2010.09.25. szombat
A por visszatér a földbe, a lélek pedig visszatér Istenhez
Préd 11,9 - 12,8
Örvendj, ifjú, fiatal korodban, és légy jó kedvvel ifjúságod napjain!
Kövesd szíved hajlamát, és azt, amit szemed lát! De tudd meg, hogy
mindezekért Isten törvény elé idéz! Űzd el a búbánatot szívedből és
tartsd távol a bajt testedtől, hisz az ifjúkor és az élvezet is csak
hiúság! Gondolj Teremtődre ifjúságod napjain, mielőtt elkövetkeznek a
nyomorúságos napok, s eljönnek az esztendők, amelyekről azt mondod:
,,Ezek nincsenek kedvem szerint!' Mielőtt elsötétül a nap, a világosság,
a hold és a csillagok, amikor a felhők eső után újra megjönnek; amikor a
háznak őrei reszketnek, s az erőteljes férfiak meginognak; az őrlő
leányzók, ha kevesen vannak, felhagynak dolgukkal, s az ablakon
leskelődők homályba borulnak; amikor bezárulnak az utcára nyíló ajtók, s
a malom zaja elcsendesül; amikor madárfüttyre felkelnek, s az énekes
leányzók mindannyian elhalkulnak; amikor a magas helyektől is félnek s
az úton ijedeznek; amikor virágzik a mandulafa, mikor a sáska nehezen
vánszorog, és a fűszer mit sem ér, mert az ember elmegy örök hajlékába,
és siratók járnak körül az utcán; amíg el nem szakad az ezüstfonál, és
el nem reped az aranyedény, amíg össze nem zúzódik a korsó a forrásnál,
és el nem törik a kerék a kútnál: visszatér a por a földbe, ahonnan
vétetett, s az éltető lehelet visszatér Istenhez, aki adta. Csupa
hiúság!-- mondja a Prédikátor -- minden csak hiúság!
Zs 89
Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te lettél a mi menedékünk
nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek lettek, a föld és a világ
születtek, te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten! Te visszatéríted
az embert a porba, azt mondod: ,,Térjetek oda vissza, emberek fiai.'
Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan, mint az eltűnt tegnapi nap,
vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka. Elragadod őket, olyanok mint az
álom, mint a reggel kiviruló fű: reggel kihajt és virágzik, estére
lehull és elszárad. Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt, rettegjük
haragod. Magad elé állítod gonoszságainkat, titkainkat arcod világossága
elé. Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást,
bevégezzük. Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri, vagy az erőseké a
nyolcvanat, és azok nagyrésze is munka és fájdalom, gyorsan elmúlnak és
mi elmegyünk. Ki ismeri haragod erejét és félelmetes felindulásodat?
Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük
szívünket. Fordulj meg, Uram, végre valahára, légy irgalmas szolgáidhoz.
Tölts el minket kora reggel irgalmaddal, hogy ujjongjunk és vigadjunk
egész életünkben. Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin
megaláztál minket, s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk.
Nyilvánuljon meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon. Derüljön
ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és
áldd meg kezünk munkáját!
Lk 9,43b-45
Ekkor mindnyájan elcsodálkoztak Isten nagyságán. Mivel mindannyian
csodálkoztak azon, amit tett, ő így szólt tanítványaihoz: ,,Jegyezzétek
meg jól ezeket a szavakat, mert az Emberfiát az emberek kezébe adják.'
Ők azonban nem értették ezt a beszédet. El volt rejtve előlük, hogy fel
ne fogják, de nem merték őt kérdezni e beszéd felől.