2011. február 1., kedd

Évközi idő, 4. hét Kedd

Évközi idő, 4. hét Kedd



Gábor Bálint József 2005
A Színelátás zónájába érve
A-év, 4. hét, K. (Zsid 12,1-4; Zs 21; Mk 5,21-43)

Nem tudom megmagyarázni, miért, de e két gyógyítástörténet olvasásakor az evangélium „legmelegebb zónájába” érkezünk. Ha szabad ilyet mondani, az evangéliumon belül megszokotthoz képest is jobban „meggörbül a tér és idő”, melynek keretei között élünk. Míg Jézus a zsinagógiai előljáró házához ér, hogy meggyógyítsa lányát − közben meggyógyít egy asszonyt −, különös átkelés ez létünk Vörös tengerén. S érdemes kérdeznünk Jézust: ki az Isten? Hogyan jár közöttünk, jelenik meg világában? Nem tudom, észrevesszük-e, de az ember által kimondható legnehezebb kéréssel fordulunk Jézushoz: „Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon” (Mk 5,23). „Ha csak megérintem is a ruháját, meggyógyulok” (Mk 5,28). Nem is tudatosul bennünk, hogy Istennek tesszük fel a kérdést! Pedig a hétköznapok szinte feszíti az emberben élő indulat: hogyan létezik egy mindenható, jóságos Isten − ha életünkre halál, betegség, szenvedések, természeti katasztrófák nehezedik? Mi ezerszer is kifakadtunk már a történelem folyamán. Jairus és a vérfolyásos asszony ellenben nem vádolják Istent. Nem teszik felelőssé Őt azokért a dolgokért, melyeknek megtörténtéért nem Isten a felelős. El kéne jutnunk oda, hogy Istent nem kéne belevonnunk a rossz magyarázatába. A legkomolyabb kollektív önismeretre vallana bevallani: a gonosz elsősorban az emberi világban gyökerező probléma. Ha érte Istent vádoljuk, ez elsősorban be nem vallott megfutás a felelősség elől. Ha a betegségért őt hibáztatjuk, nem vagyunk haljandók elfogadni törékenységünket. A szenvedés, fájdalom, igazságtalanság, halál − bizony − az élet feltételeit, keretét alkotják. S nem hiba, természetünkből adódik, hogy élni, örülni, élvezni akarunk − pedig az élet nem élhető fájdalmak nélkül. Félreértés ne essék: Jairus és a beteg asszony is felteszi a kérdést: Miért? Ám e kimondott segítségül hívásban válik Isten Jelenléte hiteles, nyitott kérdéssé. Isten így nem az emberi vád kapuján lép közénk − a segítségnyújtás a szerepe e válaszadásban. „Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,36). „Leányom, hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges” (Mk 5,34). Jézus Krisztusban Isten „tisztán”, teljes Jelenlétében jár közöttünk: helyreáll a sebzett ember és Istene teljes viszonya: gyógyító, tápláló, növekedést adó szeretetben.


Szent Iréneusz püspök és vértanú "Az eretnekségek ellen" című értekezéséből
 Krisztusban kezdődött el a feltámadás
Isten Igéje azért lett emberré, s Isten Fia azért lett Emberfia, hogy az ember az Isten Igéjével egyesülve elnyerje az örökbefogadást, és Isten gyermekévé legyen.
Másképp ugyanis képtelenek vagyunk hozzájutni a romolhatatlansághoz és a halhatatlansághoz, csak úgy, ha egyesülünk a romolhatatlannal és a halhatatlannal. De hogyan is lehetnénk romolhatatlanná és halhatatlanná, ha előbb maga a Halhatatlan és Romolhatatlan nem lesz azzá, amik mi vagyunk, hogy így azután a Romolhatatlan egészen magába vegye azt, ami romlandó, és a Halhatatlan azt, ami halandó, hogy ezáltal megkapjuk a fogadott gyermekséget?
Ezért lett tehát az Isten Fia, a mi Urunk - aki az Atya Igéje - Emberfiává is, mivel Máriától, aki ember volt, embernek született, és így lett Emberfia.
Ezért maga az Úr adott nekünk jelet az alvilág mélységeiből és felülről a magasból, jelet, amelyet nem kért az ember, mivel nem remélhette, hogy a szűz gyermeket foganjon, fiút szüljön, és ebben a Szülöttben Isten legyen velünk. Nem remélhettük, hogy Isten leszálljon a földre, és keresse az elveszett bárányt (amely egyébként is teremtménye volt), majd pedig felszálljon az égbe, és az Atya oltalmába ajánlja azt az embert, akit megtalált. Nem remélhettük, hogy önmagában hajtja végre az ember feltámadásának kezdetét, hogy amint a fej feltámadt a halálból, úgy a test további részei is feltámadjanak. Minden ember, aki csak él, miután letelt büntetésének ideje, amely az engedetlenség miatt következett be, feltámad, egy testté összefonódva Isten alkotásává lesz, tudniillik olyan testté, amelyben minden tagnak megvan a pontosan meghatározott szerepe. Sok lakóhely van az Atyánál, hiszen a testnek is sok tagja van.
Nagylelkű volt tehát Isten, aki az ember erőtlensége miatt az Ige által gondoskodott arról, hogy győzelemhez juttassa az embert. Mivel az erő a gyengeségben lesz teljessé, Isten az Igében mutatta meg jóságát és nagyszerű erejét.

Évközi negyedik hét – kedd

2011.02.01. kedd

Állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát


Zsid 12,1-4
Azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a minket környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőpályát. Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett keresztet szenvedett, nem törődve a gyalázattal; és Isten trónjának jobbján ül [Zsolt 110,1]. Gondoljatok tehát őrá, aki a bűnösök részéről maga ellen ilyen nagy ellentmondást szenvedett el, -- hogy el ne lankadjatok, és lelketekben ne csüggedjetek. Mert még nem álltatok ellen a vérontásig a bűn ellen vívott harcban.

Zs 21
A karvezetőnek. A ,,Szarvastehén hajnalban' dallama szerint. Dávid zsoltára. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem. Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok. Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz. Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek. Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata. Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja: ,,Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.' Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta. Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem. Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana. Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem. Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán. Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába. Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat, megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem, elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek. De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre! Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából! Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától! Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek: Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda, Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált. Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt. Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: ,,Éledjen fel szívük mindörökre!' Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja. Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken. Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak.Neki él majd a lelkem, Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek, az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: ,,Így cselekedett az Úr!'

Mk 5,21-43
Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt. Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult, és így esedezett hozzá: ,,A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!' El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta. Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. Azt gondolta: ,,Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.' Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől. De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: ,,Ki érintette meg a ruhámat?' Tanítványai azt felelték neki: ,,Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?' Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent. Ő pedig ezt mondta neki: ,,Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.' Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: ,,A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?' Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: ,,Ne félj, csak higgy!' Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házába, ahol látta a tolongást, s a nagy sírást és jajgatást. Bement, és azt mondta nekik: ,,Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.' De azok kinevették. Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: ,,Talíta, kúmi!' -- ami azt jelenti: ,,Kislány, mondom neked, kelj fel!' -- A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt. Mindenki nagyon csodálkozott. Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak neki enni.

Évközi negyedik hét – kedd

2011. február 1. - Kedd

  Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó
  partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus
  nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé
  borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet,
  hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele.
  Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már
  tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen
  kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre
  rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról
  megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem
  is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy
  meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle.
  Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?”
  Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt
  kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az.
  Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele
  –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt
  hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól
  megszabadulva légy egészséges!”
  Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték:
  „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így
  bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon
  és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele
  menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és
  jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért
  sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban
  mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s
  kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a
  kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent:
  „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni
  kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a
  csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne
  tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
  Mk 5,21-43


  Elmélkedés:

  „Ne félj, csak higgy!” – e szavakkal bátorította Jézus az elöljárót, akinek
  meghozták a szomorú hírt leánya halálról. Az egyik oldalról a szolgákat
  hallja, akik azt mondják, hogy már nincs mit tenni, nincs semmi értelme
  annak, hogy Jézus odamenjen, a másik oldalról pedig elhangzik a bátorító
  szó. Az elöljáró ott áll a halál könyörtelen ténye és a jézusi ígéret
  között. Melyiknek higgyen? És kinek higgyen? Kié lesz a végső győzelem? A
  halálé vagy életé? Döntését meghozza, nem hallgat a szolgákra és vonja
  vissza kérését. Jézus a házába megy, feltámasztja leányt és visszaadja őt
  családjának. Ahogyan korábban hite legyőzte félelmét, most az öröme győz a
  szomorúság felett.
  Milyen nehéz nekünk elhinnünk, hogy az élet győz a halál felett. A végső
  szó a feltámadásé. Vajon elég erős-e a hitünk ahhoz, hogy legyőzze
  félelmeinket és aggódásainkat. Csak akkor volna okunk a haláltól való
  félelemre, ha Jézus em ígérte volna meg nekünk a feltámadást és az örök
  életet.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre
  gyúl mind, hogy Téged követ, szolgál Neked újítva tisztaságát. Napkelte hív:
  ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez a Nap
  ragyogjon benn örökre, hogy Érted égő tüzet sose veszt. Uram, ragyogtasd
  ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.
  Szent Efrém
______________________________

Évközi negyedik hét – kedd

A következő nyílt nap 2011. február 3-án lesz, amelyről bővebb információ a
oldalon található.   

Hittel megérintette
2011. február 1. Évközi negyedik hét – kedd

P. Jeffrey Bowker

Mk 5, 21-43
Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré. Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult, és igen kérte: "Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen." El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: "Ki érintette meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták: "Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?" De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve - mert hisz tudta, hogy mi történt vele - előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. Ő megnyugtatta: "Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!" Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: "Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?" A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: "Ne félj, csak higgy!" Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott. Bement, s így szólt hozzájuk: "Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik." Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt. Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: "Talita kum", ami annyit jelent: "Kislány, parancsolom, kelj föl!" A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek. De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.

Bevezető ima: Uram, kihez fordulhatnék először, ha nem hozzád? Ismét adtál egy új napot. Ez az ajándék arra szólít, hogy hozzád jöjjek először, és téged hallgassalak. Hitem azt mondja, hogy semmi sem lehet jobb annál, mint hogy a Te útmutatásodat kövessem. Remélem, hogy eljössz életembe és mások életébe is. Bárcsak jobb és teljesebb lenne szeretetem, olyan, mint a tiéd, Uram!

Kérés: Uram, add kegyelmedet, hogy jobban bízzak és higgyek a nehézségek közepette!

1.                  „Tizenkét éve vérfolyásban szenvedett”: Amikor a bajok túl sokáig tartanak vagy túl nagyok, az ember azt hiszi, hogy Isten nem gondol ránk. Már nem érdekli a nyomorúságunk. Minden jel arra mutat, hogy elfelejtett, már nem törődik velünk. De Isten csak látszólag van távol. Új körülményeket teremt számunkra, amelyek közepette teljesen új módon tapasztaljuk meg jelenlétét. A reményért vívott hosszas, kemény és állhatatos küzdelem Istennek lehetőséget ad arra, hogy szentségének még nagyszerűbb gyümölcseit készítse számunkra. A vérfolyásos asszonyban és a haldokló kislány apjában, Jairusban az érett, élő hit példáit láthatjuk, amely legyőzi a borúlátást, és túllép az elöljárók hideg számításain és felületes ítéletein. Ez Jézus első és legfontosabb csodája számukra.

2.                  Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött”. Az apához eljutnak a barátok lemondó szavai. Látták ugyan a vérfolyásos asszonyt ért csodát, ők mégis állítják: „lányod halott, értsd meg, hagyd abba”. Igaz, a realitás szerint feladhatnánk a reményt és az együttműködést Krisztussal. Kinevethetjük Krisztust, mikor titokzatos erejével az emberi határokat meghaladó módon cselekszik. Kísértést érzünk arra, hogy feladjuk Istenbe vetett reményünket, és megmaradjunk saját kereteink között. „Legyünk reálisak ­– mondhatjuk. Nem fog menni.” Ezek a szavak a gyenge hitre vallanak, szegényes, steril, korlátozott hitre, amely csak akkor működik, amikor ésszerűnek és egyszerűnek tűnnek a dolgok. És ahol nincsen hit, ott Krisztus sem tud segíteni.

3.                  „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Sokan mondogatják, hogy közel vannak Krisztushoz, de Krisztus csak kevés emberről ismeri el, hogy közel van hozzá. Azon a napon sokan értek hozzá, sokan dicsérgették Őt, szolgálták is, de csak egy volt, aki megérintette és felkeltette figyelmét. Miért? Csak neki volt feltétel nélküli hite. Mi a titok? Hogyan tudjuk tényleg felkelteni a figyelmét, igazán a szívéhez szólni? Senki sincs olyan közel hozzá, mint aki bízik benne, aki alázatosan fordul hozzá, és életét tőle reméli. Az asszony feltétel nélküli hittel fogadta, bármi is történik, bármi is lesz Krisztus válasza. Akik szenvednek, és türelmesen tartják magukat hitben és imádságban, azok a Krisztussal való egység magasabb szintjét tapasztalják meg.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, segíts, hogy szenvedéseim révén az irántad való bizalmam elmélyüljön, és közelebb kerüljek hozzád! Nyisd fel szívemet, hogy úgy keresselek téged, ahogyan Te akarod!
Nem azt kérem, hogy boldog legyek vagy szomorú,
Egészséges vagy beteg,
Gazdag vagy szegény,
Szabad vagy szolga,
Nem kérek jó vagy rosszat,
Mert a jó keserves, ha nem jössz vele,
A keserűség jó, ha eljössz vele.
Mert hogyan legyen a jó nélküled jó,
És a keserűség, ha veled jön, akkor bizony az a legjobb.

Elhatározás: Ma felismerem Krisztus jelenlétét minden nehézség közepette.

A pápa imaszándéka 2011 február hónapra:
A család: Hogy a családot a maga igazi valójában mindenki tisztelje, és ismerje el páratlan hozzájárulását az egész társadalom javára.
A betegségben szenvedők: Hogy azokon a missziós területeken, ahol sürgetőbb a betegség elleni küzdelem, a keresztény közösségek tanúsítani tudják Krisztus jelenlétét a szenvedők számára.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Család évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger