2010.11.26. péntek
(Szent Szilveszter apát, Szent Konrád)
Új eget és új földt láttam!
Jel 20,1-4.11 - 21,2
Ekkor láttam, hogy egy angyal száll le az égből, akinél a mélység kulcsa
volt, és kezében egy nagy lánc. Megragadta a sárkányt, az őskígyót, aki
az ördög és a sátán [Ter 3,1; Zak 3,1; Jób 1,6], és megkötözte őt ezer
esztendőre. Levetette őt a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy
ne csábítsa el többé a nemzeteket, amíg el nem múlik az ezer esztendő.
Azután el kell oldozni, de csak rövid időre. Majd székeket láttam, és
azoknak a lelkei foglaltak helyet rajtuk [Dán 7,9.22G], és kaptak ítélő
hatalmat, akiknek fejüket vették a Jézusról való tanúságtétel és Isten
igéje miatt, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képmását, sem
bélyegét nem vették homlokukra vagy kezükre, és éltek és uralkodtak
Krisztussal ezer esztendeig. Aztán láttam egy nagy fehér trónt és a
rajta ülőt [Iz 6,1], akinek tekintetétől menekült a föld [Zsolt 114,3.7]
és az ég, és nem volt hely számukra [Dán 2,35G]. És láttam, hogy a
halottak, nagyok és kicsik a trón előtt állnak, és a könyveket
kinyitották. Egy másik könyvet is kinyitottak, amely az élet könyve [Dán
7,10; Zsolt 69,29]. A halottakat megítélték azokból, amik tetteiknek
megfelelően a könyvbe voltak írva. A tenger visszaadta a halottakat,
akik benne voltak, és a halál és az alvilág [Óz 13,14] visszaadták a
halottakat, akik náluk voltak, és mindegyiket megítélték tettei szerint.
A halált és az alvilágot [Zsolt 28,4; Óz 13,14] egy tüzes tóba
vetették: ez a második halál. Aki nem volt beírva az élet könyvébe [Dán
12,1], azt a tüzes tóba vetették. Ekkor új eget és új földet láttam [Iz
65,17], mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt
többé. Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet [Iz 52,1] Istentől
leszállni az égből, mint a férjének felékesített menyasszonyt [Iz
61,10].
Zs 83
A karvezetőnek. A ,,Szőlőprések' szerint. Kóré fiainak zsoltára. Milyen
kedvesek a te hajlékaid, Seregek Ura! Sóvárogva vágyakozik lelkem az Úr
udvaraiba. Szívem és testem ujjong az élő Isten után. Hiszen a veréb
házat talál magának, a gerlice fészket, ahová fiait helyezze: a te
oltáraidnál, seregek Ura, én királyom és én Istenem! Milyen boldogok,
Uram, akik házadban lakhatnak: magasztalhatnak téged örökkön örökké!
Boldog az az ember, akit te segítesz, akinek szíve zarándokútra készül.
Átkelnek a kiaszott völgyön és forrássá teszik azt, és a korai eső is
áldásodba öltözteti. Erősségről erősségre mennek, mígnem meglátják az
istenek Istenét a Sionon. Uram, Seregek Istene, hallgasd meg
imádságomat, vedd füledbe, Jákob Istene! Oltalmazó Istenünk, tekints
ide, nézz fölkentednek arcára! Mert jobb egy nap a te udvaraidban, mint
más helyen ezer. Inkább akarok a küszöbön lenni Istenem házában, mint a
gonoszok sátraiban lakni. Mert nap és védőpajzs az Úr Isten, kegyelmet
és dicsőséget ad az Úr; Nem vonja meg javait azoktól, akik
ártatlanságban járnak. Seregek Ura, boldog az az ember, aki tebenned
bízik!
Lk 21,29-33
Példabeszédet is mondott nekik: ,,Nézzétek a fügefát és a többi fát.
Amikor kifakadnak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor
látjátok, hogy ezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten
országa. Bizony, mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez
meg nem történik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.