2011. február 2., szerda

Urunk Bemutatásának ünnepe (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

Urunk Bemutatásának ünnepe (Gyertyaszentelő Boldogasszony)
 
Ünnepe: február 2
Mal 3, 1-4 Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek.
Zsid 2, 14-18 Jézus mindenben hasonlóvá vált hozzánk.
Lk 2, 22-40 Jézus felvitték szülei a templomba, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele.
Mária és József megtesznek mindent, amit a törvény előír. Bemutatják elsőszülött gyermeküket az Istennek. Simeon és Anna felismerik az Isten küldöttét a gyermekben. A megszentelt gyertyák Jézusra, a világ világosságára mutatnak rá. Legyen egész évünk során világosságunk Jézus, kövessük szavát, éljük meg szeretetét.
forrás: Hankovszky Miklós
Urunk Bemutatásának ünneplése a IV. századtól kezdve általános volt Jeruzsálemben is, Rómában is. Az Ószövetségben Isten prófétája által szólott, és vigasztalta választott népét, hogy a babiloni fogság után helyreállított templom, ha szegényesebb is mint a salamoni, de méltóságában messze felülmúlja, mert ide látogat el az Eljövendő. Simeon és Anna próféta-asszony pedig a Szentlélek ösztönzését követve lettek tanúi Isten ígérete beteljesedésének. A karácsonykor gyulladt isteni Fény egyre nagyobb világosságot áraszt. Azért szenteljük meg az emberi természetünket jelképező gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltsön bennünket is.
Hálatelt szívvel imádkozzuk:
Vettük irgalmas jóságodat templomodban, Istenünk!
Szent nevedet dicsőíti a földkerekség,
jobbod igazságot oszt mindenütt.
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRATestvéreim! Minden bűn kioltja azt a fényt, amit Urunk kegyelme gyújtott bennünk. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy az isteni fény töltse be életünket.
KYRIE-LITÁNIAJézus Krisztus, Aki a világ Világosságául jöttél el közénk:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki megvilágosítod a Benned hívőket:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki az igazság világosságává rendeltél minket:
Uram, irgalmazz!
DICSŐSÉG
AZ OLVASMÁNYHOZ (Mal 3, 1-4)Az Ószövetségben Isten megígérte, hogy elküldi Küldöttét, az Uralkodót, a Szövetség Angyalát templomába. Ez a jövendölés Jézus bemutatásával vette kezdetét. Így a babiloni fogság után felépült templom méltósága messze felülmúlta Salamon templomának dicsőségét, mert Isten Fia látogatása szentelte meg.
A SZENTLECKÉHEZ (Zsid 2, 14-18)Testünk a Szentlélek temploma. A sátán meggyalázta ugyan, amikor a bűnre csábította, de Urunk, Jézus Krisztus eljövetelével megszentelte. Magára vette emberi természetünket: "a bűn testében" jött el hozzánk, hogy kiengesztelje a nép bűneit, Istennek tetsző néppé, a Szentlélek templomaivá tegyen minket.
AZ EVANGÉLIUMHOZ (Lk 2, 22-40)A bemutatáskor egy jövendölés hangzott el, amely megdöbbentő: "Íme, sokak romlására és sokak föltámadására lesz Izraelben: Jel, Amelynek ellene mondanak." Előre jelezte a világ Üdvözítőjének sorsát, és jelzi, mit várhatunk mint Isten gyermekei ettől a világtól.
HITVALLÁS
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEKKérjük, Testvéreim, hogy a mi Urunkban, Jézus Krisztusban minden ember felismerje a világ Világosságát.
  1. Urunk, Jézus Krisztus, a szentmise áldozatban úgy jöjj el közénk, hogy felismerjünk Téged.
  2. Urunk, Jézus Krisztus, világosítsd meg Egyházadat, és add, hogy híveid az isteni élet fényében éljenek.
  3. Urunk, Jézus Krisztus, egyesítsd népedet Szentlelked erejével, és adj nekik békességet.
  4. Urunk, Jézus Krisztus, add kegyesen, hogy minél több szülő nevelje fiát az evangélium világosságának terjesztésére.
  5. Urunk, Jézus Krisztus, add meg nekünk, hogy életünk végén találkozhassunk Veled, és a mennyben örökre láthassuk fényességedet.
Urunk, Jézus Krisztus! Gyújtsd fel szívünkben istenséged ismeretének tiszta világosságát, hogy mindig tetszésed szerint éljünk. Mert Te vagy lelkünk és testünk megvilágosítója: Krisztus, Istenünk! és Téged dicsőítünk Atyáddal és éltető Lelkeddel most, és mindörökkön örökké.
Karácsony fényére emlékezünk 40 nappal karácsony után. A Világ Világosságának születését ünnepeltük, ma pedig Simeon szava nyomán, Jézus bemutatásában szeretnénk meglátni mi is a Világ Világosságát.
Gyertyát szentel ma Egyházunk. A gyertya a mai ember számára már nem jelent annyit, sokkal inkább dísz sokak számára, sem mint jeleket hordozó használati eszköz. Fedezzük fel újra a gyertya jelentőségét.
- fényt ad, világít a sötétben
- lángja barátságos fényt ad
- meleget ad
- önmagát emészti fel, miközben világít és melegít.
- lángját óvni kell széltől, vihartól, hirtelen mozdulattól.
A gyertya Jézust jelképezi számunkra. Ez leginkább a húsvéti vigília kezdetén, a fény liturgiában mutatkozik meg, amikor a húsvéti gyertya lángjáról indul a fény, amely megvilágosít mindent.
Nekünk is gyertyává kell válnunk. Kapott fényünkkel világítanunk kell, önmagunkkal kell táplálnunk a fényt.
Őriznünk kell a fényt, amelyet kaptunk, védeni vihartól, és melegíteni kell vele, sőt másokat lángra lobbantani.
           Fülöp Ákos
forrás: magvető lista 2003
Minap fiatalokkal beszélgettünk. Átgondolt műveltségük hátterével fejezték ki meggyőződésüket: elképzelhetetlen lenne világunk Isten teremtő, fenntartó, személyes szeretete nélkül. A modern fizika beláttatja velünk, mennyire titokzatos és mennyire önmagán túlra mutat maga az anyagvilág is, nem csak az ember (v.ö. Heisenberg bizonytalansági reláció, a mikro- és a makrokozmosz meghökkentő következetes arányossága, amely pont az emberben metsződik, stb.). Értelmetlen lenne Istent kihagyva szemlélni a valóság egészét. Azon is eltűnődtünk, hogy kultúránk korábbi rétegeiben mennyire egyetemesen ott van a fénynek, a világosságnak, a Napnak olyan fajta priorizálása, megcsodálása, amely azt sejteti, hogy a Nap jelképén át régebbi kultúrák, a pogány hellenista kultúra is valamiképpen Világ Világosságát kereste, tisztelte (Eknathon fáraó napkultusza, Mitras kultusz, a kereszt jele, mint a nap a világosság jelképe).
Amikor ma Urunk bemutatása ünnepén a Világ Világosságát ragadjuk meg, áldjuk és magasztaljuk Benne, akkor éppen a Tőle kapott fényben ismerjük el Krisztusban az Atya Küldöttét, a megváltó világosságába minket is belevonó Istenünket (2 Kor 4, 6). Ezért olyan megnyugtató, ha magunkat, mieinket, sorsunkat, jövőnket, s szenttel és gonosszal áthatott világunkat fölajánljuk, odaadjuk Neki, ahogyan ezen a napon a szerzetesek teszik a Szent Péter Bazilikában egy, a Pápa kezébe adott gyertya jelképében, vagy amint az elmúlt napokban a Teológiai Lelkipásztori Napok keretében határon innen és túlról papok, és elkötelezett világiak tették le Krisztus kezébe önmagukat, rábízottjaikat, és a jövőben őket felkeresőket a lelki vezetés szolgálatának mélységesen szent felelősségérzetében.

Brückner Ákos Előd O.Cist.
magvető lista 2004
Az üdvtörténet szövetébe az Úr ajándékaként beleszövődnek az alkalmi minták, jelek, amelyek adott időben az "idők jelei" lehetnek számunkra. Ilyen jelzésnek tűnik, hogy az elmúlt napokban a szokottnál élénkebben, igényesebben fejezték ki többen, főként szerzetesek, lelkiségi mozgalmak tagjai, hogy el ne felejtsük: február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, a "megszentelt élet napja", vagyis az életünk Istennek szentelésére figyelemeztetés. Ennek valóban kifejező szimbóluma, jelképe a gyertya
megszentelése.

Az idei Gyertyaszentelőre elgondolkodtató üzenet Péter Seewald: Az ösvény c. műve, amelynek magyarra fordítása a Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza monostorában készült Kismaroson. Az elmélkedtető könyv érdekessége és sajátos ajánlása az a tény, hogy a szerzetesek világáról, különösen is a monasztikumról ez alkalommal nem egy bennfentes szerzetes apát vagy lelki író írt, hanem korunk különféle előjelű "prófétái" közül egy újságíró, aki különben Ratzinger bíborossal készítette a Föld sója c. remek interjú kötetét.  A kolostorok, monostorok világába belekutakodó, világjárt, de az e világon túlit szomjazó író a következőket mondja: "A kolostorok bizonyos értelemben a lét mértékegysége?. Ezen a világidőn?, ami az életre vonatkozik, tudta leolvasni az emberi társadalom mindenkor, hogy milyen messze távolodott el tévelygéseiben saját létének középpontjától."

Nekünk csak annyit kell hozzátennünk a mélységes megállapításhoz, hogy az Istennek szentelt élet és közösség azért mércéje az élet élhetőségének, az emberi társadalom színvonalának, mert Isten szenvedélyes keresésében, befogadásában, szeretete szentségének tükrözésében él. Mennyire kívánjuk, hogy minden egyes Hazánkban is képviselt vagy itt létrejött szerzetesi közösségre, lelkiségi mozgalomra, az apostoli élet bármelyik csoportjára érvényes legyen az újságíró megállapítása. Aki ezeket a sorokat olvassa, egy fohásszal kérje az Úrtól szerzeteseink, lelkiségeink hitelét, hatékonyságát és a soraikat feltöltő toborzó erejét, vonzását.
Képek a szentről:

URUNK BEMUTATÁSA (ünnep)

2011.02.02. szerda: URUNK BEMUTATÁSA (ünnep)

Eljön templomába az Úr, aki után vágyódunk


Mal 3,1-4
Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is, -- mondja a Seregek Ura. -- De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s ki állhat meg az ő láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a posztóványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak, és tetszeni fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és mint a régi esztendőkben.
vagy

Zsid 2,14-18
Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel [Iz 41,8-9]. Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez [Zsolt 22,23], hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.

Zs 23
Zsoltár Dávidtól. Az Úré a föld s ami azt betölti, a földkerekség és minden lakója. Mert ő alapította a tengerekre, s a folyók fölé ő állította. Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén? Az, akinek keze ártatlan, akinek szíve tiszta, aki magát hiúságra nem adja, s nem tesz hamis esküt. Az ilyen áldást nyer az Úrtól, s irgalmat Istentől, oltalmazójától. Ez azok nemzedéke, akik őt keresik, akik Jákob Istenének arcát keresik. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, a harcban hatalmas Úr. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya.

Zsid 2,14-18
Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel [Iz 41,8-9]. Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez [Zsolt 22,23], hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.

Lk 2,22-40
Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: ,,Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve' [Kiv 13,2.12], és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: ,,Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát' [Lev 12,8]. Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: ,,Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te megváltásod [Iz 40,5], melyet minden nép színe előtt készítettél [Iz 52,10], világosságul a pogányok megvilágosítására [Iz 42,6; 49,6] és dicsőségére népednek, Izraelnek' [Iz 46,13]. Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: ,,Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át -- hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.' Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.

Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

  2011. február 2. – Szerda, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

  Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték
  Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja:
  „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának,
  ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát”
  tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű
  férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a
  Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát
  halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy
  menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény
  előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így
  magasztalta Istent:
  Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
  szavaid szerint békességben,
  mert szemeim meglátták Szabadításodat,
  melyet minden nemzet számára készítettél,
  hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
  és dicsőség népednek, Izraelnek.
  Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon
  pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e
  gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás
  jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek
  sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya
  Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig
  élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el
  a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal.
  Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről
  mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
  Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a
  galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt
  bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
  Lk 2,22-40


  Elmélkedés:
  Bár a mai nap magyar neve – Gyertyaszentelő Boldogasszony – arra utal, hogy
  egy Mária ünnepről van szó, valójában azonban a mi Urunk, Jézus templomi
  bemutatására emlékezünk, amely esemény 40 nappal születése után történt.
  Mária és József elvitték a jeruzsálemi templomba, hogy a mózesi törvény
  előírása szerint bemutassák az Úrnak és felajánlják az áldozatot. Lukács
  evangélista elbeszélésében két személy tűnik fel, Simeon és Anna. Mindketten
  nagyon idősek volta és a megváltó jövetelére vártak, s még életükben
  beteljesedik vágyakozásuk, amikor megláthatják a gyermek Jézusban az
  Üdvözítőt.
  Az evangéliumi rész egyértelműen arra a kérdésre akar választ adni, hogy ki
  Jézus. Ő az Úr Fölkentje, a választott nép megszabadítója és dicsősége, és
  Ő a megváltó – tudjuk meg Simeon és Anna szavaiból. E pozitív hitvallások
  mellett szerepel azonban az is, hogy az „ellentmondás jele” lesz, hiszen
  akik ne hisznek benne, elbuknak, akik pedig hittel elfogadják, feltámadnak.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Mária, Jézus Anyja és a papok Anyja, engedd, hogy így szólítsunk téged, hogy
  ünnepelhessük anyaságodat, s Fiad és fiaid papságát szemlélhessük nálad,
  Istennek szent anyja! Krisztus Anyja, aki a Szentlélek fölkenése által a pap
  Messiásnak embertestet adtál, hogy üdvözítse a szegényeket és a megtört
  szívűeket; őrizd meg szívedben és Egyházadban a papokat, Megváltónknak
  Anyja!
  Hitnek Anyja, aki elkísérted a templomba az Emberfiát, hogy beteljesítse az
  atyáknak adott ígéreteket; ajánld az Atyának az ő dicsőségére Fiadnak
  papjait, Szövetség Szent Szekrénye!
  II. János Pál pápa
______________________________

Körlevél a Megszentelt Élet ünnepére

Körlevél a Megszentelt Élet ünnepére

A Megszentelt Élet napját minden esztendőben Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án ünnepeljük. Ebből az alkalomból adjuk közre a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelét.

Bevezetés

Huszonnyolc évvel ezelőtt egy kicsiny, hajlott hátú, fakókék szárit és kopottas sarut viselő törékeny nő lépett a svéd király elé, hogy átvegye a Nobel-békedíjat. A bársonyban pompázó, ragyogó teremben körös-körül előkelőségek és hírességek foglaltak helyet frakkban és szmokingban, elegáns estélyiben. A világ befolyásos emberei mind odagyűltek. A kör közepén pedig a pici asszony száriban, saruban. Teréz anya Indiából, a betegek és haldoklók szolgálólánya.
Amikor a mikrofonhoz lépett, hogy megtartsa előadását, egyszerű szavakkal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, imádságra hívta a jelenlevőket. A hírességekkel együtt Assisi Szent Ferenc szavaival mondott hálaimát Istennek a Nobel-békedíjért.

Kedves Testvérek!
Ma, a Megszentelt Élet napját követő vasárnapon, amikor az egész világon hálát adnak Istennek a szerzetesi hivatásokért, ezt a képet szeretnénk felmutatni nektek: egy törékeny nő áll a figyelem középpontjában, és imádságra indítja a világ vezetőit. Aki az életét Istennek szenteli, képes úgy tanúságot tenni az Ő emberszeretetéről, hogy a világ felfigyel rá, megérti tanúságtételét, és vele együtt ad hálát Istennek.
E képből kiindulva arról szeretnénk szólni körlevelünkben, miről is tanúskodik az Istennek szentelt élet, vagy ahogy egyszerűen hívjuk, a szerzetesség.

Az Istennek szentelt élet jellemzői

1. Erő az erőtlenségben
A szerzetesség első, talán legszembeötlőbb vonása a hatalomról való lemondás. Ez az eszköztelenség Jézus szegénységét és szelídségét idézi. A szerzetes mögött nem áll egy világbirodalom hadserege vagy a világcégek anyagi forrása. Szava és egész egyénisége mégis hatékony. Olyan erő sugárzik belőle, amely áttöri a közöny és a cinizmus falait. Minden nehézség ellenére meggyőz arról, hogy képes jót tenni, igaz életet élni, és hogy az emberiség sebei gyógyíthatók.
A szerzetes: „ember a határon”. Az emberi teljesítőképesség és méltóság határmezsgyéjén áll, mert vállalja saját határainak megtapasztalását, a saját valóságát: sebeit, kudarcait, botlásait, és így keresi az Istent. A szerzetes az elesett emberek mellett áll, akiket nem vagy csak nehezen vállal a világ. Otthon van köztük, a „legutolsók felebarátjává” válik.
Így tesz tanúságot arról – akár vészterhes időkben is, mint a nemrég boldoggá avatott Salkaházi Sára testvér –, hogy az „ember a legnagyobb érték minden idők társadalmában”.

2. Életszentség
A megszentelt életet élő ember Istent keresi az ember világában. Szerzetestestvéreink – mint Teréz anya is – arról számolnak be, hogy meg is találják. „Nem vagyunk igazi szociális munkások – mondja Teréz anya. – Az emberek azt gondolhatják rólunk, hogy szociális munkát végzünk, de valójában szemlélődők vagyunk a világ kellős közepén. Mert napi huszonnégy órában Krisztus testét érintjük.”
A szerzetes tehát Isten közelségében él az ember világában. Úgy él Isten jelenlétében, hogy mások számára is világossá válik: Isten közel van, engem is meg akar szentelni. Nem távoli, titkos, csak a kiválasztott keveseknek szóló életszentség ez, hanem mindenki számára elérhető.
„Huszonnégy óránk van Krisztus jelenlétében, neked is, nekem is. Próbáld meg te is elvinni Istennek ezt a jelenlétét a családodba, mert az a család, amely együtt imádkozik, együtt is marad.”

3. Jézus követése
A szerzetes nagyon ember – fogalmazta nemrég egy magyar szerzetes, majd így folytatta: „A rám bízott szegényektől nagyon sokat kaptam.” Igen, mert a szerzetes azt tartja, hogy „úgy lehet valóban fölemelkedni Istenhez, hogy a megtestesülő Istennel együtt leszállunk a világba.”
Amikor azt mondjuk, hogy a szerzetesek Jézus szorosabb követésére vállalkoznak, akkor tulajdonképpen erről beszélünk. A szüzességben, a szegénységben, az Atyának való engedelmességben élő Názáreti Jézus életét követik, hogy a lehető legközelebb kerüljenek hozzá, és általa az Atyához.
Jézus nem aszketikus megfontolásból rendezte így az életét, hanem azért, mert próféta volt: Isten országának a jelévé lett. Arról tett tanúságot, hogy Isten közel jött hozzánk, irgalmas és gyógyító szeretetével jelen van az életünkben.
A szerzetesek, amikor Jézus életformáját utánozzák, az ő prófétai küldetésében vesznek részt. Ennek a belső mozzanatnak rendelik alá életük külső, látható jellemzőit: a közösségi életet, öltözetüket és az engedelmességet.
A szerzetesi közösségeket nem a családi kötelék vagy a hasonló érdeklődés fogja össze, hanem Jézus szorosabb követésének vágya és az ebből fakadó küldetés. E küldetés megélése a közösségben kezdődik. Ezt jelzi a szerzetesek ruhája is, ami a közösségvállalás kifejezése, és csak ebből következően egyenruha. Mint Teréz anya nővérei esetében a szári a legszegényebbekkel való szolidaritást mutatja, amit egyénileg és közösségileg is vállalnak.
Az engedelmesség – a mai ember számára talán a legnehezebben érthető vonása a szerzetességnek, mert mintha attól fosztaná meg az embert, ami igazán emberré teszi: a szabad akarattól, az önrendelkezéstől, önmaga kibontakoztatásától. A szerzetesi engedelmesség, mint Jézus életében is, a következő meggyőződésből fakad: Isten akarata, hogy szabad legyek: szabad a jóra, annak meglátására és megvalósítására az életemben.

4. Az Egyház küldetésében
Az Istennek szentelt ember egész életével, szavaival és tetteivel, teljes személyiségével egyértelmű és erőteljes tanúságot tesz arról, hogy Istennek gondja van ránk és az egész világra. A szerzetes felelősségvállalásával tanúsítja Isten szeretetét. Küldöttnek tudja magát, és eszerint cselekszik. Nem másra vár, hogy jobbá legyen az élet, hanem hagyja, hogy megérintse mások nyomora és szenvedése, és megteszi, ami tőle telik. Az irgalmas szamaritánus magatartása ez, amely világosan és erővel hirdeti: „Isten szeret engem, nekem pedig megvan a lehetőségem arra, hogy úgy szeressek másokat, ahogyan Isten szeret engem; nem nagy dolgokban, hanem kis dolgokban nagy szeretettel.” Ugyanezt látjuk minden rend vagy szerzetesi közösség esetében. A közösségek az alapító sajátos istentapasztalatából eredeztethetők, majd ezt a tapasztalatot élik meg evilági tevékenységükön keresztül. Isten a betegekben, a tudatlanokban, a szegényekben személyesen szólította meg őket. Személyes válaszuk a vállalt tevékenység, ami egész életformájukat meghatározza.
Munkájuk így az Istennel való találkozás helye önmaguk és azok számára, akik körében tevékenykednek, akik között élnek, és akik általuk megtapasztalhatják Isten irgalmas szeretetét. A szerzetesben azzal az Istennel találkozhatunk, aki mindannyiunk életét fontosnak és szépnek tartja.
A szerzetesek tehát nem pusztán hasznos munkát akarnak végezni olyan területeken, amelyekre az elkényelmesedett vagy megcsömörlött társadalomnak nem jut ereje és figyelme. Jelek és küldöttek, mint Jézus. Nem birtokolják Istent, hanem keresik, és szomjukkal másokat is felszabadítanak az Isten után vágyakozó ember méltóságára.
A hegyen elvonuló és imádkozó Jézust a szemlélődő rendek, a betegeket gyógyító Jézust a betegápolók, a tanító Jézust a tanító rendek követik. Így teszik megtapasztalhatóvá Jézus és az Egyház küldetésében Isten emberszeretetét.

Befejezés

Kedves Testvérek!
Ma, a Megszentelt Élet ünnepén bátorítani, lelkesíteni és megerősíteni akarunk titeket. Ezért veletek együtt köszönjük meg Istennek azokat a testvéreinket, akik Jézust követve az Isten országának és az ember ügyének szentelték magukat. Életük példája kalandra hív mindnyájunkat: annak megértésére, hogy az élet Isten ajándéka, amelyet el kell fogadnunk, és tovább kell adnunk másoknak.


a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

2008. január 21.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Család évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Urunk Bemutatása a templomban – Gyertyaszentelő Boldogasszony

A Gyermek Jézus bemutatása
2010. február 2.
Urunk Bemutatása a templomban – Gyertyaszentelő Boldogasszony
A megszentelt élet napja

P. Jeffrey Bowker

Lk 2,22-40
Amikor elteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ahogy az Úr törvényében elő volt írva: az anyaméhet megnyitó minden elsőszülött fiú az Úr szentjének hívatik, s az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.
Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: "Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek." Apja és anyja csodálkoztak azon, amit fiukról mondott. Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: "Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak - a te lelkedet is tőr járja át -, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai."
Volt egy Áser törzséből való, Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya, aki már igen öreg volt. Hét évig élt férjével lánysága után, aztán özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált. Ebben az órában is odajött, dicsőítette az Istent, és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálem megváltását.
Miután így eleget tettek az Úr törvényének, lementek galileai városukba, Názáretbe. A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.

Bevezető ima: Uram, nyisd meg szívemet, hogy eláradjon bennem szívedből Szentlelked ereje. Szeretném lelkesen hordozni, mint a szívemből kiáradó fényt családomra, barátaimra és minden gyenge és üres szívű emberre. Szereteted tüze által akarom megmutatni mindenkinek, hogy Te vagy az igazi fény, dicsőség és ragyogás. Bárcsak betöltene engem az irántad való tökéletes szeretet!

Kérés: Uram, segíts, hogy megértsem keresztségem igazi értelmét, amikor elmélkedem arról, ahogyan megszentelődtél a templomban és a keresztfán.

1. Miért ajánlják fel Istennek azt, Aki már az Övé? Elmélkedjünk erről a jelenetről Isten szemszögéből. A Fiú, most, mint történeti személy, először lép be a templomba. A Fiú belép Atyja házába. A tökéletes Bárány, aki fenségesebb minden szentélynél, megengedi, hogy felajánlják itt, az ember építette helyen, amelyet azoknak a jeleknek az emlékére emeltek, amelyek a rá való várakozásról szólnak. Az Igazi Bárány megérkezett a felajánlás helyére. A templom elsősorban az áldozat helye Isten jóindulatának elnyeréséért. A jámborság helye, hogy megszabaduljanak a bűn örökségétől, az imádság helye, hogy méltó tiszteletet és dicséretet fejezzenek ki az egy igaz Isten előtt. És itt, és ma, Mária karjában jön az egyetlen méltó áldozat, mert nélküle nincs értelme semmilyen áldozatnak, akár szent rítusról, akár személyes életünkről van szó.

2. Mária teljes önfeláldozásának megújítása Most elmélkedjünk a jelenetről a Szűzanya szíve szerint. Az egyszerű felszentelési szertartás szerint a Fiú elismeri, hogy az Atyához tartozik, de ezt az elismerést a Szűzanya közvetíti azzal, hogy betartja a rituális előírásokat. De mégis, ki lehet ennek a gyermeknek a szószólója? Szólhat bárki is igaz szívvel arról, hogy Ő a lelkekért kíván szenvedni? Mária tiszta és alázatos szíve az Ő szószólója, az önfeláldozás és adakozás nyelvén beszél, amikor az előírt szavakat mondja. „Értük felajánlom magamat.” A világ számára közvetíti Mária azt, amit a Fia közölt vele, aki test a testéből. Mindennapi életünkben a Krisztussal való egység az apró eseményeknek is nagy jelentőséget ad. Kegyelemből egy test vagyunk, ez lehetővé teszi, hogy az Ő nevében küldetésünknek szenteljük magunkat. Cselekedeteink forrása Krisztus élő jelenlétének hatalma, Ő irányítja szívünket és akaratunkat.

3. „Mindent, ami vagyok, mindent, amim van, neked ajánlom fel, Uram.” Most elmélkedjünk Krisztus keresztfán függő testének igazi templomáról, ahol minden megszentelés tökéletessé válik. Krisztus megengedi, hogy kimondjuk az Ő szívéből szóló szavakat. Ha hűségesek vagyunk keresztjéhez, akkor idővel beszédünk is tökéletesebbé válik. A keresztségi fogadalom arról szól, ami Krisztus szívében van, azért, hogy szavai szívembe hatoljanak, hogy kőszív helyett új szívem legyen. Úgy szeretnék szólni, ahogyan Krisztus beszél: tisztán, szegényen, engedelmesen, azon a nyelven, amelyet a Kereszt alakít és hitelesít. Az, hogy meghaltam a bűnnek és önzésnek, elvezet Isten Országa új emberének feltámadásához a Krisztus oldalából kiáradó Szentlélek tüze által.

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, tedd lelkemet templommá, mely méltó arra, hogy belépj hozzám! Szívem falait díszítse a tisztaság, őszinteség és igaz törekvés mindenben, amit mondok és cselekszem. A padozat, amelyen lépkedsz, hordozza a szerénység és őszinteség pecsétjét, és vezessen el téged teljes szeretetemhez!

Elhatározás: Ma egy szentséglátogatásban megújítom a Krisztus Szíve iránti személyes odaadásomat, és megemlékezek minden megszentelt életű férfiről és nőről szerte a világon, akik ezen a napon újítják meg szerzetesi fogadalmukat.

Erdő Péter bíboros atya 2011. februári imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy minden dolgozni akaró ember megtalálja tisztességes munkáját és megélhetését.
--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Család évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger