2011.02.12. szombat
Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba
Ter 3,9-24
Az Úr Isten azonban szólította az embert: ,,Hol vagy?' Az így válaszolt:
,,Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok,
ezért elrejtőztem.' Erre megkérdezte tőle: ,,Ki adta tudtodra, hogy
mezítelen vagy? Csak nem ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam
neked, hogy ne egyél?' Az ember azt felelte: ,,Az asszony, akit mellém
adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem.' Az Úr Isten ekkor megkérdezte
az asszonyt: ,,Miért tetted ezt?' Ő így felelt: ,,A kígyó rászedett és
ettem.' Ekkor az Úr Isten így szólt a kígyóhoz: ,,Mivel ezt tetted, légy
átkozott minden állat és földi vad között; a hasadon járj, és port
egyél életed valamennyi napján! Ellenségeskedést vetek közéd és az
asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet, te
pedig a sarkát mardosod.' Az asszonynak pedig azt mondta: ,,Megsokasítom
gyötrelmeidet és terhességed kínjait! Fájdalommal szüld a gyermekeket!
Vágyakozni fogsz a férfi után, és ő uralkodni fog rajtad!' Ádámnak pedig
azt mondta: ,,Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról,
amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad!
Fáradozva élj belőle életed minden napján! Teremjen az neked tövist és
bogáncsot, és edd csak a föld növényeit! Arcod verejtékével edd
kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél, -- mert
por vagy, és visszatérsz a porba!' És elnevezte az ember a feleségét
Évának, mert ő lett az anyja minden élőnek. Az Úr Isten ezután
bőrköntösöket készített az embernek és a feleségének. Felöltöztette
őket, és azt mondta az Úr Isten: ,,Íme, az ember olyanná lett, mint egy
közülünk: tud jót és rosszat. Most aztán nehogy kinyújtsa a kezét,
vegyen az élet fájáról is, egyen, és örökké éljen!' Ezért aztán kiküldte
őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből
vétetett. Amikor kiűzte az embert, az Éden kertjétől keletre kerubokat
és villogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető
utat.
Zs 89
Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te lettél a mi menedékünk
nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek lettek, a föld és a világ
születtek, te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten! Te visszatéríted
az embert a porba, azt mondod: ,,Térjetek oda vissza, emberek fiai.'
Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan, mint az eltűnt tegnapi nap,
vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka. Elragadod őket, olyanok mint az
álom, mint a reggel kiviruló fű: reggel kihajt és virágzik, estére
lehull és elszárad. Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt, rettegjük
haragod. Magad elé állítod gonoszságainkat, titkainkat arcod világossága
elé. Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást,
bevégezzük. Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri, vagy az erőseké a
nyolcvanat, és azok nagyrésze is munka és fájdalom, gyorsan elmúlnak és
mi elmegyünk. Ki ismeri haragod erejét és félelmetes felindulásodat?
Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük
szívünket. Fordulj meg, Uram, végre valahára, légy irgalmas szolgáidhoz.
Tölts el minket kora reggel irgalmaddal, hogy ujjongjunk és vigadjunk
egész életünkben. Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin
megaláztál minket, s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk.
Nyilvánuljon meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon. Derüljön
ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és
áldd meg kezünk munkáját!
Mk 8,1-10
Azokban a napokban, amikor ismét nagy tömeg volt együtt és nem volt mit
enniük, magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: ,,Sajnálom a
tömeget, mert íme, már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Ha
étlen bocsátom haza őket, elgyöngülnek az úton, mert egyesek messziről
jöttek közülük.' Tanítványai azt felelték neki: ,,Hogyan tarthatná jól
az ember ezeket kenyérrel itt a pusztában?' Ő pedig megkérdezte őket:
,,Hány kenyeretek van?' Azok azt felelték: ,,Hét.' Erre megparancsolta a
tömegnek, hogy telepedjen le a földre. Fogta a hét kenyeret, hálát
adott, megszegte és odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék; és azok a
tömeg elé tették. Egy kevés haluk is volt; azokat is megáldotta, és
szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. Aztán ettek és jóllaktak. Végül a
megmaradt darabokból hét kosárral szedtek össze. Akik ettek, mintegy
négyezren voltak. Majd elbocsátotta őket. Ő pedig azonnal beszállt a
hajóba tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment.