2010. szeptember 12., vasárnap

Évközi idő, C év, évközi idő 24. vasárnapja

Évközi idő, C év, évközi idő 24. vasárnapja

A Jó Pásztor, Jézus, örül a hazaérkezőnek, örül a megtérő bűnösnek. Eltévedni nem csak az atyai házból elmenve lehet, elveszhet az ember odahaza is, ha már nem érti az Atya szándékát, ha nem találja az Atya akaratát, ha nem érzi az atyai ház örömét. Naponta akarunk találkozni Atyánkkal, és Fiával, Jézussal, naponta kérjük a Szentlélek megerősítését, hogy megmaradjunk az atyai ház örömében, és másoknak is meg tudjuk mutatni, hogy jó itthon lenni, jó Isten közelében lenni.
További gondolatok...

ÉVKÖZI 24. VASÁRNAP

2010.09.12. vasárnap: ÉVKÖZI 24. VASÁRNAP
(SZŰZ MÁRIA SZENT NEVE)

Az Úr szánalomra indult, és nem büntette népét, amint mondta


Kiv 32,7-11.13-14
Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: ,,Menj le hamar, mert vétkezett néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről! Hamar letértek arról az útról, amelyet mutattál nekik: öntött borjút készítettek maguknak, imádták azt, áldozatokat mutattak be neki, és azt mondták: ,,Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!''' Aztán így szólt az Úr Mózeshez: ,,Látom már, hogy keménynyakú nép ez! Hagyj engem, hadd izzék fel haragom ellenük, hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!' Mózes erre így kezdte kérlelni az Urat, az ő Istenét: ,,Miért gerjedne fel, Uram, haragod néped ellen, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, nagy erővel és hatalmas kézzel? Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgáidról, akiknek megesküdtél önmagadra: ,,Megsokasítom utódaitokat, mint az ég csillagait, és ezt az egész földet, amelyről szóltam, utódaitoknak adom, s birtokolni fogjátok azt örökké!''' Megengesztelődött erre az Úr, és nem tette meg azt a rosszat, amelyet népe ellen mondott.
Zs 50
A karvezetőnek. Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta eléje járult, miután ő Batsebával vétkezett. Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem! Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen. Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igzságos a te ítéletedben. Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám. Íme, te a szív igazságát szereted; bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem. Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek! Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél! Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat! Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem! Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek! Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat! Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet! Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked. A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg. Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai. Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban; Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.
1Tim 1,12-17
Hálát adok annak, aki erőt adott nekem, Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy megbízhatónak ítélt, és erre a szolgálatra rendelt engem, aki azelőtt káromló, üldöző és gyalázkodó voltam, de irgalmat találtam, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. Sőt, valósággal elárasztott a mi Urunk kegyelme, a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel együtt. Igaz beszéd ez, s teljes hitelt érdemlő: azért jött el Krisztus Jézus erre a világra, hogy üdvözítse a bűnösöket. Ezek között az első én vagyok. De éppen azért találtam irgalmasságot, hogy Krisztus Jézus rajtam, az elsőn mutassa meg egész hosszantűrését, okulásul azoknak, akik hinni fognak benne az örök életre. Tisztesség és dicsőség érte az örökkévalóság halhatatlan, láthatatlan Királyának, az egy Istennek, mindörökkön örökké! Ámen!
Lk 15,1-32
Vámosok és bűnösök is mentek hozzá, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: ,,Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.' Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: ,,Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: ,,Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!'' Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre. Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, hogy elmondja nekik: ,,Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem!'' Mondom nektek: hasonló öröm lesz Isten angyalai közt egy megtérő bűnös miatt.' Azután így szólt: ,,Egy embernek volt két fia. A fiatalabb azt mondta apjának: ,,Apám! Add ki nekem az örökség rám eső részét!'' Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát. Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a disznókat. Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt, és azt mondta: ,,Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!'' Föl is kerekedett, és elment apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. A fiú így szólt hozzá: ,,Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.'' Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: ,,Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Azután hozzátok elő a hízlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk, mert ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.'' Aztán elkezdtek vigadozni. Az időseb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazatérőben a házhoz közeledett, meghallotta a zeneszót és táncot. Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, hogy mi történt. Az így válaszolt neki: ,,Megjött az öcséd, és apád levágta a hízlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.'' Erre az megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta apjának: ,,Lásd, hány esztendeje szolgálok neked, soha meg nem szegtem parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy mulathassak barátaimmal. De amikor megjött ez a te fiad, aki a vagyonodat parázna nőkre költötte, levágattad neki a hízlalt borjút.'' Ő azonban azt mondta neki: ,,Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. De vigadozni és örvendezni kellett, mert ez az öcséd meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.'''

Évközi 24. vasárnap

  2010. szeptember 12. - Évközi 24. vasárnap

  Abban az időben: A vámosok és  a bűnösök Jézushoz jöttek, hogy  hallgassák
  őt. A farizeusok  és az írástudók  zúgolódtak emiatt, és  azt mondták:  Ez
  szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.
  Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: Ha közületek  valakinek
  száz  juha   van,   és   egy   elvész  belőlük,   nem   hagyja-e   ott   a
  kilencvenkilencet, s  nem  megy-e az  elveszett  juh után,  amíg  meg  nem
  találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele,  összehívja
  barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: Örüljetek, mert  megtaláltam
  elveszett juhomat. Mondom nektek, éppen  így nagyobb öröm lesz a  mennyben
  egy megtérő bűnösön,  mint kilencvenkilenc igazon,  akinek nincs  szüksége
  megtérésre. Ha pedig  egy asszonynak  tíz drachmája van,  és elveszít  egy
  drachmát, nem  gyújt-e  világot, nem  sepri-e  ki a  házát,  nem  keresi-e
  gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg
  a szomszédasszonyokat, és  azt mondja: Örüljetek  velem, mert  megtaláltam
  elveszett drachmámat.  Mondom  nektek,  az Isten  angyalai  is  éppen  így
  örülnek majd egy megtérő bűnösnek.
  Lk 15,1-10

  Elmélkedés:

  Isten keres engem
  Sok évvel  ezelőtt,  emlékeim  szerint  még  első  lelkipásztori  helyemen
  történt, hogy a hittanórán éppen az elveszett bárány történetét  tanultuk.
  S mint máskor  is, egy  kis játékkal  próbáltuk beleélni  magunkat nem  az
  elveszett bárány, hanem  a kereső pásztor  helyzetébe. Akkoriban volt  egy
  kulcstartóm, amely egy plüss bárányka  volt. Levettem róla a kulcsokat,  s
  miközben az egyik gyermek kiment az osztályteremből, egy másik  elrejtette
  a báránykát.  Aztán kezdődhetett  is az  elveszett bárány  keresése.  Nagy
  mulatság volt a hittanosok számára.  A csoport egyik legjobb tanulója  egy
  kislány volt, akit szokásomnak megfelelően most is csak Eszternek nevezek.
  Ő csak úgy volt  hajlandó bárányt keresni, ha  én rejtem el azt  előzőleg.
  Beleegyeztem, de egy kis cselhez folyamodtam. Nem kerestem rejtekhelyet  a
  báránynak, hanem  amikor  Eszter visszajött  az  osztályba,  bátorításként
  barátságosan megveregettem  a  vállát, s  közben  pulóverének  kapucnijába
  csúsztattam a kis állatkát úgy, hogy ne vegye észre. A többi gyerek a  pad
  alatt feküdt  a nevetéstől,  Eszter  pedig a  háta közepén,  a  kapucniból
  kikandikáló báránnyal  megkezdte  az elveszett  bárány  keresését.  Sokáig
  kereste, mígnem kiesett,  s akkor mindjárt  észrevette. Eszter nem  maradt
  adósom. Egy  hét múlva,  amikor visszaértem  az iskolából  a plébániára  a
  hittanóra  után,  hiába  kerestem  a  kulcsaimat.  Kiforgattam  az  összes
  zsebemet, kipakoltam  a táskámat,  de bizony  nem találtam.  Akkor  vettem
  észre a templom mellett elbújó és engem figyelő gyerekeket. Eszter volt és
  a  testvére.   Eszter  nevetve   lóbálta  kezében   a  szünetben   elcsent
  kulcscsomót: ?Na, milyen keresni az elveszett bárányt??

  Szándékosan nem  akartam olyan  történetet elmesélni,  amikor például  egy
  kirándulás alkalmával egy gyerek vagy egy zarándoklaton egy felnőtt  ember
  veszett  el  hosszabb-rövidebb   időre,  mert  az   ilyen  esetek   nagyon
  megviselnek lelkileg és  még visszagondolni is  szörnyű rájuk. Ezért  csak
  egy  egyszerű  esetet   idéztem  fel,   amelynek  segítségével   bizonyára
  mindannyiunknak eszünkbe  jut,  amikor  valamit  elvesztettünk,  kitartóan
  kerestünk, s aztán boldogan találtunk meg. A mai evangéliumban Jézus  két,
  a hosszabb változatban három példát  mond, amelyek szintén erről  szólnak.
  Az elsőben egy pásztor keresi elveszett bárányát, a másodikban egy szegény
  asszony kutat  elveszett pénze  után, a  harmadik pedig  az elveszett  fiú
  története, akit tékozlóként  szoktunk emlegetni.  A keresés  izgalma és  a
  megtalálás öröme  egyaránt magával  ragad minket,  s könnyen  a  szereplők
  helyébe  képzeljük  magunkat.   De  ne  engedjük   át  magunkat  ennek   a
  gondolatnak, mert a példabeszédek  igazi mondanivalóját akkor értjük  meg,
  ha inkább az elveszett bárány vagy a pénzdarab helyébe képzeljük magunkat.
  A tékozló fiú esetében ez bizonyára könnyebb.

  A  példázatok  ugyanis  azt  szemléltetik,   hogy  az  ember  elszakad   a
  közösségtől, amelyhez tartozik, és bűnei eltávolítják Istentől, akit ez  a
  helyzet arra  indít,  hogy  irgalmasságában elinduljon  és  megkeresse  az
  elveszettet. Teszi ezt azért, hogy visszafogadja magához és  visszavezesse
  a közösségbe az eltévedt, bűnös embert.

  Mit jelent az  elveszettség érzése? Hogyan  vehetem észre, hogy  elveszett
  vagyok?  Amikor  kételkedni  kezdek   abban,  hogy  az  Egyház   közössége
  biztonságot nyújt számomra, amikor a  gyanakvás uralkodik el szívemben  az
  emberek iránti bizalom helyett, amikor elvesztem lelki szabadságomat, vagy
  amikor mindenkiben csak ellenséget látok, akkor ez mind annak a jele, hogy
  nem élek  békességben az  emberekkel. Amikor  megkérdőjelezem, hogy  Isten
  vagy bárki más szeret, amikor értelmetlennek  látom életem és nem látom  a
  végső célt, vagy amikor minden kilátástalannak tűnik számomra, akkor  ezek
  azt jelzik, hogy eltávolodtam Istentől. Az elveszett bárány, az  elveszett
  fiú szerepében  vagyok.  Az ilyen  nehéz  helyzetekben, a  lelki  sötétség
  pillanataiban mégis  megmarad számomra  annak vigasztaló  tudata, hogy  az
  irgalomban gazdag Isten nem  feledkezik meg rólam,  s már elindult  felém,
  engem keres, s  biztosan meg fog  találni. A megtalálás  ne csak  Istennek
  jelentsen örömöt, hanem örvendezzek én is, hogy újra visszakerültem a vele
  való szeretetközösségbe!
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Uram, Jézus, nyisd meg szívemet az elveszett bárány reményére, hogy minden
  eltévedésem és bűnöm ellenére te keresel engem, s nem engeded, hogy örökre
  elvesszek. Add szívembe a megtalált  bárány örömét, aki újra  biztonságban
  érezhetem magam a te  közeledben! Add, hogy  őszintén megbánjam bűneim  és
  megtapasztaljam a te végtelen irgalmadat!
_______________________________________________
Evangélium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Évközi huszonnegyedik vasárnap

Elveszett, de megkerült
2010. szeptember 12. Évközi huszonnegyedik vasárnap
Szűz Mária Szent Neve
P. Shane Lambert

Lk 15,1-32
Vámosok és bűnösök is mentek hozzá, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: „Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.” Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!” Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre. Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, hogy elmondja nekik: „Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem!” Mondom nektek: hasonló öröm lesz Isten angyalai közt egy megtérő bűnös miatt.”
Azután így szólt: ,,Egy embernek volt két fia. A fiatalabb azt mondta apjának: „Apám! Add ki nekem az örökség rám eső részét!” Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát. Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a disznókat. Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt, és azt mondta: Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!” Föl is kerekedett, és elment apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. A fiú így szólt hozzá: „,Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz” Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Azután hozzátok elő a hizlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk, mert ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.” Aztán elkezdtek vigadozni. Az időseb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazatérőben a házhoz közeledett, meghallotta a zeneszót és táncot. Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, hogy mi történt. Az így válaszolt neki: „Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.” Erre az megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta apjának: „Lásd, hány esztendeje szolgálok neked, soha meg nem szegtem parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy mulathassak barátaimmal. De amikor megjött ez a te fiad, aki a vagyonodat parázna nőkre költötte, levágattad neki a hizlalt borjút.” Ő azonban azt mondta neki: „Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. De vigadozni és örvendezni kellett, mert ez az öcséd meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott”

Bevezető ima: Uram Jézus, hiszem, hogy azért jöttél a világba, hogy megváltsál minket, bűnösöket. Remélek benned, és hatalmadban, hogy kegyelmed által bűnre hajló természetemet át tudod alakítani a szentségre. Uram, szeretlek, mert te előbb szerettél engem.

Kérés: Uram, szabadíts meg bűnös szokásaimtól; taníts engem erényes életre, hogy veled és az Egyház szentjeivel közösségben maradjak.

1. „Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.”  Jézus velünk akar étkezni. „Vámosok és bűnösök is mentek hozzá, hogy hallgassák.” Más szóval, az én Uram és Megváltóm nem nézi méltatlanságomat – beszélni akar velem. Ez vonz engem hozzá – ismerem vétkeimet, mégsem érzem, hogy Jézus elítél engem - ezért megyek hozzá, hogy hallgassam Őt. Oly gyakran van, hogy csak saját magam érvényesülésére tekintek; örülök, ha mások tetszésére vagyok, sőt gyakran követelem is ezt, miközben nem veszem észre, hogy másoknak, a környezetemnek mire lenne szüksége. Gyakran alig van valami különbség az én életstílusom, és a bűnösöké, a vámosoké között. Jézus kész lealacsonyodni hozzám, és leülni asztalomhoz; a kritikus megjegyzések és a szidalmak ellenére is hozzám ül le. Jézussal találkozhatok, mivel leereszkedett hozzám, hogy felemeljen engem. „A húsvéti misztériumnak két összetevője van: Krisztus a halálával megszabadít bennünket a bűntől, föltámadásával pedig megnyitja utunkat az új életre. Az egyik elsősorban a megigazulás, mely visszahelyez bennünket Isten kegyelmébe, "hogy miként Krisztus (...) föltámadott a halálból, úgy mi is az új életben élhessünk" (Róm 6,4). (KEK654)

2. „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!” Krisztus számára minden lélek értékes. Minden lelket Ő teremtett Isten képére és hasonlatosságára. Ebben az időben is határtalan az irgalma, így nincs olyan bűn, amelyet a Megváltó végtelen szeretete ne tudna legyőzni. Krisztus vérét ontotta, az életét adta, alászállt a halál birodalmába, hogy minden lelket megmentsen, akik bűnben haltak meg, és új életet ajándékozzon nekik. Nekünk csak a Jó Pásztor hangjára kell hallgatnunk, aki hív minket, keres, és ott talál ránk, ahol éppen vagyunk. Csak hagynom kell, hogy rám találjon Krisztus, a karjaiba vegyen, és fényének melegével elűzze belőlem a félelmeket, és a sötétséget. Jézus vissza akar vinni a tűzhely melegéhez. „Ez az új élet a bűn fölötti győzelem és a kegyelemben való új részesedés.” (KEK654) Minden bűn, amelyet meggyónunk, és minden erény, amelyet megélünk, Isten kegyelmének győzelme a lelkünkben.

3. „Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem!” Krisztusban van a közösség. Egyetlen keresztény sincs egyedül. Az egyik lélekből a másikra sugárzik Isten kegyelme. Ez az a gyümölcs, amelyet Krisztus a megváltás által hozott nekünk: lelkünk az Ő titokzatos testében egyesül vele. Ezért Krisztus testének tagjai között boldogság van, s ezt a boldogságot tovább kell adnunk. Így képesek mások is a Mennyei Atyát dicsőíteni, ha jócselekedeteimen átvilágít Isten kegyelmének fénye. (Mt 5). Nekem is dicsőítenem kell Istent, amikor az Ő jóságát másokban felfedezem. „A másik összetevő a fogadott fiúság megvalósulása, mert az emberek Krisztus testvéreivé válnak, ahogyan maga Jézus nevezi tanítványait a föltámadása után: „Menjetek, és vigyétek hírül testvéreimnek” (Mt 28,10). Testvérek nem a természet alapján, hanem a kegyelem ajándékaként, mert ez a fogadott fiúság valós részesedést jelent az egyetlen Fiú életében, ami teljességgel az Ő föltámadásában nyilvánult meg.” (KEK654)

Beszélgetés Krisztussal: Uram, tudom, hogy Te nem ítélsz el engem, amíg hallgatok szavadra, és válaszolok rá. Kérlek, továbbra is ajándékozz meg irgalmasságoddal, hogy lelkemben győzni tudjon a szentségre szóló meghívásod. Engedd, hogy másokkal együtt dicsőítselek téged!

Elhatározás: Ma teljesen tudatosan akarok gyakorolni egy erényt, amely megtöri egy bűnös szokásomat.

A pápa imaszándéka 2010. szeptember hónapra:
Isten szava, mint a társadalmi fejlődés jele: Hogy a világ kevésbé fejlett részeiben Isten szavának hirdetése újítsa meg az emberek szívét, arra bátorítva őket, hogy hiteles társadalmi fejlődés szereplői legyenek
A háborúk vége: Hogy szívünket megnyitva a szeretetre véget vessünk annak a számos háborúnak és összetűzésnek, amelyek még mindig vérrel szennyezik a világot.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger