Évközi idő, C év, évközi idő 18. vasárnapja
Dr.Benyik György 2004Évközi 18. vasárnap
Lk 12,13-21
„Nem a vagyon…”
Azt is mondhatnánk, Jézus, egy kérdésre válaszolva fejti ki tanítását. Azt is mondhatnánk, olyan elbeszélésről van szó, amely egyedi esetet magyarázva következtet általános igazságra. Itt azonban Jézusnak nem az esettel kapcsolatos állásfoglalása, hanem az esethez való hozzáállása az érdekesebb. Jézust bírának kérik fel egy vitás örökösödési ügyben, amely szokás lehetett ebben az időben. Bár ezek a viták normálisan a „kapuknál”, tanúk jelenlétében zajlottak, itt a sértett Jézushoz, mint híres törvénytudóhoz fordul. Nem ritka, hogy Jézust, rabbinak, mesternek szólítják, vagyis olyan személynek nézik, akitől ilyen jogszolgáltatás is kérhető. Lukács elbeszélésében az alap példázat homályos (13-14), az evangélista nem tartja fontosnak jogilag pontosan kifejteni az esetet, ugyanis az elbeszélés többi része más irányba fog haladni, mint a fölvetett kérdésből gondolhatnánk.
Jézus válasza, nem az esetre vonatkozik, hanem az eset kapcsán a kérdezőhöz fordul, de valójában a szöveg nem csak a jogorvoslatot kérőnek, hanem a tanítványoknak és a körülötte állóknak is szól (14.v.). A következő vers ezt még meg is erősíti, amikor már általánosságban elismétli, a vagyonnal kapcsolatos nézetét Jézus (15.v.). A vers kulcsszavai a „kapzsiság”, és a „bőség”. Az előbbi, egy hibás emberi hajlam, amely valójában független a gazdagságtól, itt mégis összekapcsolódik az utóbbival, talán a lukácsi teológia alapvetően gazdag ellenessége miatt.
A vagyon és az élet, a gazdagság és a boldogság a közember számára szinonimáknak tűnnek, valójában két különböző dolog. Mindenki tudja, boldogságot nem lehet pénzzel venni. Ennek a megvilágítását szolgálja a 16-20 versekben előadott példázat. A történet szerint az ember, aki előbb gazdag akar lenni, mert azt gondolja utána, majd boldog lehet, tragikusan téved. A fura történetben, mire meggazdagodik, oda veszik az élete. A 21. v. lehet önálló mondás is, melyet az evangélista ide helyezett, de lehet a történet összegzése is: „Így jár az, aki magának kincset gyűjt és nem Isten szerint gazdag”.
Ezt az ellentétet szokták nevezni fizikai, illetve lelki gazdagságnak. Az ember boldogságát, pedig a lelki gazdagság hozza meg. Jézus viszont boldognak jelentette ki a szegényeket is, pontosabban olyan lelki boldogságról „Isten országáról” tanított, amely nem csak a gazdagoknak, nem csak a halál után, hanem a mostani életünknek is része lehet.
Nem világos, a történet teljes egészében jézusi, vagy csak Jézusra megy vissza, vagyis Lukács felhasználta a jézusi történet elemeit, hogy az evangélium megírásának korában a keresztények ragaszkodását a vagyonhoz ítélje el ennek segítségével. Mindkettő lehet, de ami fontos, ez nem egy elő-szocialista kapitalista ellenesség, amelyben a rossz a vagyon, hanem Jézus neheztelése az emberi magatartásra vonatkozik, arról mond ítéletet és nem a vagyonról. Sőt arról is, hogy őt, a vagyoni viták megoldásához hívják segítségül. Az ő feladata nem ez, nem hagyja magát ebbe a szerepbe belekényszeríteni, mint ahogy talán az evangélista is tiltakozik az ellen, hogy Jézus tanítását ilyen szerepbe kényszerítsék bele.
Jézus a helyes emberi magatartásról, a boldogság megszerzésének módjáról, az Isten országáról tanít. Meg arról, hogy mennyire perspektíva nélkül éljük az életünket, nem számolva lázas tevékenységünk közben az életünk végével.
A gazdag élet Jézus szótárában mást jelent, mint a kérdező vagyonjogi vitát folytató ember szótárában. Jézus számára az élet gazdagsága többet jelent, vagyonos embernél. Az emberek számára a vagyon, Jézus számára a helyesen formált ember, a megfelelő lelki állapot az, amely a boldogság forrása.
A vita régi, a probléma most is aktuális, kérdés hogy mi magunk, miként akarunk gazdagodni?
ELMÉLKEDÉS |
Forrás: Ócsai JózsefKedves Testvérek!Igen kényes és aktuális témáról szól a mai evangélium. De valójában mindig aktuális ez a téma, mert a történelem során mindig találkozunk azzal a jelenséggel, hogy az ember hajlamos úgy berendezkedni itt a földön, úgy körülvenni magát anyagi javakkal, mintha örökké itt élne. Királyok, uralkodók, földesurak, gyárosok és napjaink multimilliomosai követik el újra és újra ezt a hibát megfeledkezve arról azt egyszerű tényről, hogy mindazt a vagyont és javakat, amit e földi életben felhalmoznak és magukénak tudhatnak, egészen egyszerűen nem vihetik át az örökkévalóságba.Itt egy fontos tévedést kell tisztázni: nem az anyagiak, az anyagvilág a rossz. Jézus soha nem tett ilyen kijelentést. Ez már egy másik véglet lenne, egyfajta dualizmus, miszerint a világunk két összetevőjéből a szellemi és az anyagi dolgok közül az anyagi mindenestől rossz és a rossz forrása. Ez már nemcsak az ember által alkotott anyagiakra, hanem az egész anyagvilágra vonatkozik. Eszerint nemcsak a pénz, hanem az anyagból álló természet is rossz lenne alapvetően.Az anyag nem lehet rossz, mert azt is Isten teremtette, s amit Isten teremtett az jó, mert ő csak jót képes teremteni. Gondoljatok arra, hogy Jézus is ő is megcsodálta a mező egyszerű liliomát, mert fel tudta fedezni benne Atyja teremtő kezét. Az anyag rosszá akkor válhat, ha mi emberek ezt az Istentől kapott anyagvilágot rosszul használjuk. Ha a természetben felfedezett vasércből fegyvereket és nem kombájnokat, vagy más hasznos gépeket készítünk.A mai evangéliumban is pontosan erről van szó. Jézus nem azt mondja, hogy ne szerezzetek magatoknak anyagiakat, hanem azt, hogy "Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete." Tehát különösen arra kel vigyázni, hogy hogyan viszonyulok a pénzhez, az anyagi javakhoz. Eszerint nemcsak a multimilliomost fenyegeti a kapzsiság veszélye, hanem a nincstelen koldust is, akinek minden vagyona egy szatyor összeguberált holmi, de azt senkivel nem hajlandó megosztani.A keresztény ember tudja az élet igazi értelmét és ennek fényében nézi és kezeli az anyagi dolgokat. Az élet értelme az, hogy Isten szeret minket és isteni életében akar részesíteni minket mindörökre. Olyan életben, amelyet "Szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik." Isten szeretete féltékeny. Ezt a féltékeny szeretetet azonban helyesen kell érteni. Azt jeleni, hogy nem tűr meg mást maga mellett egyenrangúként, kizárólagosan, mert ő a teremtő Isten. Nincs értelme mást vele egy sorba helyezni, mert minden tőle függ. Isten tehát életünk gyökere és célja, s ha Őt kifelejtjük életünkből, akkor életünk tulajdonképpen értelmetlenné válik. S ha bármi mást, pénzt vagy jólétet megpróbálunk vele egy sorba tenni, vagy Istennel helyettesíteni, teljesen elhibázhatjuk életünket.Az elmúlt hetekben olvastam egy könyvet egy hitetlen pszichológustól, Csíkszentmihályi Mihálytól, ami arról szólt, hogy hogyan találhatunk élményt abban, amit teszünk, akár kényszeredetten, akár szabad választás alapján. Mindenféle területét vizsgálja az ember életének, hogy végül is életünk hogyan válhat élménnyé, vagy másképpen fogalmazva boldoggá. A krisztusi tanítástól függetlenül ez a pszichológus felismerte, hogy önmagában még a pénz, az anyagi jólét megléte nem jelenti azt, hogy automatikusan boldogokká is válunk. A bűnözési statisztikáknak van egy érdekes pontja. Sok olyant lehet találni, akik anyagi jólétben élnek, s mégis a bűnözés útjára léptek. Gondoljatok a maffiákra. Miért ez a furcsaság. Minden bizonnyal annak a megnyilvánulása ez, hogy a pénz egyedül nem tesz boldoggá. Sőt, akinek minden az ölébe hullik, lassan semmi örömet, mozgást nem lát az életben, s ilyenkor inkább a bűnözés útjára lép, mert az izgalmasabb.Jézus mai példabeszéde a gazdag emberről erről szól: az anyagi javak bűvöletében a gazdag ember megfeledkezett Istenről. Istenről, aki élete gyökere és célja, s akinek tulajdonképpen köszönheti a jó termést, mellyel nem tud mit kezdeni.Milyen sokan vagyunk ebben a helyzetben! Mert ha talán nem is vagyunk milliomosak, ha nem is engedhetünk meg magunknak akármit, de azért valahogy titkon erre vágyunk, hogy ilyen életünk legyen. Ezért hajtunk, hogy a jól megérdemelt pihenésben részünk legyen, s amikor pedig odajutunk, hogy élvezhetnénk a jól megérdemelt pihenést, már nem is érdekel az egész. S közben elveszítjük a legfontosabbat, az Isten szeretetét, s ezzel együtt az élet értelmét. Ha erre gondoltok, akkor mindjárt érthetőbb lesz Krisztus Urunk mondata. "Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete." S megviláglik egy másik mondásának értelme: "Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok!"Kedves testvérek! Mennyivel boldogabbak lennének az emberek, ha megszívlelnék ezt a jézusi mondást és eszerint alakítanák életüket. Ha nem az olcsó élvezethajhászó reklámok csábításának engednének, melyek arról harsognak, hogy bizonyos dolgok birtoklása teszi boldoggá az ember. Ezen a világon csak egyetlen dolgot kell birtokolni: Istent és a szeretetet, amely maga Isten. Persze ezt a szót is, hogy szeretet elhasználták és lejáratták. A legtöbb ember nem arra gondol e szó hallatán, mint például Szent Pál, aki a csodálatos szeretethimnuszában foglalta össze az igazi szeretet jellemzőit.Ne engedjétek tehát, hogy a világ kapzsisága eluralkodják életeteken, hanem bízzátok rá magatokat Krisztus Istenünkre, aki egyedül tud adni minden embernek igazi, emberhez méltó boldogságot.Ámen.