2011. április 10., vasárnap

Nagyböjti idő, A év, nagyböjt 5. vasárnapja

 Nagyböjti idő, A év, nagyböjt 5. vasárnapja

   Lázár feltámasztása a János evangéliumban elővételezi azt a mozdulatot, amellyel majd mindannyiunkat föltámaszt Jézus, és az Atya házába vezet. Egyúttal világossá teszi, hogy ő maga a föltámadás és az élet., aki Benne hisz, máris részese az örök életnek. Erre az örök életre kaptunk meghívást a keresztségben, ennek az örök életnek hitét erősíti a közelgő húsvét ünnepe.
További gondolatok...

NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA

2011.04.10. vasárnap: NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA

(Szent Ezekiel)
Lelkemet adom belétek, életre keltelek benneteket


Ez 37,12-14
Azért prófétálj és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én megnyitom sírhantjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem, és bevezetlek titeket Izrael földjére. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor megnyitom majd sírjaitokat és kihozlak titeket sírhantjaitokból, én népem! A lelkemet adom belétek, hogy életre keljetek, és nyugodt lakóhelyet adok nektek földeteken; akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és meg is cselekedtem', -- mondja az Úr Isten.

Zs 129
Zarándok-ének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg szavamat! Legyen füled figyelmes hangos esedezésemre. Uram, ha a vétkeket számon tartod, Uram, ki állhat meg előtted? Hiszen tenálad a bocsánat, hogy féljünk téged. Benned bízom, Uram. Lelkem bízik az ő szavában,várja lelkem az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt. Jobban, mint az őr a hajnalt, várja Izrael az Urat, mert az Úrnál van az irgalom, és bőséges nála a szabadítás. Ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságától.

Róm 8,8-11
Márpedig a testi ember nem lehet kedves Isten előtt. Ti azonban nem testi, hanem lelki emberek vagytok, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben viszont nincs meg Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha azonban Krisztus bennetek van, a test halott ugyan a bűn miatt, de a lélek él a megigazulás által. S ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust halottaiból, akkor Ő, aki feltámasztotta Jézus Krisztust halottaiból, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.

Jn 11,1-45
Volt egy Lázár nevű beteg Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában. Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és lábát hajával törölgette. Az ő testvére, Lázár volt beteg. A nővérek üzentek érte: ,,Uram, íme, akit szeretsz, beteg.' Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: ,,Ez a betegség nem válik halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.,, Jézus szerette Mártát, a nővérét és Lázárt. Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még azon a helyen maradt, ahol volt, azután így szólt a tanítványokhoz: ,,Menjünk ismét Júdeába.' A tanítványok azt mondták neki: ,,Mester, most akartak a zsidók megkövezni, és ismét odamégy?' Jézus azt felelte: ,,Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát. Aki pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.' Ezt mondta, azután így szólt hozzájuk: ,,A barátunk, Lázár elaludt, de megyek, hogy felkeltsem őt az álomból.' A tanítványok erre azt mondták: ,,Uram, ha alszik, meg fog gyógyulni.' Jézus azonban a haláláról szólt, azok pedig azt gondolták, hogy az álom nyugalmáról beszél. Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: ,,Lázár meghalt, és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek. De menjünk hozzá!' Tamás, akit Ikernek neveznek, így szólt a többi tanítványhoz: ,,Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!' Amikor Jézus odament, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. Betánia pedig Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumra. Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt. Márta akkor így szólt Jézushoz: ,,Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De tudom, hogy most is, bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.' Jézus azt felelte neki: ,,Testvéred fel fog támadni.' Márta így szólt hozzá: ,,Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.' Jézus azt mondta neki: ,,Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?' Márta azt felelte neki: ,,Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.' Miután ezt mondta, elment és hívta a nővérét, Máriát, és odasúgta neki: ,,A Mester itt van és hív téged.' Amikor az meghallotta ezt, gyorsan fölkelt, és hozzá sietett. Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta eléje ment. A zsidók pedig, akik a házban vele voltak és őt vigasztalták, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, utánamentek, mert azt gondolták: ,,A sírhoz megy, hogy ott sírjon.' Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: ,,Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.' Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült. Megkérdezte: ,,Hová tettétek őt?' Azt felelték neki: ,,Uram, jöjj és lásd!' Jézus könnyezett. Erre a zsidók megjegyezték: ,,Íme, mennyire szerette őt!' De voltak köztük, akik így szóltak: ,,Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez meg ne haljon?' Jézus, lelkében még mindig megindulva a sírhoz ment. Egy barlang volt az, és kővel volt befedve. Jézus így szólt: ,,Vegyétek el a követ!' Márta, a megholt nővére azt mondta neki: ,,Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!' Jézus azt felelte neki: ,,Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?' A követ tehát elvették. Jézus pedig fölemelte szemeit, és így szólt: ,,Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem. Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.' Miután ezeket mondta, hangosan ezt kiáltotta: ,,Lázár, jöjj ki!' S az, aki halott volt, kijött. A keze és a lába pólyába volt csavarva, és az arcát kendő födte. Jézus azt mondta nekik: ,,Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni!' Sokan a zsidók közül, akik Máriához és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne.

Nagyböjt 5. vasárnapja

2011. április 10. – Nagyböjt 5. vasárnapja

  Abban az időben Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd,
  beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a
  betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az
  Isten Fia megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és
  Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott
  időzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el
  ismét Júdeába!”
  Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint
  Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon
  maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt
  volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől,
  megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.”
  Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó
  napon.” Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz
  bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem,
  az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen,
  Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!”
  Jézus a lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova
  temettétek?” Azok így szóltak: „jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus
  könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire
  szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak
  látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?”
  Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy
  kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!”
  Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen
  negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha
  hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az
  égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy
  meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a
  körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttét engem!” E szavak
  után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal
  kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel,
  amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy
  járni tudjon!” A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek
  Jézusban, miután látták, amit cselekedett.
  Jn 11,3–7. 17. 20–27. 33b–45


  Elmélkedés:
  Remény a feltámadásra
  Egykori hittanos tanítványom, akit nevezzünk Eszternek annak érdekében,
  hogy valódi neve és személye ne kerüljön nyilvánosságra, mesélte el
  nekem élményét. Nemrégiben meglátogatta a kórházban súlyosan beteg
  nagypapáját. Az idős ember állapota láttán az orvosok egyértelműen
  kijelentették, hogy halála néhány napon belül várható. Nem szomorúságot
  akartak ezzel okozni a családtagoknak, hanem lehetőséget szerettek
  volna adni, hogy mindenkinek időben el tudjon köszönni az életből
  távozni készülő kilencven esztendős embertől. Eszter is búcsúzni ment a
  kórházba egy késő délután a munka után. A kopott ajtók, a falakról
  málló vakolat, a félhomályos folyosók és kórtermek mind-mind az
  elmúlást sugallták. A nyomasztó környezettől feltűnően elütött az
  ágynemű tisztasága, amelyről az jutott eszébe, hogy bizonyára ilyen
  tisztaság várja nagyapját a túlvilágon, a mennyben. Az ágy mellé ülve
  Eszter hosszasan időzött, alig beszéltek közben egymással, inkább
  hallgattak. Mindketten érezték, hogy a földön ez az utolsó
  találkozásuk. Elbúcsúzván a fiatal lány még egyszer, utoljára
  visszatekintett, hogy búcsút intsen, s ekkor vette észre a betegágy
  fölötti képet, egy régi festmény másolatát, amelyet talán évtizedekkel
  korábban, még abban időben, amikor szerzetesnővérek ápolták a betegeket
  a kórházban, tehetett valaki a falra. A kép Lázár feltámasztását
  ábrázolta. Vigasztaló volt számára ebben a pillanatban észrevenni és
  később felidézni ezt a képet, amelyet az évek során talán sokan észre
  sem vettek, de amely bizonyára számos haldoklónak és családtagnak
  nyújthatott reményt a feltámadásra.
  A mai vasárnap evangéliuma Lázár feltámasztásáról szól. Amikor Jézus
  hírt kap arról, hogy a barátja beteg, nem indul azonnal hozzá.
  Késlekedik, s csak két nap múlva indul útnak, hogy felkeresse őt.
  Betániába érve értesül a szomorú hírről, hogy Lázár meghalt. Jézus
  beszélgetni kezd az elhunyt testvérével, Mártával. Mintha kissé
  elbeszélnének egymás mellett, s nem értenék egymás szavait és egészen
  mást gondolnának a feltámadásról. Márta a múltról beszél, Jézus pedig a
  jövőről. A beszélgetés elárulja számunkra, hogy az embernek mindig van
  olyan elképzelése, amelyet jónak tart, sőt jobbnak, mint Isten
  akaratát. Erről árulkodik Márta kijelentése: „Ha itt lettél volna, nem
  halt volna meg a testvérem!” (Jn 11,21). Egészen másban bízott, mint
  amit Jézus tenni fog. Márta a saját emberi világába hívta előzetesen
  Jézust, Jézus viszont őt akarja hívni az isteni kegyelem világába. Sok
  esetben mi is pontosan így gondolkozunk és viselkedünk. Ahhoz kérjük
  Isten hatalmát, hogy a mi akaratunk, a mi elképzelésünk valósuljon meg.
  Isten viszont az ellenkezőjét szeretné, meghív minket, hogy az ő
  akarata szerint éljünk, s engedjük, hogy ő vezesse életünket. Ha
  továbbra is és a végletekig ragaszkodunk a magunk akaratához, sosem
  jutunk előbbre. Át kellene lépnünk Isten világába, s engednünk kellene,
  hogy ő irányítsa a történéseket. Az ő terve szerint jöjjön létre az
  élet és történjen a halál. Az ő akarata szerint érjen minket a
  szenvedés és tőle várjuk a gyógyulást.
  Lázár feltámasztásának története vigasztalja meg a haldoklókat! Bennünk
  pedig erősítse a feltámadásban való hitet és az örök élet reményét!
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Uram, Jézus, szeretteim elvesztése, a halállal való találkozás minden
  alkalommal próbára teszi hitemet. Te is megrendültél, amikor értesültél
  barátod, Lázár haláláról. Engem is mélyen megrendít, amikor hozzám
  közel álló személy távozik az élők sorából. Hiszem és hittel vallom,
  hogy te vagy az élet és a halál Ura. Hiszem és hittel vallom
  feltámadásodat. Hiszem, hogy számomra is van feltámadás.
______________________________

Nagyböjt ötödik vasárnapja

Keresztútjárás az Andrássy úton - Családok keresztútja a családok évében
Szeretettel várunk mindenkit április 16-án szombat délután erre a tanúságtételre. Találkozó az Oktogonnál 14.45-kor. Kezdés 15 órakor.
Utána szabadtéri szentmise a Hősök terén

Isten irgalmas szeretete ma is szól hozzánk
2011. április 10. Nagyböjt ötödik vasárnapja 

Szász Csaba LC

Jn 8; 1-11
Volt egy Lázár nevű beteg Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában. Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és lábát hajával törölgette. Az ő testvére, Lázár volt beteg. A nővérek üzentek érte: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg.” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem válik halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” Jézus szerette Mártát, meg a nővérét, és Lázárt. Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még azon a helyen maradt, ahol volt, azután így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk ismét Júdeába.” A tanítványok azt mondták neki: „Rabbi, most akartak a zsidók megkövezni, és ismét odamégy?” Jézus azt felelte: „Nem tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát. Aki pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.” Ezt mondta, azután így szólt hozzájuk: „A barátunk, Lázár elaludt, de megyek, hogy felkeltsem őt az álomból.” A tanítványok erre azt mondták: „Uram, ha alszik, meg fog gyógyulni.” Jézus azonban a haláláról szólt, azok pedig azt gondolták, hogy az álom nyugalmáról beszél. Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt, és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek. De menjünk hozzá!” Tamás, akit Ikernek neveznek, így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!” Amikor Jézus megérkezett, úgy találta, hogy Lázár már négy napja a sírban van. Betánia pedig Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira. Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt. Márta akkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.” Jézus azt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Márta így szólt hozzá: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus azt mondta neki: „Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog, és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?” Márta azt felelte neki: „Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.” Miután ezt mondta, elment és hívta a nővérét, Máriát, és odasúgta neki: „A Mester itt van és hív téged.” Amikor az meghallotta ezt, gyorsan fölkelt, és hozzá sietett. Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta eléje ment. A zsidók pedig, akik a házban vele voltak és őt vigasztalták, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, utánamentek, mert azt gondolták: „A sírhoz megy, hogy ott sírjon.” Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült. Megkérdezte: „Hová tettétek őt?” Azt felelték neki: „Uram, jöjj és lásd!” Jézus könnyezett. Erre a zsidók azt mondták: „Íme, mennyire szerette őt!” De voltak köztük, akik így szóltak: „Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez meg ne haljon?” Jézus, lelkében még mindig megindulva a sírhoz ment. Egy barlang volt az, és kővel volt befedve. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, a megholt nővére azt mondta neki: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!” Jézus azt felelte neki: „Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” A követ tehát elvették. Jézus pedig fölemelte szemeit, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.” Miután ezeket mondta, hangosan ezt kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” S az, aki halott volt, kijött. A lába és a keze pólyával volt körülkötve, és az arcát kendő födte. Jézus azt mondta nekik: „Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni!” Sokan a zsidók közül, akik Máriához és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne.

Bevezető ima: Jézusom, Te velem vagy életem folyamán. Mély baráti szeretettel veszel körül és bíztatsz, hogy szeressem Istent és embertársaimat.

Kérés: Istenem, add meg nekem a hit, a remény és a szeretet ajándékát! Engedd felfedeznem benned az irgalmas Istent, aki minden nehézségemben segítségemre siet.

1. Jézus már előre tudta, hogy Lázár meghalt. Nem sírt, nem panaszkodott, hanem, amikor úgy látta jónak, elindult Betániába, hogy feltámassza barátját, Lázárt. Sokan szemére is vetették, hogy miért nem sietett már korábban barátjának segítségére, hiszen az igazi barátot a bajban lehet megismerni. Jézus talán mégsem volt Lázárnak igazi barátja? „Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez meg ne haljon?

2. Isten előre tudta, hogy az ember bűnbe fog esni. Most lelki szemeinkkel vizsgáljunk meg egy ehhez hasonló esetet. Tekintsük meg a Teremtő Isten és az ember között létező kapcsolatot. Isten jónak teremtette a világot és örömét lelte benne (vö. Ter 1,31). Azonban már az első pillanattól kezdve tudta, hogy az ember vétkezni fog, el fogja veszíteni kegyelmi állapotát, s ennek következtében egy életen át szenvednie kell, s végül meg kell halnia. Isten mégis megteremtette a világot. – Az ember ebben az esetben sem késett sokat az ítélettel: ha Isten tudta, hogy ez lesz az ember sorsa, akkor miért teremtette meg a világot, vagy miért nem teremtett egy másik jobb világot? Ő, aki mindent megteremtett, nem tehette volna meg, hogy az ember ne vétkezhessen? Mi emberek, mikor érezzük, hogy bajban vagyunk, rögtön másvalakit hibáztatunk, s ebben az esetben ez a valaki maga Isten.

3. Hit Isten mindenhatóságában. Jézus Krisztus azonban megmutatta Isten nagyságát, s ami az embernek lehetetlen volt, Ő azt egy pillanat alatt megvalósította. Először feltámasztotta Lázárt, s később kereszthalálával megváltotta a bűnbe esett emberiséget is. „Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?” Jézusnak ez a kérdése mind a mai napig visszhangzik a világban és megszólít minden egyes embert: „Hiszed ezt?”, Hiszel Istenben? Minden csak ezen múlik, a hiten, mert aki hisz benne, az remél is benne, és aki remél Istenben, az szereti Őt és meg akarja tartani parancsait, különösen az új parancsot: „Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13,34). – Így Jézus magatartása csak egy újabb alkalom volt Isten szemében, hogy kinyilatkoztassa végtelen irgalmát és szeretetét az ember iránt, s egyben meghívja a hitből fakadó élet új és csodálatos világába.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Te valóban szeretsz engem. Nem hagytál engem cserben, amikor tőled eltávolodtam, hanem megkerestél, lehajoltál hozzám és kiragadtál engem a halál árnyékából, hogy most veled új életet éljek.

Elhatározás: A mai napon nem panaszkodom, hanem a nehéz pillanatokban is hittel felismerem Isten jóságos kezét a saját életemben.

Erdő Péter bíboros atya 2011. márciusi imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy a feltámadás reménye mindannyiunkat Isten iránti hálás szeretetre és egymás iránti nagylelkűségre indítsa

1%-kal több Örömhír!
Kérjük, amennyiben teheti, támogassa Alapítványunkat adója 1%-ának felajánlásával, hogy azt az evangélium terjesztésére fordíthassuk.
Kérésére szívesen küldünk rendelkező nyilatkozatot, amely igényelhető: info@missiochristi.hu e-mail címen.
Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Család évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger