2010. március 21., vasárnap
Nagyböjti idő, C év, nagyböjt 5. vasárnapja
Nagyböjti idő, C év, nagyböjt 5. vasárnapja
További gondolatok...
NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA
2010.03.21. vasárnap: NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA
(Szent Benedek, Flüei Szent Miklós)
A régi dolgokat ne emlegessétek, mert én újat cselekszem
Iz 43,16-21
Így szól az Úr, aki utat készített a tengerben, és a hatalmas vizekben ösvényt; aki kihozott kocsit és lovat, hadsereget és hőst, akik együtt fekszenek, nem kelnek fel többé, kialudtak, mint a mécsbél, és elhamvadtak: ,,Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok? Igen, utat készítek a sivatagban, és a pusztában folyókat. Dicsőít majd engem a mező vadja, a sakálok és a struccmadarak, mert vizet adtam a sivatagban, folyókat a pusztában, hogy megitassam népemet, az én választottamat. A nép, melyet magamnak formáltam, dicséretemet hirdeti majd.
Zs 125
Zarándok-ének. Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk. Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: ,,Nagy dolgokat művelt velük az Úr!' Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezünk. Fordíts fogságunkon, Uram, mint ahogy megfordítod délen a patakokat! Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak. Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket.
Fil 3,8-14
Sőt, mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem, s hogy én őbenne legyek, nem a saját megigazulásom alapján, amely a törvényből származik, hanem az által a megigazulás által, amely Krisztus hitéből való, vagyis amely az Istentől van a hit révén. Krisztust akarom megismerni, és feltámadásának erejét, a szenvedéseiben való részvételt hozzá hasonulva a halálban, hogy eljuthassak a halálból való feltámadásra. Nem mintha már kezemben tartanám, vagy már tökéletes lennék, de törekszem rá, hogy magamhoz ragadjam, mert Krisztus is magához ragadott engem. Testvérek, nem képzelem magamról, hogy már magamhoz ragadtam, de egyet igen: felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van. Így futok a cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyet Isten felülről adott Krisztus Jézusban.
Jn 8,1-11
Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. Korán reggel ismét megjelent a templomban, ahol az egész nép köréje sereglett. Leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok odavittek hozzá egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Középre állították, és azt mondták neki: ,,Mester! Ezt az asszonyt házasságtörésen kapták. Mózes a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Te ugyan mit mondasz?' Ezt természetesen azért mondták, hogy próbára tegyék, és hogy bevádolhassák. Jézus azonban lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor azok tovább faggatták őt, fölegyenesedett, és azt mondta nekik: ,,Aki közületek bűn nélkül van, az vessen rá először követ.' Aztán újra lehajolt, és írt a földre. Azok pedig ennek hallatára egymás után elmentek, kezdve a vénektől, s ő egyedül maradt a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett, és azt mondta neki: ,,Asszony, hol vannak ők? Senki sem ítélt el téged?' Az így felelt: ,,Senki, Uram!' Jézus ekkor azt mondta neki: ,,Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!'
Nagyböjt 5. vasárnapja
2010. március 21. - Nagyböjt 5. vasárnapja
Abban az időben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra
megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és
tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért
asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá:
"Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a
törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért
kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az
ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre
fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az első követ, aki
közületek bűn nélkül van!" Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön.
Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s
csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hol vannak, akik
vádoltak téged? Senki sem ítélt el?" "Senki, Uram" - felelte az asszony.
Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne
vétkezzél!"
Jn 8,1-11
Elmélkedés:
Feltétel nélkül
Életünkben előfordulnak olyan helyzetek, amikor nehéz kérdést tesznek fel
nekünk, s komolyan gondolkodóba esünk, hogy mit is válaszoljunk. Bizonyos
csapdahelyzetekre gondolok, amikor mindenféle válasz rossznak tűnik. Nagy
bölcsességre van szükség, hogy az ilyen helyzetekből ki tudjuk vágni
magunkat, s vagy rögtön érkezik a jó gondolat, vagy késik, de akkor
szégyenben maradunk. Az egyik kedves ismerősöm, Eszter is ilyen helyzetbe
került egy alkalommal. Vonattal utazott szüleivel és testvérével, s
útközben beszélgetésük során vallási dolgokra terelődött a szó. A velük
szemben ülő férfi ettől kezdve gúnyos mosollyal követte a beszélgetést, s
egyértelműen látszott rajta, hogy nem hisz Istenben. Illendőségből nem
szólt bele a szülők és a gyerekek beszélgetésébe, de nem lehetett tudni,
hogy mikor fog nála elszakadni a cérna. Egy idő után elővett a táskájából
egy szelet csokoládét, éppen olyat, ami egyébként Eszternek is a kedvence
volt. Már majdnem megbontotta, hogy megegye, amikor hirtelen támadt egy
ötlete. Eszter elé tartotta a csokit és ezt mondta: "Kapsz tőlem egy
szelet csokoládét, ha megmondod, hogy hol van az Isten?" Hirtelen
megfagyott a levegő. Hát mit válaszolhat egy tizenkét esztendős, jólelkű
lány egy ilyen provokáló kérdésre? Milyen bizonyítékot tudna mondani egy
hitetlennek Isten létezéséről? A szülők megdöbbenésükben azonnal
elhallgattak, s lányukra néztek, miközben a férfi továbbra is gúnyos
tekintettel Eszter előtt lóbálta a finomságot, várva a feleletet. Eszter
elgondolkozott egy pillanatra, de nem jött zavarba. Elővette hátizsákját,
amelyben az öccse és az ő számára is éppen ugyanilyen csoki lapult. A két
csokit tenyerén a férfi elé tartotta és megszólalt: "A bácsi kap tőlem két
szelet csokoládét, ha megmondja, hogy hol nincs az Isten?" Most viszont a
férfi arcáról fagyott le a gúnyos mosoly a megdöbbenéstől, mert erre a
kérdésre bizony nem tudott mit válaszolni, s szégyenkezve hajtotta le a
fejét.
Jézus életében több alkalommal előfordult, hogy az írástudók és a
farizeusok nehéz kérdéseket tettek fel, mintegy csapdába szorították. Az
egyik ilyen jól ismert eset az volt, amikor megkérdezték tőle, hogy a
zsidóknak szabad-e adót fizetniük a római császárnak? Jézus ügyes választ
ad: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az
Istené!" (vö.: Mt 22,15-22; Mk 12,13-17; Lk 20,20-26). De más alkalmakkor
is bölcsességéről tett tanúságot, amikor ravasz kérdésekkel próbálták
sarokba szorítani.
A mai vasárnap evangéliuma is egy ilyen esetről számol be. Az írástudók és
a farizeusok házasságtöréssel vádolnak egy asszonyt, s Jézus véleményét
kérik az ügyben. A csapda tökéletes, vagy legalábbis annak tűnik. A mózesi
törvények szerint az asszony halált érdemel. Ha Jézus ellenzi a nő
megkövezését, akkor tulajdonképpen azt mondja, hogy nem szükséges
megtartani a törvényeket. Ha viszont azt mondja, hogy valóban halálra kell
kövezni, akkor kegyetlenséggel vádolhatnák. Jézus azonban ügyes válaszával
elkerüli a csapdát: "Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül
van!" (Jn 8,7). Ezzel a felelettel Jézus elismeri, hogy valóban bűnös
lehet az asszony, de ha ez igaz, akkor sincs senkinek joga őt vádolni,
hiszen a vádlók ugyanúgy bűnös emberek. A forrongó hangulat ebben a
pillanatban elcsendesül. A gyilkos szándék alábbhagy. Az asszonyt rángató
és fogva tartó kezek elernyednek, s elengedik az áldozatot. A megkövezésre
összeverődött tömeg szétoszlik, mindenki távozik. Tulajdonképpen minden
zavaró tényező megszűnik, s az irgalomra váró bűnös és az irgalmas Isten
marad a helyszínen. Jézus irgalommal nézi a bűnöst. Minden szava
irgalmasságról tanúskodik. Nem vádolja, nem faggatja, nem ítéli el, s nem
kíváncsi az asszony esetleges mentegetőzésére. Még beismerő vallomást sem
kér. Az irgalomnak nincs feltétele. Isten feltétel nélkül bocsát meg az
embernek. Az embert feltétel nélkül szerető Isten feltétel nélkül bocsát
meg a bűnösnek.
Egyedül a feltétel nélküli szeretet, a feltétel nélküli megbocsátás képes
az embert szabaddá tenni. Szabaddá tenni, azaz megszabadítani a bűntől, s
szabaddá tenni a jó úton való önkéntes elindulásra. A felmentő ítélet,
vagy keresztény szóhasználat szerint a megbocsátás Isten feltétel nélküli
szeretetéből fakad. E szeretet mutatkozik meg akkor, amikor Jézus vállalja
a szenvedést és a kereszthalált, de ez nyilvánul meg abban is, amikor
irgalommal fordul a bűnösök felé. Ezzel a feltétel nélküli szeretettel és
megbocsátással vár engem is Jézus.
Befejezésül az evangélium befejező mondatához szeretnék még fűzni egy
gondolatot. Jézus ezt mondja: "Menj, de többé ne vétkezzél!" (Jn 8,11).
Napjainkban társadalmi szintű felháborodást vált ki, amikor a
nyilvánosságra kerülnek, hogy egyes vezető beosztású emberek, hogyan
tulajdonítják el a köztulajdont. Azok az emberek, akiket most súlyos
bűncselekményekkel vádolnak, korábban évekig, évtizedekig azt látták, hogy
mások is ezt teszik minden következmény nélkül. Aki a kicsihez fért hozzá,
az keveset lopott, aki a nagyhoz, az többet lopott, de semminek nem volt
következménye. Mintha mindenki szemet hunyt volna a másik bűne fölött, s
elvárta, hogy mások is hunyjanak szemet az ő bűnei fölött. Mintha csak azt
mondták volna: most lebuktál, legközelebb legyél ügyesebb. Menj és
továbbra is csinálhatod ugyanazt! Menj és vétkezz tovább! Ez a
gondolkodásmód messze áll Jézus gondolkodásától. Ő ezt mondja: Menj, de
többé ne vétkezzél! Az egész társadalomra, s benne minden emberre
vonatkozik, hogy csak akkor lehet a bűnökből felemelkedni, ha a bűn
elkerülésének szándékával indulunk el egy új úton.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus, beismerem, hogy oly sokszor ítélkezem mások felett. Bosszút
akarva olykor szinte köveket ragadnék, hogy a bűnös elnyerje méltó
büntetését. Az irgalmasság hangját sokszor elnyomja szívemben a kegyetlen,
szívtelen ítélkezés. Jézusom, te egészen másként tekintesz a bűnösre. Te
feltétel nélkül bocsátasz meg mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel
nélküli megbocsátást szeretném megtanulni Tőled, s gyakorolni embertársaim
felé.
______________________________
Evangélium minden nap
http://evangelium.katolikus.
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/
Nagyböjt ötödik vasárnapja
Keresztútjárás az Andrássy úton
Ebben az évben a Budai vár rossz állapota miatt az Élő keresztút helyett, annak folytatásaként Keresztutat járunk az Andrássy Úton.
Szeretettel várunk március 27-én szombat délután erre a tanúságtételre. Találkozó az Oktogonnál 14.45-kor. Kezdés 15 órakor.
Szeretettel várunk március 27-én szombat délután erre a tanúságtételre. Találkozó az Oktogonnál 14.45-kor. Kezdés 15 órakor.
Ne ítélj!
2010. március 21. Nagyböjt ötödik vasárnapja
P. Robert Presutti LC
Jézus kiment az Olajfák hegyére, majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: "Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!" Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?" "Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"
Bevezető ima: Uram, imádlak téged és köszönöm ezt a lehetőséget, hogy veled lehetek. Kész vagyok meghallani és befogadni a világodat. Hiszek benned és a jóságodban. Bízom a kegyelmedben. Tisztítsd meg szívemet, hogy jobban szerethesselek!
Kérés: Jézusom, segíts, hogy megtapasztaljam irgalmadat, és mások felé közvetítsem azt.
1. Az alázat megbocsátáshoz vezet. A törvény az asszony kivégzését kívánta, és a farizeusok éppen érvényt akartak szerezni neki. Ennek a nőnek a példája drámaian mutatja be azt, amit mindannyian kevésbé drámai módon élünk meg az életünkben. Mindannyian hajlamosak vagyunk a bűnre, és végül mindannyian bűnössé válunk. Ami pedig még rosszabb, hogy amikor tudatára ébredünk a bűnünknek, a saját farizeusi magatartásunk elfeledkezik a bűnbocsánat lehetőségéről, miközben másokban a hibákat keresi. Magunkat és másokat kövezünk meg ahelyett, hogy Krisztushoz fordulnánk. Itt az igazság pillanata: vagy elfogadjuk a bűnbocsánat egyetlen forrását, Krisztust, vagy pedig bebástyázzuk magunkat önzésünk világába, abban reménykedve, hogy mindez csak egy rossz álom, melyből majd felébredünk. Egyedül az alázat vezet megbánáshoz – a saját és a mások bűneivel szembeni alázat.
2. Ő ismeri a szívünket. Krisztus segít megtalálni a válaszokat azzal, hogy megvilágosítja a lelkünket. Ő szembe megy a farizeusok felszínes, önbíráskodó magatartásával, és előhívja a lelkük legmélyén rejtező választ arra a kérdésre, amit képmutatóan feltesznek neki: „Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Krisztus hallgat. Megvárja, amíg haragjuk alábbhagy. A földre rajzol, időt hagyva a gondolkodásra, majd megadja azt a választ, amit egyedül Isten Fia adhat: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek” Krisztus szelíden megtanít bennünket, hogy a saját magunk és a mások bűneire adott felszínes és önbíráskodó reakcióinkat felváltsák az imádság, a szemlélődés és a tanulékony szellem.
3. A bűnbánat szükségessége. A teljes tehetetlenség érzése a felvezetés Isten irgalmának a megtapasztalásához. Minél mélyebben átérezzük kicsinységünket, annál jobban megtapasztaljuk Krisztus irgalmát. Nincs édesebb érzés, mélyebb öröm, mint a Krisztus által adott feloldozás: „Én nem ítéllek el.” Legnagyobb bizonytalanságaink szertefoszlanak, amikor rájövünk, hogy a saját hiúságunk és büszkeségünk szelleme kísért. Rá kell ébrednünk Isten irgalmának a valóságára.
Beszélgetés Krisztussal: Uram, add, hogy bűnösségem és kicsinységem megértése az irgalmad megtalálására ösztönözzön. Csak te állsz mellettem a szükség idején. Te vagy az egyetlen igaz barátom.
Elhatározás: Irgalmas és jóságos szívű leszek másokkal a mai napon. Krisztusba vetett bizalmam segítségével felülkerekedem a saját bizonytalanságaimon.
A Pápa ima szándéka 2010. március hónapra:
A világgazdaság: Hogy a világgazdaságot az igazságosság és a méltányosság ismérvei szerint vezessék, számításba véve a népek, különösen a szegény népek valós szükségleteit.
Afrika egyházai: Hogy Afrika egyházai az egész földrészen jelei és eszközei legyenek a kiengesztelődésnek és az igazságosságnak.
Kérjük, amennyiben teheti, támogassa Alapítványunkat adója 1%-ának felajánlásával, hogy azt az evangélium terjesztésére fordíthassuk.
Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu
Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.
Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001
To unsubscribe from this group, send email to vandorevangelium+unsubscribego
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)