2010. augusztus 1., vasárnap

Évközi idő, C év, évközi idő 18. vasárnapja

Évközi idő, C év, évközi idő 18. vasárnapja
Dr.Benyik György 2004
Évközi 18. vasárnap

Lk 12,13-21
„Nem a vagyon…”

Azt is mondhatnánk, Jézus, egy kérdésre válaszolva fejti ki tanítását. Azt is mondhatnánk, olyan elbeszélésről van szó, amely egyedi esetet magyarázva következtet általános igazságra.  Itt azonban Jézusnak nem az esettel kapcsolatos állásfoglalása, hanem az esethez való hozzáállása az érdekesebb. Jézust bírának kérik fel egy vitás örökösödési ügyben, amely szokás lehetett ebben az időben. Bár ezek a viták normálisan a „kapuknál”, tanúk jelenlétében zajlottak, itt a sértett Jézushoz, mint híres törvénytudóhoz fordul. Nem ritka, hogy Jézust, rabbinak, mesternek szólítják, vagyis olyan személynek nézik, akitől ilyen jogszolgáltatás is kérhető. Lukács elbeszélésében az alap példázat homályos (13-14), az evangélista nem tartja fontosnak jogilag pontosan kifejteni az esetet, ugyanis az elbeszélés többi része más irányba fog haladni, mint a fölvetett kérdésből gondolhatnánk.
Jézus válasza, nem az esetre vonatkozik, hanem az eset kapcsán a kérdezőhöz fordul, de valójában a szöveg nem csak a jogorvoslatot kérőnek, hanem a tanítványoknak és a körülötte állóknak is szól (14.v.).  A következő vers ezt még meg is erősíti, amikor már általánosságban elismétli, a vagyonnal kapcsolatos nézetét Jézus (15.v.).  A vers kulcsszavai a „kapzsiság”, és a „bőség”. Az előbbi,  egy hibás emberi hajlam, amely valójában független a gazdagságtól, itt mégis összekapcsolódik az utóbbival, talán a lukácsi teológia alapvetően gazdag ellenessége miatt.
A vagyon és az élet, a gazdagság és a boldogság a közember számára szinonimáknak tűnnek, valójában két különböző dolog. Mindenki tudja, boldogságot nem lehet pénzzel venni. Ennek a megvilágítását szolgálja a 16-20 versekben előadott példázat. A történet szerint az ember, aki előbb gazdag akar lenni, mert azt gondolja utána, majd boldog lehet, tragikusan téved.  A fura történetben, mire meggazdagodik, oda veszik az élete. A 21. v. lehet önálló mondás is, melyet az evangélista ide helyezett, de lehet a történet összegzése is: „Így jár az, aki magának kincset gyűjt és nem Isten szerint gazdag”.
Ezt az ellentétet szokták nevezni fizikai, illetve lelki gazdagságnak. Az ember boldogságát, pedig a lelki gazdagság hozza meg. Jézus viszont boldognak jelentette ki a szegényeket is, pontosabban olyan lelki boldogságról „Isten országáról” tanított, amely nem csak a gazdagoknak, nem csak a halál után, hanem a mostani életünknek is része lehet.
Nem világos, a történet teljes egészében jézusi, vagy csak Jézusra megy vissza, vagyis Lukács felhasználta a jézusi történet elemeit, hogy az evangélium megírásának korában a keresztények ragaszkodását a vagyonhoz ítélje el ennek segítségével. Mindkettő lehet, de ami fontos, ez nem egy elő-szocialista kapitalista ellenesség, amelyben a rossz a vagyon, hanem Jézus neheztelése az emberi magatartásra vonatkozik, arról mond ítéletet és nem a vagyonról. Sőt arról is, hogy őt, a vagyoni viták megoldásához hívják segítségül. Az ő feladata nem ez, nem hagyja magát ebbe a szerepbe belekényszeríteni, mint ahogy talán az evangélista is tiltakozik az ellen, hogy Jézus tanítását ilyen szerepbe kényszerítsék bele.
Jézus a helyes emberi magatartásról, a boldogság megszerzésének módjáról, az Isten országáról tanít. Meg arról, hogy mennyire perspektíva nélkül éljük az életünket, nem számolva lázas tevékenységünk közben az életünk végével.
A gazdag élet Jézus szótárában mást jelent, mint a kérdező vagyonjogi vitát folytató ember szótárában. Jézus számára az élet gazdagsága többet jelent, vagyonos embernél. Az emberek számára a vagyon, Jézus számára a helyesen formált ember, a megfelelő lelki állapot az, amely a boldogság forrása.
A vita régi, a probléma most is aktuális, kérdés hogy mi magunk, miként akarunk gazdagodni?


ELMÉLKEDÉS
Forrás: Ócsai József
Kedves Testvérek!
Igen kényes és aktuális témáról szól a mai evangélium. De valójában mindig aktuális ez a téma, mert a történelem során mindig találkozunk azzal a jelenséggel, hogy az ember hajlamos úgy berendezkedni itt a földön, úgy körülvenni magát anyagi javakkal, mintha örökké itt élne. Királyok, uralkodók, földesurak, gyárosok és napjaink multimilliomosai követik el újra és újra ezt a hibát megfeledkezve arról azt egyszerű tényről, hogy mindazt a vagyont és javakat, amit e földi életben felhalmoznak és magukénak tudhatnak, egészen egyszerűen nem vihetik át az örökkévalóságba.
Itt egy fontos tévedést kell tisztázni: nem az anyagiak, az anyagvilág a rossz. Jézus soha nem tett ilyen kijelentést. Ez már egy másik véglet lenne, egyfajta dualizmus, miszerint a világunk két összetevőjéből a szellemi és az anyagi dolgok közül az anyagi mindenestől rossz és a rossz forrása. Ez már nemcsak az ember által alkotott anyagiakra, hanem az egész anyagvilágra vonatkozik. Eszerint nemcsak a pénz, hanem az anyagból álló természet is rossz lenne alapvetően.
Az anyag nem lehet rossz, mert azt is Isten teremtette, s amit Isten teremtett az jó, mert ő csak jót képes teremteni. Gondoljatok arra, hogy Jézus is ő is megcsodálta a mező egyszerű liliomát, mert fel tudta fedezni benne Atyja teremtő kezét. Az anyag rosszá akkor válhat, ha mi emberek ezt az Istentől kapott anyagvilágot rosszul használjuk. Ha a természetben felfedezett vasércből fegyvereket és nem kombájnokat, vagy más hasznos gépeket készítünk.
A mai evangéliumban is pontosan erről van szó. Jézus nem azt mondja, hogy ne szerezzetek magatoknak anyagiakat, hanem azt, hogy "Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete." Tehát különösen arra kel vigyázni, hogy hogyan viszonyulok a pénzhez, az anyagi javakhoz. Eszerint nemcsak a multimilliomost fenyegeti a kapzsiság veszélye, hanem a nincstelen koldust is, akinek minden vagyona egy szatyor összeguberált holmi, de azt senkivel nem hajlandó megosztani.
A keresztény ember tudja az élet igazi értelmét és ennek fényében nézi és kezeli az anyagi dolgokat. Az élet értelme az, hogy Isten szeret minket és isteni életében akar részesíteni minket mindörökre. Olyan életben, amelyet "Szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik." Isten szeretete féltékeny. Ezt a féltékeny szeretetet azonban helyesen kell érteni. Azt jeleni, hogy nem tűr meg mást maga mellett egyenrangúként, kizárólagosan, mert ő a teremtő Isten. Nincs értelme mást vele egy sorba helyezni, mert minden tőle függ. Isten tehát életünk gyökere és célja, s ha Őt kifelejtjük életünkből, akkor életünk tulajdonképpen értelmetlenné válik. S ha bármi mást, pénzt vagy jólétet megpróbálunk vele egy sorba tenni, vagy Istennel helyettesíteni, teljesen elhibázhatjuk életünket.
Az elmúlt hetekben olvastam egy könyvet egy hitetlen pszichológustól, Csíkszentmihályi Mihálytól, ami arról szólt, hogy hogyan találhatunk élményt abban, amit teszünk, akár kényszeredetten, akár szabad választás alapján. Mindenféle területét vizsgálja az ember életének, hogy végül is életünk hogyan válhat élménnyé, vagy másképpen fogalmazva boldoggá. A krisztusi tanítástól függetlenül ez a pszichológus felismerte, hogy önmagában még a pénz, az anyagi jólét megléte nem jelenti azt, hogy automatikusan boldogokká is válunk. A bűnözési statisztikáknak van egy érdekes pontja. Sok olyant lehet találni, akik anyagi jólétben élnek, s mégis a bűnözés útjára léptek. Gondoljatok a maffiákra. Miért ez a furcsaság. Minden bizonnyal annak a megnyilvánulása ez, hogy a pénz egyedül nem tesz boldoggá. Sőt, akinek minden az ölébe hullik, lassan semmi örömet, mozgást nem lát az életben, s ilyenkor inkább a bűnözés útjára lép, mert az izgalmasabb.
Jézus mai példabeszéde a gazdag emberről erről szól: az anyagi javak bűvöletében a gazdag ember megfeledkezett Istenről. Istenről, aki élete gyökere és célja, s akinek tulajdonképpen köszönheti a jó termést, mellyel nem tud mit kezdeni.
Milyen sokan vagyunk ebben a helyzetben! Mert ha talán nem is vagyunk milliomosak, ha nem is engedhetünk meg magunknak akármit, de azért valahogy titkon erre vágyunk, hogy ilyen életünk legyen. Ezért hajtunk, hogy a jól megérdemelt pihenésben részünk legyen, s amikor pedig odajutunk, hogy élvezhetnénk a jól megérdemelt pihenést, már nem is érdekel az egész. S közben elveszítjük a legfontosabbat, az Isten szeretetét, s ezzel együtt az élet értelmét. Ha erre gondoltok, akkor mindjárt érthetőbb lesz Krisztus Urunk mondata. "Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete." S megviláglik egy másik mondásának értelme: "Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok!"
Kedves testvérek! Mennyivel boldogabbak lennének az emberek, ha megszívlelnék ezt a jézusi mondást és eszerint alakítanák életüket. Ha nem az olcsó élvezethajhászó reklámok csábításának engednének, melyek arról harsognak, hogy bizonyos dolgok birtoklása teszi boldoggá az ember. Ezen a világon csak egyetlen dolgot kell birtokolni: Istent és a szeretetet, amely maga Isten. Persze ezt a szót is, hogy szeretet elhasználták és lejáratták. A legtöbb ember nem arra gondol e szó hallatán, mint például Szent Pál, aki a csodálatos szeretethimnuszában foglalta össze az igazi szeretet jellemzőit.
Ne engedjétek tehát, hogy a világ kapzsisága eluralkodják életeteken, hanem bízzátok rá magatokat Krisztus Istenünkre, aki egyedül tud adni minden embernek igazi, emberhez méltó boldogságot.
Ámen.

ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP

2010.08.01. vasárnap: ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP

(LIGUORI SZENT ALFONZ)
Mi jut az embernek mindabból, amit szerzett a nap alatt?


Préd 1,2
,,Minden hiúság, mondja a Prédikátor, csupa hiúság, minden csak hiúság!
2,21-23
hisz megesik, hogy valaki bölcsességgel, okosan és sikerrel végzi munkáját, azután keresetét átengedi olyannak, aki mit sem fáradt. Ez is hiúság, sőt nagy baj! Mert mi haszna van az embernek minden fáradságából és a szíve gondjából, amellyel emészti magát a nap alatt? Minden napja csupa szenvedés és bosszúság, és szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Nemde, ez is csak hiúság?
Zs 94
Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal. Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen. Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa. Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet. Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt! Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk. Ma, ha szavát meghalljátok: ,,Ne keményítsétek meg szíveteket, Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet. Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez. Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!'
Kol 3,1-5.9-11
Ezért tehát, ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve [Zsolt 110,1]. Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben. Amikor pedig Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben. Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. Ne hazudjatok egymásnak, ti, akik levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és magatokra öltöttétek az újat, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig. Itt nincs már többé görög és zsidó, nincs körülmetéltség és körülmetéletlenség, nincs barbár, szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenben Krisztus.
Lk 12,13-21
Valaki megszólította a tömegből: ,,Mester! Mondd testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!' Ő azt felelte neki: ,,Ember! Ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá közöttetek?' Aztán így szólt hozzájuk: ,,Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.' Példabeszédet is mondott nekik: ,,Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Akkor így gondolkozott magában: ,,Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet.'' Majd azt mondta: ,,Ezt fogom tenni: Lebontom magtáraimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden termésemet és vagyonomat. Azután azt mondom lelkemnek: Én lelkem! Van sok javad, sok esztendőre eltéve; nyugodjál, egyél, igyál, élvezd az életet!'' Isten azonban így szólt hozzá: ,,Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?'' Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.'

Évközi 18. vasárnap

2010. augusztus 1. - Évközi 18. vasárnap

  Abban az időben  valaki odalépett  Jézushoz a  tömegből és  megszólította:
  Mester, mondd meg testvéremnek,  hogy ossza meg velem  az örökséget. De  ő
  elutasította: Ember,  ki  hatalmazott  fel  rá,  hogy  bírótok  legyek  és
  elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és  óvakodjatok
  minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember
  élete.
  Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott
  a földje.  Így  okoskodott magában:  Mit  tegyek? Nincs  hová  gyűjtsem  a
  termésemet. Tudom  már,  mit  teszek: lebontom  csűreimet  és  nagyobbakat
  építek, oda  gyűjtöm  majd a  termést  és minden  vagyonomat.  Aztán  majd
  elégedetten mondom  magamnak:  Ember,  van annyid,  hogy  sok  évig  elég!
  Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! -  Ám az Isten így szól hozzá:  Esztelen,
  még az éjjel visszakérik  tőled lelkedet. Amit  gyűjtöttél, kire marad?  -
  Így jár az,  aki vagyont  halmoz fel  magának ahelyett,  hogy az  Istenben
  gazdagodnék.
  Lk 12,13-21

  Elmélkedés:

  Esztelen!
  Gazdagságra áhítozó és  a vagyont esztelenül  halmozó emberekre  bizonyára
  minden településen lehetne konkrét személyt megnevezni példaként, ezért  a
  személyeskedést  elkerülendő  inkább  a  magyar  irodalomból  vegyünk  egy
  példát. Gárdonyi Géza egyik novellájában  olvashatunk egy gazdáról, aki  a
  feleségével együtt  a  vásárból  hazafelé  indul.  Útközben  nagy  zivatar
  szakadt  rájuk,  ezért  behúzódtak  egy  barlangba,  s  arról  kezdtek  el
  beszélgetni, hogy miközben egyik ember térdig  áll a pénzben, a másikat  a
  jó Isten szegénységgel sújtotta, s ők maguk is a szegények közé tartoznak.
  Nagyon megörültek, amikor a barlang hátsó részében mindenféle régi  kardot
  és puskát találtak. A vas holmik értékesítéséből szép kis pénzt  reméltek,
  ezért telerakták  zsákjaikat. Már  éppen végeztek,  amikor a  földből  réz
  gyertyatartók fordultak ki. Gyorsan kiszórták a vas holmikat a  zsákokból,
  s megpakolták a réz dolgokkal.  Munkájukkal végezvén egy régi pajzs  alatt
  mindenféle ezüst kincseket  találtak, s  ha már  ekkora szerencséjük  van,
  akkor a réz helyett inkább bizony az ezüstöt viszik haza. Kipakolták  újra
  a zsákokat  és minden  erejüket  megfeszítve két  kezükkel kaparták  ki  a
  földből az értékes ezüst dolgokat. De  a nagy munkának alig értek volna  a
  végére, amikor  meg  arany holmikat  találtak.  Mivel nem  akartak  semmit
  otthagyni, ezért nyolc zsákot teleraktak arannyal meg ezüsttel. Már reggel
  lett, amikor  az  asszony  figyelmeztetése ellenére  a  telhetetlen  ember
  egyszerre akarta az összes  kincset hazavinni, de  a zsákok roppant  súlya
  alatt a  földre  zuhant, valami  megszakadt  benne. Az  asszony  nem  vitt
  egyebet haza, csak  az urát a  hátán, aki harmadnapra  a temetőbe  került.
  Hiába gondolták az elején, hogy  rájuk mosolygott a szerencse, a  történet
  vége tragédia lett.

  De térjünk  vissza  a bibliai  példához!  A mai  evangéliumban  Jézus  egy
  telhetetlen  emberről  mond  példabeszédet.  A  példa  elmondására  az  ad
  alkalmat számára, hogy  valaki örökösödési kérdésben  fordul hozzá.  Mivel
  Jézus azt érzi, hogy  a kérés hátterében a  vagyonszerzés, a kapzsiság,  a
  telhetetlenség áll, ezért nem vállalja a döntőbíró szerepét. Ezt  követően
  beszél arról az oktalan emberről, aki esztelenségében úgy gondolja, hogy a
  nagy gazdagság  majd  megadja  neki  élete  boldogságát.  Gondolkodásmódja
  elárulja, hogy milyen életet  képzel el magának:  Pihenj, egyél, igyál,  s
  élj jól!  Mindened  megvan! Figyeljük  meg,  hogy ez  az  ember  önmagával
  beszél, egyedül  tervez, és  egyedül hoz  döntést. Terveiből  hiányzik  az
  Isten  és  nem  gondol  embertársaira   sem.  Mennyire  ellenkezik  ez   a
  gondolkodásmód  attól,  amit  Jézus  ajánl  az  ő  követőinek!  Az   eddig
  kirekesztett Isten azonban belép az életébe és meghiúsítja terveit.  Isten
  ugyanis minden embert számon fog kérni élete végén, hogy mire használta  a
  birtokába került anyagi javakat. S ezt a számonkérést egyetlen gazdag  sem
  kerülheti el.

  Nem a  vagyonban való  bővelkedéstől  függ az  ember  élete -  szól  Jézus
  figyelmeztetése, de ez nem  jut el sokakhoz.  Főként a fiatalok  gondolják
  azt, hogy életük boldogságához, a gondtalan szórakozáshoz elengedhetetlen,
  hogy sok pénzük legyen. Egy huszonéves fiatal mondja a következőt:  Mindig
  tetszett a filmekben szereplő gazdagok életmódja. Siker, pénz, drága autók
  és hatalmas házak. Arról álmodom, hogy egyszer én is így éljek! Jézus  ezt
  mondja neki: Esztelen! Egy másik ember így gondolkozik: Meg kell  találnom
  életem nagy lehetőségét,  hogy gazdag legyek!  Nem ismerek akadályokat  és
  nehézségeket, hanem megszerzek mindent, amire  csak vágyom! Jézus neki  is
  ezt mondja: Esztelen!

  Az evangélium végén Jézus azt ajánlja, hogy az Istenben való  gazdagodásra
  törekedjünk. Mit jelenthet ez a talányos mondás? Talán azt, hogy hiába van
  valakinek  rengeteg  pénze,  valójában  végtelenül  szegény,  ha  a  lelki
  értékeket semminek  tekinti. Hiába  gondolja  valaki gazdagnak  magát,  ha
  közben nincs  szüksége Istenre.  Hiába nézegeti  valaki a  kincseit, ha  a
  gazdagság elvakítja és  nem látja  meg a szükséget  szenvedőket. A  kérdés
  mindenki számára  ugyanaz: miben  bízunk? Az  anyagi javakban  vagy  Isten
  gondviselésében?
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:
  Urunk, Jézusunk,  ments  meg  bennünket attól,  hogy  elforduljunk  tőled,
  megfeledkezzünk gondviselésedről és  a lelki  értékekről, amelyeket  neked
  köszönhetünk. Ments  meg  minket  attól,  hogy  szívünkön  eluralkodjon  a
  kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts  minket
  egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettel legyünk azzal, amit
  Te ad nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!
______________________________

Évközi tizennyolcadik vasárnap

Kedves Elmélkedők!
A nyári szabadságok ideje alatt is azon vagyunk, hogy folyamatosan működjön szolgálatunk. Azonban előfordulhat, hogy egy-egy elmélkedést nem tudunk idejében felküldeni a listára, vagy több napi „adagot” küldünk egyszerre. Kérjük szíves megértéseteket és imáitokat a nyári hónapokban is.

A szeretet valódi teljesítménye
2010. augusztus 1. Évközi tizennyolcadik vasárnap
Liguori Szent Alfonz Mária, püspök és egyháztanító, rendalapító

P. Patrick Murphy, LC

Lk 12,13-21
Abban az időben: Amikor Jézus tanított, valaki megszólította a tömegből: „Mester! Mondd testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!'' Ő azt felelte neki: „Ember! Ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá közöttetek?'' Aztán így szólt hozzájuk: „Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.'' Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Akkor így gondolkozott magában: „Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet.'' Majd azt mondta: „Ezt fogom tenni: Lebontom magtáraimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden termésemet és vagyonomat. Azután azt mondom lelkemnek: Én lelkem! Van sok javad, sok esztendőre eltéve; nyugodjál, egyél, igyál, élvezd az életet!'' Isten azonban így szólt hozzá: „Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?'' Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.''

Bevezető ima: Uram, növeld a hitemet, reményemet és szeretetemet. Kegyelmed erősíti bennem ezen erényeket, amikor imádkozom, és azért küzdök, hogy mindenekfelett szeresselek. Töltsd el az isteni erényekkel szívemet!

Kérés: Uram, bár szeretnélek teljes szívemből, erőmből, elmémből és lelkemből!

1. A szeretet hiába való fáradozása. „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól…” A kapzsiság akkor árad el a szívünkben, ha az anyagi dolgokat, javakat önzően és rendezetlenül szeretjük. Isten céllal teremtette a „dolgokat” - az anyagi dolgokat: azért, hogy segítsenek engem az életben küldetésem teljesítésében Lehet, hogy szívem öncélúan ragaszkodik a javak halmozásához, nem azért, hogy a küldetésem teljesítsem, és a lelkeket megmentsem, hanem csak magáért a birtoklásért.

2. Összpontosított szeretet. Jézus erre hívott: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből.” Csak egy szívünk van, egy lelkünk, egy akaratunk és egy elménk. Ha nem figyelem, hogy mit jelentenek számomra az anyagi javak, a szívem és a lelkem, megosztott lesz, és széthúzzák a vágyak. Képtelen leszek arra, hogy Istent szeressem teljes, hűséges szeretettel, ugyanígy az embereket sem leszek képes szeretni tökéletes önátadással. Mindegy, hogy kit szeretünk, szeretetünket mindig gyengíti, ha megosztott a szívünk.

3. Túl későn szerettelek… „Túl későn szerettelek, mindig ősi és mindig új Szépség, későn szerettelek. Bennem voltál, és én kifele néztem, téged kerestelek, és amilyen nyomorult voltam teremtmények után vágyakoztam, fogva tartottak kezed gyönyörű alkotásai.” (Szt. Ágoston: Vallomások). Ami szívemet fogva tartja nem más, mint az Isten teremtményei utáni rendezetlen vágyakozás. A szívünk képes arra, hogy sok dolgot, és embert szeressen (Isten, szülők, gyermekek, barátok), de csak egyet szerethet mindenekfelett. Ha Istent szeretem mindenekfelett, olyan mintha nagyítót használnék. A nap sugarai, akár a különböző emberek iránti szeretetünk, egybe gyűlnek a lencsében és megsokszorozódva áradnak tovább. Ha Istent szeretjük először, mások és a világ iránti szeretetünk így megsokszorozódik.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, arra teremtetted szívemet, hogy szeressen. Gyakran beleszerelmesedem az általad teremtet dolgokba, elvesztve ezzel igaz boldogságom forrását. Még jobban is szerethetem őket nálad, elfeledve, hogy azért adtad nekem őket, hogy hozzád vezessenek. Segíts, hogy hálatelt, áldó szívvel téged szeresselek mindenekfelett!

Elhatározás: A mai napon figyelek arra, hogy a dolgok iránti szeretetem ne keljenek versenyre Isten iránti szeretetemmel.

A pápa imaszándéka 2010. augusztus hónapra:
A munkanélküliek és hajléktalanok: Hogy a munkanélküliek és hajléktalanok és azok, akik súlyos szükséghelyzetben élnek, megértésre és befogadásra találjanak, és konkrét módon segítséget kapjanak nehézségeik leküzdésére.
Hátrányos megkülönböztetés, éhezés, kényszerkivándorlás áldozatai: Hogy az Egyház mindenki „otthona legyen, kész arra, hogy ajtót nyisson azoknak, akiket más országba való kivándorlásra kényszerít a faji és vallási megkülönböztetés, az éhség és a háborúk.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger