További gondolatok...
2010. április 1., csütörtök
Nagyböjti idő, C év, Nagycsütörtök, az utolsó vacsora miséje
További gondolatok...
Nagycsütörtök
2010.04.01. csütörtök: NAGYCSÜTÖRTÖK
Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg!
Kiv 12,1-8.11-14
Akkor az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: ,,Ez a hónap legyen nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen mindenki, családonként és házanként, egy-egy bárányt! Ha háznépének száma kevés egy bárány elfogyasztásához, vegye maga mellé háza legközelebbi szomszédját, annyi személyt, amennyi elég egy bárány elfogyasztásához. A bárány hibátlan, hím, egyesztendős legyen! Ugyanezen szabály szerint kecskegidát is vehettek. Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak egész sokasága! Vegyenek a véréből, és kenjék be mindkét ajtófélfát és a szemöldökfát azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják. A húsát pedig egyék meg azon az éjszakán, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával! Így egyétek: derekatokat övezzétek fel, sarutok legyen a lábatokon, bototokat tartsátok a kezetekben, és sietve egyétek, mert az Úr Pászkája (vagyis: Átvonulása) ez. Átvonulok ugyanis azon az éjszakán Egyiptom földjén, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, embert, állatot egyaránt, és ítéletet tartok Egyiptom minden istenén: én, az Úr. Ez a vér jel lesz számotokra a házakon, amelyekben lesztek. Én meglátom a vért, elvonulok mellettetek, és nem ér benneteket pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. Legyen azért ez a nap emléknap nálatok: üljétek meg nemzedékről-nemzedékre, mint az Úr Ünnepét, örök szertartásként!
Zs 115
Az Úr kedvében járok az élők földjén. Hittem, még ha így is szóltam: ,,Nagyon nagy megalázás ért!' Elkeseredésemben azt mondtam: ,,Hazug minden ember!' Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett? Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Az Úr szemében drága dolog, szentjeinek halála. Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet: a hála áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem.
1Kor 11,23-26
Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: ,,Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!' A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: ,,Ez a kehely az új szövetség [Jer 31,31] az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!' Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.
Jn 13,1-15
A Húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket. A vacsora alkalmával, amikor az ördög már szívébe sugallta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának, hogy elárulja őt, Jézus tudva, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött el és Istenhez megy, fölkelt a vacsorától, letette felsőruháit, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a kendővel, amely a derekára volt kötve. Amikor odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: ,,Uram, te mosod meg az én lábamat?' Jézus azt felelte neki: ,,Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.' Péter erre így szólt: ,,Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!' Jézus azt felelte neki: ,,Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem.' Akkor Simon Péter ezt mondta: ,,Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!' Jézus azt felelte: ,,Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.' Tudta ugyanis, hogy ki az, aki elárulja őt, azért mondta: ,,Nem vagytok tiszták mindnyájan.' Miután megmosta a lábukat és fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik: ,,Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti úgy hívtok engem: ,,Mester'' és ,,Uram'', és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.
Nagycsütörtök
2010. április 1. - Nagycsütörtök
Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor
ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik
a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben
történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának
szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya
mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza.
Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy
vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és
mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg
is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: "Uram, te akarod
megmosni az én lábamat?" Jézus így felelt: "Most még nem érted, mit
teszek, de később majd megérted". De Péter tiltakozott: "Az én lábamat
ugyan meg nem mosod soha." Jézus azt felelte: "Ha nem moslak meg, nem lesz
semmi közöd hozzám". Erre Péter így szólt: "Uram, akkor ne csak a lábamat,
hanem a fejemet és a kezemet is!" Jézus azonban kijelentette: "Aki
megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti
tiszták vagytok, de nem mindnyájan." Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja,
azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták." Miután megmosta lábukat,
fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk:
"Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok
engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester
megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát
adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg."
Jn 13,1-15
Elmélkedés:
Őt küldi az ég
Bibliai kenyér. Nem gondoltam volna régebben, hogy ilyen is létezik, de
néhány esztendeje találkoztam vele. Az történt, hogy amikor bevásároltam
magamnak ennivalót a húsvéti ünnepnapokra, elfelejtettem kenyeret venni.
Kibírtam volna valahogy azt a néhány napot kenyér nélkül is, de a jó Isten
gondoskodott róla, hogy ne maradjak a mindennapi nélkül. A nagycsütörtök
esti szentmise után az egyik fiatal lány, aki olvasásra volt beosztva
aznap, s akit egyébként Eszternek hívtak, adott egy kis csomagot, amelyben
egy fél kilós "bibliai kenyér" volt. Ezt a fantázianevet találta ki a
kenyér gyártója a termék számára. A címke szerint csak olyan alapanyagokat
tartalmazott e különlegesnek hirdetett kenyér, amelyek a szentírásban
szerepelnek. Ettől persze nem különleges egy kenyér, hiszen ez az alapvető
táplálék évszázados, sőt talán évezredes hagyomány szerint készül
napjainkban is. Eszter a szüleivel volt bevásárolni, amikor megpillantotta
e kenyeret, s rögtön arra gondolt, hogy nagycsütörtökön este, amikor a
Jézus által adott kenyeret ünnepeljük, megajándékoz egy ilyen kenyérrel.
"Ezt küldi az ég" - olvastam a bibliai kenyér feliratát vacsorához
készülve, s éreztem, hogy bizony ez szó szerint így van, mert az ég küldte
egy jólelkű leány által nekem, a feledékeny papnak e bibliai kenyeret.
Ma, nagycsütörtök este Jézus utolsó vacsorájára emlékezünk, arra az
eseményre, amikor különleges kenyeret adott apostolainak. Ennek leírását
idéztük fel az imént a szentmise szentleckéjében Szent Pál apostol
korintusiakhoz írt leveléből. Az Úr először a kenyeret nyújtja nekik:
"Vegyétek és egyétek, ez az én testem!", majd pedig a bort adja nekik e
szavakkal: "Ez az én vérem. Valahányszor isztok belőle, tegyétek ezt az én
emlékezetemre!" Minden szentmisében az utolsó vacsora termében találjuk
magunkat, hiszen Jézus parancsa szerint a miséző pap pontosan ezt mondja
és teszi, megjelenítve Krisztus áldozatát. Nyilvános működésének idején, a
kenyerek csodálatos megszaporításakor Jézus már tett néhány olyan
titokzatos kijelentést, amelyek előrevetítették, hogy különleges kenyeret
fog adni, de ekkor még nem volt sejthető, hogy milyen formában történik
ez, s az sem, hogy e kenyér az Ő teste lesz.
Fontos kiemelnünk, hogy a szentmise nem egyszerűen csak emlékezés, még
csak nem is hittel teli emlékezés Jézus nagy áldozatára, hanem ennek az
áldozatnak jelenvalóvá tétele szentségi módon. A szentmisében tehát nem
csupán emlékezünk Jézus megváltó tettére, azaz szenvedésére,
kereszthalálára és feltámadására, hanem oly módon éled újjá mindez, hogy
mi magunk is bekapcsolódhassunk, illetve életünket is bekapcsolhassuk
Krisztus egyszeri, megismételhetetlen, de mégis állandóan megújuló
áldozatába. E nélkül nem beszélhetnénk Jézus valóságos jelenlétéről az
Oltáriszentségben, s nem jöhetne létre a hívők találkozása az élő
kenyérrel, Krisztussal a szentáldozásban.
A régebbi időkben, amikor még kézzel gyúrták a kenyeret, a pékek között az
a mondás járta, hogy három dolog szükséges ahhoz, hogy a lisztből jó
kenyér legyen: élesztő, szív és lélek. Tehát nem csak jó alapanyag kell,
hanem az is, hogy szívvel, lélekkel, becsületes munkával készüljön a
kenyér. A mai időkben, amikor nagyüzemekben készülnek a kenyerek és
mindenféle pékáruk, már ritkábban érezzük az igazi, szívvel-lélekkel
készült kenyér ízét. De az Oltáriszentség különleges kenyérében
megérezhetjük az odaadottságot, Krisztus odaadottságát, az áldozatot,
Krisztus áldozatát és az önfelajánlást, Krisztus önfelajánlását. Igen,
ebből a kenyérből nem hiányzik semmi, hiszen benne van a mi Urunk szíve és
lelke, benne van Jézus szeretete, maga Krisztus van jelen benne. E
kenyérből - jelképesen szólva - nem hiányzik az élesztő sem, hiszen
hitünket élesztő, életre keltő erő rejlik benne.
Befejezésül még egyetlen gondolat, amelyet a Papság éve miatt tartok
fontosnak megemlíteni: ma, nagycsütörtök este, az utolsó vacsorára, az
Oltáriszentség alapításának pillanatára emlékezünk, amely egyúttal a
papság alapításának is a pillanata. A kettő, tehát az Oltáriszentség és a
papság elválaszthatatlan egymástól. Minden pap életének és személyes
Isten-kapcsolatának forrása a szentmise bemutatása és az Eucharisztia
vétele. Mi, papok ebből, tehát a Krisztussal való bensőséges kapcsolatból
és Krisztus testével való táplálkozásból merítjük az erőt lelkipásztori
munkánkhoz és életünkhöz. Papi szolgálatunk által pedig, amikor bemutatjuk
a szentmisét, éppen azt tesszük lehetővé a hívek számára, hogy az ő életük
forrása is az Oltáriszentség legyen, s Krisztus teste a mindennapi lelki
és élő kenyerük legyen. Krisztus van jelen az Oltáriszentség csodálatos
kenyerében. Őt küldi az ég. Mindannyiunknak, papoknak és híveknek
egyaránt, Őt küldi az ég.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézusunk, te támasztasz a mi szívünkben lelki éhséget tanításod és
önmagad iránt. Táplálj minket az igazság tanításával és éltess minket
önmagaddal, az élő kenyérrel, hogy élet legyen bennünk! Tápláld testünket
és lelkünket! Szavad és szent tested nélkül nincs élet bennünk és nem
juthatunk el az örök életre sem. Te vagy számunkra az élő Kenyér, te vagy
az áldozat Kenyere, te vagy a szeretet Kenyere, te vagy a gondoskodás
Kenyere, te vagy hálaadás Kenyere. Te önmagadat osztod és adod nekünk.
Taníts meg minket arra, hogy önmagunkat adjuk embertársainknak, utánozva
ezzel a te példádat, a te áldozatodat, a te felajánlásodat és a te
szeretetedet.
______________________________
Evangélium minden nap
http://evangelium.katolikus.
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/
Nagycsütörtök
A Papság évében imádkozzunk különös szeretettel papjainkért. Nagyheti imáinkba is foglaljuk bele őket. Keresztúti áhítat a papokért - letölthető az alábbi helyről: http://www.vandorevangelium. hu/?m=7)
Azért jött, hogy szolgáljon, és nem azért, hogy Őt szolgálják
2010. április 1. Nagycsütörtök
P. Shane Lambert LC
Jn 13,1-15
Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket. A vacsora alkalmával, amikor az ördög már szívébe sugallta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának, hogy elárulja őt, Jézus tudva, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött el és Istenhez megy, fölkelt a vacsorától, letette felsőruháit, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a kendővel, amely a derekára volt kötve. Amikor odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: ,,Uram, te mosod meg az én lábamat?” Jézus azt felelte neki: ,,Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.” Péter erre így szólt: ,,Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” Jézus azt felelte neki: ,,Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem.” Akkor Simon Péter ezt mondta: ,,Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!” Jézus azt felelte: ,,Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy ki az, aki elárulja őt, azért mondta: ,,Nem vagytok tiszták mindnyájan.” Miután megmosta a lábukat és fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik: ,,Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti úgy hívtok engem: ,,Mester” és ,,Uram”, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.
Bevezető ima: Uram Jézus, legnagyobb vágyam, hogy elkísérjelek ezen a héten, amikor a szenvedést és a halált magadra vállalod megváltásunkért. Csak arra kérlek, hogy add meg nekem a hitet és a kitartást, hogy elérjek a kereszt lábáig. Tisztítsd meg szeretetem, hogy magam helyett Te élj bennem!
Kérés: Uram, add meg a kegyelmet, hogy állhatatos legyek, és végsőkig kitartsak a hitben!
1. Az Ő tántoríthatatlan szeretetének bizonyítéka. „Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához.” Jézus a nehézségek ellenére, melyekkel szembesült, nem szenvedett kapuzárási pánikban harminchárom évesen. Tudta, hogy ki Ő, hogy honnan jött és hová tart. Ismerte a próbákat, amik hamarosan megsemmisítik halandó testét. Ezek célja az volt, hogy bebizonyítsa szeretetét. „…, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket.” A szeretet mindent elvisel. Még a legszörnyűbb helyzeteket is fel tudja jóra használni. A szeretet megvált. Épp a barátság elárulása bizonyította saját barátságságának hitelességét: „Nincs annál nagyobb szeretet, ha valaki életét adja barátaiért”
2. Elfogadni Krisztus szeretetét. Jézus nem imádkozott „engedélyért”, hogy alázatos legyen és szolgáljon. Péter kérdése, hogy „Uram, te mosod meg az én lábamat?”, nem valódi érdeklődés, hanem inkább egy kritikus megjegyzés Jézus tettére vonatkozóan. Valóban szüksége van „engedélyre” az alázatnak és a szeretetnek? A kérdés az, hogy ki elég alázatos ahhoz, hogy elfogadja a másik szeretetét. Elég alázatos vagyok ahhoz, hogy elfogadjam Jézus szeretetét? Jézus alázata és emberszeretete megtisztít. Teljesen el kell felejtenünk a „te soha nem moshatod meg az én lábamat” hozzáállást. Csak azok juthatnak a mennybe, akik lélekben szegények, akiknek tiszta a szívük, és akik olyanok, mint a gyermekek. „Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem.” Engednem kell, hogy Krisztus megtisztítson kegyelemteljes példája szerint. Különben nem lesz részem vele. Mégis, ha szavaival megtisztított, csak lábaimat kell tisztán tartanom.
3. Értékes tanítás. Ha Jézus tanítványa vagyok, igazán meg kell értenem, és el kell fogadnom, amit példáján keresztül tanítani akart nekem. Jézus megkérdezi: „Tudjátok-e, mit tettem veletek?” Ha valaki, akkor épp a Mester az, aki megkövetelhetné szolgáitól, hogy mossák meg lábát, és nem pedig fordítva. Jézus az Úr és Mester, Ő a jó tanító. Én a tanítványa vagyok. Hatalmát azonban mégsem úgy mutatja meg, hogy erőszakkal engedelmességet követel, hanem inkább az erény hatalmának kinyilvánításával: alázat, emberszeretet – és a képesség ezek tanítására, illetve a meggyőzésre. „Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.” Példát adott nekünk, amit követnünk kell. Én kinek a lábát moshatom meg?
Beszélgetés Krisztussal: Uram, folytasd szavaiddal megvilágosításomat, hogy teljesen tisztának találtassak, akkor is, ha lábaimat meg kell mosnom, mert elkerülhetetlen a világgal való érintkezés. Adj nekem alázatot és felebaráti szeretetet, hogy erényeidet hozzád hasonlóan én is gyakorolhassam!
Elhatározás: Ma megalázom magam, hogy segítsek valakin, akinek szüksége van rá, leginkább egy olyan valakin, akivel szemben ellenérzésem van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)