2010.12.23. csütörtök
(Kenty Szent János, Szent Viktória)
Elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat
Mal 3,1-4.23-24
Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és
csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség
angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is, -- mondja a Seregek Ura. --
De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s ki állhat meg az ő
láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a posztóványolók
lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná
teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az
ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak, és tetszeni
fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és
mint a régi esztendőkben. Íme, én elküldöm majd nektek Illés prófétát,
mielőtt eljönne az Úrnak nagy és rettenetes napja, hogy visszatérítse az
atyák szívét fiaikhoz s a fiúk szívét atyáikhoz, nehogy elmenjek és
átokkal sújtsam a földet.'
Zs 24
Dávid zsoltára. Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, tebenned
remélek; ne hagyd, hogy megszégyenüljek, és ellenségeim ujjongjanak
fölöttem! Hisz senki, aki tebenned bízik, meg nem szégyenül. De szégyen
éri mindazokat, akik hiábavalóságok miatt hűtlenek lesznek. Utaidat,
Uram, mutasd meg nekem, és ösvényeidre taníts meg engem! Vezess és
oktass engem igazságodra, mert te vagy az én üdvözítő Istenem, és én
tebenned bízom szüntelen! Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről, és
irgalmadról, hisz azok öröktől valók! Ifjúkorom bűneire s botlásaira ne
gondolj vissza; Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam, hiszen te jó
vagy, én Uram! Édes az Úr és igazságos, ezért útbaigazítja a vétkeseket.
Végzésével vezérli az alázatosakat, megtanítja útjaira a szelídeket. Az
Úr minden útja irgalom és igazság azok iránt, akik szövetségét és
törvényeit megtartják. A te saját nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet,
mert sok az! Ki az, aki féli az Urat? Annak megmutatja, milyen utat
válasszon. Annak boldogságot élvez majd a lelke, és utóda örökli a
földet. Barátja az Úr azoknak, akik őt félik, és szövetségét megmutatja
nekik. Állandóan az Úrra tekint szemem, mert ő húzza ki lábamat a
tőrből. Tekints rám és irgalmazz nekem, mert elhagyatott és szegény
vagyok. Szívem szorongatásai megsokasodtak, vezess ki ínségemből engem.
Nézd megalázottságomat és szenvedésemet, bocsásd meg minden vétkemet!
Nézd, milyen sokan vannak ellenségeim, milyen ádáz gyűlölettel gyűlölnek
engem! Oltalmazz és szabadíts meg engem, ne hagyd, hogy
megszégyenüljek, hiszen benned remélek! Álljanak mellém az ártatlanok és
az igazak, mert beléd vetem bizalmamat. Szabadítsd meg Isten, Izraelt
minden szorongatásából!
Lk 1,57-66
Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült.
Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot
cselekedett vele, és örvendeztek vele együtt. Történt pedig, hogy a
nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről
Zakariásnak nevezték. De az anyja így szólt: ,,Semmiképpen sem, hanem
Jánosnak fogják hívni.' Erre azt mondták: ,,De hiszen senki sincs a
rokonságodban, akit így neveznének.' Intettek tehát apjának, hogyan
akarja őt nevezni. Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá:
,,János a neve.' Mindnyájan elcsodálkoztak. Erre azonnal megnyílt a
szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta az Istent. Félelem szállta
meg összes szomszédjukat, s ezen dolgoknak elterjedt a híre Júdea egész
hegyvidékén. Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és
kérdezték: ,,Mi lesz ebből a gyermekből?' Mert az Úr keze volt vele.