2011.04.17. vasárnap: VIRÁGVASÁRNAP
Nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg, mert az Úr megsegít
Iz 50,4-7
Az Úristen megadta nekem a tanítványok nyelvét, hogy támogatni tudjam
szóval a fáradtat. Fölébreszti reggel, reggel fölébreszti fülemet, hogy
hallgassam, mint a tanítványok. Az Úristen megnyitotta fülemet, én pedig
nem ellenkeztem, nem hátráltam meg. Hátamat odatartottam az
ütlegelőknek, és orcámat a tépdesőknek; arcomat nem rejtettem el a
gyalázás és köpdösés elől. De az Úristen megsegít engem, ezért nem ér
gyalázat; ezért tettem arcomat olyanná, mint a kovakő, és tudom, hogy
nem szégyenülök meg.
Zs 21
A karvezetőnek. A ,,Szarvastehén hajnalban' dallama szerint. Dávid
zsoltára. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van
szabadulásomtól hangos jajveszékelésem. Én Istenem, kiáltok nappal, de
te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok. Pedig te
szent vagy és Izrael dicsérete között laksz. Benned bíztak atyáink,
bíztak, és te megszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak és
megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek. Én azonban féreg
vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata. Aki csak lát,
mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja: ,,Az Úrban
bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.' Hiszen te
vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője
óta. Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az
Istenem. Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki
segítséget nyújtana. Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak
engem. Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.
Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a
viasz, megolvadt bensőmben. Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem
ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába. Körülvett engem nagy sereg
kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és
lábamat, megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem,
elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek. De te,
Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre! Szabadítsd
meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából! Ments meg az
oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától! Hadd
hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek: Ti,
akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok
őt! Félje őt Izrael minden utóda, Mert ő nem veti meg és nem nézi le a
szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja,
amikor hozzá kiált. Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit
fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt. Jóllakásig esznek majd a
szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: ,,Éledjen fel szívük
mindörökre!' Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és
leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja. Mert az Úré a
királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken. Csak őt imádják mind, akik
a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba
leszállnak.Neki él majd a lelkem, Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról
beszélnek az eljövendő nemzedéknek, az ő igazságát fogják hirdetni a
születendő népnek: ,,Így cselekedett az Úr!'
Fil 2,6-11
aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan
dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem
kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az
emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta
magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten
felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név
fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a
földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja [Iz 45,23], hogy ,,Jézus
Krisztus az Úr!' az Atyaisten dicsőségére.
Mt 26,14 - 27,66
Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a
főpapokhoz és azt mondta nekik: ,,Mit akartok nekem adni, hogy átadjam
őt nektek?' Azok megígértek neki harminc ezüstöt [Zak 11,12]. Attól
fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt. A kovásztalan
kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz és azt mondták:
,,Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?' Ő azt felelte:
,,Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: ,,A
Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom
megtartani a húsvétot.''' A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus
meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor
beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel. Miközben ettek, így szólt:
,,Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.' Erre nagyon
elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni őt: ,,Csak nem én
vagyok az, Uram?' Ő így válaszolt: ,,Aki velem együtt mártja kezét a
tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva
róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett
volna annak az embernek, ha meg sem születik.' Ekkor megszólalt Júdás,
aki elárulta őt: ,,Csak nem én vagyok az, Rabbi?' Ő azt felelte neki:
,,Te mondtad.' Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, megáldotta,
megtörte, és odaadta tanítványainak ezekkel a szavakkal: ,,Vegyétek és
egyétek, ez az én testem.' Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és odaadta
nekik ezekkel a szavakkal: ,,Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én
vérem, az új szövetségé [Kiv 24,8; Jer 31,31], amely sokakért kiontatik a
bűnök bocsánatára. Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a
terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyám
országában.' Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére.
Akkor Jézus azt mondta nekik: ,,Ezen az éjszakán ti mindnyájan
megbotránkoztok bennem, mert írva van: ,,Megverem a pásztort, és
szétszélednek a nyáj juhai'' [Zak 13,7]. De miután feltámadtam,
előttetek megyek Galileába.' Erre Péter megszólalt és azt mondta neki:
,,Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom.'
Jézus azt felelte neki: ,,Bizony, mondom neked: ezen az éjszakán,
mielőtt a kakas megszólal, háromszor is megtagadsz engem.' Péter erre
így fogadkozott: ,,Még ha meg is kell veled együtt halnom, akkor sem
tagadlak meg téged.' Hasonlóan beszéltek a tanítványok mindnyájan. Akkor
Jézus elment velük egy majorba, amelyet Getszemáninak hívnak, és azt
mondta a tanítványoknak: ,,Üljetek le itt, amíg én elmegyek oda és
imádkozom.' Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett
remegni és gyötrődni. Akkor azt mondta nekik: ,,Szomorú az én lelkem
mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem.' Egy kissé előbbre
ment, arcra borult és így imádkozott: ,,Atyám, ha lehetséges, múljék el
tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.'
Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta
Péternek: ,,Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?
Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan
kész, de a test erőtlen.' Aztán újra elment másodszor is, és így
imádkozott: ,,Atyám, ha nem lehet, hogy elmúljon ez anélkül, hogy
kiigyam, legyen meg a te akaratod.' Megint visszatért, és újra alva
találta őket, mert a szemük elnehezedett. Erre otthagyta őket, ismét
elment és harmadszor is imádkozott újra, ugyanazokkal a szavakkal. Aztán
odament a tanítványokhoz és azt mondta nekik: ,,Aludjatok már és
nyugodjatok! Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezébe
adják. Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.' Még
beszélt, amikor íme, Júdás, a tizenkettő közül az egyik megérkezett, és
vele nagy tömeg kardokkal és dorongokkal a főpapoktól és a nép
véneitől. Aki elárulta őt, jelt adott nekik: ,,Akit megcsókolok, ő az,
fogjátok meg!' Mindjárt odalépett Jézushoz és azt mondta: ,,Üdvözlégy,
Mester!' És megcsókolta őt. Jézus így szólt hozzá: ,,Barátom, miért
jöttél?' Akkor odamentek, kezet emeltek Jézusra és megragadták őt. És
íme, az egyik azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét,
kihúzta a kardját, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
Jézus erre azt mondta neki: ,,Tedd vissza a kardodat a helyére. Mert
mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el. Vagy azt hiszed, nem
kérhetném Atyámat, hogy azonnal küldjön nekem több, mint tíz légió
angyalt? De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell
történnie?' Abban az órában Jézus azt mondta a tömegeknek: ,,Mint
valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy
elfogjatok engem. Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem
fogtatok el.' Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták
írásai. Akkor a tanítványok mindnyájan otthagyták őt és elfutottak. Azok
pedig megragadták Jézust és elvitték Kaifáshoz, a főpaphoz, ahol az
írástudók és vének összegyűltek. Péter pedig messziről követte őt a
főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgákkal, hogy lássa a dolog
végét. A főpapok pedig, és az egész főtanács hamis tanúvallomást
kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak, noha sok
hamis tanú jelentkezett. Végül előállt kettő és így szólt: ,,Ez azt
mondta: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt
fölépítem.' Ekkor a főpap fölkelt és azt mondta neki: ,,Semmit sem
felelsz? Mi az, amit ezek tanúsítanak ellened?' De Jézus csak
hallgatott. A főpap erre így szólt hozzá: ,,Megesketlek téged az élő
Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?' Jézus
azt felelte neki: ,,Te mondtad. De mondom nektek: most már látni
fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég
felhőin' [Dán 7,13; Zsolt 110,1]. Ekkor a főpap megszaggatta ruháit és
így szólt: ,,Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most
hallottátok a káromkodást. Mit gondoltok?' Azok ezt felelték: ,,Méltó a
halálra!' Azután beleköptek az arcába, ököllel verték őt, mások pedig
pofon ütötték és azt mondták: ,,Prófétálj nekünk, Krisztus, ki az, aki
megütött téged?' Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy
szolgálólány és így szólt: ,,Te is a galileai Jézussal voltál!' Ő
azonban mindenki előtt letagadta ezt: ,,Nem tudom, mit beszélsz.' Amikor
kiment a kapuba, meglátta őt egy másik, és így szólt az ott lévőkhöz:
,,Ez is a Názáreti Jézussal volt!' Ő ismét esküvel tagadta: ,,Nem
ismerem azt az embert!' Kis idő múltán odamentek az ott állók és azt
mondták Péternek: ,,Biztosan te is közülük vagy, hiszen a beszéded is
elárul téged.' Erre ő elkezdett átkozódni és esküdözni: ,,Nem ismerem
azt az embert.' Akkor mindjárt megszólalt a kakas. Péternek pedig eszébe
jutott Jézus szava, aki megmondta: ,,Mielőtt a kakas szól, háromszor
tagadsz meg engem.' Kiment onnan és keserves sírásra fakadt. Amikor
megvirradt, a főpapok mindnyájan, és a nép vénei, döntést hoztak Jézus
ellen, hogy halálra adják őt. Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus
helytartónak. Amikor Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték,
megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és
véneknek. Azt mondta: ,,Vétkeztem, elárultam az igaz vért.' Azok azt
felelték: ,,Mi közünk hozzá? A te dolgod!' Erre beszórta az ezüstöket a
templomba, aztán eltávozott, elment és fölakasztotta magát. A főpapok
pedig fölszedték az ezüstöket és azt mondták: ,,Nem szabad ezeket
betenni a kincstárba, mert vér díja.' Miután tanácsot tartottak,
megvásárolták rajta a fazekas földjét az idegenek számára temetőnek.
Ezért hívják azt a földet Vérmezőnek mind a mai napig. Akkor
beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott: ,,Fogták a harminc ezüstöt
-- ez volt az ára, ennyire becsülték őt Izrael fiai --, és odaadták a
fazekas földjéért, amint az Úr megparancsolta nekem' [Zak 11,12-13; Jer
18,2-3; 32,8-9]. Jézus pedig ott állt a helytartó előtt. A helytartó
megkérdezte tőle: ,,Te vagy a zsidók királya?' Jézus azt felelte: ,,Te
mondod.' Amikor a főpapok és vének vádolták, semmit sem válaszolt. Akkor
Pilátus azt mondta neki: ,,Nem hallod, mi mindent tanúsítanak ellened?'
Ő azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig
nagyon csodálkozott ezen. Ünnep alkalmával szokásban volt, hogy a
helytartó elbocsát a népnek egy foglyot, akit kérnek. Volt akkor egy
híres foglyuk, akit Barabásnak hívtak. Pilátus összehívta őket és
megkérdezte tőlük: ,,Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy
Jézust, akit Krisztusnak mondanak?' Tudta ugyanis, hogy irigységből
adták őt a kezébe. Miközben az ítélőszéken ült, a felesége üzenetet
küldött neki: ,,Semmi dolgod se legyen azzal az igazzal, mert sokat
szenvedtem ma álmomban miatta.' De a főpapok és vének rávették a
tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el. A helytartó
tehát megkérdezte tőlük: ,,Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül
elbocsássam nektek?' Azok azt felelték: ,,Barabást!' Pilátus erre azt
kérdezte: ,,És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?' Azok
mindnyájan ezt felelték: ,,Keresztre vele!' Ő újra megkérdezte: ,,De hát
mi rosszat tett?' Azok erre még hangosabban kiáltoztak: ,,Keresztre
vele!' Pilátus, látva, hogy semmire sem megy, sőt inkább zavargás támad,
vizet hozatott, megmosta a kezét a tömeg előtt és így szólt: ,,Én
ártatlan vagyok ennek a vérétől. Ti lássátok!' Az egész nép azt felelte:
,,Az ő vére rajtunk és gyermekeinken!' Erre elbocsátotta nekik
Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék
keresztre. Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra,
és összegyűjtötték köréje az egész csapatot. Levetkőztették őt, vörös
katonaköpenyt adtak rá, fontak egy koronát tövisekből, rátették a
fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet hajtva előtte
így gúnyolták őt: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!' Leköpdösték, elvették a
nádat és a fejét verték. Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a
katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre
feszítsék. Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név
szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Amikor
elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponyahelyet
jelent, epével kevert bort adtak neki inni [Zsolt 69,22]. Amikor
megízlelte, nem akart belőle inni. Miután felfeszítették őt, sorsot
vetve megosztoztak a ruháin [Zsolt 22,19]. Azután leültek és ott őrizték
őt. A feje fölé föltették elítélésének okát. Ez volt ráírva: ,,Ez
Jézus, a Zsidók Királya'. Két rablót is megfeszítettek vele együtt, az
egyiket jobbról, a másikat balról. Az arra járók pedig a fejüket
csóválva káromolták őt [Zsolt 22,8], és ezt mondták: ,,Te, aki lebontod a
templomot és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten
Fia vagy, szállj le a keresztről!' Ugyanígy a főpapok is csúfolódva
mondogatták az írástudókkal és a vénekkel együtt: ,,Másokat megmentett,
magát meg nem tudja megmenteni. Izrael királya ő, szálljon le most a
keresztről, és hiszünk neki! Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg
most, ha akarja! [Zsolt 22,9] Hiszen azt mondta: �''Az Isten Fia
vagyok�''.' Így gyalázták őt a rablók is, akiket vele együtt feszítettek
keresztre. A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik
óráig. A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: ,,Élí, Élí,
lemá szabaktáni?', azaz: ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?'
[Zsolt 22,2] Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így szóltak:
,,Ez Illést hívja.' Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot,
ecetbe mártotta, és nádszálra tűzve inni adott neki [Zsolt 69,22]. A
többiek pedig így szóltak: ,,Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy
megszabadítsa őt!?' Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott és kiadta a
lelkét. És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a
föld megrendült, a sziklák megrepedtek, a sírok megnyíltak, és sok
elhunyt szentnek föltámadt a teste. Föltámadása után előjöttek a
sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. A százados
pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek
láttán nagyon megrémültek és azt mondták: ,,Ez valóban Isten Fia volt.'
Volt ott sok asszony is, akik messziről figyelték, azok, akik Galileából
követték Jézust és szolgáltak neki. Köztük volt Mária Magdolna, Mária,
Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja. Mikor beesteledett,
jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is
tanítványa volt Jézusnak. Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. József fogta a testet,
begöngyölte tiszta gyolcsvászonba, és betette saját, új sírboltjába,
amelyet sziklába vágott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített és
elment. Mária Magdolna és a másik Mária ott voltak, és ültek a sírral
szemben. Másnap pedig, azaz a készületnap után, Pilátusnál összegyűltek a
főpapok és a farizeusok és azt mondták: ,,Uram! Emlékszünk, hogy ez a
csaló még életében azt mondta: ,,Három nap múlva föltámadok.''
Parancsold meg tehát, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy
odamenjenek a tanítványai, ellopják őt és azt mondják a népnek: ,,Feltámadt a halottak közül'', és ez az utóbbi csalás rosszabb legyen
az előzőnél.' Pilátus azt felelte nekik: ,,Van őrségtek, menjetek és
biztosítsátok magatoknak, ahogy tudjátok.' Azok pedig elmentek,
lepecsételték a követ, és őrséggel biztosították maguknak a sírt.