2011. augusztus 31., szerda

Évközi idő, 22. hét Szerda

Évközi idő, 22. hét Szerda

Hálát adunk Istennek – kezdi a Kolosszeiekhez írt levelét Szent Pál. A vakáció végén nekünk is van miért hálát adnunk. Barátokért, tábortűzért, véget nem érő beszélgetésekért, a jó időért, a pihenésért mind hálát adhatunk, de leginkább azért, hogy a szabadság alatt is velünk volt az Isten. A hálaadás mellett a Szentlelket kérjük ebben a szentmisében, hogy bölcsessége vezesse a szülőket, a gyermekeket, a pedagógusokat az előttünk álló iskolaévben. Ne csak testben, tudásban, hanem Isten ismeretében is növekedjünk a hónapok során. Ehhez pedig fontos, ha már az évnyitón megérdeklődjük, hogy mikor kezdődik a hittan. Talán éppen ezzel a tanúságtevő magatartással fogunk másokat is elvezetni Jézushoz. (Adoremus 2005)
További gondolatok...

Évközi huszonkettedik hét – szerda

2011.08.31. szerda

Az evangélium az egész világon gyümölcsöt terem


Kol 1,1-8
Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér a Kolosszében élő szent és hívő testvéreknek Krisztusban. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól! Hálát adunk Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk, mivel hallottunk hitetekről Krisztus Jézusban, és a szeretetről, amelyet az összes szentek iránt tanúsítotok, azért a reménységért, amely készen áll számotokra a mennyben, s amelyről már hallottatok az evangélium igaz igéjében. Ez eljutott hozzátok, és ahogy az egész világon gyümölcsöt hoz és növekszik, úgy nálatok is, attól a naptól kezdve, amelyen a maga igazságában hallottátok és megismertétek Isten kegyelmét. Így tanultátok azt Epafrásztól, a mi szeretett szolgatársunktól, aki Krisztus hűséges szolgája értünk. Ő értesített minket Lélekből fakadó szeretetetekről is.

Zs 51
A karvezetőnek. Maszkíl Dávidtól, amikor az edomi Dóeg elment Saulhoz és hírül adta neki: ,,Dávid Ahimelek házába ment be.' Mit kérkedsz a gonoszsággal, aki hatalmas vagy az igazságtalanságban? Álnokságot tervelsz egész nap, nyelved, mint az éles borotva, és gonoszságot művelsz. Jobban szereted a rosszat, mint a jót, hazugságot szívesebben szólsz, mint igazat. Szeretsz minden ártó beszédet, te álnok nyelv! El is pusztít érte Isten végleg, hajlékodból kiköltöztet téged és kigyomlál, kitépi gyökeredet az élők földjéből. Félve látják majd ezt az igazak, nevetnek rajta és ezt mondják: ,,Így jár az az ember, aki nem Istent választotta segítőjének, hanem gazdagsága sokaságában bízott, és felfuvalkodott hiúságában.' Én azonban olyan vagyok, mint a termékeny olajfa Isten házában, bízom Isten irgalmában, mindörökkön örökké. Áldalak téged mindörökké, hogy így cselekszel; remélek nevedben, mert jó vagy Szentjeid színe előtt.

Lk 4,38-44
Azután felállt, és a zsinagógából Simon házába ment. Simon anyósának magas láza volt. Kérték őt az érdekében. Ő pedig odaállt mellé, parancsolt a láznak, mire az elhagyta őt. Az asszony mindjárt fölkelt, és szolgált nekik. Mikor azután a nap lement, mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték hozzá azokat, és ő mindegyikre rátette a kezét és meggyógyította őket. Sokakból kimentek az ördögök is, s ezt kiáltozták: ,,Te vagy az Isten Fia.' De ő rájuk parancsolt, nem hagyta őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, kiment, és egy elhagyatott helyre vonult. A tömegek azonban keresték őt. Amikor megtalálták, tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. De ő azt mondta nekik: ,,Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országát, mert ezért küldtek.' És tanított Júdea zsinagógáiban.

Évközi huszonkettedik hét – szerda

2011. augusztus 31. - Szerda

  Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon
  (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt
  szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a
  láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik.
  Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle
  bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket.
  Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten
  Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek;
  azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment
  egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is
  találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így
  válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának
  evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea
  zsinagógáiban.
  Lk 4,38-44


  Elmélkedés:
  Jézus fáradhatatlanul járja a falvakat, arra sincs szinte ideje, hogy
  egyedül imádkozzon. Gyógyítja a hozzá érkező betegeket és hirdeti az
  evangéliumot. Ahová Jézus belép, ott megváltozik az emberek élete.
  Ragaszkodnak hozzá, nem akarják továbbengedni, mert szükségük van
  közelségére, hallani akarják szavát.
  Az én életem is megváltozik, ha beengedem életembe, és már nem magammal
  foglalkozok, hanem az Ő szándékait keresem. Ha nem magamat keresem,
  amikor imádkozom, hanem valóban Hozzá fordulok, és nem a magamét
  mondogatom, hanem az Ő szavaira figyelek.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Uram! Vezess engem a halálból az életre, a hazugságból az igazságra.
  Vezess engem a kétségbeesésből a reménységre, a félelemből a bizalomra.
  Vezess engem a gyűlöletből a szeretetre, a háborúból a békére.
  Engedd, hogy béke töltse be szíveinket, a mi világunkat és az egész
  világmindenséget!
  Boldog Kalkuttai Teréz
______________________________

Évközi huszonkettedik hét – szerda

A siker titka
2010. augusztus 31. Évközi huszonkettedik hét – szerda

Matthew Reinhardt, a Regnum Christi megszentelt életű tagja

Lk 4, 38-44
Azután felállt, és a zsinagógából Simon házába ment. Simon anyósának magas láza volt. Kérték őt az érdekében. Ő pedig odaállt mellé, parancsolt a láznak, mire az elhagyta őt. Az asszony mindjárt fölkelt, és szolgált nekik. Mikor azután a nap lement, mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték hozzá azokat, és ő mindegyikre rátette a kezét és meggyógyította őket. Sokakból kimentek az ördögök is, s ezt kiáltozták: ,,Te vagy az Isten Fia.'' De ő rájuk parancsolt, nem hagyta őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, kiment, és egy elhagyatott helyre vonult. A tömegek azonban keresték őt. Amikor megtalálták, tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. De ő azt mondta nekik: ,,Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országát, mert ezért küldtek.'' És tanított Júdea zsinagógáiban.

Bevezető ima: Uram Jézus, ismét megújítom a hitem benned és jelenlétedben most, hogy elindulok az ima útján. Hiszem, hogy most idejössz mellém, és együtt haladsz velem, hiszen oly nagy szükségem van rád! Uram, töltsd el szívemet szereteteddel, és tanítsd meg nekem, hogy az igazi sikert csak benned találhatom meg.

Kérés: Uram, győzz meg arról, hogy az igazi siker csak a Te tökéletes követésedből fakadhat!

1. A sikeres hozzáállás. Képzeld el, amint Krisztus megérkezik tanítványaival Simon házába, egy hosszú nap után, amit a helyi zsinagógában az Ige hirdetésével és a démonok kiűzésével töltött. Bizonyára mindannyian éhesek, fáradtak, és szükségük van egy kis szusszanásra. Ezeket az embereket hazaérkezve nem a szépen kitakarított ház és az asztalon terített vacsora várta, hanem még több probléma és nehézség, amit meg kellett oldaniuk. Ez olyan lehetett, mint amikor egy fáradt férj vagy feleség felfordulásra ér haza egy stresszes munkanap után. Krisztus azonban még ilyen körülmények közt sem magára, hanem másokra gondolt, hogy hogyan tudná meggyógyítani őket. Ebben az esetben Simon anyósának jutott Krisztus gyógyító érintése, aki utána rögtön el is kezdett szolgálni neki. Milyen csodálatos példát ad nekünk az Úr: másokra gondol maga helyett, és sosem panaszkodik, ha kedvezőtlen helyzettel találja szemben magát. Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívemet szent szívedhez hasonlóvá!
      
2. A siker titka. Krisztus nyilvános életének sikeressége talán a következő szavakban rejtőzik: „Amikor megvirradt, kiment, és egy elhagyatott helyre vonult.” Szent Márk a következőképp írja le ezt a jelenetet: „Hajnal tájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni.” Krisztus nagyon elfoglalt volt: a zsinagógában történtek, Simon anyósának meggyógyítása, és a démonok kiűzése után megérdemelte volna, hogy másnap sokáig aludjon. Ő azonban kora reggel, még pirkadat előtt felkelt és elindult. Lábujjhegyen kerülgette az apostolokat, akik a földön feküdtek. Sötétben gyalogolt, a város üres utcáin át, egészen a hegyre vezető ösvényig, míg nem talált egy csendes helyet, ahol egyedül lehetett Atyjával. Az Ő ereje nem az alvásban, hanem az imádságban volt. Ez az ima adott neki lendületet, hogy teljesítse küldetését és megváltsa a világot. „Mindegyikünk úgy imádkozik, ahogy él, mert mindegyikünk úgy él, ahogy imádkozik.” (Katolikus Egyház Katekizmusa 2725.)

3. Úgy gyógyít meg, hogy újra szolgálhassunk. Általában nagyon jók vagyunk abban, hogy sürgősen Krisztus segítségét kérjük, de gyakran zaklatva érezzük magunkat, ha Ő 'benyújtja a számlát', és arra kér, hogy mi is segítsünk másoknak. Simon anyósa rögtön szolgálni kezd Krisztusnak, aki meggyógyította. Nyomban elfelejti önmagát - a problémáit, érzéseit, hogy mennyi időt vesztett betegségével - és teljesen a mások igényei felé fordul. Krisztus megváltja a keresztényeket a bűn általi haláltól és szolgálatra hívja őket. A keresztények megváltott emberek, akiknek hivatása mások szolgálata.
  
Beszélgetés Krisztussal: Uram, tedd szívemet a Tiédhez hasonlóvá. Engedd, hogy szívemet megindítsa a sajnálat a sok Tőled távol levő lélek láttán. Mozdítsd meg akaratomat, hogy ma keményen dolgozzak Országodért, mialatt közel maradok Hozzád, és példát mutatok szent életemmel. Céltudatos apostola szeretnék lenni Egyházadnak.
  
Elhatározás: Ma szembenézek egy felelősségemmel vagy problémámmal, amit eddig mindig félretoltam. A hit szemével fogom nézni, és úgy fogom teljesíteni, ahogy Krisztus is szeretné.

A pápa imaszándéka 2011 augusztus hónapra:
Ifjúsági világnap: Hogy az ifjúsági világnap, amelyet Madridban tartanak, a világ minden fiatalját arra serkentse, hogy életét Krisztusba gyökereztesse és alapozza.
Nyugat keresztényei: Hogy Nyugat keresztényei, a Szentlélek tevékenységére nyitott tanulékonysággal, újra találjanak rá hitük frissességére és lelkesedésére.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Család évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

2011. augusztus 30., kedd

Évközi idő, 22. hét Kedd

Évközi idő, 22. hét Kedd

Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, erre az a földre sújtotta az embert és kiment belőle – olvassuk a mai evangéliumban. Videón láttam egy magyarországi szekta összejövetelét, ahol a prédikátor megérintette a hívők homlokát, mire azok összeestek, földön hemperegtek, röfögni kezdtek, mondván – kiűzte belőlük az ördögöt. Milyen jó nekünk, katolikusoknak, hogy Jézus a szentgyónásban továbbra is gyakorolja hatalmát, amellyel meggyógyítja a bűn és a gonoszság ütött sebeket. Működése talán nem olyan látványos, minta szekta prédikátoráé, de hatékony és hiteles. Aki él ezzel a szentséggel, egyszerre vallja meg bűnei súlyát és Jézusba vetett hitét. (Adoremus 2005)
További gondolatok...

Évközi huszonkettedik hét – kedd

2011.08.30. kedd

(B. Ildefonso Schuster)
Isten nem a haragra szánt, hanem az üdvösség elnyerésére


1Tessz 5,1-6.9-11
Az időről és az óráról azonban, testvérek, szükségtelen írnom nektek. Hiszen magatok is igen jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Amikor azt mondják: ,,Békesség és biztonság', éppen akkor szakad rájuk hirtelen a veszedelem, mint a várandós asszonyra a fájdalom, és nem menekülnek meg. De ti, testvérek, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módjára lepjen meg titeket. Mindnyájan a világosság fiai és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Ne is aludjunk tehát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok! Mert Isten nem haragra rendelt, hanem arra, hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, ővele éljünk. Vigasztaljátok tehát egymást, és legyetek egymás épülésére, mint ahogy meg is teszitek.

Zs 26
Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? Ha közelednek felém a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, akik szorongatnak, maguk botlanak meg és elesnek. Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr pompáját, hadd látogassam templomát. Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem. Így fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában, éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak. Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Rólad mondja a szívem: ,,Téged keres tekintetem!' A te arcodat keresem, Uram! Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te vagy segítőm; Ne hagyj el és ne vess meg engem, üdvözítő Istenem! Hisz atyám és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem. Mutasd meg nekem, Uram, utadat, és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt. Ne adj át ellenségeim akaratának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, akik erőszakot lihegnek. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén. Remélj az Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!

Lk 4,31-37
Azután lement Kafarnaumba, Galilea városába, és ott tanította őket szombaton. Csodálkoztak a tanításán, mert a beszéde hatalommal teljes volt. Volt a zsinagógában egy ember, akiben tisztátalan gonosz szellem lakott. Ez hangosan felkiáltott: ,,Hagyj békén! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.' Jézus azonban megparancsolta neki: ,,Némulj el, és menj ki belőle!' Az ördög pedig középre dobta az embert, kiment belőle, és semmit sem ártott neki. Mindenkit félelem szállt meg, és egymás között így beszélgettek: ,,Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?' És a híre elterjedt a környék minden helyén.

Évközi huszonkettedik hét – kedd

2011. augusztus 30. - Kedd

  Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton
  ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma
  volt. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember,
  aki így kiáltozott: „El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért
  jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus
  ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” Erre az ördög a földre
  sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna
  neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt
  mondogatták: „Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a
  tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottakból.” Ennek híre
  elterjedt az egész környéken.
  Lk 4,31-37


  Elmélkedés:
  Az evangéliumban arról hallottunk, hogy Jézus szavai ámulatba ejtik
  hallgatóságát, mert szavának hatalma volt. A hegyi beszéd lezárásaként
  is arról olvashatunk, hogy az emberek csodálkoztak tanításán, mert úgy
  tanított, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók.
  Jézusnak valóban rendkívüli hatalma van, ezt bizonyítják gyógyításai és
  ördögűzései. Olyan megszabadító erő ez, amely feloldja a betegség és a
  gonosz lélek bilincseit, s új élethez ad lehetőséget.
  Jézus megszabadító, bűneinket megbocsátó szavának is olyan ereje van,
  amellyel legyőzhetjük magunkban a rosszat és erőt ad a lelki
  megújuláshoz. Nincs helye már többé bennünk semmilyen rossz szándéknak,
  hanem éljen bennünk Krisztus!
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Jézus, föltámadt Urunk! Te a szívet nézed és nem a külsőt. Lelkünk
  mélyén néha így szólítunk meg: Jézus Krisztus, nem vagyok méltó hozzád,
  de egyetlen szavadtól megnyugszik, gyógyulást talál a lelkem.
  Krisztusunk, te nem vagy kínjaink és aggodalmaink okozója, mint inkább
  állandó jelenléted felkelti szívünkben a Veled való közösség örömét.
______________________________

Évközi huszonkettedik hét – kedd

A megsemmisítő csapás
2011. augusztus 30. Évközi huszonkettedik hét – kedd

Matthew Reinhardt, a Regnum Christi megszentelt életű tagja

Lk 4, 31-37
Azután lement Kafarnaumba, Galilea városába, és ott tanította őket szombaton. Csodálkoztak a tanításán, mert a beszéde hatalommal teljes volt. Volt a zsinagógában egy ember, akiben tisztátalan gonosz szellem lakott. Ez hangosan felkiáltott: ,,Hagyj békén! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.'' Jézus azonban megparancsolta neki: ,,Némulj el, és menj ki belőle!'' Az ördög pedig középre dobta az embert, kiment belőle, és semmit sem ártott neki. Mindenkit félelem szállt meg, és egymás között így beszélgettek: ,,Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?'' És a híre elterjedt a környék minden helyén.

Bevezető ima: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy nekünk ajándékoztad Szent Fiad. Ő a legnagyobb kincs, amit a világ valaha ismert, és egyben az én életem legnagyobb kincse is. Taníts megóvnom azt a kincset, amit a Jézussal való kapcsolatom jelent! Adj küzdő lelkületet nekem, hogy valóban közelebb kerüljek Krisztushoz, és napról napra jobban hasonlítsak rá.

Kérés: Uram, add meg nekem az életszentségért folytatott küzdelemhez szükséges erőt!

1. Továbblépni. A mai evangéliumot megelőző szentírási rész azzal végződik, hogy Jézust szülővárosában elutasítják, és majdnem levetik a szikláról. A mai rész azzal kezdődik, hogy Jézus Kafarnaumba, Galilea fővárosába megy. Ezek az események megmutatják nekünk azt a nehézséget, amibe Jézus ütközött küldetése során. A názáreti elutasítás azonban nem veti vissza Őt, sőt, inkább bátorítja, hogy hatalommal tanítson. Ugyanilyen követőkre van szüksége Krisztusnak ahhoz, hogy megváltoztassa a világot: bátorra, derékre, merészre, bizakodóra… egy másik Krisztusra!

2. A megsemmisítő csapás. Láttad már valamelyik Rocky filmet? Akkor talán már te is megkérdezted magadtól, hogy „miért van ezeknek a filmeknek ilyen nagy sikere… és ilyen sok folytatása?” Az egyik magyarázat az izgalom, amit a két ember győzelemért folytatott fáradhatatlan küzdelme kelt. A mai evangéliumi részben Krisztus egy heves lelki küzdelem közepén áll egy démonnal szemben, aki megszállt egy embert. Az egymással váltott szavak olyanok, mint a bokszmeccsen bevitt ütések. Azonban a démon nem állított igazi kihívást az Isten Fiának, és elhagyta a megszállott embert anélkül, hogy ártott volna neki. Ez az az Isten, akit követek, és akibe a bizalmamat helyezem? Ez az az Isten, akiben bízom, hogy megoldja problémáimat? Ne Istennek mondd, hogy milyen nagyok a lelki ellenfeleid, hanem lelki ellenfeleidnek mondd, hogy milyen nagy is a te Istened, és Krisztussal az oldaladon mérj rájuk megsemmisítő csapást!

3. A siker sikert szül. Miután Krisztus legyőzte a démont, ezt mondja a Szentírás: „És a híre elterjedt a környék minden helyén.” Nem pont ez az, amire a világnak ma oly nagy szüksége van? Milyen csodálatos lenne, ha Krisztus üzenete elterjedne a világ minden táján, akárcsak kétezer évvel ezelőtt, amikor Jézus legyőzte a démont Galileában. A jó hír az, hogy ez ma is megtörténhet! A legjobb mód Krisztus Igéjének terjesztésére, ha legyőzzük a bűnt, életünk legkeményebb lelki ellenfelét, és segítünk másoknak is, hogy ők is le tudják győzni a bűnt életükben.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, milyen nagy szüksége van a világnak rád! A Te szereteted az egyetlen válasz megannyi elveszett lélek gondjaira. Segíteni akarok, Uram. Erősíts meg ma kegyelmeddel, hogy elköteleződjek melletted, és valóban hirdessem szavaidat azokon a helyeken, ahol ma járok.

Elhatározás: Ma szakítok arra időt, hogy elmélkedjek a lelki életemen, és lejegyezzek néhány területet, amelyen dolgoznom kell, hogy utána napi rendszerességgel nyomon követhessem fejlődésemet.

Erdő Péter bíboros atya 2011. augusztusi imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy Boldog II. János Pál első magyarországi látogatásának huszadik évfordulója ébressze fel bennünk a reményt és a jövőbe vetett bizalmat.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Család évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

2011. augusztus 29., hétfő

Keresztelő Szent János vértanúsága

Keresztelő Szent János vértanúsága

„Nem szabad elvenned testvéred feleségét” – így védelmezte az erkölcsi törvényeket korának eltévelyedései közepette Keresztelő János, és prófétai szavaiért megölték. Korunkban sokszor maguk a törvényhozók próbálják legitimálni az olyan elfogadhatatlan erkölcstelen magatartásokat, mint az abortusz, a homoszexuálisok házassága, az eutanázia. Heródiás úgy gondolta, azzal szüntetheti meg a törvény kötelező erejét, ha annak képviselőjét örökre elhallgattatja. Ma sem könnyű az emberi önzés diktálta divatok szerint szabott erkölcsi elvek ellenében az isteni törvényeket nyíltan képviselni, és életünket azokhoz igazítani. Ezért is jó felidéznünk a Jeremiásnak tett ígéretet: „Erős várossá teszlek, vasoszloppá, az egész országgal szemben.” (Adoremus 2005)
További gondolatok...

KERESZTELŐ SZENT JÁNOS VÉRTANÚSÁGA

2011.08.29. hétfő: KERESZTELŐ SZENT JÁNOS VÉRTANÚSÁGA
 
(Szent Szabina)
Megerősített várossá, vasoszloppá és ércfallá teszlek téged


Jer 1,17-19
Te azért övezd fel derekadat, kelj föl, és mondd el nekik mindazt, amit én parancsolok neked! Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg előttük! Íme, én ma megerősített várossá tettelek téged, vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyai és fejedelmei előtt, papjai és a föld népe előtt. Harcolnak majd ellened, de nem bírnak veled; mert én veled vagyok, -- mondja az Úr, -- hogy megmentselek téged.'

Zs 70,1-17
Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek! Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem. hajlítsd hozzám füledet és nyújts segítséget! Légy oltalmam sziklája, és erős váram, hogy megszabadíts engem, mert te vagy az én erősségem és menedékem! Istenem, szabadíts meg a bűnös kezéből, s a törvényszegő és a gonosz kezéből! Hisz te vagy az én reménységem, Uram; Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam. Születésem óta rád támaszkodom, anyám méhétől te vagy oltalmazóm; Szüntelenül rólad szól dicséretem. Szinte csodája lettem sokaknak, mert te erős segítőm vagy. Teljék meg szám dicséreteddel, egész nap fenségeddel! Ne vess el engem vénségem idején, amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem! Mert ellenségeim ellenem beszélnek, s akik életemre leselkednek, együtt tanakodnak. Így szólnak: ,,Isten elhagyta, vegyétek űzőbe, fogjátok meg, hisz nincs, aki megszabadítsa!' Isten, ne távozz el tőlem; Én Istenem, siess segítségemre! Jussanak szégyenbe, pusztuljanak életem ellneségei. Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik nekem rosszat akarnak! Én azonban mindenkor reménykedem, és szüntelen dicsérlek téged. Egész nap jótéteményeidet és igazságosságodat hirdeti szám, bár elsorolni sem tudom. Hirdetem az Úr hatalmas tetteit, Uram, csak igazságodról elmélkedem. Isten, te ifjúkorom óta oktattál engem; Mindmáig hirdetem csodáidat.

Mk 6,17-29
Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ő feleségül vette. János ekkor azt mondta Heródesnek: ,,Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.' Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem tudta. Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, figyelt szavaira, sok dologban hallgatott rá, és szívesen hallgatta őt. Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea előkelőségeinek, bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: ,,Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.' Meg is esküdött neki, hogy: ,,Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!' [Eszt 5,3]. Az kiment és megkérdezte anyjától: ,,Mit kérjek?' Az így szólt: ,,Keresztelő János fejét.' Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: ,,Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.' A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni. Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának. Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték.

Keresztelő Szent János vértanúsága

2011. augusztus 29. – Hétfő, Keresztelő Szent János vértanúsága

  Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király
  elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége,
  Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette
  Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás
  áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette.
  Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember.
  Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött,
  mégis szívesen meghallgatta.
  Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát
  adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea
  előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és
  Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a
  leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.” Sőt meg is
  esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.” A
  leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte:
  „Keresztelő János fejét.” Erre visszasietett a királyhoz, és előadta
  kérését. „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő
  János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a
  vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött
  egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment,
  lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a
  leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
  Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét,
  és egy sírboltba temették.
  Mk 6,17-29


  Elmélkedés:
  Márk evangéliumának 6. fejezetében arról olvashatunk, hogy Jézus
  elküldi tanítványait a városokba és falvakba, hogy betegeket
  gyógyítsanak és bűnbánatot hirdessenek, majd visszaérkezésük után a
  tanítványok beszámolnak arról, hogy mi mindent tettek és tanítottak. E
  két rész között található Keresztelő Szent János vértanúságának
  elbeszélése. A történet arra utal, hogy János sorsa előrevetíti Jézus
  sorsát és a tanítványok sorsát is. Aki Krisztus tanítványa akar lenni,
  annak egyre inkább osztoznia kell az Ő sorsában, vállalva a
  szenvedéseket és akár a halált is. János estében a vértanúsággal válik
  teljessé az, hogy neki kisebbednie kell, Jézusnak pedig növekednie.
  Bennünk is egyre inkább növekednie kell a Krisztus melletti
  elkötelezettségnek és semmilyen veszély, de még a halál sem tarthat
  bennünket vissza a hitünkről szóló tanúságtételtől.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Az ég kegyének hírnöke,
  igazság bátor bajnoka,
  Krisztus fáklyája: tündököl
  örömről, fényről hírt hozón.
  Miről prófétalelke szól,
  mit ajka hirdet s élete:
  pecséttel azt a szent halál
  meggyőző jelként zárja le.
  Az eljövendő Úr előtt
  jön küldöttként a földre ő,
  s mikor kereszttel felfedi
  igaz keresztvíz Kútfejét.
  Ki értünk meghalt bűntelen,
  s a földre életet hozott,
  őt jelzi most, mint hű tanú,
  vérével a Keresztelő.
  Add meg, kegyelmes jó Atyánk,
  járhassunk János útjain,
  s örökségként hadd nyerjük el
  Krisztus mennybéli kincseit. Ámen.
______________________________

Keresztelő Szent János vértanúhalála –Emléknap

Állhatatosság és hűség a végsőkig
 Keresztelő Szent János vértanúhalálaEmléknap
2011. augusztus 29. Évközi huszonkettedik hét – hétfő

 
P. Todd Arsenault, LC

Mk 6, 17-29
Akkor Heródes embereivel elfogatta Jánost, és megkötözve börtönbe vetette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. János tudniillik figyelmeztette Heródest: "Nem szabad testvéred feleségével élned."Emiatt Heródiás megharagudott rá, el szerette volna tétetni láb alól, de nem tudta. Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta. Végül mégis eljött a kedvező alkalom. Születése napján Heródes lakomát rendezett főembereinek, tisztjeinek és Galilea előkelőinek. Közben Heródiásnak a leánya bement és táncolt nekik, s Heródes és vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: "Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked."Meg is esküdött neki: "Bármit kérsz, megadom, akár országom felét is." Az kiment és megkérdezte anyját: "Mit kérjek?" "Keresztelő János fejét" - válaszolta. Visszasietett a királyhoz és előadta kérését: "Azt akarom, hogy most mindjárt add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király igen szomorú lett, de az esküre és a vendégekre való tekintettel nem akarta elutasítani. Azon nyomban küldte a hóhért, azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az ment, és lefejezte a börtönben, és tálcára téve elhozta a fejét, odaadta a leánynak, a leány pedig átnyújtotta anyjának. Amikor tanítványai meghallották, eljöttek, a holttestet elvitték, és eltemették egy sírboltba.

Bevezető ima: Én Istenem, teljes szívemből hiszek benned, mert oly sok lehetőséget adtál, hogy felismerjelek téged, különösen is Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által, akit nekünk ajándékoztál. Remélek benned, mert soha nem hagytál cserben. Szeretlek, Uram, mert Te előbb szerettél engem, és megmentésemért véredet ontottad. Egész életemmel téged akarlak szeretni. Alázatosan hozzád jövök, amikor megvallom bűneimet, és bízom irgalmadban. Mária, édesanyám, a te anyai gondoskodásodra bízom életem, hogy egész életem folyamán hűséges tudjak maradni Isten szent akaratához.

Kérés: Uram! Segíts, hűségesnek maradnom hozzád, még akkor is, amikor a dolgok nehezen mennek, s emberi természetemtől ez sokat követel!

1. Meghívva a bűnbánatra. Keresztelő Szent János nem szépítgette szavait, mindenkit bűnbánatra szólított fel. Nem váltott ki nagy hatást néhány emberben, mint pl. Heródesben sem, aki egy házasságtörő kapcsolatban élt. Szent János megtett mindent, hogy elmondja neki, bűnös dolog, amit tesz. Erre Heródes börtönben csukatta Jánost. Szent János még a börtön ellenére sem kért bocsánatot vagy nem enyhítette, amit mondott. A végsőkig kiállt a meggyőződése mellett. Mindennapi életünkben a mi hitünk is kisebb-nagyobb próbáknak lehet kitéve. Ez egy lehetőség számunkra, hogy azt tegyük, amit Keresztelő Szent János, és tanúságot tegyünk Krisztusról az életünkben.

2. Nincs helye a kompromisszumnak. Heródes megmutatta nekünk, hogyan ne viselkedjünk. Heródes az emberek rajongására vágyott. Nem foglalkozott meggyőződésekkel vagy hitbeli kérdésekkel, inkább azzal törődött, hogyan szerezhet magának népszerűséget és hírnevet. Ez szomorú viselkedés, mégis kerülhetünk magunk is ilyen élethelyzetbe, ha nem törődünk mindennapi életünk részleteivel. Amikor a hitünkről van szó, nincs helye a kompromisszumnak. Az az ember, aki gyakran köt kompromisszumot, elbukik, és óriási károkat okoz a hit terjesztésében és saját lelkiismeretében. Olyan embereknek kell lennünk, akik korlátok és félelem nélkül hisznek Krisztusban. 

3. Mindent odaadni Krisztusért. Keresztelő Szent Jánost lefejezték. Végrehajtotta a maga elé kitűzött célt: előkészíteni az utat a Messiásnak. Habár Szent János Krisztusba vetett hite megpróbáltatáson ment át – olvashatjuk egy másik helyen az evangéliumban, hogy elküldi néhány tanítványát, hogy kérdéseket tegyenek fel Jézusnak – de végül is állhatatos és hűséges maradt. Életét adta annak az igazságnak a védelmében, amelyre Isten küldte őt. Ez pedig abban állt, hogy meghívta az embereket, hogy csatlakozzanak Krisztushoz. Mérlegelés nélkül megtette Isten akaratát. Miután János megmutatta Krisztust az embereknek, meghalt, hogy tanúságot tegyen róla és arról az igazságról, ami megszabadít minket. Hűséges vagyok Krisztushoz mindenben?

Beszélgetés Krisztussal: Jézus Krisztus! Olyan hűséges akarok lenni hozzád, mint Keresztelő Szent János volt. Időnként hatalmas a rám nehezedő nyomás, mégis tudom, hogy ha bízom benned, és hallgatok a Szentlélekre, kibírok bármilyen vihart, ami utamba jön. Semmi mást nem akarok, mint hűséges tanúja lenni igazságodnak és szeretetednek, mert egész szívemmel hiszek benned. Köszönöm, hogy hűséges vagy hozzám.

Elhatározás: Ma elkerülöm az olyan helyzeteket, amelyben kompromisszumot kellene kötnöm, és azon leszek, hogy minden tettemmel tanúságot tegyek Krisztusról.

A pápa imaszándéka 2011 augusztus hónapra:
Ifjúsági világnap: Hogy az ifjúsági világnap, amelyet Madridban tartanak, a világ minden fiatalját arra serkentse, hogy életét Krisztusba gyökereztesse és alapozza.
Nyugat keresztényei: Hogy Nyugat keresztényei, a Szentlélek tevékenységére nyitott tanulékonysággal, újra találjanak rá hitük frissességére és lelkesedésére.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Család évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

2011. augusztus 28., vasárnap

Évközi idő, A év, évközi idő 22. vasárnapja

Évközi idő, A év, évközi idő 22. vasárnapja

Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Emberi vágyaink szerint úgy gondolnánk, hogy az igazán boldog, akinek a kívánságai teljesednek. Jézus tanításából mi már tudjuk, hogy az élet ajándéka azoké, akik a Gondviselés akarata szerint meg tudják fékezni a vágyak csapongását, és önmegtagadással meg tudják szelídíteni a kívánságok viharait.
Dr. Benyik György 2005

Évközi 22. vasárnap

Mt 16,21-23
Szenvedés bejelentés

Ennek a bejelentésnek megtaláljuk a párhuzamait Mk 8,31- és Lk 9,22-ben is. Jézus tanítványainak más elképzelésük van a messiásról, mint Jézusnak. Ők elsősorban politikai, hatalom váltásra gondolnak, amelynek ugyan része a vallásosság megreformálása, de számukra a győzelem a királyi hatalom átvételét jelentette.  Ebbe az elképzelésbe nem férte bele a szenvedés és a halál, a feltámadásra tett utalásokat pedig érthetően nem tudták értelmezni. (21.v.). Amit Jézus  mondott az a tanítványoknak és természetesen Péternek is valami fatálisan rossz taktika előre vetítése volt, amelytől meg akarták óvni szeretett mesterüket a Heródesek örökébe képzelt jövendő zsidó királyt.
Ez a vágyuk süketté tette őket. Nem hallották hogy Jézus a János keresztségekor alázatos messiásnak nevezte magát (3,17) ezt tette a kísértések idején is (4,1-11), ezt erősítette meg Keresztelő János küldöttségének  (11,5). A maga messiási elképzelését és öntudatát Iz 42,2 alapján, a szenvedő szolga képével világította meg. Mindezeket képtelenek felfogni a tanítványai  az egyre növekvő népszerűsége láttán. A jelen bejelentés nem egyetlen elszólás, hanem Jézus szoktatta ehhez a gondolathoz övéit „ettől fogva, elkezdte… mondani tanítványainak” (21.v.).
A szakaszt vizsgálva meggondolatlanság lenne csak Jézus életében betöltött helyét vizsgálni ennek a szakasznak. Fontosabb odafigyelni arra, hogy Máté evangélista feladata, a kereszt botrányára felkészíteni olvasóit. Ebben az összefüggésben új jelentőséget nyer ez a kijelentés. Világossá teszi az olvasóknak, nem az események véletlen tragikus egybeesése vezetett Jézus kereszt halálához, hanem ez Jézus tudatosan vállalt sora. A bejelentéssel kapcsolatos tanítványí tiltakozás egyben kifejezi az olvasók érzéseit is. Jézus gonoszság elleni küzdelmének belső logikájából következik ez a sors. A gonoszság meggyengítése, a bűn kiengesztelése csak ezen a módon lehetséges. Ebben a kérdésben nem lehet megalkudni.
Péter magatartására a túlélésre szakosodott ember konfliktus kerülése jellemző. Máté Péterrel szembeni jézusi tiltakozásnak a legkeményebb kifejezéseit itt írja le, itt szégyeníti meg Jézus a legkeményebb szavakkal, amikor ötletét sátáninak nevezi. (23.v.) Pedig azt kell mondanunk Péter ötlete nagyon emberi volt. Mint minden ember sikerre vágyott, és mint minden halandó el akarta kerülni a szenvedést, vágyott a hatalom gyönyörűségére. Nem értette Jézus szemében miért néznek ki másként ezek a dolgok.
Máté egyháza és azt követően a keresztény egyház sok esetben egészen a mai napig, a legnagyobb kísértésként a hatalom ígéretének van kitéve. Sokan mondták már, aki a hatalomról képes lemondani, az már majdnem szent. A hatalom a legédesebb kísértés, amiért sok mindent feláldoznak az emberek. A szenvedés és a halál pedig, a leghatékonyabb fenyegetési eszközök, minden diktátor részéről. Jézus nyomán és igaz tanítványai erről másként gondolkodnak, mint Péter. A szenvedés nem riasztja el céljaiktól, a hatalom hízelgése pedig, nem téríti el áldozatuktól őket. Ezért állnak a diktátorok és az egyház elnyomói értetlenül a mártírokkal, a hitvallókkal és az egyház szentjeivel szemben. Minél kegyetlenebbek, annál jobban önmaguk ellen fordulnak. De mindig megmarad a szenvedés és a hatalomról való lemondás a keresztény hit intenzitásának legbiztosabb mércéjének. Nagyon kell valakinek hinni az igazában, hogy életét adja érte. Ezért hosszú az út Pétertől Jézusig, a királyi tróntól a keresztfáig. Ezen az úton születik meg az üdvösség jó híre és Krisztus katonája. Más út nincs, s ha valaki mégis azt állítja, akkor az zsákutca.

Kiss Ulrich SJ 2005
A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium most zajló felvételijén a diákok a jelölteknek egy-egy kérdést tettek fel, amelyre egy rövid esszében kellett válaszolniuk. Az egyik kérdés ez volt: Mi lenne a három dolog, amit tennél, ha te lennél Isten?
Játszunk mindenhatót? Ki ne szeretné megmenteni haldokló vagy szenvedő szeretteit? Ki ne szeretné „kiirtani” – árulkodó szó – az erőszakot ebből a világból? Persze kéréseink többsége ezeknél jóval szerényebb és ártalmatlanabb. Amikor azonban szembe találjuk magánkat a Gonosz jelenlétével, és itt kevésbé a Minden istenek ellen hadba szálló rockénekesnőre, hanem, például, Roger testvér gyilkosára gondolok, és megütközünk, Jézus szavaival megbotránkozunk. Jézus azonban nem azért rótta meg Pétert, mert felháborodott volna az emberek hálátlanságával, hogy Jézus szeretetére gonoszsággal, gyűlölettel feleltek, hanem azért, mert fel akarta menteni az Urat az emberi lét alaphelyzete alól: Ő ne tapasztalja meg a Gonoszt! Emberi, nagyon emberi gondolkodás ez, mint ahogy emberi, nagyon is emberi, tehát véges, azok reakciója is, akiknek ökölbe szorult a kezük, amikor Roger testvér meggyilkolásának hírét vették. Tegnap olyan reakciót is hallottam, hogy szerencse, hogy nem magyra volt a merénylő… Mert egy moldvait ugye lehet ezért gyűlölni – ez lappang a kifakadás mögött.
Jézus azonban azért nyújtotta oda a másik orcáját is pofonjainkra, és azért korholta meg Pétert, mert ez emberi gondolkodás: végtelenségig nyújtja a bosszú láncát, mellyel a gonosz fogva tart mindnyájunkat. Ha szabad akarsz lenni, kövesd Jézust, aki megbocsátott a kereszten kínzóinknak. Nem elírás: kínzói a  mi kínzóink is, a mi kínzóink az övéi is.
Kiss Ulrich SJ


SZENTMISEKOMMENTÁR
HANKOVSZKY MIKLÓS atya kommentára
A keresztségben Isten gyermekei lettünk, és azt a hivatást kaptuk, hogy életünkkel hasonlóvá váljunk emberségünk örök eszményképéhez, Jézus Krisztushoz. Példája nyomán oda kell adnunk önmagunkat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Mindezt önkéntes önmegtagadással és napi keresztjeink készséges hordozásával. Gyöngeségünkben állhatatosságot csak Istentől remélhetünk, azért esdve kérjük a zsoltár szavaival:
Könyörülj rajtam, Uram;
Látod: egész nap Hozzád kiáltok!
mert Te, Uram, jóságos vagy és szelíd,
és nagyirgalmú azokhoz, akik Hozzád kiáltanak.

Felhívás a bűnbánatra
Testvéreim! Isten elénk sietett szeretetével és csak tiszta szívet kíván tőlünk. Vizsgáljuk meg hát lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy mindig és mindenben teljesedjen rajtunk Isten akarata.

Kyrie-litánia
Jézus Krisztus, Akiben eljött hozzánk a láthatatlan Isten: Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki Véredben váltságot és szabadulást hoztál: Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Akiben élő, szent, Istennek tetsző áldozattá válhatunk: Uram, irgalmazz!

Az Olvasmányhoz
Istennek szolgálni csak egész lélekkel szabad. Aki megpróbál alkudozni vagy ellenkezni az isteni akarattal, annak a szolgálat emésztő tűz; aki pedig készséges lélekkel, önként vállalja Isten akaratát, a külső megpróbáltatások ellenére is a boldogságot hozza.

A Szentleckéhez
Az eredeti bűnben megromlott természet elfordult Istentől. Aki e világhoz hasonul, távol jár a természetfölötti élettől. Ha azonban keresztény életfelfogásnak megfelelően alakítja az ember az életét, Istennek tetsző, élő, szent áldozattá lesz.

Az Evangéliumhoz
Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Emberi vágyaink szerint úgy gondolnánk, hogy az igazán boldog, akinek a kívánságai teljesednek. Jézus tanításából mi már tudjuk, hogy az élet ajándéka azoké, akik a Gondviselés akarata szerint meg tudják fékezni a vágyak csapongását, és önmegtagadással meg tudják szelídíteni a kívánságok viharait.

Egyetemes könyörgések
Testvéreim! Krisztus követése áldozatot jelent. Kérjünk áldozatkész lelkületet mennyei Atyánktól.
1. Add, Urunk, hogy Szentséges Atyánk, püspökeink és papjaink a keresztvállalás áldozatával teljesítsék szent hivatásukat.
2. Add, hogy ne merüljünk el az élvezetek keresésében, hanem tudjunk lemondani és áldozatot hozni.
3. Add, hogy a jólétben élők az áldozatosság szellemében segítsék a rászoruló embertársaikat.
4. Add, Urunk, hogy Neked tetsző, áldozatos élettel tegyünk tanúságot élő hitünkről.
5. Add, hogy a betegek a Te kínszenvedésedből merítsenek erőt szenvedéseikhez.
Fölséges Istenünk! Ismertesd meg velünk szent akaratodat, és add, hogy önmegtagadás árán is megvalósítsuk, ami helyes és kedves Előtted. Krisztus, a mi Urunk által.

Bertalan atya kommentára

ELMÉLKEDÉS
Forrás: Ócsai József
Kedves Testvérek!

Bizonyára emlékszünk még a múlt vasárnapi evangéliumra, melyben elhangzottak Krisztus szavai, amivel Péter apostolra és mindkori utódaira bízta az Egyház vezetését. Fönséges vallomást tett Péter, melyet nem a "test és a vér" nyilatkoztatott ki neki, hanem a mennyei Atya.
A ma hallott evangéliumi szakasz nem véletlenül került a múltkori után, hanem a Szentírásban is egymásután következik a két jelenet: a megvallás és a szenvedés megjövendölése. Egy kis fantáziával azt is elképzelhetjük, hogy öt perc választotta el a két kijelentést egymástól, mert arra vonatkozólag nem találunk utalást a Szentírásban, hogy a két esemény két különböző helyen és időben zajlott le.
Ma azt hallottuk, hogy szenvedésének megjövendölésére Péter elkezd mentegetőzni: "Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!" Erre Jézus Sátánnak nevezi Pétert.
Mi történt? Talán visszavonta ezzel Jézus megbízatását Pétertől? Semmi esetre sem.
Jézus a megváltás művének központi dolgairól kezd el beszélni: kereszthaláláról és feltámadásáról. Mi tudjuk már azt amit Péter még akkor nem: Ez a kulcsa megváltásunknak és hitünknek, ahogy Szent Pál apostol mondta: "Ha Krisztus nem támadt volna fel, hiábavaló a mi hitünk." Eszerint, ha Jézus ott akkor Péterre, vagy ha úgy tetszik, a Sátánra hallgatva elkerüli a szenvedést, akkor az Atya akaratát húzza keresztül, s nem történik meg a megváltás.
De Péter apostol megnyilvánulása is érthető emberi szempontból: a szenvedésre való reagálás. Érthetetlen számára a szenvedést emlegetni egy - akkor még úgy tűnt - sikeres vállalkozás tetőfokán. Nemcsak Péter problémája önkéntelen felkiáltása, hanem valójában az egész emberiségé a kezdetek kezdetétől fogva. Mindig is problémát jelentett az ember életében a szenvedés, ami akkor is jelentkezett kérhetetlenül minden ember életében, mikor tejes joggal úgy érezte: semmivel sem szolgált rá.
A szenvedés titka már az Ószövetségben fölmerül, de az Ószövetség még messze nem talált rá elfogadható magyarázatot. Sokáig azt képzelték, hogy a szenvedés a bűnök büntetése, akkor is, ha az illető nem követett el súlyos bűnt. Ilyenkor atyáinak vétke miatt kellett bűnhődnie. Ez a magyarázat - joggal gondolhatjuk - téves, és erre a próféták is rávilágítottak. De ennek ellenére ez a helytelen ószövetségi gondolkodás egy dologra rávilágított: a szenvedés - bármily furcsán is hangzik - nem magánügy.
Az ember közösségi lény. Mi megkereszteltek pedig Krisztus egyetlen Egyházának vagyunk tagjai, ahol az Egyház tagjai úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint a test tagjai. Az Egyház Krisztus titokzatos teste, s ennek mi megkereszteltek vagyunk tagjai. S ha ebben a testben az egyik tag bűnt követ el, a másik tag is megérzi annak a bűnnek a rontását. Az Egyházban élve és kereszteket, szenvedéseket hordozva tulajdonképpen egymás bűneinek terhét hordozzuk.
Ezen túl a szenvedés megtanít bennünket önmagunk jobb megismerésére, személyiségünk jobb kibontakoztatására. Mert az emberi élet elszakadások, és az elszakadásokból származó szenvedések sorozata. Gondoljunk egy életútra. Kezdődik az élet az édesanya méhében. Itt az ember egy paradicsomi állapot része - de öntudatlanul. Aztán jön az első elszakadás: a születés, amikor ettől a paradicsomi állapottól elszakad - és ez szenvedést okoz. De ugyanakkor kezdetét veszi az öntudatra ébredés. A következő elszakadás, mikor a gyermek iskolába kerül. Ezzel megszűnik állandóan a szülők mellett lenni, hiszen napjának nagy részét az iskolában tölti tanítók, osztálytársak körében. De ugyanakkor sok új dolgot tanul és társai körében a közösségi élet első lépéseit tanulja meg. A következő elszakadás, amikor kollégiumba kerül a gyerek. Ezáltal a jól ismert falutól, várostól és elsősorban a szülői háztól szakad el, hiszen életének nagyobb részét a szülői háztól messze tölti úgy, hogy szülei jelenlétét is nélkülöznie kell napokig, hetekig. De ezáltal még inkább előrehalad a személyiségének kibontakoztatásában. S aztán újabb elszakadás, mikor valóban szenvedés éri az embert: valami súlyos betegség, melyben megtapasztalja törékenységét, s azt, hogy előbb utóbb utoléri a halál. A halál tükrében világossá válik, hogy mindenem amim van, azt nem vihetem magammal a túlvilágra, minden ami nem én vagyok az itta marad. S az igazi szenvedésben, a halál tükrében nem marad más az emberből, csak léte a csupasz valóságában: az ami valójában ő.
A szenvedés személyiségfejlesztő hatásán túl az legfontosabb választ nekünk keresztényeknek Jézus Krisztus adja meg, aki az Isten Fia, s aki ugyanúgy szenvedett, mint mi, s a halált is megtapasztalta. Nem csupán szolidaritásból szenvedett Krisztus, hanem valójában ezzel váltotta meg a világot. Elgondolkoztató, hogy a megváltás műve nem valami hallatlan nagy alkotásához fűződik Jézusnak, nem valami földi paradicsomot hozott létre, hanem szenvedésével váltotta meg a világot. Ezentúl minden ember szenvedésének hallatlan nagy értéke van. Ahogy Szent Pál mondja: "testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus keresztjéből." Krisztus halála óta, aki szenved a megváltás magasztos művébe kapcsolódik bele.
Ez mind szépen hangzik, de sokszor feljajdulunk: elviselhetetlen keresztet kaptunk. De ez tévedés. Mert Isten erőnkön felül nem enged megkísérteni és nem ad nagyobb keresztet, mint amilyet el tudunk viselni. Ha elviselhetetlennek találjuk, akkor meg kell vizsgálnunk, vajon nem mi ácsoltunk-e magunknak elviselhetetlen keresztet? Mert nemcsak Istentől kapja az ember a keresztet, hanem sokszor magának csinálja. Nem-e az alkohol, a pénzhajhászás, a kényelemszeretet, az önzés alkotja a mi keresztünket? Mert ezek nem Istentől valók, az biztos.
De még beszélhetnék órák hosszat a szenvedés értékéről, és értelméről, akkor sem adok választ mindenre. Mert aki szenved - nem egy maga ácsolta kereszttől - az személyesen sokszor így éli meg kereszthordozását: miért pont én? Miért pont én, aki igyekszek igaz módon élni, és nem az, aki gazember?
Carlo Caretto fiatal szerzetesként arról álmodozott, hogy hogyan fogja majd szolgálni az Urat. Azt tervezte, hogy az Alpokba megy, ahol az alpinistákkal fog testvéri közösséget alapítani, akik segítséget visznek a hóviharba kerülteknek. Hegymászó volt ő maga is, és nagyon szerette a hegyeket. Ennek az álmodozásnak a kellős közepén történt, hogy egyszer egy 600 km-es utat kellett megtennie egy sivatagban. Legyengült, a betegség jelei mutatkoztak rajta. A betegápoló segíteni akart rajta őszinte szívvel, s adott neki egy erősítő injekciót. Ám tévedésből rossz fiolához nyúlt, s a gyógyszer helyett bénító mérget fecskendezett bele, minek következtében egyetlen injekciótól, egész életére megbénította az egyik lábát. Többé egyetlen hegyet sem tudott megmászni...
Az Isten, akinek szolgálatába állt, s akinek szolgálatára akarta szentelni életét az Alpokban, miért engedte ezt meg? Miért engedte meg, hogy tönkremenjen az életem, a házasságom, a családom? Miért engedi meg, hogy ilyen súlyos betegséget viseljek, hogy állandóan ki legyek szolgáltatva másoknak? Mindenki folytathatná tovább a kérdések sorát saját életét ismerve.
Miért pont én? És ennek a kérdésnek a súlyát igazán ti érzitek, beteg, idős testvéreim, akik az élet terhét mindenestől hurcoljátok.
Titok a szenvedés. Mint ahogy titok a mi keresztény hitünk legényege is: hiszünk egy olyan Istenben, aki érettünk elszenvedte a leggyötrelmesebb kereszthalált. Ha belegondoltok ebbe, ez éppoly felfoghatatlan emberi ésszel, mint ahogy felfoghatatlan a titeket ért szenvedések súlya és mikéntje.
De mondhatnátok: együtt szenvedni Krisztussal? Hisz nekik könnyű volt, hisz Isten Fia volt.
Nem volt könnyű. Emberként az emberi szenvedés és elhagyatottság olyan ösvényeit járta meg, mint az ember közül egyetlen egy sem. Belegondoltatok már, hogy micsoda pokoli szenvedés nehezedett Krisztusra, amikor így kiált fel a kereszten: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" De mégis ezt a szörnyű, pokoli magány elviselte értünk, és nekünk is segít, hogy mi is el tudjuk viselni szenvedéseink magányát.
Ha tehát semmi sem tud már magyarázatot adni szenvedéseink miértjére, akkor tekintsünk Krisztusra, aki fölvette keresztjét - értünk, hogy mi is fölvegyük keresztünket és kövessük őt.
Ámen.
Gondolatébresztő képek:

ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP

2011.08.28. vasárnap: ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP
 
(SZENT ÁGOSTON)
Az Úr igéje csak gyalázatot és gúnyt szerzett nekem


Jer 20,7-9
Rászedtél, Uram, és hagytam, hogy rászedj! Erősebb voltál nálam, és győztél! Nevetség tárgya lettem egész nap, mindenki gúnyolódik rajtam. Mert ahányszor csak beszélek, kiáltoznom kell, erőszakot és elnyomást kiáltanom; mert az Úr igéje gyalázatomra lett, és csúfságomra egész nap. Azt mondtam: ,,Nem törődöm vele, és nem beszélek többé az ő nevében.' De olyan lett szívemben, mint égő tűz, bezárva csontjaimba; és hiába erőlködtem, hogy magamban tartsam, nem győzöm.

Zs 62
Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott. Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok. rád szomjazik a lelkem, utánad sóvárog a testem, puszta, úttalan, víztelen vidéken. Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen, és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet! Hisz irgalmad jobb, mint az élet, ajkam téged dicsér. Áldani akarlak, amíg csak élek, és nevedben emelem fel kezemet. Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem, ujjong az ajkam és dicsér a szám. Ha reggelenként rólad elmélkedem, rád gondolok fekvőhelyemen. Hisz te megsegítettél engem, és szárnyad árnyékában örvendezhetem. Lelkem tehozzád tapad, és jobbod erősen tart engem. Akik pedig meg akarják rontani életemet, lesüllyednek a föld mélységeibe, kard hatalmába kerülnek, sakálok osztályrésze lesznek. Örvendezik akkor majd a király Istenben; Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien, mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.

Róm 12,1-2
Kérlek tehát benneteket, testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti ésszerű istentiszteletetek. Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújításával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a jó, neki kedves és tökéletes.

Mt 16,21-27
Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia. Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: ,,Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.' Ő azonban elfordult és azt mondta Péternek: ,,Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!' Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: ,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek aszerint, amit cselekedett [Zsolt 62,13].

Évközi 22. vasárnap

2011. augusztus 28. – Évközi 22. vasárnap

  Abban az időben Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra,
  hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől,
  főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a
  halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: „Isten ments, Uram!
  Ez nem történhet veled!” Mire ő Péterhez fordult: „Távozz tőlem, sátán!
  Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az
  emberekére!”
  Azután így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki követni akar engem, tagadja
  meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg
  akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét,
  megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot
  megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe
  saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében,
  angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint.”
  Mt 16,21-27


  Elmélkedés:
  Elbukás és felemelkedés
  A közelmúltban egy fiatal, akit – véletlenszerűen választván egy nevet
  a kalendáriumból – nevezzünk Eszternek, elmesélte, hogy családi
  nyaralásuk során jártak egy vidámparkban és mindenféle egyéb
  szórakoztató játék mellett kipróbálta a hullámvasutat. Először nagyon
  félelmetesnek tűnt számára, hogy nagy magasságba felmegy a szerkezet,
  aztán iszonyatos gyorsasággal halad lefelé, éles kanyarokat vesz
  közben, ezért nem akarta kipróbálni, de a testvérei unszolására
  mégiscsak felült rá, és ő is ment egy kört. Én még soha nem ültem ilyen
  szerkezeten, ezért megkérdeztem tőle, hogy milyen érzés volt számára.
  Eszter nagyon röviden foglalta össze élményét a hullámvasúttal
  kapcsolatban: „Felfelé, amikor lassan mentünk, az nagyon jó volt, de
  lefelé, az szörnyű volt! Kizárólag olyanra ülnék fel a jövőben, amelyik
  csak felfelé megy, de olyan nincs!”
  Ez a kis párbeszéd jutott eszembe a mai evangéliummal kapcsolatban. A
  múlt vasárnap Péter apostol Jézusról tett csodálatos hitvallásáról, az
  ő lelki útjának magaslatáról hallottunk, ma pedig hirtelen
  hullámvölgybe, lelki mélypontra kerül. Az elmúlt héten hallott
  hitvallása kapcsán Jézus elismerően állapította meg róla, hogy
  meghallotta, felismerte az isteni kinyilatkoztatást, most pedig éppen
  az ellenkezője történik: Péter nem az Isten akarata szerint
  gondolkozik, nem képes megérteni és elfogadni Isten szándékát, amikor
  határozottan elutasítja, hogy mesterét szenvedések érhetik. Péter
  hitvallása erősíti kapcsolatát Jézussal, most viszont kijelentése Jézus
  botránkozását váltja ki, és azt, hogy az Úr nem akar vele közösségben
  lenni. Péter esetében nem ez volt az egyetlen felemelkedés és mélypont.
  Gondoljunk csak például a három héttel ezelőtt olvasott evangéliumra,
  amely Jézus vízen járásáról szólt. Akkor Péter először nagy
  magabiztossággal, vakmerően kéri Jézustól, hogy járni tudjon és bátran
  indul el a vízen, mert hisz abban, hogy Jézus parancsára képes erre.
  Amikor viszont kételkedni kezd, rögtön süllyedni kezd, s vesztét
  érezvén mindjárt alázattal fordul Mesteréhez, hogy mentse meg. De az
  apostol másik lelki mélypontja is eszünkbe jut, amikor a főpap házának
  udvarában a szolgák és szolgálók kérdésére háromszor tagadja meg
  Jézust, pedig az Úr előre figyelmeztette őt az utolsó vacsorán (vö.: Mt
  26,69-75). De a háromszoros tagadást jóvátéve háromszor vallja meg
  szeretetét Jézus iránt a feltámadást követően (vö.: Jn 21,15-19).
  A felemelkedés és az elbukás, a hit bátor megvallása és a kételkedés,
  az alázatosság és a túlzott magabiztosság hullámvasútszerű lelki útját
  Péterhez hasonlóan mindannyian végigjárjuk. Ahogyan egykori gimnáziumi
  tanárom szokta mondani: A hívő embert időnként megkísérti a kételkedés,
  de a hitetlenekben is felébredhet időnként a hit. Talán azt szeretnénk,
  hogy lelki életünk folyamatos emelkedés, fejlődés legyen és ne érjenek
  bennünket kísértések, de erre egyáltalán nincs esélyünk. Abban viszont
  egészen biztosak lehetünk, hogy Isten soha nem engedi, hogy olyan nagy
  kísértések érjenek bennünket a gonosz részéről, amelyeket nem tudunk
  visszautasítani. Isten megadja nekünk a kegyelmet, hogy kitartsunk
  mellette.
  Befejezésül még egy gondolatomat szeretném megosztani, amin talán
  érdemes elgondolkoznunk: Péter akkor kezd el tiltakozni, amikor a
  szenvedésről hall. A szenvedéssel való személyes találkozás sok ember
  hitét megrendíti, sokakat taszít lelki mélységbe. És mégis éppen a
  szenvedés, Krisztus szenvedése, az Úr kereszthalála, és az a hit, hogy
  mindennek van értelme és értéke, hozza meg számunkra a megváltást, az
  üdvösséget, a lelki felemelkedést és a feltámadást.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:

  Uram, Jézus Krisztus! Olykor nem érzem közelséged, nem hallom hangod,
  nem látlak téged, nem ismerem fel szándékaidat és nincs erőm
  engedelmeskedni. Naponta küzdök hibáimmal és gyengeségeimmel, bűneim a
  mélybe taszítanak. A lelki mélység és sötétség rettenetes állapotából
  emelj fel engem! Erősítsd hitemet, hogy bátran megvalljalak téged, és
  irántad érzett szeretetem mindig hozzád vezessen és kössön!
______________________________

Évközi huszonkettedik vasárnap

Vigyázz, kész, rajt!
2011. augusztus 28. Évközi huszonkettedik vasárnap
Szent Ágoston

Matthew Reinhardt, a Regnum Christi megszentelt életű tagja

Mt 16, 21-27
Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia. Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: ,,Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.'' Ő azonban elfordult és azt mondta Péternek: ,,Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!'' Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: ,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek aszerint, amit cselekedett.

Bevezető ima: Uram Jézus, szavaid, hogy „legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5, 48) éppúgy kihívás elé állít engem ma, mint ahogy az elmúlt kétezer év során kihívás elé állított megannyi szentet és bűnöst. Uram, kérlek, add meg nekem a kegyelmet, hogy az életszentség felé vezető úton követni tudjalak, azzal, hogy megtagadom önmagam (a megtisztulás útja), felveszem a keresztem (a megvilágosodás útja), és követlek (az egyesülés útja).

Kérés: Uram, lobbantsd fel lelkemben az életszentség iránti mélységes vágyakozást, hogy megtagadjam önmagam, felvegyem keresztem és kövesselek!

1.A megtisztító út. A mai evangéliumban Krisztus három utat mutat a keresztény tökéletesség elérésére: ,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem.” Az első lépést, az önmegtagadást egyes teológusok a megtisztító útnak hívják. Észrevetted már valaha, hogy ha valamiben előrébb akarsz jutni, szükséged van egy bizonyos időre a megtisztuláshoz. A forró augusztusban a bajnok futballcsapatoknak keményen kell dolgozni a napi két edzésen. A várandós kismama kilenc kényelmetlen hónap után hoz világra egy új életet. Még az Egyház is felajánlja adventet és a nagyböjtöt, mint a megtisztulás idejét hitünk titkainak ünneplése előtt. Ugyanez mondható el az életszentségre való törekvésünkről; meg kell tisztulnunk, méghozzá sokféle módon. Alapvetően fontos, hogy utáljuk a bűnt, és azt minden áron távol tartsuk magunktól a kísértések leküzdésével. Érzelmeinket, szenvedélyeinket, emlékezetünket és képzeletünket a hit, az értelem és az akarat uralma alá kell helyeznünk. Az imaélet kezdete erőfeszítéseket, küzdelmet és rendszerességet igényel. Az életszentség eléréséhez vezető utunkon nincs nehezebb feladat, mint a megtisztító folyamat. Ugyanakkor nincs nagyobb öröm és beteljesedés annál, mint amit azok a lelkek éreznek, akik vállalják az önmegtagadást, hogy Krisztus napról napra teljesebben uralkodhasson bennük.

2. A megvilágosodás útja Lelki életünk második lépését a következőképpen lehet összefoglalni: „vedd föl kereszted”. A lélek ebben a lépésben már elért egy bizonyos szintű önkontrollt szenvedélyei felett, tartózkodik minden súlyos bűntől, és mély meggyőződése van hitünk igazságairól. Jelenlegi feladata az, hogy fejlődjön a jó tulajdonságokban, különösen a felebaráti szeretetben. Arra vágyakozik, hogy Krisztus erényeivel ékesítse magát, és Ő legyen gondolatai, szeretete és cselekedetei középpontjában. Ez a lélek olyan, mint egy tapasztalt anyuka, aki legkisebb gyermekét neveli, vagy egy atléta, aki rendelkezik az alapokkal és maximális teljesítményt nyújt. Milyen boldog és kiegyensúlyozott az életünk, amikor megérkezünk a lelki élet ezen fokára. Krisztus hív minket barátságának erre a szintjére, nekünk csupán igent kell mondanunk, keményen kell dolgoznunk, és bíznunk kell Isten kegyelmében.

3. Az egyesülés útja A lelki élet harmadik lépése, az egyesülés útja, így magyarázható meg Krisztus szavaival: „Kövess engem”. Amint átesünk a testi-lelki megtisztuláson és elmerülünk az erények gyakorlásában, készek vagyunk arra, hogy Krisztus legközelebbi követői, a szentek közé tartozzunk! Ezen a szinten elszakadunk a teremtett dolgoktól, és elsősorban a Teremtő jelenlétére figyelünk, aki szívünkben lakik. Isten szeretete lesz életünk hajtóereje, és együtt mondhatjuk az Úrral, hogy „mindig azt teszem, ami tetszésére van”. (Jn 8, 29) Az Istennel való mély egyesülés az imában, a soha nem szűnő kegyelem, és a tökéletes uralom önmagunkon segít a kereszteket és a nehézségeket nagy örömmel fogadni. Így érkezett meg sok lélek már a földön a mennyországba, köztük II. János Pál, Teréz anya, és megannyi ismeretlen férj és feleség, diák és hallgató, üzletember és háziasszony, akik komolyan vették Krisztus hívását és mindenekfelett követték Őt. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved?”

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, kérlek, adj nekem bátorságot, hogy továbbra is kövessem hívásod az életszentségre. Segíts meglátnom, hogy miben kell még inkább hozzád hasonlítanom, és add meg nekem az erőt, hogy azzá a szentté alakítsam magam, akiről mindig is álmodtál. Szűzanyám, lelki életemet a te anyai gondoskodásodra bízom. Vezess engem úgy, ahogy Fiadat is vezetted!

Elhatározás: Ma meghívok valakit a vasárnapi misére.


Erdő Péter bíboros atya 2011. augusztusi imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy Boldog II. János Pál első magyarországi látogatásának huszadik évfordulója ébressze fel bennünk a reményt és a jövőbe vetett bizalmat.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Család évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger