2010. július 11., vasárnap

Évközi idő, C év, évközi idő 15. vasárnapja

Évközi idő, C év, évközi idő 15. vasárnapja
 
Szeretni az Istent és szeretni az embertársat életünk alapját és fő feladatát jelenti. A szeretet nem langyos általánosság, hanem konkrét cselekedet, a másik, a szükséget szenvedő felé fordulás. Az irgalmas szamaritánus példázata a másik ember felé fordulásra, a szükséget szenvedő meglátására tanít minket.
További gondolatok...

ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP

2010.07.11. vasárnap: ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP

(SZENT BENEDEK, Európa fővédőszentje)
Nagyon közel van hozzád az ige: a szádban és a szívedben


MTörv 30,10-14
feltéve, hogy hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s megtartod parancsait és szertartásait, amelyek ebben a törvényben meg vannak írva, s teljes szívedből és teljes lelkedből visszatérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Ez a parancs, amelyet ma meghagyok neked, nem elérhetetlen számodra, és nincs messze tőled. Nincs az égben, hogy azt mondhatnád: ,,Ki szállhatna fel közülünk az égbe, ki hozhatná le azt nekünk, hogy hallhassuk és tetteinkkel követhessük?'' Nincs a tengeren túl sem, hogy kifogásul azt mondhatnád: ,,Ki kelhetne át közülünk a tengeren, ki hozhatná el azt nekünk, hogy hallhassuk és megtehessük, amit Isten parancsol?'' Egészen közel van hozzád a törvény: a szádban és a szívedben, hogy hozzá szabhasd tetteidet.
Zs 68,14-37
Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint. Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből. Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem. Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben. Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem! Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől. Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat.Előtted van mind, aki szorongat engem; A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem. Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak. Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé! Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné! Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket! Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék! Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél. Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra! Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé! Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged. Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom. Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája. Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek. Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait. Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög. Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik. Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.
Kol 1,15-20
Ő a láthatatlan Isten képmása, és minden teremtmény elsőszülöttje, mert benne teremtetett minden az égben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok és uralmak, a fejedelemségek és hatalmasságok. Minden őáltala és őérte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az egyháznak a feje; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy az övé legyen az elsőség mindenben. Mert úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjon az egész teljesség, és hogy általa engeszteljen ki magával mindent, ami a földön és a mennyben van, azáltal, hogy békességet szerzett keresztjének vérével.
Lk 10,25-37
Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: ,,Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?' Ő ezt válaszolta neki: ,,Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?' Az így felelt: ,,Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből [MTörv 6,5]; felebarátodat pedig, mint önmagadat' [Lev 19,18]. Erre ő így szólt: ,,Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.' De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: ,,De ki az én felebarátom?' Jézus akkor így kezdett beszélni: ,,Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment. Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette. Egy szamariainak is arra vitt az útja. Odament, és amikor meglátta, megkönyörült rajta. Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: ,,Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.'' ,,Mit gondolsz, e három közül melyik volt felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?' Az így felelt: ,,Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.' Jézus erre azt mondta neki: ,,Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!'

Évközi 15. vasárnap

2010. július 11. - Évközi 15. vasárnap

  Abban az időben:  Egy törvénytudó odalépett  Jézushoz, hogy próbára  tegye
  őt: "Mester  -  szólította meg  -,  mit  tegyek, hogy  elnyerjem  az  örök
  életet?" Jézus így felelt: "Mit mond erről a törvény? Mit olvasol  benne?"
  A törvénytudó így válaszolt: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből,
  teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat  pedig,
  mint saját magadat." Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél. Tedd  ezt,
  és élni fogsz."  A törvénytudó  igazolni akarta  magát, ezért  megkérdezte
  Jézustól: "De hát ki az én felebarátom?"
  Jézus történettel  felelt  a  kérdésre: "Egy  ember  Jeruzsálemből  lement
  Jerikóba. Rablók  kezébe került.  Ezek  kifosztották, véresre  verték,  és
  félholtan  otthagyták.  Egyszer  csak  egy   pap  jött  lefelé  az   úton.
  Észrevette, de  elment  mellette.  Azután  egy  levita  jött  arra.  Ő  is
  meglátta, de elment mellette.  Végül egy szamaritánusnak  is arra vitt  az
  útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat
  és bort öntött  sebeire, és  bekötözte, majd  pedig felültette  teherhordó
  állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap  elővett
  két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel  a kéréssel: Viseld gondját, és  ha
  többet költenél rá, visszatérve megadom neked.
  Mit gondolsz, e  három közül  ki volt az  igazi felebarátja  annak, aki  a
  rablók kezébe  került?" A  törvénytudó így  válaszolt: "Aki  irgalmasságot
  cselekedett vele."  Jézus így  folytatta: "Menj,  és te  is  hasonlóképpen
  cselekedjél!"
  Lk 10,25-37

  Elmélkedés:

  Ki az én felebarátom?
  Az evangéliumban az irgalmas szamaritánus jól ismert történetét hallottuk.
  A példabeszéd két, egymáshoz hasonló kérdés között épül fel. Az elején  az
  írástudó kérdezi: "De hát ki az én felebarátom?" (Lk 10,29). A végén pedig
  Jézus visszakérdez:  "Ki volt  az igazi  felebarátja annak,  aki a  rablók
  kezébe került?"  (Lk 10,36).  Mindkét kérdés  tulajdonképpen azt  kérdezi,
  hogy ki a  felebarát, ki  az embertárs?  De a  kettő között  van egy  nagy
  különbség. Az írástudó azt kérdezi, hogy ki a felebarát, akinek segítséget
  kell nyújtanunk? Ki az, aki segítségre szorul? Ki az, aki felé  irgalommal
  és szeretettel kell fordulnunk?  Jézus viszont azt kérdezi,  hogy ki az  a
  felebarát, aki segítséget nyújt? Ki az, aki irgalmasságot gyakorol? Ki az,
  aki szeretettel fordul a bajbajutott felé? Az írástudó tehát azt  kérdezi,
  hogy kit tekinthet  felebarátjának, Jézus pedig  megfordítja a kérdést  és
  arra kíváncsi, hogy a bajbajutottnak ki volt az igazi felebarátja.

  Az evangéliumi  példabeszédből világosan  kiderül  számunkra a  válasz  az
  írástudó kérdésére: a bajbajutott ember,  a rablók által megvert ember,  a
  segítségre szoruló ember  a felebarát. Jézus  kérdésére is pontos  választ
  kapunk. Az első  két ember,  akik elmulasztották  a segítségnyújtást,  nem
  voltak a  felebarátai  az  agyonvert  embernek.  Csak  az  volt  az  igazi
  felebarátja, aki irgalmasságot gyakorolt vele.

  Ha a  történetet átültetjük  korunkra és  a mi  helyzetünkre, akkor  ennek
  megfelelően  két  kérdést  tehetünk  fel.  Először  is  -  az  írástudóhoz
  hasonlóan -  azt  kérdezzük,  hogy  ki  a  mi  felebarátunk,  kiknek  kell
  segítséget  nyújtanunk?   A  választ   a  végtelenségig   mondhatnánk:   a
  bántalmazást szenvedők, az üldözöttek, a háborús összecsapások  áldozatai,
  a  fenyegetett  és  veszélyben  élő  emberek,  a  természeti  katasztrófák
  áldozatai, a csonka családok tagjai, a szülők nélkül felnövő gyermekek,  a
  létminimum alatt élők,  a hajléktalanok, a  komoly anyagi gondokkal  küzdő
  magyar  nagycsaládok,  a  nyomorban  élők,  az  éhezők,  a  magatehetetlen
  betegek. Ők mind-mind rászoruló embertársaink és felebarátaink.

  Másodszor pedig Jézus kérdéséhez hasonlóan  ezt kérdezhetjük: Ki az  igazi
  felebarátja  ezeknek  az  embereknek?  Talán  az,  aki  észre  sem   veszi
  gondjukat?  Vagy  az,   aki  látván  nyomorúságukat   elfordul  tőlük   és
  továbbmegy? Vagy  az, aki  a  maga apró  bajaira  hivatkozva soha  nem  ad
  támogatást annak, akinek  nagyobb a  problémája? Nem,  ők nem  bizonyulnak
  igazi embertársnak.  Aki  elmulasztja  a segítségnyújtást,  az  nem  igazi
  felebarát. Aki csak elméletben tudja, hogy segítenie kellene másoknak,  de
  a gyakorlatban nem  tesz semmit, az  nem felebarát. Jézus  ma azt  kérdezi
  tőlünk:  Hol   vannak  az   irgalmas   szamaritánusok?  Ki   az   irgalmas
  szamaritánus? Mindenfelé látni a sok  rászorulót és szegényt. De ki  segít
  nekik? Soha  ne gondoljuk,  hogy mi  nem tudunk  segíteni vagy  hogy a  mi
  segítségünk keveset ér!  Tegyük meg  azt a keveset,  amit lehetőségünk  és
  erőnk  megenged!  Gyakoroljuk  az  irgalmasság  cselekedeteit,  s  legyünk
  irgalmas szamaritánusok,  akik nem  megyünk  el szó  nélkül  embertársaink
  mellett, hanem  a  konkrét  helyzetekben igazi  segítséget  adunk.  Minden
  jócselekedet, amit másoknak teszünk, Krisztusnak szól, s őneki tesszük.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:
  Irgalmas Uram,  jóságos Uram,  bátorságot  adtál, hogy  megérezzem:  neked
  szükséged  van  rám.   Adj  erőt,  hogy   szeretni  tudjam  a   társadalom
  kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz  engem. Add, hogy megértsük:  neked
  szükséged van ránk, és nekünk is szükségünk van egymásra!
______________________________

2010. július 11. Évközi tizenötödik vasárnap

Kedves Elmélkedők!
A nyári szabadságok ideje alatt is azon vagyunk, hogy folyamatosan működjön szolgálatunk. Azonban előfordulhat, hogy egy-egy elmélkedést nem tudunk idejében felküldeni a listára, vagy több napi „adagot” küldünk egyszerre. Kérjük szíves megértéseteket és imáitokat a nyári hónapokban is.

Felebaráti szeretet
2010. július 11. Évközi tizenötödik vasárnap
Szent Benedek, Európa fővédőszentje emléknapja
P. Shawn Aaron, LC

Lk 10,25-37
Abban az időben: Egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye, és így szólt: „Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő ezt válaszolta neki: „Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?” Az így felelt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat”. Erre ő így szólt: „Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.” De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: „De ki az én felebarátom?” Jézus akkor így kezdett beszélni: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment. Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette. Egy szamariainak is arra vitt az útja. Odament, és amikor meglátta, megkönyörült rajta. Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: „Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.” „Mit gondolsz, e három közül melyik volt felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” Az így felelt: „Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus erre azt mondta neki: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”

Bevezető ima: Mindenható és örök Isten, szeretnék új erőt meríteni, hogy olyan bátor legyek, mint Krisztus, az én Pásztorom. Hiszek benned, remélek benned, és törekszem arra Uram, hogy teljes szívemből, lelkemből, elmémből és erőmből szeresselek téged. Arra vágyom, hogy egy napon majd a mennyben a szentek közösségébe vezess engem Atyám, ahol a Fiad, Jézus Krisztus a Szentlélekkel együtt él és uralkodik mindörökkön örökké.

Kérés: Uram, szeretnék úgy szeretni, ahogy te szeretsz.

1. Az élet forrását keresni. Mivel az emberi lélek szellemi természetű, vágyai a végtelenbe nyúlnak. Ezért érezzük azt, hogy mindörökké a boldogságban és az élet teljességében akarunk élni. A törvénytudó éles elmével felfogta, hogy az örök élet több mint a halál utáni következő lépés. Tennem kell valamit azért, hogy elnyerjem azt. Létemet és megváltásomat Isten érdemtelenül ajándékozta nekem. Soha nem kértem tőle az élet ajándékát, sem azt, hogy meghaljon értem, ennek ellenére itt vagyok, élek, és megváltott engem. Mi több, én soha nem fogom tudni kiérdemelni a létet, Isten ingyenes szeretetét. Mégis, van legalább az örök életnek egy nézőpontja, mely az én érdememből fakad. A rám váró örök élet minősége ugyanis egyenesen arányos földi életemben tanúsított szeretetem és jócselekedeteim mértékével. Isten a maga bölcsességében és jóságában szabadságot, értelmet és földi életet adott nekem, hogy törekedjek az örök életre az örök halállal (pokol) szemben. Mivel nem csak Isten késztet engem szeretetre, Ő megadta nekem, hogy „kiérdemeljem” az örök életet. Az érdem abban áll, hogy szabadon döntök az Isten tervei szerinti élet mellett, együttműködve a kegyelmével.

2. Törvények és írástudók. Jézus válasza egy alapvetően katolikus nézőpontra világít rá. Az írástudó így is feltehette volna a kérdést: „Mit kell tennem azért, hogy megmeneküljek?” Az ember elfogadná rá ezt a választ: Remélj, és legyen hited. Jézus azonban már tudja, hogy ennek az embernek van hite. Jézus megerősíti, hogy a hit feltétlenül szükséges a megváltáshoz, de azt át kell alakítani szeretetté, ha üdvözülni szeretnénk. Amikor Jézus válaszában a törvényben megírtakra hivatkozik, előre feltételezi a hitet Istenben, aki az erkölcsi törvény szerzője. Azonban Jézus ezen felül arra hívja a törvénytudót, hogy alkalmazza hitét a szeretet törvénye szerint való életben. A hit és a munka elválaszthatatlanok egymástól. „Aki azt mondja: "ismerem", de a parancsait nem tartja meg, az hazudik, és nincs meg benne az igazság. De aki megtartja tanítását, abban az Isten szeretete valóban tökéletes. Innen tudjuk meg, hogy benne vagyunk. Aki azt állítja, hogy benne marad, annak úgy kell járnia, ahogyan ő járt.” (1Jn 2:4-6)

3. Egyszerű, nem bonyolult. „Tedd ezt, és élni fogsz.” Ezekkel a szavakkal Jézus levonja tanításának végső következtetését. Ha úgy szeretünk, mint ahogy az irgalmas szamaritánus szeretett, rálépünk az örök élet felé vezető ösvényre. Erre az életre természetünkből adódóan vágyunk, szeretnénk azt megtapasztalni és birtokolni. Állandóan bíznunk kell Jézusban, még akkor is, ha olyan helyzetekbe jutunk, amelyben néha fájdalmas módon tágítja szeretetünk és nagylelkűségünk határait. Ő tudja, hogy vágyódunk az örök életre, de azt is tudja, hogy az oda vezető út a megtisztító, fáradságos és önfeláldozó szeretet útja. Ezért Jézus arra kér minket, hogy kövessük Őt a tökéletes önátadásban megnyilvánuló szeretet útján. Minden ránk rakott kereszt emlékeztet minket arra, hogy ez az önfeláldozó szeretet vezet az életre.

Beszélgetés Krisztussal: Drága Uram! Növeld hitemet, hogy téged lássalak minden emberben, akivel találkozom. Erősítsd reményemet és beléd vetett bizalmamat, hogy mindent meg fogsz adni nekem, ami a parancsod szerinti szeretethez szükséges. Mélyítsd szeretetemet, hogy megtapasztaljam az örömet, amely adni tud a költségeket nem számolva. Legtisztább Anya, add, hogy egyedül Jézusért dobogjon a szívem.

Elhatározás: Ma a felebaráti szeretet három jótettét fogom titokban véghezvinni.

A pápa imaszándéka 2010. július hónapra:
Igazságosság a kormányon lévők megválasztásában: hogy a világ valamennyi nemzetének a kormányon levők megválasztása az igazságosság, az átláthatóság és a becsületesség szerint valósuljon meg, tiszteletben tartva az állampolgárok szabad döntését.
Igazságos, szolidáris és békés városkultúra: Hogy a keresztények arra törekedjenek, hogy mindenütt, különösen a nagy városi központokban, hatékonyan hozzájáruljanak a művelődés, az igazságosság, a közösségvállalás és a béke előmozdításához.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger