2010. március 28., vasárnap

Nagyböjti idő, C év, Virágvasárnap

Nagyböjti idő, C év, Virágvasárnap

Húsvét ünnepét ünnepelni a szenvedés ünneplésén keresztül lehet. Krisztus szenvedése engedelmességéből fakad. „Atyám, ne az én akaratom legyen, hanem a tied!” Az engedelmesség a mai ember számára nehéz. Mi mégis akarunk engedelmeskedni Istennek, végig akarjuk járni a magunk keresztútját, hogy a feltámadás dicsőségébe juthassunk.
További gondolatok...

VIRÁGVASÁRNAP

2010.03.28. vasárnap: VIRÁGVASÁRNAP
 
Nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg, mert az Úr megsegít


Iz 50,4-7
Az Úristen megadta nekem a tanítványok nyelvét, hogy támogatni tudjam szóval a fáradtat. Fölébreszti reggel, reggel fölébreszti fülemet, hogy hallgassam, mint a tanítványok. Az Úristen megnyitotta fülemet, én pedig nem ellenkeztem, nem hátráltam meg. Hátamat odatartottam az ütlegelőknek, és orcámat a tépdesőknek; arcomat nem rejtettem el a gyalázás és köpdösés elől. De az Úristen megsegít engem, ezért nem ér gyalázat; ezért tettem arcomat olyanná, mint a kovakő, és tudom, hogy nem szégyenülök meg.
Zs 21
A karvezetőnek. A ,,Szarvastehén hajnalban' dallama szerint. Dávid zsoltára. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem. Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok. Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz. Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek. Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata. Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja: ,,Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.' Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta. Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem. Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana. Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem. Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán. Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába. Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat, megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem, elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek. De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre! Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából! Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától! Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek: Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda, Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált. Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt. Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: ,,Éledjen fel szívük mindörökre!' Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja. Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken. Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak.Neki él majd a lelkem, Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek, az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: ,,Így cselekedett az Úr!'
Fil 2,6-11
aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja [Iz 45,23], hogy ,,Jézus Krisztus az Úr!' az Atyaisten dicsőségére.
Lk 22,14 - 23,56
Amikor eljött az óra, asztalhoz ült a tizenkét apostollal együtt, és azt mondta nekik: ,,Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvednék. Mert mondom nektek: többé nem eszem ebből, amíg be nem teljesedik az Isten országában.' Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: ,,Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között. Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.' Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: ,,Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!' Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: ,,Ez a kehely az új szövetség [Kiv 24,8; Jer 31,31] az én véremben, amely értetek kiontatik. De íme, az áruló keze az enyémmel együtt van az asztalon. Mert az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt!' Erre ők kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki az közülük, aki ezt megteszi? Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük. Erre azt mondta nekik: ,,A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és a hatalmasok jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga. Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál. Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban, ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám, hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve, megerősítsd testvéreidet.' Ő erre azt mondta neki: ,,Uram, kész vagyok veled a börtönbe és a halálba is menni!' De Jézus azt felelte: ,,Mondom neked, Péter: mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is letagadod, hogy ismersz engem.' Aztán azt mondta nekik: ,,Amikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt?' Ők azt felelték: ,,Semmiben.' Majd így folytatta: ,,Most azonban akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen a táskát is; akinek pedig nincsen, adja el a felső ruháját, és vegyen kardot. Mert mondom nektek: be kell teljesednie annak rajtam, ami írva van: ,,A gonosztevők közé számították'' [Iz 53,12]. Mert ami rólam szól, az beteljesedik.' Erre ők így szóltak: ,,Uram, íme, itt van két kard.' Ő pedig azt mondta nekik: ,,Ez elég.' Aztán elindult, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment; követték őt a tanítványok is. Amikor odaért, azt mondta nekik: ,,Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!' Majd mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott: ,,Atyám! Ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd.' Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott. A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei. Majd felkelt az imádságból, és odament a tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket. Azt mondta nekik: ,,Miért alszotok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!' Még beszélt, amikor egy sereg közeledett; Júdás vezette őket, egy a tizenkettő közül. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja. Jézus azonban azt mondta neki: ,,Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát?' Azok, akik körülötte voltak, látva, hogy mi készül, azt mondták: ,,Uram, közéjük vágjunk karddal?' Egyikük rá is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. De Jézus azt felelte: ,,Hagyjátok, elég!' Aztán megérintette a fülét, és meggyógyította. Akkor Jézus ezt mondta azoknak, akik ellene jöttek, a főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek: ,,Mint rabló ellen, úgy jöttetek kardokkal és dorongokkal. Amikor nap mint nap köztetek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok, és a sötétség hatalmáé.' Megragadták tehát őt, és a főpap házába vitték. Péter pedig messziről követte. Amikor tüzet raktak az udvar közepén és körbeülték, Péter is közéjük ült. Egy szolgáló meglátta, hogy ő is ott ül a tűznél, szemügyre vette, és azt mondta: ,,Ez is vele volt!' De ő tagadta: ,,Asszony, nem ismerem őt!' Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így szólt: ,,Te is közülük való vagy.' Péter azt felelte: ,,Ember! Nem vagyok!' Körülbelül egy óra múltán ismét erősítgette egy másik: ,,Bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.' Péter erre így szólt: ,,Ember! Nem tudom, mit beszélsz!' És azonnal, mikor még beszélt, megszólalt a kakas. Akkor az Úr hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, hogy azt mondta neki: ,,Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz engem.' Ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett. A férfiak pedig, akik őrizték, gúnyolták és verték őt. Bekötötték a szemét, és azt kérdezték tőle: ,,Találd el, ki ütött meg?' És egyéb szidalmakkal is illették. Mihelyt megvirradt, egybegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és a főtanács elé vitték. Így szóltak: ,,Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!' Ő azt felelte nekik: ,,Ha megmondom nektek, nem hiszitek el; ha pedig kérdezlek titeket, nem feleltek. De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni' [Dán 7,13; Zsolt 110,1]. Erre mindnyájan azt mondták: ,,Tehát te vagy az Isten Fia?' Jézus azt felelte nekik: ,,Ti mondjátok, hogy én vagyok.' Azok erre így szóltak: ,,Mi szükségünk van még tanúságtételre? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.' Akkor mindannyian fölkerekedtek, és elvitték Pilátushoz. Ott így kezdték vádolni: ,,Azt tapasztaltuk, hogy ez félrevezeti népünket, s azt is megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt mondja magáról, hogy ő a Messiás király.' Pilátus megkérdezte tőle: ,,Te vagy a zsidók királya?' Ő azt felelte: ,,Te mondod.' Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a tömegnek: ,,Semmi vétket sem találok ebben az emberben.' De azok erősködtek, és azt mondták: ,,Föllázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.' Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy ez az ember Galileából való-e. Amint megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt azokban a napokban. Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert hallott felőle, és remélte, hogy a szeme láttára valami csodát tesz. Hosszasan kérdezgette, ő azonban semmit sem felelt. A főpapok és az írástudók pedig ott álltak, és hevesen vádolták. Heródes a kíséretével együtt megszégyenítette őt, csúfot űzött belőle, aztán fehér ruhába öltöztette, majd visszaküldte Pilátushoz. Azon a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előtte ugyanis haragban voltak egymással. Pilátus pedig összehívta a főpapokat, a nép vezetőit és a népet, s azt mondta nekik: ,,Idehoztátok nekem ezt az embert, mint a nép lázítóját. Kihallgattam előttetek, de semmi vétséget sem találtam ebben az emberben mindazok közül, amikkel vádoljátok. Sőt Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzánk. Láthatjátok tehát, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el. Megfenyítem ezért, és szabadon bocsátom.' Erre valamennyien fölkiáltottak: ,,Veszítsd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabást!' Őt valami lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe, amely a városban történt. Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. De azok kiáltoztak: ,,Feszítsd meg, feszítsd meg őt!' Ő azonban harmadszor is szólt hozzájuk: ,,De hát mi gonoszat tett? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne. Megfenyítem tehát, és elbocsátom.' De azok nem tágítottak, hanem nagy hangon követelték, hogy feszítse meg. A lármájuk egyre erősödött. Pilátus ezért úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak. Amint kérték, szabadon bocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak. Miközben elvezették, megfogtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. A nép és az asszonyok nagy sokasága követte őt, jajgattak és sírtak miatta. Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: ,,Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeitek sirassátok! Mert jönnek majd napok, amikor azt mondjátok: ,,Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!'' Akkor azt kezdik majd mondani a hegyeknek: ,,Szakadjatok ránk!'' És a halmoknak: ,,Takarjatok el minket!'' [Óz 10,8] Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?' Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék. Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponyahelynek neveznek, megfeszítették őt ott, és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. Jézus ekkor így szólt: ,,Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.' A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk [Zsolt 22,19]. A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt [Zsolt 22,8]: ,,Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!' A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták, és azt mondták: ,,Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!' Felirat is volt fölötte: ,,Ez a zsidók királya.' A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: ,,Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!' De a másik leintette ezekkel a szavakkal: ,,Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.' Aztán így szólt: ,,Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.' Ő azt felelte neki: ,,Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!' A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, kilenc óráig. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: ,,Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!' [Zsolt 31,6] E szavakkal kilehelte a lelkét. Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: ,,Ez az ember valóban igaz volt.' Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve hazatért. Jézus minden ismerőse, és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb állva figyelték mindezt [Zsolt 38,12]. Volt egy József nevű, derék és igaz férfi, a főtanács tagja, aki nem értett egyet a határozatukkal és tetteikkel. Arimateából, a zsidók egyik városából származott, és maga is várta az Isten országát. Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírba helyezte, amelyben még senki sem feküdt. A készület napja volt, és közeledett a szombat. Az asszonyok, akik Galileából jöttek vele, utánamentek, és megnézték a sírt, hogy miképpen helyezték el a testét. Aztán hazatértek, illatszereket és keneteket készítettek, de a szombatot a parancs szerint nyugalomban töltötték.

Virágvasárnap, az Úr szenvedésének vasárnapja

2010. március 28. - Virágvasárnap, az Úr szenvedésének vasárnapja

  Abban az időben: Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé. Amikor Betfage  és
  Betánia közelében ahhoz  a hegyhez ért,  amelyet Olajfák hegyének  hívnak,
  előreküldte két  tanítványát.  Ezt  mondta nekik:  "Menjetek  a  szemközti
  faluba. Amint beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen  ember
  nem ült  még soha.  Oldjátok el,  és vezessétek  ide! Ha  valaki  kérdezné
  tőletek, hogy  miért oldjátok  el, mondjátok  azt, hogy  az Úrnak  van  rá
  szüksége."
  A küldöttek elmentek, és úgy  találtak mindent, ahogy ő megmondta.  Amikor
  eloldották a szamarat, a szamár gazdái megkérdezték tőlük: "Miért oldjátok
  el a szamarat?" Azt  felelték: "Szüksége van rá  az Úrnak", és  elvezették
  Jézushoz.
  Ott köntöseiket  rávetették a  szamárcsikóra,  és felültették  rá  Jézust.
  Amint haladt, ruháikat  az útra  terítették előtte.  Amikor közeledett  az
  Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész örvendező tömege hangosan
  áldani kezdte Istent a sok csodáért, amelyet láttak: "Áldott a király, aki
  jön az Úr  nevében! Békesség  a mennyben,  és dicsőség  a magasságban!"  A
  tömegből  néhány   farizeus   azt   mondta   neki:   "Mester,   intsd   le
  tanítványaidat!" Jézus azt felelte: "Mondom nektek: ha ezek  elhallgatnak,
  a kövek fognak megszólalni!"
  Lk 19,28-40

  Elmélkedés:

  Utolsó felvonás
  Viszonylag ritkán  járok  színházba. Emlékezetem  szerint  legutóbb  Márai
  Sándor: A  gyertyák  csonkig  égek  című  regényének  színpadi  változatát
  tekintettem meg. Bár ismertem,  korábban olvastam már  a regényt, mégis  a
  legjobban az utolsó felvonást, a  történet befejezését vártam. Amikor  azt
  várnánk, hogy végre minden kiderül, s minden felmerült kérdésünkre választ
  kapunk, akkor nem derül ki mégsem semmi, a kérdések nyitottak maradnak,  s
  az író meghagyja szabadságunkat, s gondolatban magunk próbáljuk megfejteni
  a rejtélyeket.

  A jeruzsálemi bevonulással  Jézus életének utolsó  felvonása kezdődik  el.
  Ezt az eseményt hallottuk  a virágvasárnapi körmenet evangéliumában  Szent
  Lukács elbeszéléséből.  Jézus  élete korábban  is  mozgalmas volt,  de  az
  igazán fontos  események  csak  most, az  utolsó  felvonásban  játszódnak.
  Gondoljunk csak  a  mi  Urunk nyilvános  működésének  három  esztendejére!
  Minden azzal kezdődött, hogy megkeresztelkedik a Jordán folyóban Jánosnál,
  majd pedig tanítványokat gyűjt maga köré, s velük indul el, hogy bejárja a
  városokat és falvakat.  Útja során  nem csak  tanítványait tanítja,  hanem
  egyre nagyobb tömegekkel találkozik, akik kíváncsiak szavára, amelyből oly
  erő árad, amilyet másnál még sosem tapasztaltak. Persze nem csak a tanítás
  miatt jönnek  hozzá.  Hamar  elterjed  annak  híre,  hogy  hatalma  van  a
  betegségek fölött, s képes visszaadni a vakok látását, a süketek hallását,
  s a  némáknak a  beszéd képességét.  Szavára a  gonosz lelkek  távoznak  a
  megszállottakból, a  leprások megtisztulnak,  a s  bénák járni  tudnak,  s
  mindezek mellett legkülönlegesebb csodái  azok, amikor halottakat  támaszt
  fel, s  hoz vissza  az  életbe. Az  egyszerű emberek  szívesen  hallgatják
  példázatait,  amelyek  szereplőiben  önmagukra  ismerhetnek.  Az   igazság
  tanítására  éhezőket  olykor  csodálatos  módon  megszaporított  kenyérrel
  lakatja  jól.  Miközben  egyre  többen   hisznek  benne,  s  ismerik   fel
  személyében a Messiást,  a zsidó vallási  vezetők szembefordulnak vele,  s
  azt tervezik, hogy megölik.

  Mindezek után  érkezünk  el az  utolsó  felvonáshoz, amely  a  jeruzsálemi
  bevonulással kezdődik. A lelkesedés a  tetőfokára hág. Az emberek  örömmel
  fogadják, s köszöntik a  szamárháton érkező messiás-királyt.  Pálmaágakkal
  integetnek, s egyesek még a ruháikat is leterítik elé az út porába. Néhány
  nap múlva azonban  ellenkezőjére fordul  a hangulat.  A Messiást  köszöntő
  ének durva kiabálássá  változik, s  a királynak  kijáró tisztelet  helyébe
  gyilkos szándék lép.  A ruháikat  az útra terítő  emberek tétlenül  nézik,
  amint a ruháitól  megfosztott Jézus az  út porába roskad  a kereszt  terhe
  alatt.  Akik  korábban   mellette  álltak,   mostanra  elmenekültek   vagy
  szembefordultak vele. S hirtelen észrevesszük, hogy nem a nézőtéren ülünk,
  hanem magunk is szereplők vagyunk,  nem egy színházi előadást  szemlélünk,
  hanem valóság mindaz, ami körülöttünk történik. Most talán mi is pálmaágat
  ragadunk kezünkbe,  s később  talán öklünket  rázzuk ellene.  Igen, én  is
  elindulok az úton. Jézus útja az én utam is. S ez az út a Golgotára vezet,
  ahol Jézus meghal értem, s vele együtt én is meghalok. A feltámadáshoz nem
  vezet más út.  Az egyetlen  biztató jel az  számomra, hogy  az út  felfelé
  vezet.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Uram, Jézus! Földi életed  során mindig tudtad,  merre visznek lépteid,  s
  hová  vezet   az  út,   amelyen  elindultál.   Szavaiddal,   tanításoddal,
  igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s megmutattad az  Istenhez
  vezető utat. A te  életutad végső soron mindig  felfelé vitt, Atyád  felé,
  aki örökre magához  ölelt a  Golgota magaslatán  álló kereszten.  Jézusom,
  társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon keresztül az életre vezet!
______________________________

Virágvasárnap


A legmélyebb vágyunk
2010. Március 28. – Virágvasárnap
P. Christopher Scroggin LC

Lk 23,1-49
Ott vádolni kezdték: ,,Azt tapasztaltuk – mondták – hogy tévútra vezeti népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ő a Messiás király.” Pilátus megkérdezte tőle: ,,Te vagy-e a zsidók királya?” ,,Magad mondod.” – felelte Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: ,,Nem találom semmiben bűnösnek ezt az embert.” De azok erősködtek: ,, Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Júdeáig.” Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e. Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott. Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében. Sokat faggatta, de ő nem méltatta feleletre. A főpapok és az írástudók is oda mentek, és hevesen vádolták. Heródes akkor udvarával együtt gúnyt űzött belőle. Csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, azelőtt ugyanis haragban voltak.
Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet, s így szólt hozzájuk: ,,Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek. És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne. Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom.”
Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy foglyot. Az egész nép akkor kiáltozni kezdett: ,,Vesszen el!  Bocsásd szabadon Barabást!” Barabást a városban történt fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe. Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. De tovább ordítoztak: ,,Keresztre! Keresztre vele!” Harmadszor is megkérdezte: ,,De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom.” De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban kiáltoztak, hogy feszítse keresztre. Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek. Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint.
Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után. Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus hozzájuk fordult és így szólt: ,,Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok! Inkább magatokat sirassátok és gyermekeitek, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a magtalanok, és akik nem szültek és nem szoptattak! Akkor majd kiáltani fogják a hegyeknek: Omoljatok ránk! És a domboknak: Takarjatok el! Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradtnak?”
 Két gonosztevőt is vittek vele, hogy kivégezzék őket. Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. Jézus pedig ezt mondta: ,,Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.” Ruháján sorsot vetetve megosztoztak. A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: ,,Másokat megmentett – mondták – most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja!” Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek, és ecettel kínálták mondták: ,,Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: Ez a zsidók királya. Az egyik fölfeszített gonosztevők káromolta: ,,Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!” A másik rászólt: ,,Nem félsz Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk, de ez semmi rosszat sem tett.” Aztán hozzá fordult: ,,Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmadban.” Ezt válaszolta neki: ,,Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!”
A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: ,,Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!” E szavakkal kilehelte lelkét.
Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: ,,Ez az ember valóban igaz volt.'' Az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte és szétoszlott. Jézus ismerősei pedig, köztük asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb állva nézték mindezt.

Bevezető ima: Mennyei Atyánk, most, amikor belépünk az év legszentebb hetébe, bizalommal emelem rád tekintetemet. Kérünk, növeld közöttünk kegyelmedet. Adj erőt, hogy elkísérhessük Szent Fiadat a Kálváriára vezető úthon, amely megváltásunk záloga. Adj nekünk természetfölötti gondolkodásmódot a hitben, hogy utunkon felismerjük: a nehézségek és megpróbáltatások segítségünkre vannak, mert általuk leszünk képesek átalakítani életünket Krisztus élete szerint.

Kérés: Úr Jézus, add kegyelmedet, hogy nagyobb szeretettel kövesselek téged szenvedéseidben!

1. A boldogság keresése. Az ember a szabadságot mindennél nagyobbra becsüli. Azonban van valami, ami még ennél is többet jelent számunkra: ez a boldogság. E nélkül fájdalmas lehet a létezés, a szabadság és minden érték is. Az ember életében ez az egyik legnagyobb ellentmondás: követeljük szabadságunkat, s közben rabszolgává tesszük magunkat. Rabszolgák vagyunk, de nem abban az értelemben, hogy mások megfosztanak szabadságunktól, hanem abban az értelemben, hogy olyan dolog után vágyakozunk, amit imádhatunk, ami megérinti szívünket, ami erőlködésre késztet minket, és érzéseinket igazolja. Bár szabadok akarunk lenni, az örömök különböző fajtái között akarunk válogatni, de közben az öröm rabszolgáivá válunk.

2. Személyes kiteljesedés. Két út létezik, amivel csillapítani tudjuk a léleknek ezt az éhségét és a szív szomjúságát: a világ útja és Krisztus útja. Mielőtt odaadjuk magunkat a világ örömeinek, úgy tűnnek, hogy mindezek izgatóak, s mindazt megadják nekünk, amire szükségünk van a boldogsághoz. Azonban, amikor megszereztük ezeket, csalódnunk kell, sőt néha undorral is töltenek el minket. Ezzel teljesen ellenkezik az az öröm, amit Krisztus nyújt nekünk. Mielőtt megkapjuk ezeket, nehezek, egyáltalán nem látványosak, sőt olykor akár taszítóak is. Amikor azonban birtokunkba kerülnek ezek az értékek, elégedettséggel töltenek el minket, és felismerjük, hogy mindig ezután vágyakozott a szívünk.

3. Jöjj, kövess engem!. Amit a világ nekünk sikerként el akar adni, az valójában sikertelenség és boldogtalanság; amit pedig sikertelenségnek és vereségnek állít be, az igazából siker és győzelem. Ezen a héten a mi Urunk szenvedése – a valódi siker és győzelem – játszódik le szemünk előtt. Jézus a boldogság, aki kérdéseinkre választ ad, és aki után vágyakozunk. Az Ő útja a kereszt útja, ezért nekünk – az Ő követőinek – ugyanezen az úton kell járnunk. Jézus biztosít minket arról, hogy a szegények nem lesznek mindig szegények, akit megfeszítenek, nem fog örökre a kereszten függni; a szegény gazdag lesz, a megalázottat felemelik; amit könnyek között vetünk el, vigadva fogjuk betakarítani; a szomorkodókat megvigasztalják; s mindaz, aki Krisztussal együtt szenved, vele együtt fog uralkodni is. A költő – Francis Thomson – szavain keresztül szól hozzánk Krisztus: „Mindazt, amit elvettem tőled, nem azért cselekedtem, hogy fájdalmat okozzak neked, hanem, hogy ezeket az én kezeimben keresd: Kelj föl, fogd meg kezem, és gyere velem!”

Beszélgetés Krisztussal: Jézus, jöjj, és legyél a szívem királya! A te szenvedéseid hetében növekednem kell az irántad való szeretetben, hogy megtanuljam mindig becsülni, amit értem tettél. Add kegyelmedet, hogy hűségesen kövesselek, erősíts, hogy szeressem keresztemet, és bátran vállamra vegyem azt!

Elhatározás: Ma, amikor meglátogatom az Urat az Oltáriszentségben, meg akarom újítani szándékomat, hogy teljesen az Övé legyek.

Erdő Péter bíboros atya 2010. márciusi imaszándéka:
Hogy mindnyájan megkapjuk a kegyelem világosságát, hogy életünk minden pillanatában különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között és legyen erőnk arra, hogy a jót megtegyük.

Kérjük, amennyiben teheti, támogassa Alapítványunkat adója 1%-ának felajánlásával, hogy azt az evangélium terjesztésére fordíthassuk.
Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger