2010. szeptember 26., vasárnap

Évközi idő, C év, évközi idő 26. vasárnapja

Évközi idő, C év, évközi idő 26. vasárnapja

Van Mózesük, azokra hallgassanak! Van eszközünk, földi életünkben, ahonnan megtudhatjuk Isten akaratát. Ezért mutatja ma fel az Egyház a Szentírást. Benne megtaláljuk az Isten üzenetét. Ha olvassuk, ha nem csak hallgatjuk, hanem meg is tesszük, akkor nem érhet bennünket kellemetlen meglepetés, amikor Isten elé kell állnunk.
További gondolatok...

ÉVKÖZI 26. VASÁRNAP

2010.09.26. vasárnap: ÉVKÖZI 26. VASÁRNAP
(Szent Kozma és Damján, Szent Nílus)
Jaj a gondtalanoknak és elbizakodottaknak


Ám 6,1a.4-7
Jaj nektek, gondtalanul élőknek, a Sionon, és nektek, elbizakodottak, Szamaria hegyén, ti előkelők, a nép főemberei, akikhez folyamodik Izrael háza! Elefántcsontágyakban lustálkodnak, és kereveteken henyélnek; lakmároznak a nyáj bárányaiból, és a csorda borjúiból. Danolásznak hárfaszó mellett, -- azt hiszik, hogy olyan hangszereik vannak, mint Dávidnak --. serlegekből isszák a bort, a legfinomabb kenettel kenik meg magukat, és semmit sem törődnek József romlásával. Nos, ezért majd ők mennek a száműzöttek élén a száműzetésbe, és véget ér a henyélők tobzódása.
Zs 145
ALLELUJA! Dicsérd lelkem, az Urat! Dicsérem az Urat, amíg csak élek, zsoltárt énekelek Istenemnek, amíg csak leszek. Ne bízzatok fejedelmekben, emberek fiaiban, akik nem segíthetnek! Ha lelkük elszáll, visszatérnek a földbe, terveik még aznap mind megsemmisülnek. Boldog, akinek segítője Jákob Istene, akinek az Úrban, az ő Istenében van reménye! Ő alkotta az eget és a földet, a tengert és mindent ami bennük van. Hűségét megtartja örökre, igazságot szerez a méltatlanul szenvedőknek, kenyeret ad az éhezőknek.Az Úr megszabadítja a foglyokat, az Úr a vakokat látóvá teszi, az Úr felemeli a lesújtottakat, az Úr az igazakat szereti. Az Úr megoltalmazza a jövevényeket, felkarolja az özvegyet és az árvát, de elpusztítja a bűnösök útjait. Király az Úr mindörökké, a te Istened, Sion, nemzedékről nemzedékre.
1Tim 6,11-16
De te, Isten embere, menekülj ezektől a dolgoktól: igazságra, vallásosságra, hitre, szeretetre, béketűrésre, szelídségre törekedj. Harcold a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, amelyre meghívást kaptál, s amelyre számos tanú előtt letetted az igaz hitvallást. Megparancsolom neked Isten előtt, aki mindenkit éltet, és Krisztus Jézus előtt, aki Poncius Pilátus alatt tanúságot tett ugyanarról az igaz hitvallásról: tartsd meg a parancsot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig, amelyet meg fog mutatni annak idején a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya, az urak Ura, aki egyedül birtokolja a halhatatlanságot, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit senki ember nem látott és nem láthat, akinek dicsőség és örök hatalom! Ámen!
Lk 16,19-31
Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szeretett volna jóllakni abból, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot, és a keblén Lázárt. Ekkor felkiáltott neki: ,,Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!'' Ábrahám ezt felelte neki: ,,Fiam! Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.'' Erre az így szólt: ,,Akkor hát arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házába, mert öt testvérem van. Tegyen előttük tanúságot, nehogy ők is ide jussanak, a gyötrelmek helyére.'' Ábrahám ezt válaszolta: ,,Van Mózesük és prófétáik, hallgassanak azokra!'' Az erre így könyörgött: ,,Nem úgy, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak.'' Erre ő azt felelte: ,,Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni!'''

Évközi 26. vasárnap

2010. szeptember 26.  Évközi 26. vasárnap

  Abban az időben: Jézus a következő példabeszédet mondta:
  Volt egy gazdag  ember. Bíborba  és patyolatba  öltözködött, és  mindennap
  dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű  koldus is, ez ott feküdt a  kapuja
  előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott  volna az ételmaradékból, ami  a
  gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a  kutyák
  jöttek, és nyalogatták a sebeit.
  Meghalt a koldus,  és az  angyalok Ábrahám  kebelére vitték.  A gazdag  is
  meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt  feltekintett,
  meglátta messziről  Ábrahámot  és  a keblén  Lázárt.  Felkiáltott:  Atyám,
  Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe  mártva
  hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.
  Fiam ?  felelte Ábrahám  ?,  emlékezzél rá,  hogy  milyen jó  dolgod  volt
  életedben,  Lázárnak   meg  mennyi   jutott  a   rosszból.  Most   ő   itt
  vigasztalódik, te  pedig odaát  gyötrődöl. Azonfelül  köztünk és  köztetek
  nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne  tudjon,
  se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
  Akkor arra kérlek, atyám ? kiáltotta  újra ?, küldd el őt atyai  házunkba,
  ahol még öt  testvérem él. Tegyen  bizonyságot előttük, nehogy  ők is  ide
  jussanak a gyötrelmek helyére.
  Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.
  Ám az erősködött:  Nem teszik,  atyám, Ábrahám!  De ha  valaki a  halottak
  közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.
  Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha  a
  halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.
  Lk 16,19-31

  Elmélkedés:

  Se szegénységet, se gazdagságot
  A tengerparton  a  csónakja  árnyékában  békésen  szunyókáló  halászt  egy
  turista fényképezőgépének kattogása zavarja  meg, s ébreszti fel  álmából.
  Így kezdődik Heinrich Böll Nobel-díjas (1972.) német író egyik  novellája.
  A történet  azzal  folytatódik,  hogy  a turista  arra  akarja  rávenni  a
  halászt, hogy  ne  pihenjen,  hanem  menjen  ki  a  tengerre  halászni.  A
  halászembernek  viszont   esze   ágában   sincs   hajóba   szállni,   mert
  fantasztikusan érzi  magát,  sőt, soha  életében  nem érezte  ennyire  jól
  magát, mint ezen a napon.  Az elszomorodó turistának végül elárulja,  hogy
  azért nem megy  ki a  tengerre, mert aznap  már egyszer  kiment, és  annyi
  homárt és rákot fogott, hogy még a következő két napban sem kell  kimennie
  halászni. A  turista ekkor  előadja neki  nagyszerű ötletét.  Ha a  halász
  naponta kétszer,  háromszor  vagy  még többször  tengerre  szállna,  akkor
  sokkal több homárt  és rákot  tudna fogni. Ha  naponta többször  halászna,
  rövid  idő  után  már  motoros  bárkája  lehetne,  aztán  több  hajót   is
  vásárolhatna  és  alkalmazottai  lennének.  Néhány  év  múlva  már   saját
  halfeldolgozó üzeme  lehetne  és a  világ  minden részére  szállíthatna  a
  tengeri finomságokból. És akkor majd ?, de itt elakadt a turista. És  akkor
  mi lenne? - kérdezett vissza a halász. Hát akkor nem kellene dolgoznia  és
  nyugodtan pihenhetne a  tengerparton, békésen szunyókálva.  A halász  csak
  ennyit válaszolt  a nagyszerű  ötletre:  Én most  is ezt  teszem.  Békésen
  szunyókálok és nézem a tenger hullámait.

  A történet kapcsán több kérdés  is eszünkbe juthat. Érdemes azért  halálra
  dolgoznunk magunkat, hogy a végén ne kelljen dolgoznunk? Azért  dolgozzunk
  éjt nappallá téve,  hogy pihenhessünk  majd egyszer? Pihenni  e nélkül  is
  tudunk. Hiába  leszünk egyre  gazdagabbak,  úgysem élvezhetjük  jobban  az
  életet, mint  a szegények,  s nem  leszünk náluk  boldogabbak. Van  valami
  értelme a gazdagodásnak?

  A mai evangélium példabeszédében Jézus a végletekig kisarkítja a gazdag és
  szegény élethelyzetének különbségét.  A különbségek egészen  nyilvánvalóak
  az egykori hallgatók és a mi számunkra is. A gazdag nagy házban, palotában
  lakik, a szegény pedig az épületen kívül, annak kapuja előtt él. A  gazdag
  a legdrágább ruhákba öltözött, a koldusnak csak szegényes rongyai  voltak.
  A gazdag az  asztalra kerülő bőséges  ételekből ehetett, a  koldus még  az
  asztalról  a   földre   hulló   maradékból  sem   kapott.   Az   e világban
  megtapasztalható különbségek a túlvilágon is folytatódnak, ezt jelképezi a
  nagy szakadék,  csak itt  megfordul  az élethelyzet.  A dúsgazdag,  aki  a
  földön bővelkedett, most  szenved, a  koldus pedig, aki  a földön  szegény
  volt, a mennyország boldogságát élvezi, és aki megvetett volt a földön,  a
  túlvilágon a legnagyobb megtiszteltetésben részesül. Utolsóként  említsünk
  meg még egy jelentős különbséget a két személy között. A gazdag nincs  név
  szerint megnevezve  a  történetben,  a szegényről  viszont  kiderül,  hogy
  Lázárnak hívják. A beszédes héber  név jelentése: Isten segít. A  szegény,
  akire rá sem tekint a gazdag, Isten segítségére mindenkor számíthat.

  Helytelen volna azt a következtetést levonni a történetből, hogy a  gazdag
  önmagában a gazdagsága  miatt került  a gyötrelmek  helyére. Valójában  az
  Istent és az embereket semmibe  vevő életmódja okozta sorsát. A  gazdagság
  önmagában nem  elítélendő,  hiszen vagyonát  bárki  felhasználhatja  mások
  megsegítésére, a nélkülözők  támogatására, tehát  olyan dolgokra,  amelyek
  biztosíthatják  számára  a  mennybe   jutást.  Illetve  nem  önmagában   a
  szegénység, a  nincstelenség  volt Isten  előtt  értékes, hanem  a  nyomor
  türelmes  elviselése  és  a  szegény  Istenbe  vetett  bizalma.   Melyikre
  vágyakozzunk inkább? A  szegénységre vagy a  gazdagságra? A  Példabeszédek
  könyvének tanítása megadja erre a választ: Se szegénységet, se gazdagságot
  ne adj nekem! Adj annyi eledelt,  amennyi szükséges, hogy jóllakva meg  ne
  tagadjalak. El se szegényedjek,  hogy ne lopjak,  és ne gyalázzam  Istenem
  nevét!

  Befejezésül még egy  gondolatot szeretnék mondani,  amely rávilágít  arra,
  hogy sosem  az számít,  hogy gazdag  vagy szegény  életkörülmények  között
  élünk. Teljesen  mindegy,  hogy egy  beteg  ember egyszerű  faágyban  vagy
  aranyágyban fekszik, hiszen betegsége  mindkettőben egyaránt gyötri. Az  a
  fontos, hogy mi él a lelkében. Az egyikben is és a másikban is tud lázadni
  Isten ellen  a  szenvedés  miatt, ugyanakkor  bármilyen  ágyban  el  tudja
  fogadni a  szenvedést türelemmel.  Ehhez hasonlóan  nem a  lényeges,  hogy
  szegénységben vagy gazdagságban élünk, hanem  az, hogy milyen lelkület  él
  bennünk.   Ami   nyomasztóvá,   elviselhetetlenné   teszi   számunkra    a
  szegénységet, ugyanaz a  gazdagságot is  nyomasztóvá és  elviselhetetlenné
  teszi számunkra.  Ha  beteg  a  lelkünk,  akkor  bármelyik  élethelyzetben
  boldogtalanok  leszünk.  Ha  viszont  tiszta   a  szívünk  és  nyugodt   a
  lelkiismeretünk, akkor boldogságra találunk életünkben.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Uram, Jézus, add meg  nekem, hogy mindig elégedett  legyek azzal, amit  te
  adsz nekem, s adományaidban  felfedezzem az életemet boldogító  kegyelmet.
  Segíts nekem,  hogy ne  a  földi kincsek  felé fordítsam  szívemet,  hanem
  egyedül feléd, aki tudod,  mire van szükségem az  örök élethez. Nyisd  meg
  szememet, hogy észrevegyem a  körülöttem élő nélkülözőket és  szegényeket,
  hogy önzetlenül, szeretettel segítsem őket. Köszönöm Jézusom, hogy megóvsz
  engem attól,  hogy  a  földi gazdagság  miatt  megtagadjam  szereteted  és
  szegénység sem kényszerít tisztességtelen vagy becstelen cselekedetre.
_______________________________________________
Evangélium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Évközi huszonhatodik vasárnap

Októbertől indul a Vándor Evangélium Imaszolgálat ötödik éve, amelynek témája az engesztelés és a család.
Szeretettel várjuk azok jelentkezését, akik szívesen bekapcsolódnak közös imádságunkba.
Jelentkezés és további információ: info@vandorevangelium.hu .


Érdektelenül Lázár iránt
2010. szeptember 26. Évközi huszonhatodik vasárnap
Szentírás vasárnapja 

P.Edward Mcllmail LC

Lk 16, 19-31
Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Ölt volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám - mondta újra -, küldd el legalább az atyai házba. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük, és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valakit, bűnbánatot tartanak. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek."

Bevezető ima: Jézusom, hiszem, hogy velem vagy, mikor elkezdem ezt az elmélkedést. Segíts, hogy ez idő alatt rád figyeljek. Add, hogy azt keressem, hogyan tehetnék a kedvedre, és ne magam számára akarjak lelki élményt. Nyisd meg a szívemet arra, amit mondani akarsz nekem. Engedd éreznem közelséged most és egész nap.

Kérés: Uram, mutasd meg nekem azokat az embereket a környezetemben, akiknek szükségük van a segítségemre.

1. Nem elég kedvesnek lenni. A mai evangélium gazdag emberére ma azt mondanánk, hogy egy „kedves fickó”. Jó tulajdonságai gazdagon rendelkezésére állnak. Végül alázatosan elfogadja sorsát. Nem kér szabadulást a pokolból, csak egy csöpp vizet kér, hogy szomját csillapíthassa. Amikor még ez sem teljesülhet, azért könyörög, hogy nehogy testvérei is ilyen sorsa jussanak. Arra gondol, hogy legalább másoknak jó legyen. De az örök büntetéstől nem mentette meg, hogy ő egy ilyen „kedves fickó”. Talán néha én is úgy gondolkozom, hogy elég csupán kedvesnek lenni ahhoz, hogy a Mennybe jussak? Inkább a saját mércémmel, mint Isten mércéjével ítélem-e meg magamat?

2. Mulasztások. Úgy tűnik, a gazdag ember sose gondolt Lázárra. A szegény ember kétségkívül szánalomra méltó látványt nyújthatott. Néhányan biztos elküldték volna szolgáikat, hogy elűzzék a koldust. De nem, a gazdag ember szándékosan magára hagyta a koldust. És itt tévedett a gazdag ember. Az ő bűne a mulasztás volt. Nem azért vesztette el a lelkét, amit tett, hanem azért, amit nem tett meg. Én jobb vagyok-e nála? Van-e valaki, talán épp a közvetlen közelemben, aki szükséget szenved, és én átnézek rajta? Van-e bármi, amit tehetek, hogy véget vessek a rossznak? Támogatom-e a küzdelmet az életért? Adakozom a szegényeknek? Gyermekemnek, testvéreimnek, férjemnek, feleségemnek a szükséges figyelmet megadom-e?

3. Késői szeretet. A gazdag ember, aki most elkárhozott, aggódik öt testvéréért. Ők még nagy dínom-dánomban élhetnek, és ugyanolyan sors vár rájuk, mint testvérükre. Testvérük aggodalma nyilván jogos, de már túl késő. Ha már életében kifejezte volna testvérei lelki üdve feletti aggodalmát, talán hatása is lett volna. A családtagjaink lelki üdvéért való fáradozás a legnagyobb szeretetcselekedet, amit tehetünk értük. Minden egyéb értelmetlen, ha a mi saját viselkedésünk (vagy éppen mulasztásunk) másokat attól visszatart, hogy elnyerjék a megváltást. Foglalkoztat-e, hogy szüntelenül imádkozzam családtagjaimért? Felajánlok-e valamit értük? Próbálok-e segíteni másoknak, hogy növekedjenek a hitben?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, rövid az időm itt a földön. Itt és most engedd, hogy az embereknek szeretetet adhassak. Túl sokan szenvednek egy szerettük váratlan halála miatt és sajnálják, hogy nem tettek érte többet. Ne engedd, hogy én is ugyanezt a hibát kövessem el! Segíts felismernem, hogy minden nap egy ajándék, és minden egyes találkozás egy emberrel egy lehetőség, hogy szeretetedet közvetítsem!

Elhatározás: Ma egy hozzám közel álló emberrel fogom gyakorolni a felebaráti szeretetet, akivel éppen közelsége miatt nem törődöm annyira.


A pápa imaszándéka 2010. szeptember hónapra:
Isten szava, mint a társadalmi fejlődés jele: Hogy a világ kevésbé fejlett részeiben Isten szavának hirdetése újítsa meg az emberek szívét, arra bátorítva őket, hogy hiteles társadalmi fejlődés szereplői legyenek
A háborúk vége: Hogy szívünket megnyitva a szeretetre véget vessünk annak a számos háborúnak és összetűzésnek, amelyek még mindig vérrel szennyezik a világot.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Papság évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger