2010. június 27., vasárnap

Szent László király hermája

Szent László király hermája
Szent László király hermája A herma ereklyetartót jelent, vagyis Szent László király koponyacsontját ôrzô díszes foglalat ez az arcmás, ez a középkori ötvös és szobrász remeklés.

Anyaga domborított ezüstlemez, aranyozással. Magassága 65 cm, szélessége alul 52 cm.
Az 1192-ben szentté avatott Szent László királyunk 1077-tôl 1095-ig uralkodott. A lovagideál magyar megtestesítôjét látták benne kortársai és az utódok. Kiváló katona, hadvezér lehetett, aki már daliás termetével külsejével is kivált alatttvalói közül.
Az 1400-as években egy magyar vers így dicséri a nagy királyt
„Idvezlégy kegyelmes szent László kerály!
Magyarországnak édes oltalma,
Szent királyok közt drágalátus gyöngy,
Csillagok közt fényességes csillag.”
Számtalan gyönyörű legendánk, népmondánk fôszereplôje (gondoljunk csak a lányrabló kun vitéz legyôzésére...)
Szent István és Mátyás mellett a legnépszerűbb uralkodó, pedig törvényei kemények (de igazságosak) voltak.
„A tyúknál nagyobb érték tolvaja bűnhôdjék halállal” ... Intézkedett mindenek ellenére (vagy miatt) kultusza egyre nôtt. Zsigmond magyar király és német-római császár rajongása odáig terjedt, hogy még saját sírhelyét is a lovagkirály mellett a nagyváradi székesegyházban jelölteti ki. Ez a Zsigmond király emlékezik meg az 1400-as évek elején a váradi székesegyház kápolnájában pusztító tűzvészrôl, amely egy égve felejtett gyertya nyomán hamuvá égetett számos könyvet, ereklyetartót, miseruhát, ékszert. Itt ôrizték Szt. László eredeti hermáját (ereklyetartóját) is, amely a lángoktól megolvadt, de a koponyát csodás módon „még csak füsttel sem illette”...
A tűzvészt átvészelô koponyacsont számára új ereklyetartó készült (ez, amit ma is megcsodálhatunk.) értelemszerűen a gótika évszázadában gótikus stílusban. Készítôjének neve ismeretlen, pedig minden szakértô és szépre fogékony szemlélô szerint a gótikus ötvösművészet emlékei közt kiemelkedô remekmű mind technikailag, mind monumentalitásánál fogva.
Miért szép? Azt állítják a szakemberek hogy a szobor kifejezésének ereje nagy, tiszta formáinak egyszerűségében rejlik. Sokakban az egyiptomi szobrok idôtlen fennsége idézôdik fel a hermára nézve. A szinte látomást látó arcmás tágra nyílt szeme megragadja a nézôt, és a legjelesebb Krisztus ábrázolásokkal rokonítja azt.
A herma eredeti legrégibb részei a külön-külön lemezekbôl kalapált arc, haj, szakáll és bajusz, mellrésze a máig ismert legrégibb sodronyzománc dísz.
Nyaka és nyakperece késôbbi betoldás, fején valaha más korona lehetett; a ma ismert korona 1600-ban készült. Az ereklyetartóban egy másik XV. sz.-i ezüsttokban van maga a koponyacsont.
Nagy királyunkat az itt ismertetett hermán kívül számos műalkotás örökítette meg az elmúlt évszázadok során. A legjelesebb minden bizonnyal a Kolozsvári testvérek nagyváradi Szt. Lászlót ábrázoló lovasszobra, amely a törökdúlás idején pusztult el.
Szt. László a legnépszerűbb magyar szent, akiben az Árpád kori lovas férfieszmény és a keresztény lovagideál ötvözôdik.
Mint „Patronus Hungariae” az országvédô, a határôrvidékek kitüntetett szentje volt. Legendáinak közel negyven középkori falfestmény ábrázolásáról tudunk.
Többségük Erdélyben, Szlovákiában található, a mai Magyarországon mindössze kettô.
A szobrász és ötvös remeklés Szt. László arcmás középkori képzôművészetünk európai színvonalát reprezentálja.
A herma az 1600-as évek eleje óta Gyôrben található. Ma is a gyôri püspöki kincstár tulajdona.
Gondolatébresztésre, gyönyörködésre, az emberi – művészi leleményesség, teljesítôképesség csodálatára az itt látható színes fotó is lehetôséget ad.
Éljünk ezzel a lehetôséggel.

SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY

SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY

Június 27.
*Lengyelország, 1046 körül +1095. július 29. ,,Amikor a magyarok meghallották -- olvassuk a gesztaírónál --, hogy Magnus (Géza) király meghalt, egész sokaságuk öccséhez, Lászlóhoz gyűlt, és egy értelemmel, közös szóval és egyetértő akarattal őt választották az ország kormányzására, vagyis helyesebben buzgó és állhatatos kéréssel rákényszerítették. Mindnyájan tudták ugyanis, hogy föl van ruházva a tökéletes virtusokkal, hite szerint katolikus, kiváltképpen kegyes, bőkezű adakozó, szeretettel teljes. Úgy ragyogott föl, mint köd közepette a hajnali csillag, mely elűzi a homályt; és miképpen a telihold világol a maga napjaiban, vagy amiképpen a nap ragyog: fény lett népének közepette.''
Valóban az isteni gondviselés különös intézkedését kell látnunk abban, hogy őt adta a magyar nemzetnek az első szent király halálát követő négy évtizedes viszály után. Uralkodása sorsdöntő volt népe történelmében. Kiváló uralkodói képességével, vitézségével és életszentségével kivezette a magyarságot a belső veszedelmek örvényéből, és megmentette a külső ellenségek halált és pusztulást hozó támadásaitól.
A belső viszály és egyenetlenség hozta magával, hogy nem magyar földön, hanem Lengyelországban látta meg a napvilágot. Születésének éve a körülményeket egybevetve 1046-ra tehető. Atyja I. (Bajnok) Béla magyar király (1060--1063) volt, anyja Richéza, II. Miciszláv lengyel király leánya, nőágon II. Ottó császár dédunokája. Két fiú és több leánytestvére volt. Bátyja, Géza 1074--1077 között uralkodott. A leányok közül Zsófia Weimar Ulrik őrgrófhoz ment feleségül, Ilona pedig Zvonimir horvát király felesége lett. László kétszer házasodott. Első felesége, akinek nevét nem ismerjük, valószínűleg magyar főúri leány volt. Ebből a házasságból született leányát Jaroszláv orosz herceg vette feleségül. Majd özvegységre jutva Rheinfeldi Rudolf német ellenkirály leánya, Adelhaid lett a felesége, akitől Iréne nevű leánya született; ezt János görög császár vette el feleségül. Ilyenformán szinte az összes szomszédos uralkodóházzal rokonságba került, beleszámítva a két leghatalmasabbat: a görög és német császári dinasztiát is. Salamon király (1063--1074), László unokatestvére ugyanis Judit német császárleányt kapta feleségül. László egész életét sok küzdelem és megpróbáltatás jellemzi.
Mikoron méglen gyermekded volnál,
Kihoza Béla király jó Magyarországba,
Hogy dicsekednél te két országban,
Magyarországban és mennyországban.
Letelepedél Bihar-Váradon...
-- írja kedvesen a Szent László királyról szóló ének, a régi magyar irodalom e gyöngyszeme.
Vallásos lelkületét anyjától, a vitézséget atyjától örökölte, aki mielőtt a lengyel királyleányt megkapta, párviadalban legyőzte az egyik pamerán vezért. László még jóformán fel sem serdült, máris viszontagságos időket kellett átélnie: a testvérharcot András király és apja, Béla herceg, majd az évekig húzódó viszályt Salamon király és Géza bátyja között. Így korán megedződött az élet iskolájában, s korán előkészült sok harcot magában rejtő uralkodói éveire. Az ő feladata lett ugyanis az ország ,,megállapítása'', mint Hóman Bálint megjegyzi, vagyis a belső rend megszilárdítása és a külső határok biztosítása.
Az ország védelmében még mint fiatal herceg ismételten kitüntette magát. Talán 22 éves lehetett, amikor az úzok (fekete kunok) betörtek az ország keleti részébe Salamon királykodása idejében (1068). A Kerlés melletti ütközetben döntő szerepet játszott a győzelem kivívásában. Ő volt a csata főhőse, különösen azáltal, hogy az egyik menekülő kun vezért, aki egy magyar leányt vitt magával, üldözőbe vette, legyőzte, és a leányt kiszabadította, jóllehet előzőleg már súlyos sebet kapott a csatában. E hőstette valóságos legendával fonta körül alakját, s a következő századokban számtalan magyar templom falán megfestették. Ugyancsak döntő szerepet játszott mint vitéz katona a Salamon király és Géza bátyja közötti testvérharcban: a mogyoródi csatában (1074) bátyját győzelemre segítette, s uralmát biztosította.
1077-et írtak, amikor Lászlónak a nép akaratából, jóllehet Salamon még életben volt, át kellett vennie az ország kormányzását. Lelkületére jellemző, hogy nem koronáztatta meg magát, ,,mert csak békességet kívánt -- mint a krónikás írja --, hogy visszaadhassa Salamonnak az országot, és magának a hercegséget tartsa meg''. Erre azonban nem került sor, mert az egész ország népe egy emberként állt mögötte. ,,Hírneves és fönséges volt'', mivel ,,Magyarországot meggyarapította.'' Nevéhez fűződik Horvátország és Szlavónia meghódítása. De erre nézve is megjegyzi a krónikás: ,,Ezt a király nem kapzsiságból cselekedte, hanem azért, mert a királyi törvény szerint őt illette az örökség'', lévén a megözvegyült királyné a magyar király testvére.
László idejében különösen a Délkeleti-Kárpátokon túl lakó kunok jelentettek állandó veszélyt a magyar népre. Először 1085-ben Kutesk fejedelem indított támadást Salamon izgatására, aki nem tudott belenyugodni országa elvesztésébe. Hatalmas sereggel tört be, de László rájuk rontott, s a kunok úgy menekültek, ,,mint tépett tollú vadkacsák a keselyűk csőrétől''. Sokkal nagyobb veszélyt jelentett az 1091. évi betörés, mert a király akkor éppen Horvátországban tartózkodott. Az ellenség végigpusztította az ország keleti részét, rengeteg rabot és zsákmányt hurcolva magával. Hallván az ország veszedelmét, László sietett vissza népe védelmére. Még idejében sikerült a kunokat utolérnie. Egy ember kivételével az egész sereget megsemmisítette vagy fogságba ejtette. Ekkor történt, hogy a csata hevében egyszer csak fölkiáltott: ,,Atyámfiai! Ne öljük meg ezeket az embereket, hanem csak ejtsük foglyul őket; hadd éljenek, ha megtérnek!''
A többi hadjáratban, Oroszországban, Lengyelországban vagy a nyugati végeken, mindig arra törekedett, hogy azt a részt támogassa, ahol az igazságot vélte. VII. Gergely és IV. Henrik küzdelmében a pápa oldalán állt. A sok háborúság, amit kényszerűségből kellett vállalnia, váltotta ki belőle a montecassinói apáthoz 1091-ben írt levelében a következő vallomást: ,,Bűnös ember vagyok, mivel nincs lehetőség a földi hatalomban sáfárkodni igen súlyos bűnök nélkül.
Az úz, kun és besenyő betörések tapasztalatai arra bírták Lászlót, hogy a végeket megerősítse. Az elnéptelenedett területekre új telepeseket hozott, kiépítette e keleti részeken a közigazgatási szervezetet, ily módon politikai egységgé formálva a későbbi Magyarországot. Ezt a munkát az északnyugati részeken is ő kezdte meg, de Kálmán király fejezte be. Ők ketten építették ki a 72 vármegyéből álló vármegyei rendszert.
A politikai szervezés munkájával párhuzamosan haladt az egyházi élet megújítása, intézményeinek újjászervezése, továbbfejlesztése. A meglévő székesegyházakat, káptalanokat és kolostorokat nagy birtokokkal gazdagította, a megkezdett templomépítéseket befejezte, új egyházak és kolostorok egész sorát alapította. Szentjobban, a Tolna megyei Bátán és a nyitrai Koloson bencés kolostorokat létesített. Somogyvárott francia bencéseknek építtetett monostort; ide még száz év múlva is csak francia szerzeteseket vettek föl. Ugyanilyen bőkezűséggel gondoskodott a püspökségekről is. A váci székesegyházat befejezte. Újakat épített Váradon (,,Templomot rakatál szíz Máriának, Kiben most nyugoszol menden tisztességvel'') és Gyulafehérvárott. A kalocsai érseki egyházmegyét átszervezte, Bácsra helyezte át a székhelyét, ahol 1091-ben új püspökséget alapított Szent István tiszteletére, de a kalocsai érseknek rendelte alá.
Igen fontos szerepet töltött be uralkodásában az igazságszolgáltatás újjárendezése. Az évtizedes testvérharcban és az egyéb belső küzdelmekben erősen megrendült a törvények kötelező ereje. Különösen elhatalmasodott a tolvajlás, és meglazultak az erkölcsi életet szabályozó törvények. Ezt nem tűrhette az a László, akiről a krónikás ilyen jellemzést ad: ,,Minden ítéletében Isten félelmét tartotta szeme előtt.'' Ezért uralkodása második évében, 1078-ban Pannonhalmán a papság és előkelők jelenlétében szigorú törvényeket hoztak a megrendült vagyonbiztonság megerősítésére. Nem kímélték az előkelő és gazdag embereket sem. Aki egy tyúk értékénél többet lopott vagy elorzott, fölakasztották. Az emberölést sem torolták meg ilyen szigorúan. Az 1085 táján hozott újabb törvénykönyvből az tűnik ki, hogy a szigorú rendszabályok hatásosak voltak, s egyiket-másikat enyhíteni lehetett.
A kor szelleme, másrészt László nagy tekintélye és egyházias gondolkodása hozta magával, hogy az egyháziak életviszonyainak szabályozásába is belenyúlt. Az 1092-ben Szabolcsba összehívott zsinaton intézkedtek a papok házassága ügyében, tilalmazták az egyházi javak elidegenítését, s rendezték az ünnepek és böjtök megtartását. Ugyanez a zsinat büntetéssel sújtja a pogány szokásoknak hódolókat, és szabályokat léptet életbe az erkölcsi élet védelmére, mind a házasságon belül, mind azon kívül.
Közismert volt László vendégszeretete. Nem egy királyi vagy fejedelmi sarj talált nála menedékre. Udvarában neveltette fivére, Géza két fiát, Kálmánt és Álmost, valamint András király Dávid nevű fiát, s egy ideig Salamont is udvarában tartotta, mindennel ellátva őt rangjához mérten, amíg csak önként el nem távozott az országból.
A magyar nemzet és az Egyház szolgálata nyilvánult meg abban is, amikor István, Imre és Gellért ereklyéit 1083-ban fölemeltette, az egyházi és világi nagyok, valamint hatalmas néptömeg jelenlétében. Ezzel a magyar népnek a saját nemzetéből adott szent példaképeket.
,,Szinte állandóan a tenyerén hordja, kardja élén hordja az életét: minden pillanatban kész odadobni azt Egyháznak, hazának, egyeseknek -- mindennek és mindenkinek, akikben, amiben azt a két szentséget látja testet ölteni, amelyért élt: a magyar ügyet és az Isten ügyét'' -- írja róla Sík Sándor. Egész élete, eljárásai, intézkedései a szentség jegyét viselik magukon. Már a krónikás is úgy jellemzi, mint aki ,,mindenkor rugalmas volt és szelíd. Vigasztalta a bajtól sújtottakat, fölemelte az elnyomottakat, az árvák kegyes atyja volt. Az ország minden lakosa csak kegyes király néven emlegette. ,,Egyik legszebb jellemvonása a megbocsátás volt. Salamont nem büntette meg a kor szokása szerint, csak fogságra vetette egy időre, s ,,ő maga folyvást imádkozott Salamonért, hogy térjen meg Isten törvényéhez.'' Az ének László külsejét sem győzi dicsérni:
,,Te arcul tellyes, szép piros valál,
Tekéntetedben embereknél kedvesb,
Beszédedben ékes, karodban erős,
Lám, mendent te ejtesz, ki teveled küzdik.
Tagodban ékes, termetedben díszes,
Válladtul fogva mendeneknél magasb;
Csak szépséges császárságra méltó,
Hogy szent korona téged méltán illet.''
Épp így kitűnt lelkével. ,,Testedben tiszta, lelkedben fényes, szívedben bátor, miként vad oroszlán.'' Amikor tehette, szeretett félrevonulni és imádkozni. Imáinak hatásossága nyilvánul meg az alakját körülfonó legendákban is: az üldöző ellenség előtt a szikla meghasad, éhező katonái táplálására szarvascsordák jelennek meg, imájára víz fakad a sziklából, az ellenség elé dobott pénzei kővé változnak... Ugyanígy lesz ,,Szent László füve'' gyógyír a betegség ellen.
Nem csoda, hogy híre a határon túl is elterjedt, benne látták a kor egyik legszebb lovageszményét, s kiszemelték a keresztes hadak vezérének. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert 1095. július 29-én az örökkévalóságba költözött. Egy ideig a somogyvári monostorban nyugodott ,,boldog teste'' (Arany János), később Váradon helyezték végső nyugalomra.
Kultusza halála után hamarosan kifejlődött. Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté, mielőtt az Egyház hivatalosan megtette volna. Seregestől keresték föl sírját, nemcsak a gyógyulást, vigasztalást óhajtók, hanem a vitában álló peres felek is. A csodás gyógyulások híre gyorsan terjedt. A szent király ereklyéibe vetett bizalom egyre növekedett; szokássá vált, hogy itt döntsenek el nagy fontosságú pereket, és László oltára előtt tegyenek esküt. Itt tartották az 1134. évi nemzeti zsinatot, s itt döntötték el egy alkalommal a zágrábi püspök perét is. Ezek után az Egyház hivatalos lépése sem váratott soká magára. III. Béla király sürgetésére III. Celesztin pápa 1192-ben László királyt a szentek sorába iktatta.
A szent lovagkirály hatása népe körében az idők folyamán csak növekedett, egyesek szerint még Szent Istvánét is felülmúlta. A nagyváradi székesegyház előtt állították föl híres lovasszobrát, a Kolozsvári-testvérek alkotását, amely -- az ének szerint -- ,,fénylik, mint a nap, ragyog, mint az arany: Nem elégszik senki tereád nézni.'' Állítólag ennek mása a győri székesegyház hermája, amely fenséget, erőt, s egyúttal nyájasságot is sugároz; ez volna a szent király igazi arca. A mindig győzelmes ,,Bátor László'' lett a katonák védőszentje, nevének oltalma alatt vonultak a csatába, s ez volt a csatakiáltásuk: ,,Szent László, segíts!'' 1684-ben, a törökök elleni fölszabadító háború idején egy külföldi fültanú elbeszélése nyomán följegyezték, hogy a katonák a tábortűznél ,,fél óráig zenéltek és magyar víg dalokat mondottak Szent László tiszteletére, kinek épp aznap ünnepe volt'', tehát tisztelete még akkor is elevenen élt!
Vajon miben volt a varázsereje? Talán Prohászka Ottokár fogalmazta meg legkifejezőbben: ,,A magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté... A kereszténység ezentúl már nemzeti életté, a keresztény király a nemzet hősévé lett.'' Ilyennek érezte és tudta az énekszerző is:
Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály!
Magyarországnak édes oltalma,
Szent kerályok közt drágalátus gyöngy,
Csillagok között fényességes csillag!
Szentháromságnak vagy te szolgája,
Jézus Krisztusnak nyomdoka követi;
Te szent léleknek tiszta edénye,
Szűz Máriának választott vitéze.

Istenünk, aki Szent László királyunkat, a te hitvallódat csodálatos könyörületességeddel a vétekből a bocsánatba, s mert igaz volt, a dicsőségbe vitted föl, kérünk, add, hogy aki kormányzónk volt a földön, pártfogónk legyen a mennyben!

I.(Szent) László király - a férfieszmény, a lovagkirály

Az Árpádház magyar szentjei
896-1301

I.(Szent) László király - a férfieszmény, a lovagkirály
SREX SANCTUS LADISLAUS HUNGARIAE

"Most világok dolnek - nemzedékek romlanak,
Ezeréves bástyák repedezve omlanak...
Csüggedésre válasz:
Szent Király Te állasz égrenézo oromnak...
Felsóhajtunk Hozzád, ne fordítsd el orcád,
Lásd: sátán mikor rombol...
Csodát várván kérünk: szabadítsd ki népünk
Fojtogató járomból..."
   
I.(Szent) István király

Sanctus Stephanus I. rex hungariae
A régi magyarok a magyar szentek közül legjobban szerették, legjobban tisztelték Szent László királyt. Úgy látszik, hogy o volt szemükben a szentnek, a szent királynak, a magyar szentnek az eszménye. "Szent királyoknak fényes tüköre, csillagok között fényességes csillag!", - így szólítja ot a középkori magyar ének. Legendája valamennyi magyar legenda közül a leggazdagabb, legszínesebb, és meg lehet állapítani, hogy ez a legendaképzodés elkezdodött már az o életében; már életében szentnek látják, csodával övezik minden lépését, más csodákat, mondákat az o személyéhez fuz a hagyomány. Például a csodaszarvas mondája megismétlodik Szent László legendájában. A csodafubol, Csaba-írébol Szent László füvét csinál a legenda. Még halála után is visszatér a magyarok bízó hite szerint, amikor ellenséggel harcolnak, és gyozelemre segíti oket. A muvészet is az o személye köré fuzi legszebb virágait. A középkori templomokban az o képével találkozunk a legtöbbször, középkori muvészeink legjobbjai az o alakját ábrázolják. Egy vatikáni kódexben - amely minden valószínuség szerint magyar kéztol származik - 28 képet látunk Szent László legendáiból. Az egész középkori muvészet egyik legnagyszerubb alkotása az o nagyváradi lovasszobra, a két Kolozsvári testvér alkotása. Képmását pénzeken látjuk, nevét csatakiáltásul használják. Történetírásunk az o korával kezdodik és az elso magyar király-eszmény o. Halálakor, amint a legenda feljegyzi, - még ha nem értjük is szóról-szóra ezt az adatot, mindenesetre mutatja azt a lelkületet, amely a magyarokat akkor eltöltötte - ,,mind az egész kereszténységben nagy siralom és bánat támada ilyen kegyes királynak halálán és három esztendore az egész országban szép öltözet, táncjárás, semmi vigasságtétel sem nem láttaték, sem nem hallattaték.'' Nagyváradi temetkezési helye igen hamar zarándokhellyé lett. Egy nagyon érdekes adat szerint, amelyet 1684-ben a törökök elleni felszabadító háború idejében jegyeztek fel egy külföldi fültanú elbeszélése nyomán, a keresztény táborban a magyar katonák a tábortuznél "félóráig zenéltek és magyar víg dalokat mondottak Szent László tiszteletére, kinek ép aznap ünnepe volt. (Id. Erdélyi J.: Népdalok és mondák, II. k. 407. l.) Tehát a XVII. század végén a magyar katonák elott Szent László még eleven tisztelet tárgya!
De legszebben mindenesetre a középkori ének tartotta meg emlékét:
"Te arcul teljes, szép piros voltál.
Tekintetedben embereknél kedvesb,
Beszédedben ékes, karodban eros,
Lám mindent te ejtesz, ki tevéled küzdik.

Tagodban ékes, termetedben díszes,
Válladtul fogva mindeneknél magasb,
Csak szépséged császárságra méltó,
Hogy szent korona téged méltán illet.

Testedben tiszta, lelkedben fényes,
Szívedben bátor, miként vad oroszlán,
Azért neveztek bátor Lászlónak,
Mikoron méglen ifjúdad volnál."

Mivel magyarázzuk ezt a feltuno jelenséget, hogy ennyivel melegebben szól róla a magyar hagyomány, mint bármelyik más magyar szentrol? Nyilvánvaló, hogy a régi magyar jobban megértette, közelebb érezte magához Szent Lászlót a többi szenteknél. Szent Istvánra kegyeletes áhítattal nézett a magyar, de az az ideál, amelyet o testesített meg, az o korában még magas, felülrol jövo, át nem érzett követelmény volt a pogányságban nott nemzedék számára. Szent Imrét csodálkozó tisztelet övezi, de az az eszme, amelyet o képvisel, az evangélium szerint is csak a választottaknak szól; sokáig tartó fejlodésre volt szükség, míg a magyarság odáig elérhetett, hogy igazán megértse ezt a tanítást. De Lászlót mindenestül magáénak érezte. ,,Magyarországnak vagy királymagzatja'' - mondja róla az imént idézett himnusz; magyar vérbol valónak, magyar ízlés szerinti hosnek, magyar eszménynek érzi ot a magyar. A pogány Vazul unokáját, a pomeránvero és németvero hos Béla fiát tudta benne. Legenda, osi monda és történelem egybeolvad az o alakjában; történeti feljegyzések és legendaköltészet ugyanazt a képet festi róla. Szent István nagyságát, bölcseségét, Imre heroizmusát, a maga katonai erényeinek, a maga emberi ideáljainak fényében látta itt megjelenni a magyar. Megértette, megszerette, csodálta és megpróbálta követni.
De hát mi az az ideál, amelyet Szent László testesít meg a magyar lélek elott? Melegebben szól róla a hagyomány, mintha csak a fejedelmi ideált látná benne: mintha valami általánosabban emberit, valami mindenkinek szólót érzett volna benne a magyar. Úgy tetszik, hogy a legendának és krónikának csillogó szálai mögött a férfiúi ideált látta megelevenedni Szent Lászlóban a magyar ember, azt, akit minden keresztény magyar férfinak követnie kell. Milyen jellemzo erre az a három állandó jelzoje, melyet a régi hagyomány megorzött! Eloször lengyel Lászlónak nevezték, hiszen Lengyelországban született és gyermekségének egy részét ott töltötte. Amikor megismerték, hamarosan más nevet adtak neki; már az imént olvasott versbol is tudjuk, hogy bátor László-nak nevezték, és hogy ez a bátor-szó állandó jelzo, mutatja, hogy ugyanennek a himnusznak latin változata ezt a szót nem fordítja le: "ideo dictus es bátor Ladislaus". A legendában pedig azt olvassuk, hogy ,,az ország minden lakosai nem tulajdon nevén, hanem csak kegyes király-nak hívták.'' Ime, ez a lengyel László, aki bátor Lászlóvá és kegyes Lászlóvá lesz a magyar nép lelkében! Ezzel a két állandó jelzovel, ezzel a két népi megjelöléssel gyönyöruen rámutat a hagyomány, hogy mit látott benne a régi magyar: a bátor és kegyes embert, a magyar férfiú eszményét.


Szent László király és az ero eszménye
Mi ez a férfiúi ideál?
Mindenekelott az ero eszménye. A férfiúnak, magyarnak, mi imponálhatna jobban, mint az, amit ösztönszeruen megkíván és megbecsül a férfiúban: az ero. Szent László már külso megjelenésében erosebb, daliásabb, szebb mindenkinél, "fejjel magasb mindeneknél", - a kedves himnusz szavai szerint "csak szépsége császárságra méltó." Alakját rendszerint bárddal kezében, az ero szimbolumaként ábrázolják. Egész élete is az eronek megtestesülése. Ifjúsága csupa harc és harcias gyakorlat. Gyermekkorában a bihari rengetegekben, a hires Igfon erdoben vadászgat bölényre, medvére. Az anyai lengyel udvarban lovagi nevelést kap. Azután harcol. Harcol üldözött bátyja mellett, majd Salamon király mellett; késobb, mint király, a haza ellenségei ellen. A cserhalmi csata, ahol egymaga hat kúnt ejt el, a nándorfehérvári gyozelem: mind az o nevéhez fuzodik, csupa személyes párharc, lovagi hosiesség. A krónika, a legenda hoskölteménnyé válik, mikor róla kezd szólni. Még Szög lovának nevét is feljegyzi az utókor számára. Salamon Pozsony alatt, mikor László közkatona köntösében hívja párbajra, nem tud megállni tekintete elott. Királyságának idején is csupa háború az élete. Német ellen, kún ellen, bolgár ellen, görög ellen állandó harcban áll. Dicsoséges csaták, gyozelmek veszik körül. Hódítóként új országokat csatol országának határaihoz. Mindenütt mint a hos mintaképe jelenik meg.


Szent László a lovag király
Szent László király "Szuz Máriának választott vítéze"

De ez a rettento harcos igazi középkori lovag, ,,Szuz Máriának választott vitéze'', - mondja róla az idézett ének. Már édesanyja, Richéza, az elso lengyel király leánya, meghódította a jámbor keresztény életeszménynek. Richéza ifjúságát a Rajna vidékén, a katolikus áhítat klasszikus földjén töltötte egy kolostorban; fiába is bizonyára jókor belecsöpögtette azt a lelkületet, aminek következtében Szuz Máriának választott vitéze lett. Kázmér lengyel király udvarában, aki szintén a keresztény lelkiségnek egyik eloharcosa Európában, ugyancsak volt mit magába szívnia. Mikor a történelem és a legenda világában megjelenik, mindenütt meglátjuk benne a lélek hosét; az igazi urat, aki önmagán is úr. A lovagi hosiességet megszentelte, keresztény erényességgé emelte. Csupa nagylelkuség egész élete. Imponálóan mutatja ezt Salamonhoz való viszonya, akinek trónjára nem áhítozott - jóformán úgy kényszerítik rá a fourak. Újra meg újra megbocsátja neki hutlenségét, állhatatlanságát, és amikor király lesz is, mindaddig nem teszi fejére a koronát, csak úgy viteti maga elott, míg Salamon életben van. Álmosnak, Kálmánnak, két nyugtalan unokaöccsének, megbocsát. Mikor a pusztító kúnok megfutamodnak seregei elott, a szent király felkiált: "Atyámfiai! Álljatok meg, ne öljük meg oket, hanem térítsük meg és telepítsük le oket!" És alázatos hos is ez az oroszlánbátorságú lovag. Azt írja a montecassinói bencés apátnak, hogy o szegény nyomorult bunös, imádkozzék érte, mert nagyon nehéz keresztény módon élni olyan világi hivatásban mint a királyság. Csupa jóság ez a nagybárdú harcos: a vitézség mellett a keresztény szelídség vezérli. Ékesen szóló bizonyság erre törvénykönyve, ez a kora vad erkölcseinek megfelelo véres és kegyetlen törvényhozás, amelyre szükség volt a barbárság maradványainak megfékezésére, de amelynek meghozásakor arra is gondja volt, hogy az özvegyeket és árvákat megvédje. Úgy rendelkezik pl., hogy a gyilkosok vagyonának 1/3-ad részét fenn kell tartani a gyilkos gyermekei számára. Ime a harcok lovagja, akinek gondja van a gyámoltalanul hátramaradt gyermekekre, özvegyekre. Ime, az igazi eronek, a keresztény férfiú erejének mintaképe!


Szent László király egész élete egy szakadatlan önfeláldozás és odaadás
Szent László egész élete egy szakadatlan önfeláldozás és odaadás, ifjúságától haláláig. Ifjúságában apja mellett, bátyja mellett, bátyjával a király mellett, amikor bátyja király lesz, mellette: harcol, odaadja ifjúságát, erejét, vitézségét, vérét, életét, hogy szolgálja szerettei ügyét, százezrek ügyét, hazájának ügyét. Mikor király lesz is, egész uralkodása folytonos munka és hadakozás, László is azok közül a szentek közül való, akik nem értek rá magánéletet élni. Ezt mutatja családi élete is. Kétszer nosült, mindkét felesége fiatalon halt meg, mindketto csak egy-egy leánygyermeket hagyott maga után; nem volt fia, akire birodalmát hagyhatta volna. Bár unokaöccse, Könyves Kálmán, késobb méltónak bizonyult a trónra, de élete végén meghasonlásban van vele is. Magánélete csak szomorúságot, fáradságot és harcot hozott: csak hivatásának élt, annak a hivatásnak, amelyrol Montecassinóba megírta, hogy nehéz dolog keresztény módon élni benne. Pedig ha valaki keresztény módon élt valaha ennek a hivatásnak, Szent László volt az. Élt hivatásának, annak az eszménynek, amelyet Szent István dinasztiája tuzött elé, és amelyet o valósított meg igazán. O semmisítette meg végképpen a pogányságot Magyarországon. O alatta lett Magyarország egészében szent ország. Élt, ugyancsak Szent István példája szerint, Egyházának, amelyet külsoleg és belsoleg újjászervez, és amelynek érdekében szilárdan áll az Egyház feje, VII. Gergely, a nagy pápa mellett; az Egyház szabadságáért vívott nagyszeru szabadságharcában, Szent László volt egyike a legállhatatosabb szövetségeseknek.
Csupa önfeláldozás, csupa odaadás mindig és mindenkihez, egyesekhez is. A mogyoródi csatában ruhát cserél bátyjával, hogy megmentse életét, hadd higgyék, hogy o a vezér, ot öljék meg inkább. A cserhalmi ütközetben, mikor már öt kúnt leterített, súlyosan megsebesülve látja meg a csata végén a hatodikat, aki a magyar leányt elrabolta. Ekkor fáradtan, kimerülten, véres sebeivel vágtat utána, kockára teszi életét, csakhogy megmentse azt az egyetlen kis életet, egy egyszeru, ismeretlen leány életét.
Szinte állandóan a tenyerén hordja, kardja élén hordja életét: minden pillanatban kész odadobni azt Egyháznak, hazának, egyeseknek - mindennek és mindenkinek, akiben, amiben azt a két szentséget látja testet ölteni, amelyért élt: a magyar ügyet és az Isten ügyét. Igy ,,dicsekedik (a himnusz szerint) két országban: Magyarországban és mennyországban''. És így mutatja meg, hogy mi az igazi férfiú erossége.


Szent László példája megtanít bennünket arra is, hogy a férfiúi élet:
az alkotás, a szolgálat

Szent László példája megtanít bennünket arra is, hogy a férfiúi élet: alkotás, szolgálat. Alkotás! Hol az a nevére méltó férfi, aki nem érezné vérében a lendületet, a belso ösztönzést ,,valamit csinálni?'' A kis gyermek, mikor játszik és szétszedi játékát és újra össze akarja állítani: ,,csinálni'' akar valamit, - a férfiúi hivatás elso ösztöne mozdul meg benne. Minden férfi, akinek megadatott a hozzá méltó élet, teremteni akar, intézményt, törvényt, muvet, tudományt, muvészetet, - fúrni, faragni, szántani, vetni, rendezni, tervezni. Isten oltotta a férfibe ezt az ösztönt. Szent László alkotni akart, teremteni valamit: szolgálni egy szent célt, egy közösséget. Igy van csak értelme az életnek a férfiú számára. Milyen nyomorult ember volna az a pap, akinek a lelkét nem töltené be a szent szolgálat ihlete, az a katona, aki nem tudná szeretni hazáját és nem érezné át, hogy érdemes érette nemcsak élni, hanem meghalni is. Bizonyos értelemben pap mindenki és katona: Isten hivatást tuzött mindenki elé - ennek kell élnie, mint ahogy a földmíves él földjének, az iparos munkájának, az apa családjának. Láttam egyszer egy asztalossegédet, amint ragyogó szemmel dolgozott és magyarázta, mit csinál. Látszott rajta, hogy egész lelkével szolgál valamit. Valami olyat muvel, amirol talán nem is tudja, hogy a legszentebb eronek a megnyilatkozása: Isten teremto tevékenységének folytatása. ,,Csak a gyenge él önmagának - mint Széchenyi mondta, - az eros (a férfi) egész nemzeteket hordoz keblében.'' A nagyon erosek egész nemzeteket, a kisebbek kisebb közösséget. Lehet élni egy kis körért, egy testületért, egy intézményért, egy eszmei közösségért, azonfelül él mindenki az o családjának, - hiszen ezek a családok, ezek a kis közösségek alkotják a hazát - és él mindenki, aki egész emberi életet él, az Istennek. Tolsztoj tépelodo arisztokrata regényhosét ezzel tanítja meg az élet értelmére egy egyszeru szegény paraszt. "Miért kell élni? - Hát az Istennek kell élni!" Végelemzésben mindenki az Istenért él, aki ott, ahová az Isten odaállította, egy Isten-adta hivatásnak a szolgálatára odaadja életét és egész munkát végez. Igy fejtozik ki benne a monumentális férfiúság, és így lesz övé, - Isten úgy akarta, - amennyire a földön elérheto: a boldogság titka is. Nézzetek szét magatok körül: mindennapos tapasztalás bizonyítja meg: Isten úgy alkotta meg a férfilelket, hogy nincs számára más értelme az életnek, csak a szolgálat, a termékeny, alkotó önátadás! "Aki elveszti életét értem, megtalálja azt."


Szent László életének másik nagy leckéje számunkra:
az ero mellett a szolgálat

De hát honnan merítsük ezt az erot, amely a férfiúi eszmény lényege? Honnan azt az erot, amely a szolgálat odaadásához szükséges? Megfelel rá a mai evangélium, amikor azt mondja: ,,Az Igazság Lelke, o majd megtanít titeket.'' És ugyanazt mondja a Szent László-himnusz is, amelyet beszédem elején idéztem: ,,Megbátoréta téged a Szentlélek''. Biztos ero, törhetetlen ero csak egy van: az Isten ereje, a kegyelem: a Szentlélek. Nincs fogalma erorol annak, aki nem él a kegyelembol. Sejtelme sincs arról, mit tesz férfiúnak lenni, annak, aki nem élte még meg magában Isten kegyelmét, erejét. Ó, mekkora erot ád ez az embernek! Nemcsak abban az értelemben, hogy a kegyelem kitágítja az ember erejét, hogy általa többre vagyok képes, hanem úgy is, hogy belenyúl a lelkembe és saját érzésemen át adja meg nekem az ero érzetét. Ó, hogy megérti az apostol szavát a keresztény férfi: ,,Tudom, hogy mindenre képes vagyok az által, aki engem megerosít.'' Tudom, mert élem. Aki nem éli, ne csodálkozzék rajta, ha nem tudja. Éld, - megtudod!
A régi magyarok csatakiáltása ez volt:

"Uram Isten és Szent László!"

Istent és Szent Lászlót, - Istent és Istenbol élo eros férfiút: ezt hívták segítségül tatár ellen, török ellen, minden ellen. Ezt hívjuk segítségül mi is, ma is, egyéni és nemzeti életünkben egyaránt, minden ellenség ellen. Csak ez az egy segíthet rajtunk: Isten, és Istenbol élo férfiúság.

Szent László

Szent László
I. Béla fiaként 1040 körül Lengyelországban született. Unokafivére, Salamon uralkodása alatt Géza bátyjával, majd Géza uralkodása idején egyedül a dukátus ura volt, 1077-től 1095-ben bekövetkezett haláláig az ország királya. Második feleségétől, Adelhaidtól született leánya, Piroska Ioannés Komnénos feleségeként bizánci császárné lett, akit az ortodox egyház szentként tisztel. Lászlót előbb az általa alapított somogyvári apátságban, majd Váradon temették el. 1192-ben III. Béla király kezdeményezésére avatták szentté. A váradi székesegyházban lévő sírja országos jelentőségű kegyhellyé vált, amelyet a magyar királyok is rendszeresen felkerestek. Ünnepnapja: június 27.

Szent László király

Szent László király
 
Ünnepe: június 27
SZENT LÁSZLÓ 1046 táján született Lengyelországban, apja a számkivetésben élő Béla magyar herceg, anyja Rizika (Richeza, Rikiza) lengyel királylány volt.
Már 4-5 éves korában hazakerült Magyarországra és a tiszántúli Bihar várában nevelkedett. Nagyon vallásos anyjától kapta mély hitét, és alázatát. Apjától kiváló lovagi képzést kapott, amit később Kázmér lengyel király udvarában mélyített el igazán. 1061-ben tért vissza ismét, de hamarosan vissza kellett menekülnie Lengyelországba. 1064-ben bátyjával Gézával tért vissza, hogy a lázadó Salamonnal harcban leszámoljon.
A püspökök békítése után ismét Biharban uralkodott az ország keleti harmadában. A pogány besenyők ellen sikeresen harcolt, katonái csodákat beszéltek hősiességéről. Békét sikerült kivívnia a besenyőkkel és a kunokkal szemben 1085-ben, 1091-ben és 1092-ben. Ünnepelt hősként fogadta el 1077-ben a királyi trónt, folytatta Szent István útját.
Legyőzte a pogány kunokat, megkeresztelte és letelepítette őket. Seregei vitézül harcoltak vele együtt, legendák fonódtak köré. (Tordai hasadék, Szent László pénze, füve, forrásfakasztás, stb.) A háborúskodás számára keserű teher volt. Az országban is rendet teremtett, szigorú törvényeket hozott. Létrehozta a zágrábi püspökséget, a kalocsai érseket Bácsra költöztette, az erdélyi érseket Gyulafehérvárra, a biharit pedig Nagyváradra. Megalapította a Szent Jobb-apátságot a Szent Jobb őrzésére. Leánya, Szent Piroska, Iréné néven bizánci császárné lett.
1083-ban Szent István, Szent Imre és Szent Gellért szenté avatását szorgalmazta. Szentül élt, nagylelkű volt, keresztes hadjáratot is akart indítani, azonban ez nem valósulhatott meg. 1092-ben Szabolcs városában zsinatot tartott. 1095. július 29-én meghalt Nyitra mellett. Földi maradványait előbb a somogyvári monostorba, majd a nagyváradi székesegyházban temették el. Sírjánál csodák történtek, legendák keringtek csodálatos közreműködéséről csatákban. Ügyét kivizsgálva 1192. június 27-én III. Celesztin pápa követe (Gergely bíboros) Váradon szentté avatta.
A Debrecen-Nyiregyházi, valamint a Kaposvári egyházmegyéknek: Szent László király, az egyházmegye védőszentje. Főünnep ez a nap számukra.
Példája:
 Szent László ma is segítőnk, kérjük őt népünkért!

Évközi idő, C év, évközi idő 13. vasárnapja

Évközi idő, C év, évközi idő 13. vasárnapja
 
Jézus azt kívánja, hogy helyezzük egész életünket véglegesen és visszavonhatatlanul az evangéliumra. Ezt az elszánást sajnos emberi gyengeségünk miatt többször meg kell ismételnünk életünkben. Tegyük ezt meg most is.
További gondolatok...

ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP

2010.06.27. vasárnap: ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP

SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY
Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek


1Kir 19,16b.19-21
Jéhut, Námsi fiát pedig kend fel Izrael királyává, Elizeust, az ábelmehulai Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a te helyedbe. Elindult tehát onnan Illés és ráakadt Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántatott tizenkét iga marhával, s maga is egyike volt azoknak, akik a tizenkét iga marhával szántottak. Erre Illés odament hozzá, s rávetette palástját. Ő tüstént otthagyta a barmokat, s utána futott Illésnek, s azt mondta: ,,Hadd csókoljam meg, kérlek, apámat s anyámat, s aztán majd követlek.' Ő azt mondta neki: ,,Eredj csak és térj vissza, mert ami az én dolgom volt, megtettem veled.' Miután visszatért tőle, vett egy iga marhát, levágta, a marhák ekéjével megfőzte a húst, odaadta a népnek, hogy egyenek, aztán felkelt, elment, s követte Illést, s a szolgája lett.
Zs 15
Miktám, Dávidtól. Óvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem! Mondom az Úrnak: ,,Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad.' A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak, bennük van minden gyönyörűségem. Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra. Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze: te adod vissza örökségemet. A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem, valóban pompás nekem az én örökségem. Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem, veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem. Szüntelenül az Úr van szemem előtt, meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon. Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem, sőt testem is reménységben pihen: Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet, s nem engeded, hogy szented romlást lásson. Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.
Gal 5,1.13-18
Erre a szabadságra tett szabaddá minket Krisztus. Legyetek tehát állhatatosak, és ne vegyétek magatokra ismét a szolgaság igáját. Mert ti szabadságra vagytok hivatva, testvérek, csak a szabadság ne legyen kibúvó a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak! Mert az egész törvény egy mondatban teljesedik be, mégpedig ebben: ,,Szeresd felebarátodat, mint önmagadat' [Lev 19,18]. De ha egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást el ne emésszétek! Azt mondom tehát: Lélek szerint járjatok, és ne teljesítsétek a test kívánságait! Mert a test a Lélek ellen vágyakozik, a Lélek pedig a test ellen; ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt.
Lk 9,51-62
Történt pedig, hogy amikor közeledtek felvételének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt, akik el is indultak, és a szamaritánusok egyik helységébe érkeztek, hogy szállást készítsenek neki. Azok azonban nem fogadták be, mert Jeruzsálembe szándékozott menni. Ennek láttára tanítványai, Jakab és János ezt mondták: ,,Uram! Akarod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?' De ő hozzájuk fordulva megfeddte őket, és elmentek egy másik faluba. Amint mentek az úton, valaki azt mondta neki: ,,Követlek téged, bárhová mész!' Jézus azt felelte neki: ,,A rókáknak odujuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.' Egy másiknak ezt mondta: ,,Kövess engem!' Az így felelt: ,,Uram! Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!' Jézus ezt válaszolta neki: ,,Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat; te pedig menj, hirdesd az Isten országát!' Egy másik is szólt neki: ,,Uram! követlek; de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek házam népétől!' Jézus azt felelte neki: ,,Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.'

Évközi 13. vasárnap

2010. június 27. - Évközi 13. vasárnap

  Amikor már közel  voltak Jézus szenvedésének  és megdicsőülésének  napjai,
  elhatározta, hogy Jeruzsálembe  megy. Követeket küldött  maga előtt.  Ezek
  elindultak,  betértek  a  szamaritánusok  egyik  falujába,  hogy  szállást
  készítsenek neki.  De  azok  nem fogadták  be  Jézust,  mert  Jeruzsálembe
  tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak:  "Uram,
  akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?" De ő
  hozzájuk fordult, és megfeddte őket:  "Nem tudjátok, hogy milyen  lelkület
  van bennetek. Az Emberfia nem  azért jött, hogy az embereket  elpusztítsa,
  hanem hogy megmentse." Ezután másik faluba mentek.
  Történt pedig, hogy  útközben valaki így  szólt hozzá: "Követlek,  bárhová
  mégy." Jézus így válaszolt: "A rókának van odúja, az ég madarainak fészke,
  de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania."
  Egy másikat Jézus szólított fel: "Kövess engem!" Az így válaszolt:  "Uram,
  engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." "Hagyd a  holtakra,
  hadd temessék el halottaikat - mondta neki -, te pedig menj, és hirdesd az
  Isten országát."
  Egy harmadik ezt mondta neki: "Uram,  követlek téged, de engedd meg,  hogy
  előbb elbúcsúzzam a családomtól." Jézus  így válaszolt: "Aki kezét az  eke
  szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."
  Lk 9,51-62

  Elmélkedés:

  Légy készen az indulásra!
  A napokban érdekes összeállítást olvastam arról, hogy mire tanít bennünket
  Noé elbeszélése. Emlékszünk rá,  hogy ő volt az  a bibliai ember, aki  nem
  sokkal a  világ teremtése  és a  bűn elszaporodása  után Isten  parancsára
  bárkát épített, s a  hatalmas vízözönt családjával  és az állatokkal  ezen
  vízi járműben vészelte  át. Ilyen  megállapítások voltak  többet között  a
  történettel kapcsolatban. Ne maradj le  a hajóról! Tervezz előre és  akkor
  építs, amikor még nem esik az eső! A bárkát egy amatőr, a Titanicot profik
  építették, mégis az első vízen maradt, a második pedig elsüllyedt mindjárt
  az első útján. Az általam legszellemesebbnek tartott kijelentés pedig  így
  hangzik: Tartsd magad mindig jó kondiban, mert lehet, hogy már 60 éves  is
  leszel, amikor valaki egy igazán nagy feladattal bíz meg!

  A mai  vasárnap evangéliumához  kapcsolódóan ezt  mondhatjuk: Légy  mindig
  készenlétben, mert sosem tudhatod, mikor  hív Jézus a követésére vagy  egy
  új feladatra!  Az evangéliumi  részben  három rövid  találkozásról,  három
  párbeszédről hallottunk. A  három jelenetet  a Jézus  követés köti  össze.
  Ketten maguk jelentkeznek, egyet pedig Jézus szólít meg. Ismerkedjünk  meg
  ezekkel az  emberekkel,  akiknek  természetesen  nem a  neve,  nem  is  az
  életkora vagy  családi származása  a lényeges,  hanem a  szívük  szándéka.
  Ezen, tehát a bennük élő szándékon múlik ugyanis, hogy elindulnak-e  Jézus
  nyomában vagy  sem.  E  három  találkozás  pontos  irányelveket  tartalmaz
  számunkra azzal kapcsolatban, hogy mire is vállalkozik, aki Jézus követője
  lesz.

  Az első személy határozottan és  magabiztosan lép Jézus elé és  kijelenti:
  "Követlek, bárhová  mégy."  E magabiztos  viselkedés  arra utal,  hogy  az
  illető elszánt és  kész mindenáron  követni Jézust.  A követésnek  azonban
  nagy ára van, talán  nagyobb, mint amit elképzelt.  A veszélyek talán  még
  annál is nagyobbak, mint amit gondolt.  Sorsa még annál is nehezebb  lesz,
  mint  amit  sejt.  Jézus  figyelmeztetése  neki  és  napjaink   magabiztos
  embereinek egyaránt szól: "A rókának  van odúja, az ég madarainak  fészke,
  de az  Emberfiának  nincs hová  fejét  lehajtania", a  tanítványnak  tehát
  mindenben vállalnia kell  mestere sorsát.  Jézus mintha  kissé lehűtené  a
  lelkesedőt, s  próbára  akarja tenni,  vajon  valóban tudja-e,  hogy  mire
  vállalkozik. Napjainkba persze  nincs vagy  alig van  szükség a  túlzottan
  lelkesedők buzgóságának csillapítására, hiszen  oly kevés fiatal van,  aki
  ennyire  céltudatosan  döntene  arról,  hogy  életét  Jézus   szolgálatába
  állítja.

  A történet további részében  Jézus szólít meg valakit,  s arra kéri,  hogy
  kövesse. Új életre hívja meg őt,  új feladattal bízza meg, új  lehetőséget
  kínál neki. De ez az ember mégis a régi dolgaihoz kötődik. A régi életéhez
  és személyes kapcsolataihoz fűző kötelezettségek terhelik, amelyek könnyen
  megakadályozhatják abban,  hogy szabad  szívvel elinduljon  a Jézus  által
  mutatott új úton.  Vajon képes-e felszámolni  múltját? Képes-e  elszakadni
  régi  életétől?   Képes-e  megszabadulni   "holt  terheitől",   hogy   élő
  lendülettel induljon neki az új feladatnak?

  Az elbeszélés harmadik jelenetében ismét önkéntesen áll egy személy  Jézus
  elé. Őt a családi kötelék  késlelteti, húzza visszafelé. Nehéz számára  az
  elszakadás a családtól, a biztonságot nyújtó otthontól, tehát,  mindattól,
  ami eddigi életében meghatározó volt.  Még visszafelé tekintene, mert  nem
  érzi át  annak jelentőségét,  hogy  aki nagy  útra indul,  nagy  feladatot
  vállal, annak csak előre, az elérendő cél felé szabad néznie.

  A három találkozás  közös jellemzője,  hogy az  evangéliumi leírásból  nem
  tudjuk meg, hogy miként  döntenek. Az első személynél  nem derül, ki  hogy
  vállalja-e a hontalanságot, az állandó úton levést. A másodiknál sem derül
  ki, hogy hazatér-e elvégezni a temetést vagy elindul-e azonnal Jézus után.
  S a harmadik  esetben sem tudjuk  meg, hogy  a búcsúzás vagy  a követés  a
  fontosabb. Mindhárom esetben nyitott marad a kérdés, s ezzel Szent  Lukács
  evangélistának az  lehetett a  szándéka, hogy  az olvasókat,  azaz  minket
  hozzon döntési  helyzetbe.  Vajon  én  mit  tennék  ilyen  élethelyzetben?
  Kifogásokat  keresnék?  Meghátrálnék?  Visszafelé  indulnék?  Csillapodna,
  megszűnne lelkesedésem? Vagy  kész vagyok-e  még nagyobb  határozottsággal
  indulni? Készen állok-e  az azonnali, késlekedés  nélküli indulásra?  Kész
  vagyok-e Jézusnak adni egész életem?
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Uram,  Jézus!  Készen  állok  arra,  hogy  tétovázás  nélkül  induljak  és
  kövesselek téged!  Tudom, hogy  mennyire  nehéz lesz  ez út  számomra,  de
  vállalom, mert  ez vezet  holt múltamból  a jövő  felé, az  élet felé,  az
  üdvösség  felé.  Nem  tart  vissza  semmi.  Nem  hátráltathat  semmi.  Nem
  akadályozhat semmi. Te  vagy számomra  az út  és te  vagy a  cél! Te  légy
  vezetőm az örök élet felé!
______________________________

Tizenharmadik évközi vasárnap

Isten mindenekfelett
2010. június 27. – Tizenharmadik évközi vasárnap
P. Matthew Kaderabek LC

Lk 9,51-62
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: "Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?" De ő hozzájuk fordult, és megfeddte őket: "Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse." Ezután másik faluba mentek.
Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: "Követlek, bárhová mégy." Jézus így válaszolt: "A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania." Egy másikat Jézus szólított fel: "Kövess engem!" Az így válaszolt: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." "Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat - mondta neki -, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát." Egy harmadik ezt mondta neki: "Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól." Jézus így válaszolt: "Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."

Bevezető imádság: Uram segíts, hogy teljesen neked tudjam szentelni magam, és mindent elhagyjak, ami elterelné figyelmemet rólad. Ma nem lehet más fontosabb dolog számomra, mint hogy jóságodról, és életemben megnyilvánuló tevékenységedről elmélkedjem. Bár nem vagyok méltó, hogy jelenlétedben lehessek, bízom kegyelmedben és szeretetedben. Az imádságnak e pillanatán keresztül szeretnék közelebb jutni hozzád, és megtanulni jobban szeretni, úgy szeretni, mint te.

Kérés: Uram, add, hogy soha ne tántorítsanak el tőled a világ látványos és vonzó lehetőségei!

1. A helyes választás. A kísértés a jó és a gonosz közötti választásban áll. Olykor azonban, nem két ellentétes dolog közötti választás a nehéz, hanem két jó dolog között nehéz döntenünk. A mai evangélium szereplői is – akik Jézus tanítványai akarnak lenni – ilyen helyzetben találják magukat. Ezekre az esetekre mondhatjuk, hogy olykor a jó a legjobb ellensége lesz. Néha egy jó dologra kell nemet mondanunk, hogy miénk legyen az Egyetlen, ami szükséges. A mai evangéliumban – mint azt majd a holnapiban is látni fogjuk – olyan emberekkel találkozunk, akik Krisztus legközelebbi tanítványai lehettek volna, talán apostoloknak is kiválaszthatta volna őket, ha nem tartotta volna vissza ezeket az embereket a saját gondjuk, vagy más érdekük. Nyitott a szívem Krisztus felé, és az Ő útjaira, vagy vannak az életemnek olyan területei, amelyet elzárok előle?

2. Isten mindenekfelett áll. Az első részben Jézus követei és egy szamariai falu lakói közötti találkozást látunk. Valószínű, hogy az itt lakók már hallottak Jézus csodatetteiről, és kíváncsian várták, hogy most saját szemükkel lássanak egy jelet tőle, vagy halhassák az Ő tanítását. Azonban a lakhelyükhöz való kötődésük visszatartja őket attól, hogy Jézus követőivé váljanak. A szamaritánusok és a zsidók évszázadokon keresztül kemény ellenségek voltak, és tudatosan kerültek minden szükségtelen kapcsolatot egymással. Amikor meghallották, hogy Jézus a tanítványaival Jeruzsálembe tart, érdeklődésük ellenségeskedéssé változott. A hazaszeretet és a dolgok iránti érdeklődés önmagukban nem rossz dolgok. Azonban fennáll a veszély, hogy elveszítjük az örökké valóság helyes nézőpontját, ha az örök dolgokat is elkezdjük a nemzeti és etnikai hovatartozás szemüvegén keresztül szemlélni.

3. Ne nézz többé vissza! Szemléljük egy kicsit azt az embert, aki követni akarja Jézust, de először még el akar búcsúzni családjától. Valószínű, hogy ebben a helyzetben mi is ugyanezt cselekednénk, mielőtt elmennénk Jézussal. Nem ezt tanították nekünk a szüleink, hogy amikor elmegyünk otthonról, mondjuk meg, kivel, mikor és hová akarunk menni? Nyilvánvaló, hogy ennek az embernek is a családja értéket jelent. Ha mindenki ilyen érzékenyen figyelne arra, hogy családja tudjon arról, mikor és hol tartózkodik, nem lenne baj. Ennek ellenére Isten Országának hívását minden szociális és családi kötelék elé kell állítanunk. "Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."(Lk 9,62).

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, az élet oly sok dolga tereli el figyelmemet. Szemeimet rajtad kell tartanom akkor is, amikor a világ szórakozási lehetőségeivel találkozom. Bíznom kell benned, hogy kezedben tartod gondjaimat. Nem elégszel meg azzal, ha csak félig adom oda neked szívemet, teljesen akarsz engem. Segíts legyőznöm gyengeségemet, és add, hogy benned bízva soha ne a múlt elkényelmesedettségét nézzem! Téged akarlak követni mindazzal, amim van, és ami vagyok.

Elhatározás: Ma újra egész szívemből Istenért szeretnék élni, még akkor is, ha egyes családtagjaim ezért „fanatikusnak” fognak tartani, vagy közlik velem, hogy „elvesztettem az eszem”.

A szeretet eszménye
2010. június 27.
Szent László király
Szabó Molnár Bálint LC

Mt 22,34-40
Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szaddúceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”

Bevezető ima: Uram, Istenem itt vagyok a te jelenlétedben, rád bízom magam, növeld bennem a hitet! Uram, Istenem remélek benned, hiszen az örök élet ajándékát adtad nekem! Uram, Istenem hálát adok neked, elsősorban azért mert szeretsz engem.

Kérés: Uram, segíts, hogy Szent Szíved szerint szeressek, és téged helyezzelek az első helyre az életemben!

1. A keresztény eszmény. A keresztény eszmény Szent Lászlóban teljesedett ki. Ő élhető példaképpé vált minden magyar nemzedék számára. Ez a keresztény eszmény nem más, mint a szeretet eszménye, amely hasonlóan szent és feddhetetlen életre hív minket, amint lovagkirályunkat hívta. Krisztus Urunk hozta el nekünk ezt az „új törvényt”. Az Ő tökéletes példáját szemlélve megismerhetjük milyen is ez a szeretet. A szeretet életünk legnagyobb feladata, az életünk egyetlen értelme.

2. Hogyan ismerhetjük meg ezt a szeretetet? Csak úgy, ha megtapasztaljuk Isten szeretetét az életünkben. Ez egy különleges kegyelem, amit mindig kérnünk kell.
Uram, add, hogy megismerhesselek téged! Add, hogy találkozhassak veled az imában, elmélkedésben, de legfőképpen a szentgyónásban és az Oltáriszentségben, hiszen bennük mutatod meg mit is jelent igazán szeretni. Ez nem más, mint folyamatos megbocsátás és önátadás. Taníts engem az evangéliumon, az Oltáriszentségen a szentgyónáson keresztül igazi követőddé válni.

3. A szeretet ismerete önmagában nem elég. Ha a szeretet élő bennünk, az azt jelenti, hogy szeretjük Istent és törekszünk az életszentségre életállapotunktól függően, miközben gyakoroljuk a felebaráti szeretet embertársaink iránt. Azonban ne saját „zseniális” ötleteinkre hagyatkozzunk, hanem hagyjuk magunkat a Szentlélek által vezetni. Ő szívünk mélyén mindig megmondja, hogy mit kell tennünk.
Szentlélek, Úristen világosítsd meg értelmemet és nyisd meg szívemet a te sugallataid iránt, hogy azokat felismerve teljesítsem szent akaratodat. Így adhatom át másoknak is azt a szeretetet, amit tőled ingyenesen, de életed árán kaptam.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Istenem mindenekfölött szeretlek téged és miattad szeretem felebarátaimat is. Te vagy a legfőbb, végtelen és tökéletes jóság, aki minden szeretetre méltó. Ebben a szeretetben akarok élni és meghalni.

Elhatározás: A magyarok Nagyasszonya, aki engedelmesen befogadta a SZERETETET, hűen szolgálta és tanúságot téve róla hirdette, adja meg, hogy az ő közbenjárása nyomán Szent László példáját követve soha meg nem szűnjünk szolgálni rászoruló embertársainkat!   A mai napon egy konkrét cselekedettel fogom támogatni a magyar egyházat.

A Pápa imaszándéka 2010. június hónapra:
Az emberi élet megbecsülése: Hogy minden nemzeti és nemzetközi intézmény arra törekedjék, hogy az emberi életnek megbecsülést biztosítson a megfoganásától a természetes befejezéséig.
Ázsia egyházai: Hogy Ázsia egyházai, amelyek „kisded nyájat” alkotnak a nem keresztény népességek között, tudják átadni az evangéliumot, és örömmel tegyenek tanúságot Krisztushoz való tartozásukról.


--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger