2010. április 18., vasárnap

Húsvéti idő, C év, Húsvét 3. vasárnapja

Húsvéti idő, C év, Húsvét 3. vasárnapja

Az Egyház Péter utódának vezetésével végzi munkáját, és Jézus segítségét újra és újra megtapasztalja. Jézus szavára telik meg a háló, Jézus várja a munkálkodásból visszatérő övéit. Ma is megtapasztalhatjuk Jézus segítő erejét, ma is Péter utódának vezetésével hirdeti az Egyház a feltámadás örömhírét. Az igehirdetés munkájába hív minket is Jézus, saját testével táplál, kegyelmének erejét adja.
További gondolatok...

HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA

2010.04.18. vasárnap: HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA
 

Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek


ApCsel 5,27b-32.40b-41
Majd odahozták és a főtanács elé állították őket. A főpap a szemükre vetette: ,,Parancsban hagytuk meg nektek, hogy ne tanítsatok az ő nevében, s lám, ti betöltöttétek Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.' Erre Péter és az apostolok azt felelték: ,,Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek. Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti a fára függesztve megöltetek. Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte őt jobbjával, hogy bűnbánatot és bűnbocsánatot adjon Izraelnek. Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.' Azután előhívták az apostolokat, megverették őket, és meghagyták nekik, hogy semmiképp se beszéljenek Jézus nevében, majd elbocsátották őket. Azok pedig örvendezve eltávoztak a főtanácsból, mivel méltónak találtattak, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek.
Zs 29
Zsoltár. Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól. Magasztallak, Uram, mert fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek fölöttem. Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem, és te meggyógyítottál engem. Uram, visszahoztad lelkemet az alvilágból, életben tartottál, hogy ne szálljak a sírba. Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei, áldjátok szent emlékezetét! Mert haragja csak egy pillanat, de élethosszig tart jóakarata. Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság. Mikor dúslakodtam, így szóltam: ,,Nem fogok meginogni sohasem.' Mert te, Uram, kegyességedben szilárddá tetted dicsőségemet. De te elfordítottad arcodat tőlem, és én megrendültem. Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam, és Istenemhez könyörögtem. Mi hasznod lenne véremből, ha leszállnék a sírgödörbe? Vajon a por magasztalhat-e téged, és hirdetheti-e hűségedet? Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam, az Úr lett az én segítségem. Sírásomat öröménekké változtattad, szőrruhámat szétszaggattad, vidámsággal öveztél körül, hogy énekeljen neked dicsőségem, és sohase hallgasson. Áldalak érte örökké, Uram, én Istenem!
Jel 5,11-14
Sok angyalt láttam, és hallottam szavukat a trón körül, s az élőlényekét és a vénekét, és számuk ezernyi ezer volt [Dán 7,10], akik hangosan azt kiáltották: ,,Méltó a Bárány, akit megöltek [Iz 53,7], hogy övé legyen a hatalom és gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!' Minden teremtményt, amely az égben van, a földön és a föld alatt, és amely a tengeren és a tengerben van, mindezeket hallottam, amint azt mondták: ,,A trónon ülőnek [Iz 6,1] és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom, örökkön-örökké!' A négy élőlény azt felelte: ,,Ámen!' A huszonnégy vén arcra borult és imádta az örökkön-örökké élőt.
Jn 21,1-19
Ezek után Jézus ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériási tengernél. Így jelent meg: Együtt volt Simon Péter, Tamás, akit Ikernek hívnak, a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, és még másik kettő a tanítványai közül. Simon Péter azt mondta nekik: ,,Megyek halászni.' Azok azt felelték: ,,Megyünk veled mi is.' Elindultak tehát, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. Amikor már megvirradt, Jézus a parton állt, de a tanítványok nem tudták, hogy Jézus az. Jézus azt mondta nekik: ,,Fiaim, nincs valami ennivalótok?' Azt felelték: ,,Nincsen!' Ő ekkor azt mondta nekik: ,,Vessétek a hálót a hajó jobb oldalára, és találni fogtok!' Kivetették, de kihúzni már nem tudták a tömérdek hal miatt. Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: ,,Az Úr az!' Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét, mert mezítelen volt, és a tengerbe vetette magát. A többi tanítvány pedig tovább hajózott, mert nem voltak messze a szárazföldtől, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és vonták magukkal a halakkal telt hálót. Amikor partra szálltak, égő parazsat pillantottak meg, rajta halat és kenyeret. Jézus azt mondta nekik: ,,Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok!' Erre Simon Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely meg volt tömve százötvenhárom nagy hallal. És bár ennyi volt, nem szakadozott a háló. Jézus azt mondta nekik: ,,Gyertek, egyetek!' A tanítványok közül senki sem merte őt megkérdezni: ,,Ki vagy te?' Tudták ugyanis, hogy az Úr az. Jézus odament, fogta a kenyeret, és odaadta nekik, ugyanígy a halat is. Jézus ekkor már harmadszor jelent meg a tanítványainak azóta, hogy föltámadt halottaiból. Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: ,,Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?' Ő azt felelte: ,,Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!' Erre azt mondta neki: ,,Legeltesd bárányaimat!' Majd másodszor is megkérdezte: ,,Simon, János fia, szeretsz-e engem?' Azt felelte: ,,Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!' Erre azt mondta neki: ,,Legeltesd juhaimat!' Aztán harmadszor is megkérdezte: ,,Simon, János fia, szeretsz-e engem?' Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte őt: ,,Szeretsz-e engem?', és azt felelte: ,,Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!' Ekkor így szólt: ,,Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál. Ha azonban megöregszel, kiterjeszted kezeidet; más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.' Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja megdicsőíteni az Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: ,,Kövess engem!'

Húsvét 3. vasárnapja

2010. április 18. – Húsvét 3. vasárnapja

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján:
Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kávából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire.
Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.
Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik, ugyanígy halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.” Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!”
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat!
Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután hozzátette: „Kövess engem!”
Jn 21,1-19

Elmélkedés: Megerősítem szeretetem az Úr iránt
Abban az időben, amikor a főiskolás Eszter szociális munkásnak tanult, az egyik nyáron egy gyermekotthonba osztották be szakmai gyakorlatra. Hamar megbarátkozott a gyerekekkel, s kedvessége még a legdurvábbakat is könnyen megszelídítette. Persze nem volt könnyű a fiatal lány számára szeretetet adni olyanoknak, akik család híján keveset kaptak a szeretetből, s ezt a keveset is néha bizalmatlanul fogadták. Az egyik reggel, amikor Eszter beért az otthonba, a nevelői szobában az asztalán egy kis, összehajtogatott papírlapot talált. Más helyeken talán nem neveznék az ilyen cédulát levélnek, de egy család nélküli gyermekeknek otthont adó intézetben ez bizony levélnek számít. Széthajtotta a lapocskát, amelyen egy egyszerű kis virág mellett nagy, ákombákom betűkkel a következő volt írva: „Azt akarom neked mondani, hogy örülök, hogy itt vagy. És azt is akarom mondani, hogy legyél a barátom! És nagyon szeretlek. Ugye, te is szeretsz engem? És ugye jobban, mint a többieket?” Vajon ki írhatta e levélkét? – tette fel magának az ilyen helyzetben szokásos kérdést, de nem kellett sokáig gondolkoznia, mert a nyitott ajtóban már meg is jelent egy kilencéves kislány egy nagy macival a kezében. „Hát persze, hogy szeretlek” – ölelte magához macistól a kislányt Eszter.

Vajon szeret-e engem az általam szeretett személy? Vajon viszonozza-e a szeretetemet? Mindennapi kérdések. Gyerekek, fiatal szerelmesek, ifjú házasok által naponta feltett kérdések. Erős, szinte rendkívüli érzés, érzelem húzódik e kérdések hátterében. S erős, szinte rendkívüli vágy, a szeretet utáni vágy húzódik e kérdések mögött.

A mai vasárnap evangéliumában hasonló kérdések hangzottak el. De más húzódik a háttérben. Jézus teszi fel e kérdéseket Péternek, de nem úgy hangzanak e kérdések, mint általában az emberek között. Egészen más szándék rejtőzik a háromszori kérdezés mögött. Jézus meg akar győződni Péter apostol szeretetéről, de nem azért, mert neki szüksége van erre a szeretetre, hanem azért, mert Péternek van szüksége e szeretetre, hogy Jézus nagy feladatot és küldetést bízhasson rá. S e küldetés nem más, mint a krisztusi közösség, az Egyház vezetése. Érdemes felfigyelnünk arra a mozzanatra, hogy Jézus nem arra kíváncsi, hogy Péter szereti-e az embereket, mindazokat, akiket Jézus rá fog bízni. A mi Urunk azt akarja tudni, hogy Péter őt, azaz Jézust szereti-e. Mert egyedül a Krisztus iránti szeretet teszi az apostolt képessé a rábízottak vezetésére és az irántuk való szeretetre. Talán még az is benne van Jézus kérdésében, hogy a közösség, a nyáj nem mindig lesz szeretetreméltó vagy nem mindig fogja viszonozni a pásztor szeretetét. Péternek, a pásztornak viszont elsősorban az ő Mesterét és megbízóját kell szeretnie, s ahogyan Jézus odaadta életét az emberekért, ugyanilyen önfeláldozó szeretettel kell Péternek is végeznie szolgálatát a közösség javára.

Azért hozom elő a mai evangélium kapcsán ezeket a dolgokat, s azért világítok rá az érzelmeket meghaladó szeretetre, hogy a most zajló Papság évében mindannyian megértsük, hogy milyen szeretet vezeti a papokat, miközben a hívek körében végzik lelkipásztori munkájukat. Természetesen mindez rám is vonatkozik. Nekünk, papoknak Krisztus ugyanazt a kérdést tette fel, mint egykor Péternek, az apostolok között az elsőnek. S amikor elfogadtuk a meghívást, akkor a Krisztus iránti szeretetre köteleztük el magunkat, s ez a Krisztus iránti szeretet az alapja küldetésünknek, egész papi életünknek és minden papi munkánknak, amit a hívek körében végzünk. Nagyon helyes, ha a plébános és a plébánia hívei között idővel kialakul a kölcsönös tisztelet és szeretet, de ez egyik oldalról sem válhat valamiféle érzelgős szeretetté. Meggyőződésem, hogy egy pap akkor tud helyes kapcsolatot kialakítani a hívekkel, beleértve a gyerekeket, a fiatalokat, a családokat és az időseket, s a pap akkor tudja testvéreiként szeretni és a hitben megerősíteni a rábízottakat, s a hívek számára akkor válik lelkiekben gyümölcsözővé a pap szolgálata, ha valamennyien Krisztust szeretik, s erre a Krisztus iránti szeretetre épül minden kapcsolat a pap és az emberek között. Mert az Egyház és az Egyház élete plébániai szinten is és világegyházi viszonylatban is nem emberi erőn vagy bölcsességen nyugszik, hanem a Krisztus iránti szereteten. Bízom benne, hogy a papok Krisztus iránti elkötelezettsége, s naponként megújuló szeretete jó például szolgál mindazoknak, akiknek vezetését és hitbeli megerősítését Krisztus ránk bízta.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, ma és minden nap megerősítem irántad való szeretetemet. Segíts, hogy életem minden napján megújuljon bennem az irántad való szeretet. Nem múló, érzelmi fellángolást kérsz tőlem, hanem azt, hogy elkötelezzem magam melletted, s elkötelezzem magam a te szeretetedben. Jézusom, te megmutattad irántam való végtelen szeretetedet, amikor a kereszten kitártad karodat, s meghaltál értem. Taníts meg engem az önfeláldozásra, s az igazi szeretetre! Taníts meg engem arra, hogy irántad való szeretetből kész legyek mindent, egész életemet odaadni neked!
______________________________

Húsvét harmadik vasárnapja

Lehetőség a növekedésre
2010. április 18. – Húsvét harmadik vasárnapja
P. James Swanson LC

Jn 21,1-19
Feltámadása után  Jézus egy  alkalommal így  jelent meg  tanítványainak  a Tibériás-tó partján: Együtt voltak  Simon  Péter  és Tamás,  melléknevén  Didimusz,  továbbá  a galileai Kávából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik  tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: "Megyek halászni." "Mi is veled megyünk" - felelték. Kimentek és  bárkába szálltak.  De azon az  éjszakán nem  fogtak semmit.
Amikor megvirradt,  Jézus ott  állt a  parton. A  tanítványok azonban  nem ismerték fel,  hogy  Jézus az.  Jézus  megszólította őket:  "Fiaim,  nincs valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték. Erre azt mondta nekik:  "Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint Simon Péter  meghallotta, hogy az Úr az,  magára öltötte köntösét  - mert neki  volt vetkőzve -,  és beugrott a vízbe.  A többi  tanítvány követte  a bárkával.  A hallal  teli hálót is maguk  után húzták.  Nem voltak  messze a  parttól, csak  mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek,  izzó parazsat  láttak, s rajta  halat, mellette  meg kenyeret. Jézus  szólt nekik:  "Hozzatok a  halból, amit  most  fogtatok." Péter visszament, és partra  vonta a hálót, amely  tele volt nagy  hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi  volt benne, nem szakadt el  a háló. Jézus hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem  merte megkérdezni: "Ki vagy?"  - hiszen  tudták, hogy az  Úr az.  Jézus fogta  a kenyeret, és adott  nekik, ugyanígy halból  is. Ez volt  a harmadik  eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia,  jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter így szólt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: "Legeltesd bárányaimat!" Aztán újra megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő  azt felelte: "Igen,  Uram,  tudod,  hogy szeretlek!"  Erre  azt  mondta  neki:  "Legeltesd juhaimat!"  Majd harmadszor is megkérdezte tőle:  "Simon, János fia, szeretsz  engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?", és ezt válaszolta: "Uram, te  mindent tudsz, azt  is tudod, hogy  szeretlek!" Jézus pedig ismét ezt mondta: "Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted  magad, és oda  mentél,  ahova  akartál.  De  ha  majd  megöregszel,  kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni  téged, és oda visz,  ahova nem akarod."  Azt jelezte e szavakkal,  hogy (Péter)  milyen halállal dicsőíti  majd meg  az Istent. Azután hozzátette: "Kövess engem!"

Bevezető imádság: Szentlélek Úristen, segíts teljesen megnyitnom feléd szívem. Nem azt akarom elmondani, amit én gondolok, hogy hallani akarsz tőlem. Most teljesen nyitott szeretnék lenni irántad, hogy azt tudjam elmondani neked, ami valóban szívemből jön.

Kérés: Úr Jézus, segíts engem és ajándékozz meg szereteteddel, hogy ma valóban a te akaratodat teljesítsem!

1. Péter hivatalának megerősítése. Az Úr feladatot bízott Péterre, ezért elvárta tőle, hogy teljesítse is azt. Péternek meg kellett tapasztalnia, hogy mennyire méltatlan erre, amikor a főpap udvarán Jézus elfogatása éjszakáján háromszor megtagadta Őt. Pont akkor fordult el tőle, amikor Jézusnak a legnagyobb szüksége lett volna rá. Hogyan válaszolt erre Krisztus? Elvette Pétertől a vezető szerepet, és másra bízta? Nem adott János elég bizonyítékot arra, hogy az apostolok vezetőjének sokkal jobban megfelelt volna? Lehetett volna ő a kőszikla, akire Jézus az Egyházát építi? János soha nem tagadta meg Jézust, pedig ő ismerte is a főpapot, aki biztosan tudta róla, hogy Jézus tanítványa. János élete is veszélyben forgott, hogy őt is kivégzik Jézussal együtt. A Mester mégis Pétert választotta, nem vette el tőle hivatalát és nem adta azt át Jánosnak. Ellenkezőleg, az Úr újra Péterhez fordult, és kifejezte iránta való bizalmát.

2. Péter büszkesége okozta elbukását. Péter erős szeretettel szerette Jézust, de ő maga nem volt elég erős. Az utolsó vacsora estéjén úgy gondolta, hogy meghalni is képes lenne Jézusért, de ebben tévedett. Amikor az első kemény megpróbáltatás érkezett, csődöt mondott. Mi magunk is olyanok vagyunk, mint Péter; hajlamosak vagyunk túlbecsülni magunkat abban, hogy mire vagyunk képesek. Ezek a dolgok természetes körülmények között sikerülnek is, de amint nehézségekbe ütközünk – kísértések, ellenállás, vagy üldöztetés – ugyanúgy elbukunk, mint Péter.  Szeretjük Jézust, de nem eléggé. Jézus válasza nekünk is ugyanaz: nem enged minket elveszni, türelmesen vár, amíg felnövünk feladatunkhoz.

3. Egyre jobban növekedni a szeretetben. Miért bukott el Péter? Mert nem szerette eléggé Jézust. Igaz szeretettel szeretett, de voltak olyan dolgok, amelyek szeretete fölé nőttek – például a rettegése. Az utolsó vacsora estéjén elfutott, amikor Jézust elfogták, majd háromszor megtagadta Őt. Minden alkalommal a félelme felülkerekedett szeretetén. Ahhoz, hogy Péterből az első pápa legyen sokkal erősebb szeretetre volt szüksége; egy mélységesen mély szeretetre. Ezért kérdezte meg tőle Krisztus háromszor is: „Szeretsz te engem?” Ezzel azt fejezte ki Péternek, hogy az ő hivatalához határtalan szeretetre van szüksége. Ahhoz, hogy az a szikla lehessen, akire Krisztus az Ő Egyházát építheti, szükség van erre a határtalan szeretetre. Jézus nem hagyja Pétert elveszni, nem adja hivatalát másik tanítványnak. Péternek folyamatosan törekednie kellett erre a szeretetre, ugyanúgy, ahogy nekünk is törekednünk kell arra, hogy szeretetünk határtalan legyen, s készek legyünk elfogadni azokat a feladatokat, amelyeket Krisztus ránk akar bízni.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, néha szeretnék megszabadulni minden felelősségemtől, amelyeket nekem adtál. Ilyenkor azt szeretném, hogy add át feladataimat olyan embereknek, akik sokkal alkalmasabbak erre. Tudom, hogy megadod nekem a szükséges kegyelmeket mindezek teljesítéséhez. Te ismered képességeimet, amelyekkel képes vagyok talentumaimat kamatoztatni. Segíts, hogy ne legyek lusta és felelőtlen szolgálatodban. Óvj meg az elbizakodottságtól a munkámban! Adj új bátorságot, ahogyan Pétert is bátorítottad, hogy mindazt, amit elvársz tőlem életemben teljesíteni tudjam.

Elhatározás: Ma szeretnék fejlődésemen munkálkodni. Talán egy lelki olvasmány, ami segíthet nekem, hogy közelebb kerüljek Istenhez. Lehet, hogy egy előadáson, vagy egy keresztény kurzuson való részvétel segít abban, hogy világossá váljon számomra, mit is akar tőlem az Isten, s képes legyek emellett dönteni. (Gyermeknevelés, ima, a felebaráti szeretet cselekedetei, stb.)

A Pápa ima szándéka 2010. április hónapra:
Fundamentalizmus és végletesség: Hogy a fundamentalizmusra és végletességre törő minden hajlandóságot ellensúlyozzon a valamennyi hívő közötti kitartó tisztelet, türelem, párbeszéd.
Üldözött keresztények: Hogy az evangélium miatt üldözött keresztények a Szentlélek éltető erejével kitartsanak Istennek az egész emberiség iránti szeretetét hűségesen tükröző tanúságtételben.

Kérjük, amennyiben teheti, támogassa Alapítványunkat adója 1%-ának felajánlásával, hogy azt az evangélium terjesztésére fordíthassuk.
Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger