatlan  a  kérés,   annyira  váratlan  az   apa
  viselkedése: odaadja az  örökséget. Valójában  a fiú  nem is  számíthatott
  erre. Az apa  akár ki  is tagadhatta volna  fiát az  örökségből egy  ilyen
  szemtelen kérést követően.  De ő  nem bünteti  meg fiát  a lázadás  miatt,
  hanem  elengedi.  Valljuk  be   őszintén,  hogy  egy  kicsit   érthetetlen
  számunkra, hogy az apa miért  nem tagadja meg a kérést?  És itt a bűn,  az
  emberi bűn nagy  titkához érkezünk. Miért  engedi meg Isten  a bűnt?  Mert
  Isten szabad  akaratot adott  nekünk. Nem  akarja, hogy  általa  mozgatott
  bábokként éljünk,  hanem  azt  szeretné, hogy  szabad  akarattal  döntsünk
  mellette. Isten nem láncol minket magához, nem erőlteti ránk szeretetét, s
  nem kényszeríti ránk  jóságát, ha menni  akarunk, ha megpróbálunk  nélküle
  boldogulni. Isten elenged minket, ahogyan fiát elengedte a  példabeszédben
  szereplő apa.

  A   távozást   követően   a   fiúval   történő   események    meglehetősen
  kiszámíthatóak. Hiába próbálja  a maga  útját járni,  ez az  út nem  vezet
  sehová.  Kihasználják,   megfosztják  vagyonától,   s  végül   megalázzák,
  emberszámba sem veszik. S mindez  egészen gyorsan történik, hamar a  lejtő
  alján  találja  magát.  Ahogy  a  pénze  fogy,  úgy  tervei  és  álmai  is
  elszállnak. Nem  számíthat  senkire, nem  bízhat  senkiben. Az  atyai  ház
  biztonságát nem pótolja semmi, sőt, teljes létbizonytalanságba kerül, mert
  még a sertések ételéből sem adnak neki.

  A fiú tehát mindenét, még emberi méltóságát is elveszítette, csak egyetlen
  dolog maradt számára: továbbra is az apjának a fia. Igaz, hogy  megtagadta
  az apja szeretetét, de  továbbra is fiú.  A teljes elveszettségben  ismeri
  fel fiú életének  jelentőségét. A  fiúi lét nem  csak halvány  gyermekkori
  emlék, nem  csak  feledésbe  merült  élmény számára,  hanem  ez  válik  az
  egyetlen kapaszkodóvá, az egyetlen biztos ponttá, ami reménnyel tölti  el,
  s elindítja visszafelé.  Szeretet, biztonság, élet  csak odahaza  létezik.
  Életünk mélypontjain, ahová a bűn juttatott minket, mi is  felfedezhetjük,
  hogy Isten gyermekei  vagyunk. Ő továbbra  is szeretett gyermekeinek  tart
  minket, s mindig meg van számunkra a lehetőség, hogy visszatérjünk hozzá.

  A hazafelé  vezető  út  a  fiú  számára  hosszú,  van  ideje  gondolkodni.
  Helyzetét nagyon reálisan látja. Tisztában van vele, hogy nagyot hibázott,
  s talán jogosan  gondolja, hogy  sok jóra  nem számíthat.  Már nem  tartja
  magát méltónak arra, hogy fiú legyen, ezért az utolsó helyet is kész volna
  elfoglalni, csak legalább  helye legyen a  családi otthonban. Valójában  a
  fiú a túlélésre  játszik. Csak egyszerűen  túl akarja élni  a maga  okozta
  szörnyű  helyzetet.  Nem  számít   arra,  hogy  ennél  sokkal   nagyobbat,
  értékesebbet fog kapni. A túlélés ösztönös vágya azonban még messze van az
  apa felemelő  szeretetének elfogadásától.  Bűnösségünk  megtapasztalásakor
  először talán  az indít  minket a  bűnbánatra, hogy  elkerüljük az  isteni
  büntetést, az örök kárhozatot. De ez az ösztönös viselkedés még messze áll
  attól, hogy elfogadjuk Isten megbocsátó szeretetét.

  A történet  több  váratlan fordulata  után  végül elérkezünk  a  leginkább
  meglepőhöz: az  apa megbocsát  a  tékozlónak, újra  fiának tekinti  őt,  s
  visszaadja neki fiúi méltóságát. Erre igazán  nem számított a fiú. És  itt
  elérkezünk a bűn másik  nagy titkához. Úgy  gondoljuk, hogy bűneink  miatt
  már nem  vagyunk  méltók arra,  hogy  Isten szeressen  minket.  Valamilyen
  titokzatos oknál  fogva  szinte  ragaszkodunk bűneinkhez,  s  nem  akarjuk
  elfogadni, nem tudjuk megérteni, hogy Isten eltörli bűnös múltunkat és  új
  életet ad nekünk. Mintha bennünk maradna valamiféle kételkedés, hogy Isten
  képes-e  teljesen  megszabadítani  minket  a  bűntől?  Érdemes  ismételten
  tudatosítani magamban: bármennyire is nagyok bűneim, Isten eltörli azokat.
  Bármennyire  is  eltávolodom  Istentől,  ő  mindig  visszavár.   Személyes
  életemben, minden komolyan vett szentgyónásom alkalmával megtapasztalhatom
  a váratlan fordulatot:  Isten nem büntetni  akar, hanem szeretett  fiaként
  ölel magához.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Istenem, irgalmas Atyám, oly  nagy öröm számomra,  hogy újra a  közeledben
  vagyok, s  ismét szeretettel  ölelsz  át engem.  Te sosem  erőltetted  rám
  szereteted, nem  kényszerítettél arra,  hogy jóságodat  elfogadjam,  hanem
  szabadnak teremtettél, és sosem vetted  el szabadságom. Te mindig  vártál.
  Mindig remélted, hogy észhez  térek, s bíztál  benne, hogy nem  feledkezem
  meg végleg  szeretetedről.  Érints  meg  kezeddel,  amelyből  megbocsátás,
  irgalom, gyógyulás,  tisztulás,  megbékélés, szeretet  és  öröm  sugárzik.
  Érints meg irgalmaddal! Érints meg szereteteddel!
______________________________

Nagyböjt negyedik vasárnapja

Az Isten nagy irgalma
2010. március 14. Nagyböjt negyedik vasárnapja
P. Jeffery Jambon LC

Lk 15, 1-3, 11-32
A vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük" - mondták. Erre mondott nekik egy példabeszédet: Majd így folytatta: "Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek. Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült - felelte. Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. - Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült."

Bevezető ima: Jézus, újítsd meg reményemet, erősítsd hitemet és tedd az irántad való szeretetemet szenvedélyessé. Köszönöm ezt az alkalmat, hogy veled találkozhatok és veled tölthetem időmet.

Kérés: Uram, nyisd meg szívemet szerető megbocsátásod iránt.

1. Mi kaptuk az ajándékot. Az apa engedékeny szeretete ebben a példabeszédben szinte botrányos. A harag legapróbb jele nélkül megbocsát fiának. A fiú az ablakon át szórta a családi vagyont minden meggondolás és bűnbánat nélkül. De az apa láthatóan túláradó megbocsátása az állandó és békés jóakaratán nyugszik. Irgalmat mutat fiának szóban és tettben. Emberi szemmel nézve ez a viselkedés érthetetlen. Mégis nagyszerű, hogy létezik, hiszen mi magunk kapjuk Istentől ezt az irgalmat. Ez az Atya válasza a bűnbánó léleknek. Így bánik velem Isten a szentgyónásban.

2. Az Atya irgalmas szíve. Az apa számtalan napig állhatott az ablaknál elveszett fia visszatértét várva. A fiú úgy gondolhatta, hogy nyakig a pácban van, amikor hazafelé vette útját. Ilyen esetben az apák általában hosszú, kioktató beszédet tartanának. Ebben a példázatban Jézus azonban a Mennyei Atya irgalmas szívét mutatja meg nekünk. Az atya gyorsan megbocsátott, mert szeretete végtelen volt.

3. Az én személyes találkozásom Isten irgalmával. Amint Isten kegyelmét keresem ebben a nagyböjtben, nem kell távolra utaznom, hogy megtaláljam azt. Isten szeretete kézzelfoghatóan jelen van életemben. Legyen a következő szentgyónásom olyan örömteli, mint az apa ölelése a példabeszédben. Az Úr türelmetlenül várja visszatérésemet. Megtalálom majd Őt a szentgyónásban? Azért, hogy ez a találkozás valóban szívünk mélyéig hasson, az Egyház azt ajánlja, hogy erre a szentségre alaposan készüljünk fel. Lelkiismeretünket vizsgáljuk meg, felindítva magunkban az őszinte bűnbánatot elkövetett bűneink miatt, tegyünk egy elhatározást azok jövőbeli elkerülése érdekében, gyónjuk meg minden bűnünket és végezzük el azt az elégtételt, melyet a pap ránk bízott a gyónás során. Így mélyebb lehet az Atyához való megtérésünk.

Beszélgetés Krisztussal: Mennyei Atyám, oly gyakran megfeledkeztem arról, hogy szeretetedet és irgalmadat keressem. Maradj velem életem könnyű és nehéz pillanataiban is, Atyám, amíg a mennyben végtelen ölelésben egyesülhetünk! Akkor az én hazatérésem még örömtelibb lesz, mint a tékozló fiúé. Hála neked, Jézus, gyengéd és irgalmas szívedért.

Elhatározás: Felkészülök a bűnbánat szentségére lelkiismeretem alapos megvizsgálásával.

Erdő Péter bíboros atya 2010. márciusi imaszándéka:
Hogy mindnyájan megkapjuk a kegyelem világosságát, hogy életünk minden pillanatában különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között és legyen erőnk arra, hogy a jót megtegyük.


Kérjük, amennyiben teheti, támogassa Alapítványunkat adója 1%-ának felajánlásával, hogy azt az evangélium terjesztésére fordíthassuk.
Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43


--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger