2011. április 3., vasárnap

Nagyböjti idő, A év, nagyböjt 4. vasárnapja

Nagyböjti idő, A év, nagyböjt 4. vasárnapja

Jézus csodája elővételezi az embernek és a világnak a végső gyógyulását, nem csak azzal, hogy egy reménytelen esetben segít, megnyitva a vak testi szemét, hanem, hogy megadja neki azt a belső látást, amelyet nekünk a szent keresztség adott meg, hogy Jézusban meglássuk mindannak beteljesedését, amelyet Isten ígért valaha az emberiségnek.
További gondolatok...

NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA

2011.04.03. vasárnap: NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA

Az ember azt nézi, ami a szeme elôtt van, de az Úr azt, ami a szívben van


1Sám 16,1b.6-7.10-13a
Azt mondta azért az Úr Sámuelnek: ,,Meddig bánkódsz még Saul miatt, noha én elvetettem őt, hogy ne uralkodjon Izraelen? Töltsd meg szarudat olajjal, s gyere, hadd küldjelek a betlehemi Izájhoz, mert annak a fiai közül szemeltem ki magamnak királyt.' Amikor aztán eljöttek, meglátta Eliábot és azt mondta magában: ,,Nemde, máris az Úr előtt áll felkentje?' Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: ,,Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti.' Hét fiát vezette így oda Izáj Sámuel elé, de Sámuel azt mondta Izájnak: ,,Ezek közül nem választott az Úr!' Majd azt mondta Sámuel Izájnak: ,,Ez az összes fiad?' Ő azt felelte: ,,Hátra van még a legkisebbik, az a juhokat legelteti.' Azt mondta erre Sámuel Izájnak: ,,Küldj érte, s hozasd el, mert addig nem telepszünk le, amíg ide nem jön.' Érte küldött tehát, és elhozatta. Vörös volt, szépszemű és csinos külsejű. Azt mondta ekkor az Úr: ,,Kelj fel, kend fel, mert ő az!' Erre Sámuel vette az olajos szarut, s felkente őt testvérei közepette, és ettől a naptól az Úr lelke Dávidra szállt. Sámuel aztán felkelt és elment Ramátába.

Zs 22
Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.

Ef 5,8-14
Mert valamikor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban. Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei -- a világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazságosság és igazság --, keressétek azt, ami az Úrnak tetszik. Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat. Mert amiket ők titokban tesznek, még kimondani is szégyen. Mindenre azonban, ami elmarasztalásban részesül, világosság derül, s minden, ami napvilágra jut, világossággá válik. Innen a mondás: ,,Kelj fel alvó, támadj fel halottaidból, és Krisztus rád ragyog!'

Jn 9,1-41
Amikor továbbment, látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték őt: ,,Mester, ki vétkezett, ő vagy a szülei, hogy vakon született?' Jézus azt felelte: ,,Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne. Nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.' Miután ezeket mondta, földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente, és azt mondta neki: ,,Eredj, mosakodj meg a Síloe tavában!' Ez küldöttet jelent. Elment tehát, megmosdott, és ép szemmel tért vissza. Ezért a szomszédok és akik azelőtt látták őt mint koldust, azt kérdezték: ,,Nem ő az, aki itt ült és koldult?' Egyesek azt mondták: ,,Ő az.' Mások így szóltak: ,,Nem, csak hasonlít rá.' Ő azonban kijelentette: ,,Én vagyok az.' Erre megkérdezték tőle: ,,Hogyan nyíltak meg a szemeid?' Azt felelte: ,,Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: ,,Menj a Síloe tavához, és mosakodj meg.'' Elmentem tehát, megmosdottam, és látok.' Azok megkérdezték tőle: ,,Hol van ő?' Ő azt felelte: ,,Nem tudom.' Ekkor elvitték a farizeusokhoz azt, aki előbb vak volt. Azon a napon pedig, amikor Jézus a sarat csinálta és megnyitotta szemeit, szombat volt. Ismét megkérdezték tehát tőle a farizeusok is, hogy hogyan nyerte vissza a szemevilágát. Ő azt felelte: ,,Sarat tett a szemeimre, megmosdottam, és látok.' Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: ,,Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg!' Mások azt mondták: ,,Hogyan cselekedhet bűnös ember ilyen jeleket?' És szakadás támadt köztük. Erre ismét megkérdezték a vaktól: ,,Te mit gondolsz róla, miután megnyitotta szemeidet?' Ő pedig azt felelte: ,,Próféta!' A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és visszatért a látása, amíg elő nem hívták a most már ép szemű ember szüleit. Megkérdezték őket: ,,A ti fiatok ez, s azt mondjátok róla, hogy vakon született? Most hogyan lát tehát?' A szülei azt felelték: ,,Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. De hogy most miképpen lát, nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg szemét, azt sem tudjuk. Kérdezzétek őt, megvan a kora, majd ő beszél magáról.' Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel már elhatározták a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: ,,Megvan a kora, őt kérdezzétek.' Másodszor is előhívták tehát az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: ,,Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.' Ő azt felelte: ,,Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: hogy vak voltam, és most látok.' Erre megkérdezték tőle: ,,Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?' Az azt felelte nekik: ,,Megmondtam már nektek, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?' Erre megátkozták őt, és azt mondták: ,,Te vagy az ő tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, ezt pedig nem tudjuk, honnan van.' Az ember erre azt felelte: ,,Éppen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, nekem pedig megnyitotta a szemeimet. Tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de aki istenfélő, és megteszi az ő akaratát, azt meghallgatja. Mióta a világ áll, soha nem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit. Ha ő nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.' Azok azt felelték neki: ,,Mindenestől bűnben születtél, és te oktatsz minket?' És kidobták őt. Jézus meghallotta, hogy kidobták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: ,,Hiszel-e az Emberfiában?' Az így felelt: ,,Ki az, Uram, hogy higgyek benne?' Jézus azt mondta neki: ,,Hiszen láttad őt: ő az, aki veled beszél.' Erre az így szólt: ,,Hiszek Uram!' És leborult előtte. Akkor Jézus ezt mondta: ,,Ítélkezni jöttem erre a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.' A farizeusok közül, akik vele voltak, néhányan hallották ezt, és azt mondták neki: ,,Csak nem vagyunk mi is vakok?' Jézus ezt válaszolta: ,,Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. Ti azonban azt mondjátok most: ,,Látunk.'' Ezért megmarad a bűnötök.'

Nagyböjt 4. vasárnapja

  2011. április 3. – Nagyböjt 4. vasárnapja

  Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A
  földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente,
  és így szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Siloe annyit
  jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már
  látott.
  A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez
  az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!” Mások
  pedig: „Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az.”
  Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz.
  Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét,
  szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan
  kezdett látni. Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és
  most látok.” A farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől
  való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azonban így
  szóltak: „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás
  támadt köztük.
  Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki
  megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: „Hogy próféta!” A zsidók ezt
  felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?”
  És kitaszították őt.
  Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele,
  megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az,
  Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled
  beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult
  előtte.
  Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem
  látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt
  néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is
  vakok?” Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti
  azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”
  Jn 9,1. 6–9. 13–17. 34–38


  Elmélkedés:
  A tisztulás ideje
  Az ismert költőről, Rainer Maria Rilkéről olvastam egy kis történetet,
  amely szerint párizsi tartózkodása idején naponta elhaladt az utcán egy
  koldusasszony mellett, aki mindig ugyanazon a helyen várta az emberek
  adományát. Ha a járókelők közül valaki pénzt dobott kis dobozába, ő
  mozdulatlanul ült tovább, nem látszott rajt nagy öröm, csupán egy alig
  észrevehető fejbiccentéssel fejezte ki köszönetét. De azt is teljes
  közömbösséggel szemlélte, hogy az emberek többsége adakozás nélkül ment
  tovább és sokan észre sem vették. Mosolyt soha senki nem látott az
  arcán, de hát milyen érzelmeket is várhatunk egy sanyarú helyzetben élő
  koldustól? A költő egy reggelen egy szál virágot adott a
  koldusasszonynak, akinek ebben a pillanatban felragyogott az arca,
  talpra ugrott és lelkesen megszorította az adakozó kezét. A váratlan
  adomány váratlan cselekedetre indította őt. A költő mosolyogva ment
  tovább, s hátrapillantva még látta, hogy az asszony összepakolja
  holmiját és elindul haza, pedig még csak reggel volt. A koldus aztán
  néhány napra eltűnt, csak egy hét múlva tűnt fel újra megszokott
  helyén. Úgy tűnik napokig tartott öröme és boldogsága, mert olyan
  dolgot kapott, ami többet ér a pénznél.
  Ez a kis történet jutott eszembe a vak koldus csodás meggyógyítását
  olvasva. Jézus sarat tesz a vak szemére. Egészen furcsa cselekedet ez a
  mi Urunk részéről. Más gyógyításoknál egyszerűen csak az Atyához
  fohászkodik, ismét máskor elegendő kezének érintése, s máris meggyógyul
  a beteg. Még az is előfordul, hogy nincs is a beteg közelében, s mégis
  megtörténik a gyógyulás, gondoljunk csak például a Kafarnaum városában
  élő pogány százados szolgájának esetére (vö.: Mt 8,5-13). De most
  furcsa, legalábbis nekünk egészen furcsának tűnő dolgot tesz. Sárral
  keni meg a vak szemét. Ezt, illetve a vízzel való megmosdást követően
  történik meg a gyógyulás. Nem mondhatnánk, hogy a sárral való
  érintésnek köszönhetően, vagy annak eredményeként, hiszen mindez
  bizonyára nem elengedhetetlen feltétele a csodának, ha más esetekben
  nem volt szükség hasonlóra. Jézus cselekedete furcsa és meghökkentő
  jel. Váratlan jel, amelyre talán azért volt szükség, hogy a vak lemossa
  magáról a sarat, s ez a mosakodás jelzi számára a test és a lélek
  megtisztulását. A beteg testrésznek, a szemnek szüksége van a
  tisztulásra, de a beteg léleknek ugyanúgy szüksége van a tisztulásra, a
  bűntől való megtisztulásra. A farizeusokkal való beszélgetés és vita
  témája e kettős tisztulás.
  A nagyböjti időszak a tisztulás ideje számunkra. A bűntől való
  megtisztulás ideje, hogy tiszta lélekkel várhassuk a feltámadás húsvéti
  ünnepét. Bűneikkel saját magunkat sározzuk be, elfedvén ezzel az
  istengyermekség tiszta arcát önmagunkon. A szentgyónásban Isten
  megtisztítja arcunkat, szívüket és lelkünket, hogy újra tiszták
  legyünk. És itt is váratlan dolog történik. Isten ugyanis nem megbüntet
  minket, mikor beismerjük előtte vétkeinket, hanem megbocsát. Szeretetét
  és irgalmát mutatja felénk, amely örömöt ébreszt bennünk. A megtisztult
  ember igazi öröme ez. Az isteni szeretet által megérintett ember öröme.
  A szabad ember öröme, aki megérezte, hogy minden pénznél és emberi
  adománynál többet ér Isten megbocsátó és megtisztító kegyelme.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Uram, Jézus, vezess engem a gyógyulás útján és a hit útján. Benned
  ismerem fel gyógyítómat és a te vagy a hit ajándékozója. Időt adsz
  nekem a bűnbánatra és a megtérésre. Időt adsz nekem a lelki megújulásra
  és hitem elmélyítésére. Időt adsz nekem, hogy veled találkozzak.
  Megbocsátó kegyelmed mindennél többet ér számomra!
______________________________

Nagyböjt negyedik vasárnapja

2011. április 3. Nagyböjt negyedik vasárnapja

P. Steven Reilly LC

Jn 9, 1-41
Abban az időben: Amikor Jézus továbbment, látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték őt: ,,Mester, ki vétkezett, ő vagy a szülei, hogy vakon született?'' Jézus azt felelte: ,,Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne. Nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.'' Miután ezeket mondta, földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente, és azt mondta neki: ,,Eredj, mosakodj meg a Síloe tavában!'' Ez küldöttet jelent. Elment tehát, megmosdott, és ép szemmel tért vissza. Ezért a szomszédok és akik azelőtt látták őt mint koldust, azt kérdezték: ,,Nem ő az, aki itt ült és koldult?'' Egyesek azt mondták: ,,Ő az.'' Mások így szóltak: ,,Nem, csak hasonlít rá.'' Ő azonban kijelentette: ,,Én vagyok az.'' Erre megkérdezték tőle: ,,Hogyan nyíltak meg a szemeid?'' Azt felelte: ,,Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: ,,Menj a Síloe tavához, és mosakodj meg.'' Elmentem tehát, megmosdottam, és látok.'' Azok megkérdezték tőle: ,,Hol van ő?'' Ő azt felelte: ,,Nem tudom.'' Ekkor elvitték a farizeusokhoz azt, aki előbb vak volt. Azon a napon pedig, amikor Jézus a sarat csinálta és megnyitotta szemeit, szombat volt. Ismét megkérdezték tehát tőle a farizeusok is, hogy hogyan nyerte vissza a szemevilágát. Ő azt felelte: ,,Sarat tett a szemeimre, megmosdottam, és látok.'' Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: ,,Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg!'' Mások azt mondták: ,,Hogyan cselekedhet bűnös ember ilyen jeleket?'' És szakadás támadt köztük. Erre ismét megkérdezték a vaktól: ,,Te mit gondolsz róla, miután megnyitotta szemeidet?'' Ő pedig azt felelte: ,,Próféta!'' A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és visszatért a látása, amíg elő nem hívták a most már ép szemű ember szüleit. Megkérdezték őket: ,,A ti fiatok ez, s azt mondjátok róla, hogy vakon született? Most hogyan lát tehát?'' A szülei azt felelték: ,,Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. De hogy most miképpen lát, nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg szemét, azt sem tudjuk. Kérdezzétek őt, megvan a kora, majd ő beszél magáról.'' Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel már elhatározták a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: ,,Megvan a kora, őt kérdezzétek.'' Másodszor is előhívták tehát az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: ,,Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.'' Ő azt felelte: ,,Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: hogy vak voltam, és most látok.'' Erre megkérdezték tőle: ,,Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?'' Az azt felelte nekik: ,,Megmondtam már nektek, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?'' Erre megátkozták őt, és azt mondták: ,,Te vagy az ő tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, ezt pedig nem tudjuk, honnan van.'' Az ember erre azt felelte: ,,Éppen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, nekem pedig megnyitotta a szemeimet. Tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de aki istenfélő, és megteszi az ő akaratát, azt meghallgatja. Mióta a világ áll, soha nem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit. Ha ő nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.'' Azok azt felelték neki: ,,Mindenestől bűnben születtél, és te oktatsz minket?'' És kidobták őt. Jézus meghallotta, hogy kidobták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: ,,Hiszel-e az Emberfiában?'' Az így felelt: ,,Ki az, Uram, hogy higgyek benne?'' Jézus azt mondta neki: ,,Hiszen láttad őt: ő az, aki veled beszél.'' Erre az így szólt: ,,Hiszek Uram!'' És leborult előtte. Akkor Jézus ezt mondta: ,,Ítélkezni jöttem erre a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.'' A farizeusok közül, akik vele voltak, néhányan hallották ezt, és azt mondták neki: ,,Csak nem vagyunk mi is vakok?'' Jézus ezt válaszolta: ,,Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. Ti azonban azt mondjátok most: ,,Látunk.'' Ezért megmarad a bűnötök.''
Bevezető ima: Atyám, most eléd jövök, mint a vakon született ember. Kegyelmed alárendeltje vagyok. Engedd, hogy megmutathassam irántad való szeretetemet, és nyitott legyek a kegyelmekre, amelyeket adni akarsz nekem az elmélkedés alatt!

Kérés: Uram, add, hogy növekedjen a hitem minden megpróbáltatás idején!

1. Kit terhel felelősség? Egy ónkupát rázogató vakon született ember, aki kiabálja „Alamizsnát a szegénynek!” – minden, csak nem lenyűgöző látvány. Sokan szánalomból bedobnak egy-egy pénzérmét a poharába és gondolják: „Szegény ördög, mennyi bűne lehet.” Az apostolok, bár Jézusnak sok példabeszédét hallották már az irgalmasságról, mégis amolyan „szerencsétlenséggel kevert isteni büntetés”szemlélettel néznek az emberre. Egy elhamarkodott ítélkezést megelőzendő, másik lehetőséget vetnek fel: lehet, hogy a szülei voltak bűnösök. Az apostolokat sokszor éri a kritika, hogy lassú felfogásúak voltak, de tulajdonképpen egy tükröt tartanak elénk, amely magunk felé irányítja ezt a kritikát. Hányszor kezdünk el tépelődni azon, hogy Isten valóban szeret-e minket, főleg, ha valami rossz történik velünk, és öklünket rázva zúgolódunk, „Istent nem érdekli, hogy mi lesz velem.” Jézus válasza erre a hitetlenségre éppen olyan kemény, mint amilyen vigasztaló: „Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne.”

2. A megpróbáltatás növeli a hitet! Tehát nem az isteni büntetés oka az ember vakságnak. A vakság által Isten akarta kinyilatkoztatni műveit. Hogyan történhet ez meg? Ha pusztán a gyógyulás jelentené Isten nagy tettét, amit ezzel az emberrel véghezvisz, akkor a történet ott, a Síloe tavánál véget is érne azzal, hogy visszanyeri látását. Az evangélista azonban folytatja. A vakon született ember egyszerű élete eléggé megbonyolódik. Ahelyett, hogy együtt-örülő barátokkal, családdal találkozna, inkább szembe találja magát velük. A megpróbáltatás nehéz; a farizeusok rosszindulata tapintható. Mégis az ember következetes marad Jézusba vetett hitében. Tulajdonképpen minden támadás, amely hitelességét érte, valamint szülei távolságtartása közelebb és közelebb viszi őt Jézushoz. Ez meglátszik abban, ahogyan Jézusról vélekedik: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak”, „Próféta!”, „Hiszek URAM!”. „Emberből” „próféta”, majd „Uram” lesz: ez az Isten műve, amely átsugárzik ezen az eredménytelennek tűnő apostolon! Nézzünk rá a saját életünk eseményeire, amelyek erőpróbái a hitünknek. Képesek vagyunk-e mi is, a vakon született emberhez hasonlóan, visszafordítani az események kimenetelét és jó alkalomként felhasználni arra, hogy növekedjen a hitünk általa? Tudnánk-e jobb tanúságtevői lenni Jézusnak?

3. És leborult előtte. A hit, nemcsak a megpróbáltatás által növekedhet. Néha ugrásszerűen is erősebb lehet. Az Újszövetségben sehol nincs leírva, hogy a feltámadás előtt, valaki is dicsőítette volna Jézust: „És leborult előtte.” A valaha vak embert, most elkápráztató fény tölti el: Jézus az Úr, Jézus az Isten! Ez az ajándék olyan nagy, olyan csodálatos, hogy innen már nincs visszaút. Ezt az embert kidobják a zsinagógából, amely abban az időben, a zsidó kultúrában egyenlő volt egy morális halálra ítéléssel; nem lehetett kapcsolata az emberekkel, nem volt személy többé. És mégsem bánja meg. A lelki igazságra ébredés, Jézus kilétének igazsága, többet ér minden áldozatnál.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, szeretnék a kedvedben járni egész életemben. Segíts felismernem, hogy Isten művét akarod véghezvinni rajtam keresztül. Sokszor lassan fogom fel, hogy mi a jó abban, ha megpróbáltatásokkal találkozom. De tudom, hogy a Te segítségeddel a tanúd lehetek. Add, hogy a vakságából meggyógyított emberrel együtt kiáltsam: „Hiszek, Uram!”

Elhatározás: A mai napon, ha megpróbáltatással, nehézséggel találkozom, megpróbálom az eddigi hitemnél erősebb hittel fogadni azt.

A pápa imaszándéka 2011 április hónapra:
Az új nemzedékek evangelizálása: Hogy az Egyház az új nemzedékeknek az evangélium hitelt érdemlő hirdetésével az élet és a remény mindig új szempontjait tudja nyújtani.
Missziós bontakozás: Hogy a misszionáriusok az evangélium hirdetésével és életük tanúságtételével vinni tudják Krisztus azoknak, akik őt még nem ismerik.


Keresztútjárás az Andrássy úton - Családok keresztútja a családok évében
Szeretettel várunk április 16-án szombat délután erre a tanúságtételre. Találkozó az Oktogonnál 14.45-kor. Kezdés 15 órakor.
Utána szabadtéri szentmise a Hősök terén

1%-kal több Örömhír!
Kérjük, amennyiben teheti, támogassa Alapítványunkat adója 1%-ának felajánlásával, hogy azt az evangélium terjesztésére fordíthassuk.
Kérésére szívesen küldünk rendelkező nyilatkozatot, amely igényelhető: info@missiochristi.hu e-mail címen.
Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Család évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001







Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger