2011. április 20., szerda

Nagyböjti idő, Nagyszerda

Nagyböjti idő, Nagyszerda

Nem jött még el az én órám – mondta Máriának Jézus a kánai mennyegzőn. Most tudja, hogy elközelgett az ő órája, mely egyben megváltásunk órája is. Jézus az első szentmiséjére készül. Ő a főpap, az oltár és az áldozati bárány. Az asztalon van már a kovásztalan kenyér, a bor, a húsvéti bárány, de Jézus kezében és szavai által, az Egyiptomból való szabadulásra emlékező étkezés egészen más értelmet kap. A Mester megáldoztatja Júdást, aki azonban kizárja magát ebből az életadó közösségből. Isten szabadnak teremtette az embert. Júdás a szabadságával visszaélve megtagadta Mesterét, pénzért elárulta az Urat. (Adoremus 2006.)
További gondolatok...

Nagyszerda

2011.04.20. szerda

Az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban


Iz 50,4-9a
Az Úristen megadta nekem a tanítványok nyelvét, hogy támogatni tudjam szóval a fáradtat. Fölébreszti reggel, reggel fölébreszti fülemet, hogy hallgassam, mint a tanítványok. Az Úristen megnyitotta fülemet, én pedig nem ellenkeztem, nem hátráltam meg. Hátamat odatartottam az ütlegelőknek, és orcámat a tépdesőknek; arcomat nem rejtettem el a gyalázás és köpdösés elől. De az Úristen megsegít engem, ezért nem ér gyalázat; ezért tettem arcomat olyanná, mint a kovakő, és tudom, hogy nem szégyenülök meg. Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat perbe velem? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Lépjen ide hozzám! Íme, az Úristen megsegít engem, ki mondhat bűnösnek? Íme, mindnyájan szétfoszlanak, mint a ruha, moly emészti meg őket.

Zs 68,8-34
Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen. Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé. Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér. Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik. Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam. Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek. Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint. Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből. Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem. Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben. Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem! Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől. Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat.Előtted van mind, aki szorongat engem; A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem. Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak. Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé! Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné! Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket! Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék! Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél. Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra! Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé! Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged. Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom. Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája. Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek. Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.

Mt 26,14-25
Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és azt mondta nekik: ,,Mit akartok nekem adni, hogy átadjam őt nektek?' Azok megígértek neki harminc ezüstöt [Zak 11,12]. Attól fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt. A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz és azt mondták: ,,Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?' Ő azt felelte: ,,Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: ,,A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a húsvétot.''' A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel. Miközben ettek, így szólt: ,,Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.' Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni őt: ,,Csak nem én vagyok az, Uram?' Ő így válaszolt: ,,Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.' Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: ,,Csak nem én vagyok az, Rabbi?' Ő azt felelte neki: ,,Te mondtad.'

Nagyszerda

2011. április 20. - Nagyszerda

  A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti
  Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok
  nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek
  neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa
  őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok
  ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti
  vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez,
  és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm;
  tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy
  tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti
  vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz
  telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek,
  közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra
  kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki
  velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan
  elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja!
  Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az
  áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt:
  „Te magad mondtad!”
  Mt 26,14-25


  Elmélkedés:
  Júdás árulása fordulatot jelent. E cselekedet nyitja meg a kaput az
  emberi rosszindulat és ellenségeskedés tényleges megnyilvánulása előtt.
  Jézus megölésének szándéka már hosszabb idő óta érlelődött a zsidó
  vallási vezetőkben, akik számára az áruló tett adta meg a lehetőséget,
  hogy szándékukat megvalósítsák. Helytelen volna azonban azt gondolnunk,
  hogy az események hátterében csupán az emberi gonoszság húzódik meg, s
  oktalanság volna részünkről, ha nem vennénk észre emellett Isten
  szándékát, ami a megváltásunkra irányul. Talán nehéz felismernünk ezt
  az üdvözítő szándékot, s még nehezebb emberi ésszel megértenünk. A hit
  közelebb visz minket Isten titkaihoz és a feltámadáshoz.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Üdvözlégy, Jézus Krisztusomnak, Uramnak és Megváltómnak legszentebb és
  valóságos teste, aki Szűz Máriától, a legtisztább szűztől születtél,
  akit érettünk ártatlanul megkínoztak, s a keresztfán égi Atyádnak
  feláldoztak. Üdvözlégy, drága, igaz vér, amely az én Uram szent sebéből
  ömlöttél ki!
  Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy
  a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts
  engem mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a
  kenyér fátyla alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!
  Canisius Szent Péter
______________________________

Nagyszerda

Az élet forog kockán
2011. április 20. Nagyszerda 

P. Shane Lambert

Mt 26,14-25
A betániai vacsora után egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és azt mondta nekik: „Mit akartok nekem adni, hogy átadjam őt nektek?” Azok megígértek neki harminc ezüstöt. Attól fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt. A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz és azt mondták: „Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?” Ő azt felelte: „Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: „A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a húsvétot.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel. Miközben ettek, így szólt: „Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.” Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: „Csak nem én vagyok az, Rabbi?” Ő azt felelte neki: „Te mondtad.”

Bevezető ima: Uram Jézus, legnagyobb vágyam, hogy elkísérjelek ezen a héten, amikor a szenvedést és a halált magadra vállalod megváltásunkért. Csak arra kérlek, hogy add meg nekem a hitet és a kitartást, hogy elérjek a kereszt lábáig. Tisztítsd meg szeretetem, hogy magam helyett Te élj bennem!

Kérés: Uram, add meg a kegyelmet, hogy állhatatos legyek, és végsőkig kitartsak a hitben!

1. Önző indíték. Azzal, hogy Júdás megszakította bizalmi kapcsolatát Jézussal, felszínre került valódi személyisége: bűnös ösztönei még a legfontosabb erkölcsi törvényen is felülkerekedtek. Egy barát olyannak szereti a másikat, amilyen; az ellenség pedig úgy kezeli a másikat, mint egy tárgyat. A barátság megkívánja, hogy szeressük embertársunkat, ezzel szemben az önzés megsemmisíti a baráti kapcsolatot. Az ember saját magát alacsonyítja le, ha meggyalázza a szeretetet. Miután Júdás elvesztette Isten iránti szeretetét, úgy kezeli Jézust, mint egy tárgyat, ami az ő személyes érdekeit szolgálja. „Mit akartok nekem adni…?” - így tárja fel indítékát. Júdás erkölcstelenné vált: annyira csábítják a csillogó ezüstök, hogy nem érdekli az ártatlan vér kiontása sem. Ezért fáj, ha önző vagyok. Fáj, ha nem érdekel, amikor mások nagy árat fizetnek, míg én csak a saját boldogulásomat keresem. Isten fel akarja törni kőszívemet. Mindig nyitottnak kell lennem a szükséget szenvedők iránt, hogy Isten iránti szeretetből szolgáljak nekik.

2. Közel az idő. Jézus érzi, hogy eljött az idő. Ünnepnek nevezi a húsvéti vacsorát barátaival. Jézus az Isten Báránya, aki azért jött, hogy elvegye a világ bűneit (vö. Jn 1,29). Az utolsó vacsorán Jézus olyan példát mutat, amit követnünk kell: úgy szeressük egymást, ahogy Ő szeretett minket (Jn 13,34). Jézus kész arra, hogy az értünk vállalt szenvedését ünnepként ülje meg, mivel a valódi barátság örömét hordozza magában. Én kész vagyok-e arra, hogy a vele való barátságért boldogan vállaljam a nehézségeket? Meg szeretném tanulni, hogyan kell áldozatot hozni Jézus Krisztusért.

3. Értelmetlen megtagadás. Júdás nyomorúságos állapota az árulás után megmutatja, hogyan vakítja el a bűn a bűnöst. A valódi ígéretet üres ígérgetésre cserélte: Júdás számára biztosítva volt az örök élet Krisztus barátságán keresztül, és ezt az ígéretet cserélte el a harminc ezüst által nyújtott illúzióra. A valódi hűség Krisztusban van, aki önként adta életét barátaiért. Júdás mégis elárulta a bizalmát, és azoknak kötelezte el magát, akik elutasítják, és magukat megtagadták tőle – csak ezüstöt adtak az ártatlan vértért. A bűn egy hazug álarc mögött rejtőző ember lényegét homályosítja el: Krisztus, Isten Fia – „vagyok, Aki vagyok” – megpróbálja Júdás lelkében visszaállítani Isten képmását és a hozzá való hasonlatosságot. Azonban egy áruló szív válaszát hallja: „Csak nem én vagyok az, Rabbi?” – az igazság határozott tagadásával befejeződik Júdás kapcsolata Istennel. Milyen értelmetlen a bűnt választani. Mennyire ellenmondásos a saját akaratunkat Isten akarata fölé helyezni. Uram, őrizz meg az árulástól!

Beszélgetés Krisztussal: Uram, dicsőítelek és magasztallak irgalmadért és barátságodért. Adj nekem kegyes szívet, hogy mindig Téged szolgáljalak. Add, hogy soha ne vezéreljen az áruló önzése és vak szíve!

Elhatározás: Ma újra alkalmat keresek, hogy időmet és képességeimet embertársamnak áldozzam Isten iránti szeretetből.

Erdő Péter bíboros atya 2011. márciusi imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy a feltámadás reménye mindannyiunkat Isten iránti hálás szeretetre és egymás iránti nagylelkűségre indítsa

1%-kal több Örömhír!
Kérjük, amennyiben teheti, támogassa Alapítványunkat adója 1%-ának felajánlásával, hogy azt az evangélium terjesztésére fordíthassuk.
Kérésére szívesen küldünk rendelkező nyilatkozatot, amely igényelhető: info@missiochristi.hu e-mail címen.
Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Család évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger