2010. június 22., kedd

Fischer szent János püspök és Mórus szent Tamás vértanúk

Fischer szent János püspök és Mórus szent Tamás vértanúk
 
Hamis próféták azok voltak, akik nem kaptak isteni küldetést, és nem is tudták magukat természetfeletti jelekkel igazolni. Mégis próbáltak jövendölni és követőket szerezni. A régi időkben Ámosz és Jeremiás küzdöttek ellenük. Jézus báránybőrbe öltözött farkasoknak nevezi őket, és megadja az ismertetőjegyet felismerésükre. Tetteiket kell nézni, nem szavaikat. A jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa rossz gyümölcsöt. Az igazi próféta betartja Isten törvényét. Nem magát tolja előterébe, hanem Isten ügyét szolgálja. Ez a szabály ma is érvényes. Isten országát csak igazságban, önzetlenségben és szeretetben lehet hirdetni. (Adoremus 2005)
További gondolatok...

Évközi tizenkettedik hét – kedd

2010.06.22. kedd

(Nolai Szent Paulinusz, Fisher Szent János és Morus Szent Tamás)
Urunk Istenünk szabadíts meg bennünket az ellenség kezétől


2Kir 19,9b-11.14-21.31-35a.36
Amikor az meghallotta, hogy Tirhaka, Etiópia királya felől azt beszélik: ,,Íme, hadba vonult ellened' -- s elindult ellene, követeket küldött Hiszkijához ezzel az üzenettel: ,,Ezt mondjátok Hiszkijának, Júda királyának: Meg ne csaljon téged Istened, akiben bizakodsz s ne mondd: Nem kerül Jeruzsálem az asszírok királyának kezébe! Hiszen magad hallottad, mit cselekedtek az asszírok királyai minden országgal, miként pusztították el azokat. Hát éppen te tudsz majd megmenekülni? Amikor aztán Hiszkija átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta, felment az Úr házába és az Úr elé tárta és így imádkozott az ő színe előtt: ,,Uram, Izrael Istene, aki a kerubok felett ülsz, te vagy egyedül a föld minden királyának Istene, te alkottad az eget és a földet. Hajtsd ide füledet s halld: nyisd meg, Uram, szemedet és lásd, halld meg Szanherib minden szavát, aki ideküldött, hogy gyalázza előttünk az élő Istent. Igaz, Uram, Asszíria királyai elpusztították azon nemzeteket s mindazok földjét s tűzbe vetették azok isteneit, hiszen azok nem voltak istenek, hanem emberi kéz fából s kőből való alkotásai s így megsemmisíthették őket. Nos tehát, te, Urunk, Istenünk, ments meg minket kezükből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy egyedül Isten!' Elküldött erre Izajás, Ámosz fia, Hiszkijához és üzente: ,,Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Meghallgattam, amit tőlem Szanherib, az asszírok királya felől kértél. Ez az, amit az Úr felőle szólt: �,,Megvet téged s csúfot űz belőled Sion szűzi lánya, hátad mögött fejét rázza, Jeruzsálem lánya. mert a megmaradtak fognak kivonulni Jeruzsálemből és a megszabadultak Sionnak hegyéről. A Seregek Urának buzgalma fogja véghezvinni ezt. Éppen azért ezt mondja az Úr Asszíria királya felől: nem jön be e városba, nyilat sem lő belé, pajzzsal sem támadja meg, sánccal sem veszi körül: az úton, amelyen jött, visszatér, s e városba be nem jön, -- úgymond az Úr --, mert megoltalmazom s megmentem e várost önmagamért és szolgámért, Dávidért.�'' Csakugyan, még azon az éjjelen az történt, hogy eljött az Úr angyala s megölt az asszírok táborában száznyolcvanötezer embert. Amikor aztán reggel felkelt s látta a megannyi holttestet, felkerekedett, elment és visszatért Szanherib, az asszírok királya és Ninivében maradt.
Zs 47
Ének. Kóré fiainak zsoltára. Nagy az Úr, minden dicséretre méltó Istenünk városában. Pompás magaslat az ő szent hegye, gyönyörűsége az egész földnek. Sion hegye messzi észak, a nagy király városa. Házaiban úgy ismerik Istent, mint menedéket. Mert íme, a föld királyai összegyűltek és egyesültek. De ahogy meglátták, ámulatba estek, Megrémültek, megremegtek; Rettegés fogta el őket ott, s a vajúdó asszonyéhoz hasonló gyötrelem. Hatalmas széllel összetörted a társisi hajókat. Amint hallottuk, magunk is láttuk, hogy a seregek Urának városát, a mi Istenünknek városát örökre alapította Isten! Megemlékezünk irgalmadról, ó Isten, templomod belsejében. Mint ahogy híred, ó Isten, dicséreted is betölti a föld határait; Jobbod igazsággal teljes. Örvendezik Sion hegye, s Júda leányai ujjongva örülnek ítéleteidnek, Uram. Járjátok körül Siont, nézzétek meg, számláljátok meg tornyait! Tekintsétek meg erődítéseit, járjátok be házait, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek! Valóban ő az Isten, a mi Istenünk örökké, mindörökkön-örökké, ő vezet minket mindörökké!
Mt 7,6.12-14
Ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé, nehogy eltapossák azokat lábukkal, és megfordulva széttépjenek titeket. Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták. A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják!

Évközi tizenkettedik hét – kedd

2010. június 22. - Kedd

  Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent
  dolgokat a kutyáknak, és ne  szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé,  hogy
  lábukkal el ne tapossák azokat,  és megfordulva, szét ne tépjenek  titeket
  is. Mindazt,  amit akartok,  hogy  megtegyenek nektek  az emberek,  ti  is
  tegyétek meg nekik! Ez  ugyanis a Törvény és  a próféták tanítása. A  szűk
  kapun menjetek be, mert  széles a kapu  és tágas az  út, amely a  romlásba
  visz, és sokan mennek be  rajta. De milyen szűk a  kapu és keskeny az  út,
  amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!
  Mt 7,6. 12-14

  Elmélkedés:

  "Amit akartok,  hogy megtegyenek  nektek az  emberek, ti  is tegyétek  meg
  nekik!" - mondja Jézus a  hegyi beszédben. Ez az evangéliumi  aranyszabály
  arra ösztönöz minket, hogy megnyíljunk a jó felé és bátran vállaljuk annak
  kezdeményezését. A szabályban  nem csupán egy  önmagának ártani nem  akaró
  természetes emberi bölcsesség  rejlik, hanem egy  olyan magasabb  erkölcsi
  értékrend, amely azokban a helyzetekben is felvállalja a jó cselekedeteket,
  amikor az nem  volna kötelező. Az  arányszabály gyakorlása lehetőséget  ad
  nekem  és  a  másik  embernek,  hogy  a  jóságban  növekedjünk.  A   lelki
  fejlődésnek az  a lépcsőfoka  ez, ahonnan  már csak  egyetlen lépést  kell
  tennünk, hogy még az ellenségeinkkel is jót tegyünk.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Ó, Istenem, mikor  találom meg végre  nyugalmamat? Nagyon vágyódik  lelkem
  tehozzád! De erős leszek,  s türelmesen várom azt  az órát, melyen  isteni
  Megváltóm az örök üdvösségre hív. Addig  csak az lesz a gondom, hogy  neki
  tetszően éljek,  s szent  akaratát  teljesítsem. Mindenben  Isten  akarata
  legyen meg, hiszen az övéi vagyunk az időben és az örökkévalóságban. Ámen.
  Chantal Szent Franciska

  ______________________________
__

  Aktuális:

  Kedves barátaim!
  Az adományok megérkeztek Edelénybe! Az alábbi oldalon található egy  rövid
  beszámoló a hétfői paplanátadásról Edelényben, valamint képek:
  http://zalalovo.plebania.hu/list/news/Megerkeztek_a_paplanok_Edelenybe
  Már nem csak 100, hanem közel 500 darabra érkezett felajánlás és nem  csak
  Edelénybe, hanem más  településekre is küldjük  az ágynemű csomagokat.  Az
  akció június végéig tart.
  Köszönettel: István atya
_______________________________________________
Evangélium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Évközi tizenkettedik hét – kedd

2010. június 22. Évközi tizenkettedik hét – kedd 

P. Edward McIlmail, LC

Mt 7:6, 12-14
Ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé, nehogy eltapossák azokat lábukkal, és megfordulva széttépjenek titeket. Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták. A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják!

Bevezető ima: Köszönöm Uram ezt a veled való időt. Köszönöm ezt a mai napot, és hogy adsz lehetőséget, hogy szolgáljam a lelkeket. Engedd, hogy a hit szemével tudjak nézni a mindennapokban fölmerülő nehézségek lelki értékére!

Kérés: Uram, segíts, hogy jobban megbecsüljem a keresztény hit szépségét és a szentség végtelen értékeit!

1. Igazi értékeink. Ugye, hogy milyen nagy gondoskodást mutatunk az iránt, ami fontos számunkra? Az igazság az, hogy gyakran kockáztatjuk azt, ami nekünk a legértékesebb. Azt mondjuk, hogy a mennyországba akarunk kerülni, de bűnben élünk, néha még súlyos bűnben. Szaftos honlapokat bujkálunk. Pletykálunk. A szükségben szenvedők elől bezárjuk a szívünket. Olyan politikusokra szavazunk, akik kiállnak az abortusz mellett. Oly könnyedén követünk el bűnt. Például, olyan bágyadtan éljük meg a hitünket. Megtagadjuk a bűnbocsánat szentségét. Méltatlanul áldozunk. Hallgatunk, ha valamely ismerősünk fogamzásgátlót használ. Semmit nem teszünk az ellen, ha a gyerekünk naponta öt órán át csüng az interneten. Talán ellen kellene mondanom ennek?

2. Azt teszik majd velük is. Ahhoz, hogy tudjam minden szituációban, hogy mit tegyek, meg kell kérdeznem magamtól, hogyan akarom kezelni. „Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek” (Lk 6, 38) Az önmagam iránti tisztelet tükröződik vissza abban, ahogy másokat tisztelek. Udvariatlanság, érzéketlenség mások felé állandó problémák bennünk. Az aranyszabály persze nem csak mások felé vonatkozik; önmagunk méltóságát is meg kell őriznünk. Vannak olyan emberek körülöttem, akiktől folyamatosan megtagadom a szeretetemet? Tudatában vagyok annak, hogy ez jobban megsérti a saját személyiségemet, mint ahogyan megsértem a másik ember érzéseit?

3. A széles út és a szűk kapu. A modernség olyan, mint egy éjjel – nappali áruház. Bármikor, bármit megkaphatunk. Odáig juthatunk, hogy azt hisszük, hogy az életben mindennek egyszerűnek kell lennie, legyen az házasság, önkontroll vagy akár megváltás. A „könnyűség” illúziója nem őrjíthet meg minket. Dolgozni a saját megváltásomon kemény munka. Az eredeti bűn mély nyomot hagyott mindannyiunkban. Küzdeni a megváltásért imát, áldozatot és állandó ébrenlétet jelent. Úgy gondolom, hogy megélni a hitemet olyan könnyű a mai világban? Ha igen, akkor talán nem élem meg jól. Hol kerültem eddig el azt a szűk utat, ami az életszentség felé vezet? Én is túlságosan falánk vagyok? Hiúságom miatt túlzottan befolyásol engem is mások véleménye?

Beszélgetés Krisztussal: Segíts, Uram, észrevennem, hogy a valódi méltóságom a másokkal való szeretetteljes bánásmódon, és az irányítatlan szenvedélyeim leküzdésén alapszik. Rázz fel a középszerűségből a lelki életemben, és hogy a lehető legjobban kihasználjam a tőled kapott időmet!

Elhatározás: Ma valami különlegeset fogok felajánlani a szeretteimért.

Erdő Péter bíboros atya 2010. júniusi imaszándéka:
Hogy a papi hivatások gondozását minden más keresztény feladattól és szolgálattól világosan megkülönböztetve, a szentség sajátos küldetésének megfelelően önálló formában végezzük.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Évközi tizenkettedik hét – hétfő

Igazságtalan ítéletek
2010. június 21. Évközi tizenkettedik hét – hétfő
P. Edward McIlmail, LC

Mt 7, 1-5

Bevezető ima: Hiszek az imádság erejében, Uram. Ez a veled töltött idő a napom legfontosabb része. Engedd, hogy bizonyosság töltsön el jelenléted és szereteted felől, hogy így ezeknek a kiemelt pillanatoknak minden kegyelmével élni tudjak!

Kérés: Uram, segíts megszabadulnom az ítélkező magatartástól!

1. Ne ítéljetek! A mások feletti ítélkezés elterjedt időtöltés. Milyen könnyű kiemelni mások gyengeségeit – meglátni mások hiányosságait. Ez a felsőbbrendűség érzését válthatja ki bennünk. Sőt, a mások hibáira való odafigyelés gyakran eltereli figyelmünket a saját hibáinkról. Hajlamosak vagyunk észrevenni másokban azokat a bizonyos hibákat, amelyek a mi saját vétkeink is. Ezért fordulhat elő az, hogy a férj, aki órákat tölt internetezéssel, azt kritizálja a feleségében, hogy milyen rengeteg időt pazarol a vásárlásra.
Mit szoktam kritizálni a leginkább, a legjobban? Lehetséges, hogy ugyanazon dologban vagyok vétkes jómagam is?

2. Az emberektől való félelemből hallgatás. A mi Urunk és Istenünk nem fog lebeszélni bennünket arról, hogy megpróbáljunk másokat előrehaladásukban segíteni. Tehát egy testvéri kritika lehet a szeretet megnyilvánulása, ha (!) jó szándékból fakad (vö. Mt 18, 15). Valóban mondhatjuk, hogy felhívni valaki figyelmét arra, aminek nincs tudatában, ez az irgalmasság lelki cselekedetének számít. Sajnos a „csak maradjak jó színben feltűntetve előtte” aspektus kedvéért gyakran hallgatunk, noha látjuk, hogy a másik a bűnben toporog. Krisztus nem arra hív bennünket, hogy közömbösek legyünk egy szerettünk hibáival szemben. Mert a szeretet ellentettje nem a gyűlölet, hanem a közömbösség.
Félek vezetni azokat, akiket az Úr láthatóan az én gondomra bízott? Inkább csendben maradok, hallgatok a dologban, hogy így „megőrizzem a békét”? Az ítélet napján választ kell majd adnunk a mulasztásainkért (vö. Lk 19, 20-24).

3. Véget vetni középszerűségemnek. Mindannyian az életszentségre vagyunk meghívva. Az élet azonban egy rövid szakasz csupán, hogy növekedjünk az életszentségben, mielőtt az örökkévalóságba érkezünk. Amit ebben az életben teszünk, az megszabja a mi örök jutalmunkat vagy büntetésünket. Ezért óvakodnunk kell attól, hogy megszokjuk hibáinkat.  Isten nem akarja, hogy középszerűek legyünk. Azt akarja, hogy harcoljunk a gyengeségeink ellen.
Azon vagyok minden erőmmel, hogy megszabaduljak egy adott hibámtól vagy bűnömtől? A legjobb módja egy rossz szokás legyőzésének, ha kialakítok egy jó szokást. Esetleg túl sokat eszem? Akkor alakítsam ki azt a jó szokást, hogy kisebb desszerteket eszem. Esetleg indulatos vagyok a házastársammal szemben? Akkor találjak ki egy különleges, szeretetből fakadó tettet őérte minden nap.  

Beszélgetés Krisztussal: Az élet rövid, Uram, és nekem úgy kell megragadnom minden napot, mint lehetőséget az életszentségben való növekedésre. Add meg nekem, hogy minden erőmmel elsősorban magamat illessem kritikával a mások feletti ítélkezés helyett! Segíts nekem igazán és őszintén meglátni és belátni, hol lapulnak a legkomolyabb hibáim!

Elhatározás: Valami szépet fogok mondani annak az embernek, akit a legutóbb kritizáltam, vagy akiről rosszakat mondtam.

A Pápa imaszándéka 2010. június hónapra:
Az emberi élet megbecsülése: Hogy minden nemzeti és nemzetközi intézmény arra törekedjék, hogy az emberi életnek megbecsülést biztosítson a megfoganásától a természetes befejezéséig.
Ázsia egyházai: Hogy Ázsia egyházai, amelyek „kisded nyájat” alkotnak a nem keresztény népességek között, tudják átadni az evangéliumot, és örömmel tegyenek tanúságot Krisztushoz való tartozásukról.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Évközi tizenkettedik hét – hétfő

2010. június 21. - Hétfő

  Jézus a hegyi beszédben ezt  mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek,  hogy
  fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal  fognak
  fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd
  nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát, a magadéban meg
  nem veszed észre a gerendát?  Vagy hogyan mondhatod embertársadnak:  "Hadd
  vegyem ki  szemedből  a szálkát!",  holott  a te  szemedben  gerenda  van?
  Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és csak azután láss
  hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a szálkát!
  Mt 7,1-5

  Elmélkedés:

  Jézus azt  mondja nekünk  a mai  evangélium szerint,  hogy ne  ítélkezzünk
  másokon. Mi ugyanis  nem ismerhetjük  teljesen a  másik személyt  és az  ő
  szándékait,  amely  alapján   igazságos  ítéletet   tudnánk  alkotni.   Az
  ítélkezés, és főként  a végső ítélet  egyedül Isten feladata  és joga,  aki
  tökéletesen ismeri  az emberi  szívek minden  szándékát. Tudja,  hogy  mit
  miért teszünk, s képes arra, hogy igazságos legyen minden ítéletében.
  Ez természetesen  nem  zárja  ki annak  lehetőségét,  hogy  jó  szándékkal
  figyelmeztessünk valakit  hibáira,  de  ezt mindenképpen  előzze  meg  egy
  alapos lelkiismeretvizsgálat. Ha ugyanis  nekünk is számtalan hibánk  van,
  amelyeket nem tudunk vagy nem  akarunk megváltoztatni, akkor milyen  jogon
  kérjük ezt másoktól? A hibák kijavítását mindig önmagunkon kezdjük!
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Uram, kérlek  Téged, taníts  engem parancsaid  útjára, taníts  engem  azok
  sorrendjére: milyen  egymásutánban kell  azokat megtartanom,  hogy  mindig
  helyesen cselekedjem; s miként haladjak  erényről erényre, hogy ne  legyek
  túlhajszolt a kezdetben, se túl gyönge a végén.
  Kölni Szent Brúnó

  ______________________________
__

  Aktuális:
  Kedves barátaim!
  Az első ágynemű-garnitúra szállítmányt személyesen kísérem el a mai  napon
  Edelénybe. Ha időben hazaérek egy  képes beszámolót felteszek a  honlapra,
  de ezt  holnap megírom.  A héten  ezen kívül  még 200  db indul  útnak  az
  árvízkárosultak részére. Köszönöm mindenki adományát!
  Szeretettel: István atya
  Adakozók                és                 információ                 itt:
  http://zalalovo.plebania.hu/esemeny/100_paplan_Edelenybe
_______________________________________________
Evangélium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Évközi idő, C év, évközi idő 12. vasárnapja

Évközi idő, C év, évközi idő 12. vasárnapja

Kiss Ulrich SJ 2004
12. évközi vasárnap 2004_06_20.vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen   Lk 9, 18-24
Novícius koromban Torontóban rendszeresen meglátogatott minket egy fiatalember, aki Krisna-tudatúnak mondta magát és egy ashramban lakott. Minden alkalommal kölcsönkért egy pár könyvet, és egy héttel később kiolvasva visszahozta. Minden érdekelte, Szent Ignác életrajza éppúgy, mint a lelkigyakorlatos könyv. Mivel előjárói nem tudtak magyarul, talán nem is sejtették, hogy védencük miket olvas. Lajos kettős életet élt. Kereste Istent. Görbe utakon. Egy napon megkérdeztem tőle óvatosan, „ki neked Krisna?” Tulajdonképpen nem értette a kérdést. Próbált valamit a Krisna tudatról mesélni, de hamar kiderült számomra, hogy nincs személyes kapcsolata ezzel a mitikus hőssel, aki milliók számára Isten. Nem tudom, hogy más, „elmélyültebb Krisna tudatúak” tudtak-e kialakítani bensőséges kapcsolatot azzal, akinek nevét mormolják nap, mint nap, de a Vigília híres körkérdésének jelentősége egyszerre világossá vált számomra. Évekkel előtte megkérdezték a magyar szellemi élet sok kiválóságát: Ki neked Jézus? Ez volt egyemlékezetes Pax Romana kongresszus alapkérdése is, és Szabó Ferenc rendtestvérem is ezt a kérdést intézte a Pázmány diákjaihoz. Szívesen idéznék belőle, gazdag anyag. De végül is mindenkinek egyéni választ kell adni. Csak az hiteles. Jézus tudatosan előbb azt kérdezte övéitől, „kinek tartanak az emberek?” A válaszokat nem kommentálta, de tény, hogy semmilyen korábbi – és későbbi – történelmi tapasztalat nem helyettesítheti a személyes kapcsolatot Jézussal. Pedig a rendszerező emberi elme szívesen besorolná őt valamilyen sorba, például a próféták vagy a szociális forradalmárok, közé, mint egy „nagy” embert, ahogy Jézus kortársai is tették. Igaz énjét majd később fedi fel a nyilvánoságnak. Ha eljön az ideje. Addig a tanítványok sem beszélhettek Jézus valódi azonosságáról. Ebből is kiderül, Jézus miért nem a média-korban lépett színre: agyonspekulálták volna magukat, anélkül, hogy akár csak megközelítették volna a helyes választ. Mert azt csak a kereszten találhatták meg. Ezért is riadnak vissza Gibson Passiójától, valamilyen általuk hitelesnek vélt másik Krisztus nevében. Pedig még az sem elég, hogy felfedezd őt a kereszten. Követned kell őt. Mindennap. No ezért nehéz keresztények lenni.Kiss Urich
Dr. Benyik György 2004

12. Évközi vasárnap
Lk 9,18-24
„Kinek tartanak az emberek?”

Számunkra furcsának tűnik, hogy Jézus „közvélemény” kutatást végez magáról. Mindez azt jelenti, hogy felül kell vizsgálnunk azt az elképzelést, hogy milyen kapcsolat volt Jézus és tanítványai között. Az egyik nézet szerint Jézus tudni akarja barátaitól, hogy miként vélekednek róla. Semmiképpen sem úgy, hogyan az evangéliumban írva van, nem nevezik magától értetődően Isten fiának, megváltónak, és főleg nem úgy, ahogyan a 3.századi dogmatika definiálja második isteni személynek.
Az is lehet pedagógiai, vagy mondhatjuk katechetikai jellegű kérdéssel állunk szembe. Jézus Jánosa evangéliumában igen gyakran homályos kérdéseket tesz fel a hallgatóságának, hogy megtudja a véleményüket, majd folyamatosan korrigálva vezeti el őket a helyes vélekedésre. Nagy valószínűséggel ez volt Jézus oktatási módszere. Ma talán kérdve kifejtő módszernek nevezik ezt a pedagógiában.
A kérdésre három feleletet kapott Jézus. Egyesek úgy vélték, hogy ő Keresztelő János korábbi reform mozgalmát folytatja. (19.v.) Valószínű Jézus nyilvános működésének idején őt legtöbbet keresztelő Jánossal etették össze. Mások úgy vélték, hogy benn éledt újjá Illés próféta, aki megtisztította a Jahvista vallást Áháb király idejében. Alakja a későbbi zsidó hagyományban összefonódott a messiási elképzelésekkel.
Ezt követi Péter némi ünnepélyességgel előadott nyilatkozata, melyben „Isten Krisztusának” nevezi őt. Párhuzamos szövege Márknál egyszerűbb, Máténál pedig hosszabb (Mt 16,16) „Te vagy a Krisztus az élő Isten fia”.  A „Krisztus” csak annyit jelent felkent, de Jézus korára ez a jelző, azonos lett a megváltó megnevezéssel.
Az érdekesség, hogy Jézus kérdezi, hogy mit tartanak róla az emberek, de nem mondja meg, hogy mit tart önmagáról. A teológiai vita egyik szélsőséges nézete szerint Jézus már Isten fiának nevezték nyilvános működése idején, a másik szélsőséges vélemény, hogy nem tartották csak egyszerűen az „ember fiának” ahogyan ő is nevezte magát, és csak a feltámadása után kezdték nevezni „messiásnak”. Kétségtelen, hogy itt az a Péter nyilatkozik Jézusról, nevezve őt Isten fiának, aki a szenvedés történetben azt is letagadja, hogy  ismerte őt. Bár tudjuk, a félelem furcsa játékot tud űzni az emberrel, de mégis egyféle feszültség van Péter mindenkit megelőző öntudatos messiási nyilatkozata között és a szenvedés történetben leírt tagadása között.
Annyi biztos, már nyilvános működése idején is sokat jelentett Jézus a 12 tanítványának és sok más embernek. Ő volt az az ember, aki nagy reménységet ébresztett bennük. Ebben az értelemben a mi viselkedésünk is hasonló. Sokan tekintenek Jézusra ma is érdekes emberként, gondolják hogy érdemes ráfigyelni tanítására. De amikor konfliktus helyzetbe kerülnek, akkor úgy viselkednek, mintha soha nem hallottak volna Jézusról. Sőt nem szívesen beszélnek arról, sem, hogy az akit ők nagyra tartanak a követőitől azt kérné, hogy ellenségeinek is bocsássanak meg, bántóikkal is jót tegyenek.
Péter árulása csak kevéssel kisebb Júdás árulásánál. A mi hirtelen véleményváltozásaink Jézusról hasonló utat követnek, mint Péteré. Most is megkérdezhetjük magunktól, vajon ki nekem Jézus Krisztus? Vajon felismerem-e őt a szenvedés és a sötét órák idején? Vajon csak kérő imát tudok mondani az én Jézusomnak? Vajon le tagadom-e amikor károm származhat  belőle? Vagy nekem Jézus jó és balsorsban egyaránt, mesterem, megváltóm és barátom.
 
Fülöp Ákos 2004
Ti kinek tartotok engem?
Kicsoda számomra Jézus Krisztus?
    Egy nagyszerű ember, aki sok jót tett, szépeket mondott…??
Ha csak ennyi, akkor rossz úton járok. Jézus sokkal több ennél, Isten Fia, Megváltó. Ő az Isten felkentje. Tudatosítsam magamban, hogy Jézust valóban annak, tartsam, aki.
A nagy emberek követése kellemes dolog lehet. Rám is hull az ő dicsőségéből, népszerűségéből. Tennem szinte nem kell semmit, a fáradtságot könnyen elviselem.
Jézus követése nem ilyen kényelmes út. Arra kér, hogy vegyem fel mindennap a keresztemet.
„ó az a néhány ember, akiket győznöm kell türelemmel, azok a nehéz napok, amikor olyan ideges vagyok. Ó az a néhány lélek, akikkel közös lakásban élek, az iskola vagy a munkahely, naponta színig megtelő kehely”
A napi erőfeszítés, az áldozatvállalás, a megvetettség, a meg nem értés vállalása a Krisztus követés velejárója lehet. De érte vállalom, vele akarom járni utamat, mert hiszem, mert tudom, hogy csak ez az út vezet az igazi boldogságra, életem végső céljához, az örök boldogságra. És azt is megtapasztalhatom, hogy már itt a földön, valamit megsejthetek az örök boldogságból, márt itt  földön részem lehet Isten szeretetének megtapasztalásában.
A nyári időszak örömei különös lehetőséget adnak számunkra a tanúságtételre. Vállaljuk bátran, bárhol is vagyunk, krisztusi voltunkat, tegyünk tanúságot bátran az Isten szeretetéről.

                                                            Fülöp Ákos plébános

SZENTMISEKOMMENTÁR
Bertalan atya kommentárja
A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: Amikor belépünk az Úr hajlékába, a ház gazdája: mennyei Atyánk fogad bennünket. Elénk áll mint védelmezőnk és szabadítónk. Isten ereje elsősorban lelkünket védi a kísértésektől és a bűntől. A bűnbánat imájával ajánljuk magunkat az Úr oltalmába.
AZ ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Vannak, akik saját fejük után mennek. Vannak, akik embertársaik szavára hallgatnak. Bennünket az élet Szerzője irányít utainkon. Az ige liturgiájában az istenfiúság életszabályait halljuk Isten szavai által.
FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Az áldozat bemutatásakor Megváltónk vezet Isten trónja elé. Amikor újra felizzik keresztáldozata, mi is Istennek adjuk jó gondolatinkat, igaz szavainkat, jóakaratú tetteinket. Krisztus végtelen értékű ajándékához csatolva a Szentháromság elfogadja bűneink jóvátételére, lelkünk javára.
ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Az Úr testének vétele megerősít minket, megvidámítja szívünket. Mennyei Atyánk üres lélekkel senkit sem enged el a szentmiséről. Aki nem áldozhatott, az is vigye haza Isten szavát., hétközben tanításáról az is elmélkedjék.

ELMÉLKEDÉS
Forrás: Ócsai József
Kedves Testvérek!
A mai vasárnap tanításában a szenvedések - vagy kedveltebb keresztény kifejezéssel élve - a keresztek vállalása áll a középpontban. Életünk legsúlyosabb kikerülhetetlen ténye a szenvedés. A fizikai szenvedés, amely leginkább egy-egy betegségben mutatkozik meg, és a lelki szenvedés, amely a fizikainál sokkal rosszabb tud lenni, amelyre nincsenek gyorsan ható fájdalomcsillapítók. Az emberiség történelmében ebből van a legtöbb: a szenvedésből. A háborúk, járványok, a nyomorgó családok-emberek, a társadalomból kitaszítottak mind-mind csak növelik ezt a hatalmas szenvedésözönt, amelynek úgy tűnik soha nincs vége. A szenvedések megszüntetésére tett az ember legtöbb erőfeszítést. Az orvostudomány egyre fantasztikusabb eszközökkel küzd a fizikai szenvedés ellen, úgy tűnik hiába. A különböző elméletek, életfilozófiák, tanácsok, életreceptek pedig arra akarnak válaszolni, hogy hogyan tehetjük elviselhetővé, szenvedésmentessé életünket.
A jelen jóléti társadalmában az ember a fejlődés olyan magaslatára jutott, mint még soha annak előtte. De a szenvedést mégsem sikerült kiiktatni. Ezért, hogy kudarcát palástolja, ahhoz a primitív taktikához folyamodott, hogy egyszerűen letagadja a szenvedés tényét, létét. A reklámok ezt a szenvedésmentes hamis boldog életet hirdetik egyfajta erőltetett műmosollyal. A filmekben megszoktuk már, hogy mindig meghal valaki, s a legkisebb részvétet sem érezzük. Betegeinket, haldoklóinkat impozáns kórházmonstrumokban rejtik el az egészségesek és élők tekintete elől. A jó modorhoz manapság hozzátartozik, hogy társaságban illetlenség a szenvedésről, a halálról beszélni.
Egy szó mint száz: az ember képtelen saját erejéből a szenvedés problémáját megoldani. Csak valaki más, aki mentes a végesség korlátjaitól, csak az képes választ adni: teremtő Istenünk. A válasz hosszú előkészítés után már elhangzott a történelemben: Jézus, az Isten Fölkentje, Krisztusa a válasz.
Krisztusban egy olyan embert adott nekünk magából a szentháromságos Isten , aki végérvényes, megnyugtató megoldást hozott, ami első pillantásra korántsem olyan megnyugtató. Eszerint csak akkor van "értelme" a szenvedésnek, ha Krisztussal együtt és Krisztushoz hasonlóan állunk hozzá az emberi lét központi problémájához, a szenvedéshez.
Krisztus nem szüntette meg a szenvedést, mert akkor az ember szabadságát kellett volna megszüntetnie. A szenvedés forrása a bűn. A bűn pedig elfordulás Isten életadó szeretetétől, tulajdonképpen az élet valamilyen fokú hiánya a bűn. Eszerint egyéni bűneinkben személyes szabad döntéseinkkel pusztítjuk életünket, ami a szenvedésben jelentkezik. De létezik a kollektív bűn, ami sokkal nagyobb szenvedést okoz, mert ennek nem mi vagyunk személy szerint okozói, hanem annak következménye ez, hogy az emberiség egy kollektíve elfordult állapotban van Istentől. Vagyis az emberiség élethiányos életet él, ami az egyes emberekben konkretizálódik a szenvedésben.
Jézus Krisztus útja a szenvedésen, a totális pusztuláson keresztül vezet az igazi életbe. Jézus elfogadja az Atya kezéből a szenvedést, azzal a biztos hittel, hogy az Atya új életet, megdicsőülést ad neki a feltámadásban. Hihetetlenül merész és félelmetes a cselekedete: életének feláldozásával olyasvalamire vállalkozott, amire előtte nem volt egyetlen példa sem a történelemben. A szó szoros értelmében halálugrásra vállalkozott. Egyedül az Atya szeretetébe vetett hite volt az a hajszál, amibe kapaszkodott, amelyben remélhette, hogy szenvedése nem a teljes, végső pusztulás. Ezt a hitét fejezi ki az, hogy valahányszor a Jeruzsálemben bekövetkező szenvedéséről és haláláról beszél - amint azt a mai evangéliumban is hallottuk - mindig hozzáteszi: harmadnapra föltámad.
Jézus az Atya és az emberek iránti szeretetét előnyben részesítette testi életénél is. De nehogy azt gondoljuk, hogy Jézus afféle mazochista lett volna, aki tudatosan kereste a szenvedést. Jézus nem kereste a szenvedést és a halált, de engedelmesen elfogadta Atyja kezéből, mint az emberi lét szükségszerű velejáróját. Jézus félt a szenvedéstől, a haláltól. Gondoljatok az elfogatása előtt halálfélelmére a Getszemáni kertben. Gondoljatok arra, amit a Zsidókhoz írt levélben olvashattok: "Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott, s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált. Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult."
Ha tehát meg akarjátok érteni a szenvedést Jézussal együtt tehetitek meg. Ha nem vele, akkor nincs értelme. Futkoshattok pótszerek és pótmegoldások után, de végső soron értelmetlenné válik az egész élet.
Jézussal nem szűnnek meg a szenvedések, de "értemet" nyernek. A szenvedéseket Jézussal együtt kell elszenvedni, s akkor az ő megdicsőülésében is részesedünk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy földi életünk afféle siralomvölgy lenne, ahol tétlenül kivárhatjuk a befejezést. Nem vonhatjátok ki magatokat a világépítés egyetemes kötelezettsége alól. Nem erre ad példát Jézus. Jézus földi életének túlnyomó részében dolgos ácsmester volt, nem pedig egy tétlen meditáló.
A szenvedést nem az isteni áldás jeleként kell elfogadnunk, hanem az ő akartához ragaszkodásunk áraként és annak próbájaként, hogy előnyben részesítjük önmagunk és testvéreink javát a múlékony, tiszavirág életű kielégülésekkel szemben.
Abban is biztosak lehettek, hogy Isten nem enged meg nagyobb keresztet, mint amilyet el tudtok viselni. Ezzel ellentétben áll a tapasztalat, hogy mégis sokszor elviselhetetlenek keresztjeitek. Igen, mert az Istentől megengedett üdvös keresztet, még saját magunk megtoldjuk bűneinkkel. Nem az Isten teszi így elviselhetetlenné a keresztet, hanem mi.
Kereszt, szenvedés tehát mindenkinek jutott. Jézus elhozta az egyetlen lehetséges választ a szenvedésre: " Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen." A kereszt, a szenvedés vállalása törékeny létünk vállalása szeretetben a Krisztussal való megdicsőülés reményében. Aki ezt nem vállalja, "aki minden áron meg akarja menteni életét elveszíti azt. Aki pedig elveszíti életét érettem, megmenti azt."
Ámen.

ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP

2010.06.20. vasárnap: ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP
 

Rátekintenek arra, akit átdöftek


Zak 12,10-11
És kiöntöm Dávid házára és Jeruzsálem lakóira az irgalom és az imádság lelkét; és ők majd rámtekintenek. Akit átdöftek, azt megsiratják majd ők oly sírással, mint az egyszülöttet, és keseregnek felette, mint ahogy keseregni szoktak az elsőszülött halálakor. Azon a napon oly nagy lesz a sírás Jeruzsálemben, mint Adadremmon sírása Megiddón mezején.
Zs 62
Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott. Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok. rád szomjazik a lelkem, utánad sóvárog a testem, puszta, úttalan, víztelen vidéken. Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen, és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet! Hisz irgalmad jobb, mint az élet, ajkam téged dicsér. Áldani akarlak, amíg csak élek, és nevedben emelem fel kezemet. Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem, ujjong az ajkam és dicsér a szám. Ha reggelenként rólad elmélkedem, rád gondolok fekvőhelyemen. Hisz te megsegítettél engem, és szárnyad árnyékában örvendezhetem. Lelkem tehozzád tapad, és jobbod erősen tart engem. Akik pedig meg akarják rontani életemet, lesüllyednek a föld mélységeibe, kard hatalmába kerülnek, sakálok osztályrésze lesznek. Örvendezik akkor majd a király Istenben; Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien, mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.
Gal 3,26-29
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban. Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra: nincs többé zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő; mert mindnyájan egy vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig ti Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai, s az ígéret szerint való örökösök.
Lk 9,18-24
Történt egyszer, hogy amikor egyedül imádkozott, és a tanítványok is vele voltak, megkérdezte őket: ,,Kinek tart engem a sokaság?' Ők ezt felelték: ,,Keresztelő Jánosnak, mások pedig Illésnek, mások pedig azt, hogy a korábbi próféták közül támadt fel valaki.' Azután megkérdezte tőlük: ,,Hát ti kinek tartotok engem?' Simon Péter válaszolt: ,,Az Isten Krisztusának.' Ő pedig rájuk parancsolt és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el: ,,Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.' Azután mindenkihez szólt: ,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt.

Évközi tizenkettedik vasárnap

2010. június 20. Évközi tizenkettedik vasárnap
P. Edward Hopkins LC

Lk 9,18-24
Történt egyszer, hogy amikor egyedül imádkozott, és a tanítványok is vele voltak, megkérdezte őket: „Kinek tart engem a sokaság?” Ők ezt felelték: „Keresztelő Jánosnak, mások pedig Illésnek, mások pedig azt, hogy a korábbi próféták közül támadt fel valaki.” Azután megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Az Isten Krisztusának.” Ő pedig rájuk parancsolt és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.” Azután mindenkihez szólt: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt.”

Bevezető ima: Uram, hiszek benned, és szeretetedben. Bízom benned, te vagy az út, amelyen járnom kell. Remélek kereszted hatalmában, amely minden olyan dologtól megszabadíthat engem, ami tőled elválaszt. Szeretlek téged, és vágyom arra, hogy szeretetem egyre valódibb legyen, s így képes legyek utánozni a te tökéletes szeretetedet.

Kérés: Uram, Jézus, segíts téged oly mélyen elfogadnom, hogy le tudjak mondani önmagamról, és igaz szeretetből követni tudjalak.

1. Nyílt vélemény. Manapság nagyon fontos számunkra, hogy az emberek mit gondolnak, és mit mondanak rólunk. Krisztusnál nincs helye az emberektől való félelemnek. Ő mindig Atyja akaratát akarta teljesíteni. Hogy értsük, hogy most Jézus a csend és az imádság pillanatában tanítványait az emberek róla szóló véleményéről kérdezi? Tudni szeretné, miről gondolkoznak az apostolok, és milyen gondjaik vannak. Jézus segít a felismerésben, hogy túl sokat gondolnak arra, amit mások mondanak róla. Fel kell ismerniük, hogy az emberek véleménye korlátolt, és gyakran messze elmarad az igazságtól. A tanítványok tudják, hogy Jézus több egy prófétánál, hogy Ő a Megváltó. Ez nem az, amit mások gondolnak, nem az, ami számít mások előtt, hanem ez az igazság Jézus személyéről. Az apostolok hiszik, hogy Ő a Messiás, és ezért követik. Én is nagy hangsúlyt fektetek arra, amit az emberek gondolnak és mondanak?

2. Ami igazán számít. Nem csak az emberek véleménye hagy sok kívánni valót maga után. A tanítványok sem fogták fel, hogy ki valójában „Isten Krisztusa”. Hitük felfogása még éretlen, és nem mély. Ezért Jézus erősen hangsúlyozza, hogy sokat kell szenvednie, megvetett lesz, és megölik. Milyen gyenge és korlátolt a Krisztusról való felfogásunk! A szenvedés és a fájdalom mennyire idegen a jó Istentől. Ha jók vagyunk, nem kaphatunk, keresztet, ellenkezést és nem lehetnek konfliktusaink. Miért tiltja meg a tanítványoknak Jézus, hogy továbbadják az örömhírt, hogy Ő a Messiás? Talán, mert a többiek még kevésbé értették volna meg a kereszt titkát?

3. Elveszíteni életemet Krisztusért. Jézus élete a prófétánál, vagy a Messiásnál sokkal jobb választ ad arra, hogy ki Ő. Így az, amit megélek, sokkal jobban kifejezi a hitemet, mint amit mondok. „Kicsoda Ő”; ez határozza meg, hogy kinek kell nekünk lennünk. Krisztust ismerni azt jelenti, hogy ismerni az Ő tanítványainak az útját. Ha ismerjük Őt, megtanítja nekünk, hogyan valósíthatjuk meg az életünkben Isten szeretetét. Gyakorlatilag a „Messiás” szó azt jelenti, hogy odaadjuk magunkat másokért. A megmentés az önátadás által valósul meg: életünket – amelyet ajándékba kaptunk – feláldozzuk másokért. Ha hiszek Krisztusban és követni akarom, akkor el kell fogadnom, amit csak hittel lehet elfogadni, hogy – csak az fogja Isten igazságát és életét felismerni, és részesedni abból, aki meghal önmagának. Tanúságot tesznek mindennapi életem kicsiny áldozatai Krisztusba vetett hitemről, róla, aki értem, és minden emberért feláldozta életét?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, segíts, hogy ne féljek attól, mit gondolnak, vagy mondanak mások rólam. Csak téged akarlak megismerni, és szeretni. Nyisd meg a lelkem, hogy úgy fogadjalak be, amilyen valóban vagy, Krisztust a kereszten, az áldozatot, aki megmutatta mi a valódi önátadás. Szabadíts meg a hamis és gyenge szeretettől, amely Krisztust is hamisan tükrözi vissza a világnak! Add kegyelmedet, hogy képes legyek önmagam számára meghalni a kis dolgokban, és minden nap örömmel teljesíteni szent akaratodat.

Elhatározás: A mai napon, ha csalódás ér, vagy ellentmondás, nem fogok panaszkodni, hanem Krisztus iránti szeretetem tanúságtételeként boldogan felajánlom neki.

Erdő Péter bíboros atya 2010. júniusi imaszándéka:
Hogy a papi hivatások gondozását minden más keresztény feladattól és szolgálattól világosan megkülönböztetve, a szentség sajátos küldetésének megfelelően önálló formában végezzük.


--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Évközi 12. vasárnap

  2010. június 20. - Évközi 12. vasárnap

  Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak  vele,
  megkérdezte tőlük: "Kinek tartanak engem az emberek?" Ők így  válaszoltak:
  "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont  a
  régi próféták közül támadt fel valaki."
  Ő tovább kérdezte:  "Hát ti  kinek tartotok engem?"  Péter válaszolt:  "Az
  Isten Fölkentjének."  Jézus  rájuk  parancsolt, hogy  ezt  ne  mondják  el
  senkinek. Majd hozzáfűzte: "Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének,
  főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad."
  Amikor már  sokan gyűltek  köréje,  ezt mondta:  "Aki utánam  akar  jönni,
  tagadja meg magát, vegye fel  keresztjét mindennap, és úgy kövessen.  Mert
  aki minden  áron  meg akarja  menteni  életét, elveszíti  azt.  Aki  pedig
  elveszíti életét érettem, megmenti azt."
  Lk 9,18-24

  Elmélkedés:

  Célunk a győzelem
  Mindannyian  megszokhattuk,   hogy   négyévente  nyáron   néhány   hét   a
  labdarúgásról szól. Így  van ez  idén is, amikor  Dél-Afrikában tartják  a
  világbajnokság rangos eseményét. A különféle sportok közül az e sportágban
  megrendezett bajnokság iránt érdeklődik a legtöbb ember világszerte. És ha
  a kerek  földön  ilyenkor  szinte  minden a  kerek  játékszerről,  azaz  a
  focilabdáról, illetve a labdával  való játékról szól,  akkor talán most  -
  négyévente egy alkalommal - a  templomban, a szentmise prédikációjában  is
  szabad szólnom a fociról.

  Kezdjük mindjárt azzal,  hogy nem  mindenki szereti a  focit, sőt  egyesek
  kifejezetten utálják,  főként  ezekben  a  hetekben,  de  máskor  is.  Sok
  háziasszonyt és  feleséget bosszant,  hogy férjük  mindennap órák  hosszat
  bámulja a televízióban  a mérkőzéseket, ilyenkor  nem lehet hozzá  szólni,
  nem szabad  zavarni,  nem lehet  megkérni  semmiféle otthoni  munkára.  Az
  asszonyok kálváriája  néha nem  csak a  mérkőzés kilencven  percéig  tart,
  hanem utána is, ha hosszabbítás van vagy a férj kedvenc csapata  vereséget
  szenved. Kérem  mindazokat, akik  ellenszenvvel viseltetnek  a  labdarúgás
  iránt, hogy ezekben a  hetekben legyenek a  szokásosnál is megértőbbek  és
  türelmesebbek! Ne okozzon a foci  egyetlen családban sem veszekedést  vagy
  viszálykodást!

  És természetesen sokan vannak a rajongók, akik tulajdonképpen négy éve,  a
  korábbi  világbajnokság  döntője  óta  várnak  arra,  hogy  végre   megint
  összemérjék tudásukat a  világ legjobb csapatai.  A rajongókat elbűvöli  a
  játék, s alig várják, hogy kedvenceik pályára lépjenek. Nem törődnek azzal
  sem,  ha  családtagjaik  futballőrültnek   nevezik  őket.  Lelkesednek   a
  játékosokért és nem mulasztanának el egyetlen meccset sem. Ha megtehetnék,
  szívesen kiutaztak volna Afrikába, hogy a stadionokban szurkolhassanak.  A
  rajongók egyetlen nagy ünnepnek tekintik ezeket a napokat, s valójában nem
  csak a győzelemnek örülnek, hanem annak, ha sportszerű volt a játék.

  Őszintén bevallom, hogy engem  nem tud különösebben  lángba hozni a  foci,
  mert nincs időm a hosszú mérkőzésekre, de megértem az emberek  rajongását,
  s szívesen  focizok a  időnként ministránsokkal  vagy a  nyári táborban  a
  hittanos gyerekekkel.  Egyik  este  azonban  bekapcsoltam  a  tévét,  hogy
  belenézzek egy  meccsbe. Igazából  nem  is a  mérkőzés izgatott,  hanem  a
  vuvuzela,  amiről  a  híradásokban  olvastam.  Ezt  a  szót  most  kellett
  megtanulnunk. A vuvuzela egy trombitaszerű afrikai hangszer. Ezrek  fújják
  a stadionokban és milliókat  idegesít világszerte. A televízión  keresztül
  hallgatva olyan érzése  van az embernek,  mintha egy darázsfészek  közepén
  ülne és  ezernyi méh  zümmögne körülötte.  Valóban idegesítő  zaj. De  aki
  igazán rajong a fociért, az mindent elvisel szórakozása érdekében.

  De mit tanulhat  egy vallásos ember  a sportból? Mit  üzen a labdarúgás  a
  keresztény embernek? A lehetséges  számos mondanivaló közül említsünk  meg
  néhányat!

  Elsőként azt, hogy  a labdarúgásban és  minden sportban vannak  szabályok,
  amelyek meghatározzák az  egyéni sportolók  vagy a  csapatok küzdelmét,  s
  amely szabályokat  be kell  tartania  mindenkinek. A  szabályellenes  vagy
  sportszerűtlen játék hiába  eredményezne győzelmet, az  nem jelent  igazi
  örömöt és nem váltana  ki elismerést a nézőkből.  Az életünkben is  vannak
  szabályok. Mindig tartsuk  be azokat a  játékszabályokat, amelyeket  Isten
  törvényként ad nekünk!  A fociban a  szándékosan szabálytalankodó  játékos
  figyelmeztetésként sárgalapot kap, majd ha ismét súlyosan vét a  szabályok
  ellen, piroslapot kap,  kiállítják és nem  folytathatja tovább a  játékot,
  hátrányba hozva ezzel saját csapatát. Isten időnként figyelmeztet  minket,
  hogy bűneiknek  következményei lesznek,  ugyanakkor új  lehetőséget is  ad
  nekünk a bűnbocsánattal.

  Másodszor említsük meg azt, hogy a foci egy csapatjáték. Hiába vannak nagy
  tehetségek, kiváló játékosok vagy gólerős  csatárok, és hiába nyújtanak  a
  játékosok a mérkőzés során  egyénileg nagyszerű teljesítményt, mindez  nem
  elegendő  a   győzelemhez.   A  csapattársak   csak   együtt   győzhetnek.
  Támogatniuk, erősíteniük kell  egymást, főként azt  a társukat, aki  nincs
  éppen a  legjobb  formájában.  Együtt kell  küzdeniük,  együtt  örülnek  a
  sikernek és együtt viselik el a  vereség kudarcát. A vallásos emberek  egy
  nagy csapatot alkotnak, az Egyház ugyanis közösség. Az Egyháznak  szüksége
  van erős csapatkapitányokra, kiváló püspökökre és papokra, akik vezetik és
  bátorítják a közösséget. A  hívek pedig fogadják  el a csapat  vezetőjének
  irányítását, mert e nélkül fejetlen szaladgálás lesz az Egyház élete.

  Befejezésül még egy harmadik dolgot is szeretnék mondani. Elvileg  kereken
  kilencven percig tart egy mérkőzés,  de ha hosszabbítás van, akkor  néhány
  perccel tovább, egészen pontosan addig, amíg a játékvezető, a bíró le  nem
  fújja. Sokszor előfordult már, hogy egy csapatnak a hosszabbítás perceiben
  sikerült gólt lőnie és ezzel megszereznie a győzelmet. Életünk addig tart,
  amíg Isten le nem fújja. Addig pedig küzdenünk kell. Nem lazíthatunk,  nem
  kényelmesedhetünk el.  Életünk utolsó  percéig küzdenünk  kell! Szent  Pál
  apostolhoz hasonlóan  mi  is  szeretnénk  majd  elmondani:  "A  jó  harcot
  megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már
  rám az igazságosság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr,  az
  igazságos bíró" (2Tim 4,7-8).  Az élet győzelmét üdvösségnek  nevezhetjük.
  Akarjunk győzni, akarjuk elnyerni az üdvösséget!
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Urunk, Jézusunk! Te azt várod tőlünk, hogy téged kövessünk, a te nyomodban
  járva eljussunk Atyánkhoz és elnyerjük az örök életet. Segíts minket, hogy
  mindig betartsuk  szabályaidat!  Erősítsd bennünk  a  csapatszellemet,  az
  Egyház szeretetét! Segíts minket, hogy sikerrel munkálkodjunk a magunk  és
  mások üdvösségén! A  legnagyobb győzelem az  számunkra, hogy elnyerjük  az
  örök életet. Segíts minket győzni, segíts minket az üdvösségre!
______________________________

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger