2011. április 22., péntek

Nagyböjti idő, A év, Nagypéntek

Nagyböjti idő, A év, Nagypéntek

Nagypéntek, szigorú böjti nap. Jézus szenvedését ünnepeljük a mai napon. A mai napon nem mutatunk be Szentmisét, liturgikus ünneplésünk csúcspontja a hódolat a szent Kereszt előtt. Böjtben és imádságban eltöltött napunk erősítse bennünk Isten végsőkig elmenő szeretetét.
További gondolatok...

NAGYPÉNTEK

2011.04.22. péntek: NAGYPÉNTEK

A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bûneink miatt törték össze


Iz 52,13 - 53,12
Íme, sikert arat szolgám, magasra emelkedik, magasztos és igen fenséges lesz. Amint sokan megborzadtak tőle, hisz olyan torz volt, nem emberi a külseje, alakja nem hasonló az emberek fiaihoz, úgy ámulatba ejt majd sok nemzetet, királyok fogják be előtte szájukat, mert olyat látnak, amiről nem beszéltek nekik, és olyat vesznek észre, amiről nem hallottak. ,,Ki hitt annak, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel színe előtt, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből; nem volt szép alakja, sem ékessége, hogy megnézzük őt, és nem volt olyan külseje, hogy kívánjuk őt. Megvetett volt, és utolsó az emberek között, fájdalmak férfia és betegség ismerője, aki elől elrejtettük arcunkat; megvetett volt, és nem becsültük őt. Pedig a mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta; mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől sújtottnak és megalázottnak. De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze; a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg. Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, mindenki a maga útjára tért; és az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét.' Megkínozták, és ő alázatos volt, nem nyitotta ki száját; mint a bárány, melyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul, nem nyitotta ki száját. Sanyargatás és ítélet után vitték el; és sorsával ki törődik? Mert kivetették az élők földjéből, népem vétke miatt sújtották halálra. Istentelenek között adtak sírt neki, és gazdag mellett, amikor meghalt, bár nem követett el erőszakot, és nem volt álnokság a szájában. De az Úrnak úgy tetszett, hogy összetörje betegséggel. Ha odaadja engesztelő áldozatul életét, meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait; és az Úr tetszése az ő keze által teljesül. Lelkének gyötrelme után meglátja a világosságot, megelégedett lesz; tudásával szolgám igazzá tesz sokakat, és bűneiket ő hordozza. Ezért osztályrészül adok neki sokakat, és hatalmasokkal osztozik a zsákmányon, amiért halálra adta életét, és a bűnösök közé számították; pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár.

Zs 30
A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól. Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem! Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem! Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat! Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem. Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene! Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat. Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet, és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat. Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved, mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim. Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem. Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem. Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem. Én azonban benned bízom, Uram; Azt mondom: ,,Te vagy az én Istenem! Sorsom a te kezedben van.' Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől. Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban. Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban; Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel. Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt! Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől. Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban! Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: ,,Elvetettél szemed elől engem!' Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád. Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek. Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!

Zsid 4,14-16
Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűnt kivéve. Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre.
5,7-9
Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért. Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett; és amikor eljutott a beteljesedéshez, örök üdvösség forrása lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki [Iz 45,17G].

Jn 18,1 - 19,42
Miután Jézus ezeket elmondta, kiment tanítványaival a Kedron patakon túlra, ahol volt egy kert; oda ment be ő és a tanítványai. Ismerte azt a helyet Júdás is, aki elárulta őt, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival. Júdás tehát, miután magához vett egy csapatot, s a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, odament lámpásokkal, fáklyákkal és fegyverekkel. Jézus pedig, aki tudott mindent, ami várt rá, eléjük ment, és megkérdezte tőlük: ,,Kit kerestek?' Azt felelték neki: ,,A Názáreti Jézust.' Ő azt mondta nekik: ,,Én vagyok.' Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt. Amikor azt mondta nekik: ,,Én vagyok', meghátráltak és a földre estek. Erre ismét megkérdezte őket: ,,Kit kerestek?' Azok pedig azt mondták: ,,A Názáreti Jézust.' Jézus megismételte: ,,Mondtam nektek: Én vagyok! Ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni!' Be kellett teljesednie az igének, amelyet mondott: ,,Akiket nekem adtál, azok közül senkit sem vesztettem el.' Mivel Simon Péternek volt egy kardja, kirántotta azt, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. A szolga neve Malkusz volt. Jézus erre azt mondta Péternek: ,,Tedd a hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki a poharat, amelyet az Atya nekem adott?' Ekkor a csapat, a parancsnok és a zsidók poroszlói elfogták Jézust, és megkötözték őt. Először Annáshoz vitték, ő ugyanis apósa volt Kaifásnak, aki főpap volt abban az esztendőben. Kaifás volt az, aki azt a tanácsot adta a zsidóknak: ,,Jobb, ha egy ember hal meg a népért'. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal a főpap udvarába, Péter pedig az ajtón kívül állt. Kiment tehát az a másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, szólt az ajtónálló szolgálónak, és bevezette Pétert. Akkor az ajtónálló szolgáló azt mondta Péternek: ,,Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül való?' Ő azt felelte: ,,Nem vagyok!' Ott álltak a szolgák és poroszlók, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt velük, és melegedett. A főpap eközben tanítványairól és tanításáról kérdezte Jézust. Jézus azt felelte neki: ,,Én nyíltan beszéltem a világnak, mindig a zsinagógában tanítottam és a templomban, ahova a zsidók mindnyájan összegyűlnek, és titokban semmit sem mondtam. Miért kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik. Íme, ők tudják, mit mondtam.' Amikor ezeket mondta, az ott álló poroszlók egyike arculütötte Jézust, és így szólt: ,,Így felelsz a főpapnak?' Jézus azt felelte neki: ,,Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jól, miért ütsz engem?' Akkor Annás elküldte őt megkötözve Kaifás főpaphoz. Simon Péter pedig ott állt és melegedett. Valaki azt mondta neki: ,,Ugye te is az ő tanítványai közül való vagy?' Ő azonban letagadta: ,,Nem vagyok!' A főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: ,,Nem téged láttalak vele a kertben?' Péter pedig ismét tagadta, és nyomban megszólalt a kakas. Jézust Kaifástól a helytartóságra vezették. Kora reggel volt. Ők nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és megehessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus ment ki hozzájuk, és megkérdezte: ,,Miféle vádat hoztok fel ez ellen az ember ellen?' Azt felelték neki: ,,Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe.' Erre Pilátus azt mondta nekik: ,,Vegyétek át ti őt, és ítéljétek el a törvényetek szerint.' A zsidók azt felelték neki: ,,Nekünk senkit sem szabad megölnünk.' Ez azért történt, hogy beteljesedjék Jézus szava, amelyet mondott, jelezve, hogy milyen halállal fog meghalni. Ismét bement tehát Pilátus a helytartóságra, hivatta Jézust, és megkérdezte őt: ,,Te vagy-e a zsidók királya?' Jézus azt felelte: ,,Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?' Pilátus ezt válaszolta: ,,Hát zsidó vagyok én? Saját nemzeted és a főpapok adtak téged a kezembe. Mit tettél?' Jézus azt felelte: ,,Az én országom nem ebből a világból való. Ha az én országom ebből a világból volna, szolgáim harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek. De az én országom nem innen való.' Pilátus erre megkérdezte: ,,Tehát király vagy te?' Jézus azt felelte: ,,Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra.' Pilátus erre így szólt: ,,Mi az igazság?' Majd e szavak után ismét kiment a zsidókhoz, és azt mondta nekik: ,,Én semmi vétket sem találok őbenne. Szokás pedig nálatok, hogy húsvétkor szabadon bocsássak nektek valakit. Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?' Erre ismét így kiáltoztak: ,,Ne ezt, hanem Barabást!' Barabás pedig rabló volt. Akkor Pilátus elfogatta Jézust és megostoroztatta. A katonák pedig koronát fontak tövisből, a fejére tették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. Aztán eléje járultak, és azt mondogatták: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!' És arculverték őt. Pilátus újra kiment, és azt mondta nekik: ,,Íme, kihozom őt nektek, hogy megtudjátok, hogy semmi vétket sem találok benne.' Akkor kijött Jézus, töviskoronával, bíborköpenyben. Ő pedig azt mondta nekik: ,,Íme, az ember!' Amikor a főpapok és poroszlók meglátták, kiáltozni kezdtek: ,,Feszítsd meg, feszítsd meg!,, Pilátus így szólt: ,,Vegyétek át ti őt, és feszítsétek keresztre, mert én nem találok vétket benne.' De a zsidók így szóltak: ,,Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!' Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, még jobban megijedt. Újra bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézustól: ,,Honnan való vagy te?' Jézus azonban nem adott neki feleletet. Ezért Pilátus azt mondta neki: ,,Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, és arra, hogy megfeszítselek?' Jézus azt felelte: ,,Semmi hatalmad sem volna felettem, ha onnan felülről nem adatott volna neked. Ezért annak, aki engem kezedbe adott, nagyobb a bűne.' Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. De a zsidók így kiáltoztak: ,,Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak.' Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet kövezett udvarnak neveznek, héberül meg Gabbatának. A húsvét készületnapja volt akkor, körülbelül hat óra. Így szólt a zsidókhoz: ,,Íme, a ti királyotok!' De azok így kiáltoztak: ,,El vele, el vele, feszítsd meg őt!' Pilátus megkérdezte tőlük: ,,A királyotokat feszítsem meg?' A főpapok azt felelték: ,,Nincs királyunk, csak császárunk!' Akkor aztán kezükbe adta őt, hogy feszítsék meg. Azok átvették Jézust. Ő pedig keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, amelyet héberül Golgotának neveznek. Ott keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt kétfelől, Jézust pedig középen. Pilátus egy feliratot is készíttetett, és a kereszt fölé helyeztette. Ez volt ráírva: ,,A Názáreti Jézus, a zsidók királya.' Ezt a feliratot tehát sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. Héberül, görögül és latinul volt írva. A zsidók főpapjai ezért arra kérték Pilátust: ,,Ne azt írd: A zsidók királya, hanem: Ez azt mondta: �,,A zsidók királya vagyok�''!' Pilátus azt felelte: ,,Amit írtam, azt megírtam!' A katonák pedig, miután megfeszítették Jézust, fogták a ruháit, elosztották négy felé, minden katonának egy részt, azután fogták a köntöst is. A köntös varratlan volt, felülről egy darabban szőve. Ezért azt mondták egymásnak: ,,Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, kié legyen!' Ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás, amely így szól: ,,Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek' [Zsolt 22,19]. A katonák tehát ezt tették. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna. Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: ,,Asszony, íme, a te fiad!' Azután azt mondta a tanítványnak: ,,Íme, a te anyád!' És attól az órától magához vette őt a tanítvány. Ezután Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: ,,Szomjazom!' Volt ott egy ecettel teli edény. Ezért ecettel telt szivacsot tűztek egy izsópra, és a szájához nyújtották. Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: ,,Beteljesedett!' És fejét lehajtva kilehelte lelkét. A zsidók pedig, mivel készületnap volt, kérték Pilátust, hogy törjék meg lábszárcsontjaikat, és vegyék le őket, hogy a testek ne maradjanak ott a kereszten szombatra, mert az a szombat nagy nap volt. Odamentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát először az egyik vele együtt keresztrefeszítettnek, aztán a másiknak. Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. Aki ezt látta, tanúságot tett róla, és igaz az ő tanúsága. Ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: ,,Csontját ne törjék össze' [Kiv 12,46; Zsolt 34,21]. Egy másik Írás pedig azt mondja: ,,Látni fogják azt, akit keresztülszúrtak' [Zak 12,10]. Ezek után pedig az arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, de a zsidóktól való félelmében csak titokban, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Elment tehát és levette a testet. Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, s mirha- és áloé-keveréket hozott, körülbelül száz fontot. Fogták tehát Jézus testét, és a fűszerekkel együtt gyolcsruhákba göngyölték, ahogy a zsidóknál temetni szokás. Azon a helyen, ahol felfeszítették őt, volt egy kert, és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületnapja miatt oda helyezték Jézust.

Nagypéntek

2011. április 22. - Nagypéntek

  Abban az időben Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra,
  ahol egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte
  Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival.
  Júdás kapott egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a
  farizeusoktól szolgákat, és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal,
  fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus tudott mindent, ami rá várt. Eléjük
  ment tehát és megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Azok ezt válaszolták:
  „A názáreti Jézust.” Jézus erre így szólt: „Én vagyok.“ Júdás is ott
  volt köztük, aki elárulta. Mikor azt mondta nekik: „Én vagyok”,
  meghátráltak és a földre estek. Ezért újra megkérdezte tőlük: „Kit
  kerestek?” Azok ezt válaszolták: „A názáreti Jézust.” Erre Jézus így
  szólt: „Megmondtam már, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek,
  engedjétek el ezeket!” Így beteljesedett, amit korábban megmondott:
  „Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál.” Simon
  Péternél volt egy kard. Kirántotta, és a főpap szolgájára sújtott vele:
  levágta a jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus rászólt
  Péterre: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a kelyhet,
  amelyet az Atya adott nekem?”
  Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták Jézust, és
  megkötözték. Először Annáshoz vezették, mert ő apósa volt Kaifásnak,
  aki abban az évben főpap volt. Ő adta a zsidóknak azt a tanácsot, hogy
  jobb, ha egy ember hal meg a népért. Simon Péter és egy másik tanítvány
  követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, ezért
  bemehetett Jézussal a főpap udvarába, Péter meg kint várakozott a kapu
  előtt. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, visszajött,
  szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kaput őrző
  szolgáló közben megjegyezte: „Talán te is ennek az embernek a
  tanítványai közül vagy?” Ő azt felelte: „Nem vagyok!” Mivel hideg volt,
  a szolgák és a fegyveresek tüzet raktak, hogy fölmelegedjenek. Péter is
  köztük álldogált, és melegedett. A főpap eközben tanítványai és
  tanítása felől faggatta Jézust. Jézus ezt válaszolta neki: „Én a
  világhoz nyíltan beszéltem. Mindig a zsinagógákban és a templomban
  tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam
  semmit. Miért kérdezel hát engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit
  beszéltem. Íme, ők tudják, hogy miket mondtam!” E szavakra az egyik ott
  álló szolga arcul ütötte Jézust, és így szólt: „Így felelsz a
  főpapnak?” Jézus ezt mondta neki: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a
  rosszat, ha viszont jól, akkor miért ütsz engem?” Ekkor Annás
  megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.
  Simon Péter még mindig ott állt, és melegedett. Újra megkérdezték tőle:
  „Talán te is az ő tanítványai közül vagy?” Ő így felelt: „Nem vagyok!”
  A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a
  fülét, megjegyezte: „Nem téged láttalak én a kertben ővele?” De Péter
  ismét tagadta; és ekkor mindjárt megszólalt a kakas.
  Kaifástól tehát elvezették Jézust a helytartóságra. Kora reggel volt. A
  zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak,
  és elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és
  megkérdezte: „Mivel vádoljátok ezt az embert?” Azok azt felelték: „Ha
  nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe!” Pilátus ezt
  mondta: „Vigyétek el, és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek
  szerint!” A zsidók ezt válaszolták neki: „Nekünk senkit sem szabad
  megölnünk!” Így beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen
  halállal fog meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé
  hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?”
  Jézus így válaszolt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked
  rólam?” Pilátus ezt felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a
  főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én
  országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az
  országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére.
  De az én országom nem innét való.” Pilátus megkérdezte: „Tehát király
  vagy?” Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én arra
  születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az
  igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!” Erre
  Pilátus azt mondta: „Mi az igazság?” E szavak után Pilátus újra kiment
  a zsidókhoz és ezt mondta nekik: „Én semmi vétket sem találok benne.
  Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak.
  Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?” De ők ismét
  kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás rabló volt.
  Ekkor Pilátus fogta Jézust, és megostoroztatta. Akatonák tövisből
  koszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá.
  Azután eléje járultak, és így gúnyolták: „Üdvöz légy, zsidók királya!”
  És közben arcul verték. Pilátus ezután újra kiment, és így szólt
  hozzájuk: „Íme, elétek vezetem őt, hogy megtudjátok: nem találok benne
  semmi vétket.” És kijött Jézus, töviskoronával, bíborruhában. Pilátus
  pedig így szólt: „Íme, az ember!” A főpapok és a szolgák, mihelyt
  meglátták őt, kiáltozni kezdtek: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” Pilátus
  azt mondta nekik: „Vigyétek, feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi
  vétket sem találok benne!” De a zsidók ezt felelték: „Nekünk törvényünk
  van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette
  magát!” Amikor Pilátus meghallotta ezt, még jobban megijedt. Visszament
  a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézust: „Honnan való vagy?” De
  Jézus nem válaszolt neki semmit. Erre Pilátus azt mondta neki: „Nem
  felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy
  megfeszítselek, vagy arra, hogy elbocsássalak?” Erre Jézus azt mondta:
  „Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad volna.
  Ezért annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne.”
  Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust. A zsidók
  azonban ezt kiáltozták: „Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár
  barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a
  császárnak.” E szavak hallatára Pilátus kivezet- tette Jézust, maga
  pedig a bírói székbe ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának
  hívnak. A húsvéti készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a
  zsidókhoz: „Íme, a királyotok!” De azok így kiáltoztak: „El vele, el
  vele! Feszítsd meg!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a
  királyotokat?” A főpapok azonban ezt felelték: „Nincs királyunk, csak
  császárunk!” Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.
  Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet ő maga vitte, míg oda nem
  ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak.
  Ott keresztre feszítették őt, s két másikat is vele, jobb és bal felől,
  Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára
  tétette. Ez volt ráírva: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” A
  feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust
  megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt
  felírva. A zsidó főpapok kérték Pilátust: „Ne azt írd: A zsidók királya
  hanem ahogy ő mondta: A zsidók királya vagyok”. Pilátus azonban ezt
  válaszolta: „Amit írtam, megírtam.”
  A katonák pedig, miután Jézust keresztre feszítették, fogták a ruháit,
  négyfelé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a köntöse
  következett. A köntös varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így
  szóltak egymáshoz: „Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy
  kié legyen!” Így beteljesedett az Írás: „Szétosztották maguk között
  ruháimat, s a köntösömre sorsot vetettek.” A katonák pontosan ezt
  tették.
  Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás
  felesége, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és
  a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te
  fiad!” Azután a tanítványhoz szólt: „Íme, a te anyád!” Attól az órától
  fogva házába fogadta őt a tanítvány.
  Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az Írás,
  így szólt: „Szomjazom.” Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak
  egy szivacsot, izsópra tűzték, és a szájához emelték. Mikor Jézus
  megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” És fejét lehajtva
  kilehelte lelkét.
  A zsidók pedig, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem
  maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a
  keresztre feszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a
  szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és megtörték
  a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt
  fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már
  meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona
  beledöfte lándzsáját az oldalába. Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az
  tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja
  ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert mindez azért történt,
  hogy beteljesedjék az Írás: „Csontot ne törjetek benne!” És ami az Írás
  más helyén áll: Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.”
  Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való
  élelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse
  Jézus testét. Pilátus megengedte. El is ment, és levette Jézus testét.
  Eljött Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott
  mintegy száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és
  fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Így szokás temetni a
  zsidóknál. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a
  kertben pedig egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a
  sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda temették Jézust.
  Jn 18,1–19,42


  Elmélkedés:
  Akit szeretünk
  A keresztény szóhasználat szerint Jézus a húsvéti bárány, aki
  feláldozza magát értünk. Ő az Isten Báránya, akinek önfeláldozása
  megváltást hozott az emberiség számára. Éppen ezért a húsvéti ünnephez
  a bárány tartozik és nem a nyúl. A zsidók az Egyiptomból való
  szabadulás emlékére ülték meg a húsvétot, amely során bárányt
  fogyasztottak. A Törvény előírta, hogy Niszán hónap tízedik napján
  kellett otthonukba vinni egy hibátlan bárányt, amit a tizennegyedik
  napon készítettek el ételként. Közben négy nap telik el. Mi
  történhetett ez idő alatt a báránnyal? Könnyen kitalálhatjuk: a
  gyerekek állandóan játszottak a kis báránnyal. És közben megszerették.
  És azt is könnyen elképzelhetjük, hogy milyen fájdalmat jelenthetett
  számukra, amikor néhány nap elteltével megölték a kis állatot, hogy
  megsüssék és megegyék. Hirtelen szembetalálják magukat annak
  elvesztésével, halálával, akit szerettek.
  Ma, nagypénteken Jézus halálára emlékezünk. Annak a Jézusnak a
  kereszthalálára, aki ártatlan, és akit szeretünk. Úgy gondolom, hogy a
  kereszt titkából mit sem értenek meg azok, akik nem szeretik Jézust.
  Talán együttérzés vagy felháborodás ébred bennük, ha ártatlannak
  tartják őt, talán igazságtalannak tartják a halálos ítéletet, talán
  sajnálkoznak a kereszthordozással járó rettenetes fájdalmak láttán, de
  mindez nem elegendő a kereszt titkának megértéséhez. Ha a keresztre
  tekintve nem ébred bennünk szeretet, akkor nem értettük még meg, hogy
  Jézus szeretetből tette mindezt. Isten egészen különleges, egyedülálló
  módon mutatta meg, hogy mennyire szeret minket: saját Fia
  életáldozatával.
  Mi változik meg Jézus életáldozatával? Mi változik meg Jézus
  kereszthalálával? A keresztény szóhasználat szerint Jézus szenvedése és
  kereszthalála megváltást hozott az emberiség számára. A megváltás azt
  jelenti, hogy Isten többé már nem mint bűnös emberekre tekint ránk,
  akik büntetést érdemlünk, hanem mint megváltott emberekre. Az isteni
  irgalom, a megbocsátás, a kegyelem kiárad felénk. Mondhatjuk tehát azt,
  hogy Jézus azért jött el közénk és azért áldozta fel magát, hogy Isten,
  a mennyei Atya másként tekintsen ránk. Ebben talán van igazság, de
  minden bizonnyal helyesebb volna a másik oldalról közelítve
  megfogalmaznunk az eredményt: Jézus azért áldozta fel magát a
  kereszten, hogy mi, emberek másként tekintsünk Istenre. Úgy tekintsünk
  rá, mint aki a legvégsőkig elmegy, csak hogy megmutassa, kifejezze
  irántunk való szeretetét. Ne félelemmel és rettegéssel gondoljunk rá,
  hanem a kibékülés vágya, a gyógyulás vágya, a lelki felemelkedés vágya
  vezessen minket hozzá.
  Az elmúlt napokban utazás közben a rádiót hallgattam. Emlékszem egy
  reklámra, amely egy televíziós filmsorozat igyekezett népszerűsíteni.
  Az alig egy percig tartó során kétszer vagy háromszor is elhangzott a
  következő kijelentés: Bosszú mindhalálig. Magamban elgondolkoztam azon
  hogy ki lehet kíváncsi a halálig tartó bosszúra, mert én biztosan nem.
  Vagy a bosszú ennyire benne él az emberekben? Ha bosszú erősebb az
  emberekben, mint a megbocsátás, akkor egyáltalán nem keresztény
  világban élünk, és ennek a világnak újra és újra hirdetnünk kell
  Krisztus keresztjének üzenetét: a megbocsátást. Egy Jézusról szóló
  filmet talán ezzel a mondattal lehetne reklámozni: Megbocsátás
  mindhalálig. Isten, aki szeret minket, megbocsát nekünk.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!
  Milyen jó, hogy rábízhatjuk
  kezünket arra a Kézre,
  amely megtörte és életre keltette a Kenyeret,
  amely megáldotta és megsimogatta a gyerekeket,
  s amelyet szegek vertek át.
  Ráhagyatkozni arra a Kézre,
  amely olyan, mint a mienk,
  de amelynek tetszőleges döntését csupa jóság vezérli,
  s folyton csak szorosabban köt le minket önmaga számára.
  Átadni magunkat annak a puha és hatalmas erejű Kéznek,
  amely lehat a lélek velejéig,
  amely formál és teremt,
  s amelyen át oly végtelen szeretet árad.
  (Teilhard de Chardin)
______________________________

Nagypéntek


Akit keresztülszúrtak
2011. április 22.  Nagypéntek

Csernus László, a Regnum Christi Mozgalom tagja

Jn 18,1 – 19,42
Azután, hogy ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Ott volt egy kert. Odament tanítványaival. Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott egy csapat katonát, és a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve. Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát, és megszólította őket: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust" - felelték. Jézus megmondta nekik: "Én vagyok." Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Amikor azt mondta: "Én vagyok", meghátráltak, és földre rogytak. Jézus ezért újra megkérdezte: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust" - felelték. Erre Jézus így folytatta: "Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el." Így beteljesedett, amit mondott: "Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál." Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, a főpap szolgájára sújtott, s levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták. Jézus rászólt Péterre: "Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?" A csapat és parancsnoka, valamint a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték. Először Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Abban az esztendőben Kaifás volt a főpap, ő adta azt a tanácsot a zsidóknak, hogy: "Jobb, ha egy ember hal meg a népért." Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel ez a másik tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarára, Péter azonban kint maradt a kapunál. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, kijött és szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kapunál őrködő szolgáló megkérdezte: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?" "Nem vagyok" - felelte. A szolgák és a poroszlók tüzet raktak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is odaállt közéjük melegedni. A főpap a tanítványai és a tanítása felől faggatta Jézust. Jézus ezt felelte neki: "Nyíltan beszéltem, mindenki füle hallatára. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. Mit kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit mondtam. Ők tudják, mit tanítottam." E szavakra az egyik poroszló arcul ütötte Jézust ezt mondva: "Így felelsz-e a főpapnak?" Jézus csak ennyit mondott: "Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?" Ekkor Annás megkötözve elküldte Kaifás főpaphoz. Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?" De tagadta: "Nem vagyok."  A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: "De hisz ott láttalak vele a kertben." Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas. Jézust Kaifástól a helytartóságra vezették. Kora reggel volt. Ők nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és megehessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus ment ki hozzájuk, és megkérdezte: ,,Miféle vádat hoztok fel ez ellen az ember ellen?' Azt felelték neki: ,,Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe.' Erre Pilátus azt mondta nekik: ,,Vegyétek át ti őt, és ítéljétek el a törvényetek szerint.' A zsidók azt felelték neki: ,,Nekünk senkit sem szabad megölnünk.' Ez azért történt, hogy beteljesedjék Jézus szava, amelyet mondott, jelezve, hogy milyen halállal fog meghalni. Ismét bement tehát Pilátus a helytartóságra, hívatta Jézust, és megkérdezte őt: ,,Te vagy-e a zsidók királya?' Jézus azt felelte: ,,Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?' Pilátus ezt válaszolta: ,,Hát zsidó vagyok én? Saját nemzeted és a főpapok adtak téged a kezembe. Mit tettél?' Jézus azt felelte: ,,Az én országom nem ebből a világból való. Ha az én országom ebből a világból volna, szolgáim harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek. De az én országom nem innen való.' Pilátus erre megkérdezte: ,,Tehát király vagy te?' Jézus azt felelte: ,,Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra.' Pilátus erre így szólt: ,,Mi az igazság?' Majd e szavak után ismét kiment a zsidókhoz, és azt mondta nekik: ,,Én semmi vétket sem találok őbenne. Szokás pedig nálatok, hogy húsvétkor szabadon bocsássak nektek valakit. Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?' Erre ismét így kiáltoztak: ,,Ne ezt, hanem Barabást!' Barabás pedig rabló volt. Akkor Pilátus elfogatta Jézust és megostoroztatta. A katonák pedig koronát fontak tövisből, a fejére tették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. Aztán eléje járultak, és azt mondogatták: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!' És arcul verték őt. Pilátus újra kiment, és azt mondta nekik: ,,Íme, kihozom őt nektek, hogy megtudjátok, hogy semmi vétket sem találok benne.' Akkor kijött Jézus, töviskoronával, bíborköpenyben. Ő pedig azt mondta nekik: ,,Íme, az ember!' Amikor a főpapok és poroszlók meglátták, kiáltozni kezdtek: ,,Feszítsd meg, feszítsd meg!,, Pilátus így szólt: ,,Vegyétek át ti őt, és feszítsétek keresztre, mert én nem találok vétket benne.' De a zsidók így szóltak: ,,Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!' Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, még jobban megijedt. Újra bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézustól: ,,Honnan való vagy te?' Jézus azonban nem adott neki feleletet. Ezért Pilátus azt mondta neki: ,,Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, és arra, hogy megfeszítselek?' Jézus azt felelte: ,,Semmi hatalmad sem volna felettem, ha onnan felülről nem adatott volna neked. Ezért annak, aki engem kezedbe adott, nagyobb a bűne.' Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. De a zsidók így kiáltoztak: ,,Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak.' Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet kövezett udvarnak neveznek, héberül meg Gabbatának. A húsvét készületnapja volt akkor, körülbelül hat óra. Így szólt a zsidókhoz: ,,Íme, a ti királyotok!' De azok így kiáltoztak: ,,El vele, el vele, feszítsd meg őt!' Pilátus megkérdezte tőlük: ,,A királyotokat feszítsem meg?' A főpapok azt felelték: ,,Nincs királyunk, csak császárunk!' Akkor aztán kezükbe adta őt, hogy feszítsék meg. Azok átvették Jézust. Ő pedig keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, amelyet héberül Golgotának neveznek. Ott keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt kétfelől, Jézust pedig középen. Pilátus egy feliratot is készíttetett, és a kereszt fölé helyeztette. Ez volt ráírva: ,,A Názáreti Jézus, a zsidók királya.' Ezt a feliratot tehát sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. Héberül, görögül és latinul volt írva. A zsidók főpapjai ezért arra kérték Pilátust: ,,Ne azt írd: A zsidók királya, hanem: Ez azt mondta: ,,A zsidók királya vagyok''!' Pilátus azt felelte: ,,Amit írtam, azt megírtam!' A katonák pedig, miután megfeszítették Jézust, fogták a ruháit, elosztották négy felé, minden katonának egy részt, azután fogták a köntöst is. A köntös varratlan volt, felülről egy darabban szőve. Ezért azt mondták egymásnak: ,,Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, kié legyen!' Ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás, amely így szól: ,,Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek'. A katonák tehát ezt tették. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna. Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: ,,Asszony, íme, a te fiad!' Azután azt mondta a tanítványnak: ,,Íme, a te anyád!' És attól az órától magához vette őt a tanítvány. Ezután Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: ,,Szomjazom!' Volt ott egy ecettel teli edény. Ezért ecettel telt szivacsot tűztek egy izsópra, és a szájához nyújtották. Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: ,,Beteljesedett!' És fejét lehajtva kilehelte lelkét. A zsidók pedig, mivel készületnap volt, kérték Pilátust, hogy törjék meg lábszárcsontjaikat, és vegyék le őket, hogy a testek ne maradjanak ott a kereszten szombatra, mert az a szombat nagy nap volt. Odamentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát először az egyik vele együtt keresztre feszítettnek, aztán a másiknak. Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. Aki ezt látta, tanúságot tett róla, és igaz az ő tanúsága. Ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: ,,Csontját ne törjék össze'. Egy másik Írás pedig azt mondja: ,,Látni fogják azt, akit keresztülszúrtak”. Ezek után pedig az arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, de a zsidóktól való félelmében csak titokban, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Elment tehát és levette a testet. Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, s mirha- és áloé-keveréket hozott, körülbelül száz fontot. Fogták tehát Jézus testét, és a fűszerekkel együtt gyolcsruhákba göngyölték, ahogy a zsidóknál temetni szokás. Azon a helyen, ahol felfeszítették őt, volt egy kert, és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületnapja miatt oda helyezték Jézust.

Bevezető ima: Uram Jézus, a nagypéntek emberi életed legnehezebb napja volt, amikor a kereszthalálod által legyőzted a bűnt. Szeretnék ott lenni veled szenvedésed minden mozzanatában. Szeretnék hűséges maradni hozzád. A világ összes bűnét válladra vetted – felfoghatatlan számomra, mit is jelentett ez pontosan neked. Szeretnélek vigasztalni, és enyhíteni a fájdalmaidat, Uram! Hadd hordozzam veled a keresztet, legalább ennek az elmélkedésnek néhány pillanatában!

Kérés: Uram, imádságomban egyesülni akarok veled, hogy megértsem: irántam való személyes szeretetből haltál meg!

1. Én vagyok. Néhány feltüzelt katona a templomőrségből megjelenik és Jézust keresi. Ekkor elhangzik: „Én vagyok.”, amelytől ők a földre rogynak. A tiszta, isteni megérzése földre kényszeríti őket. Milyen érzés lehetett bennük? Félelem, megdöbbenés? Hányszor van az életünkben, hogy nem vagyunk képesek felismerni Jézust, pedig tisztán és világosan megmutatja magát. Bűneink hályoga elhomályosítja látásunkat, hogy felismerjük embertársainkban. Jézus itt nem áll meg. Nem magára gondol, hanem ismeri tanítványait és őket védelmezi. Ugyanakkor rászól Péterre és meggyógyítja a Malkus nevű szolga fülét. Teszi mindezt akkor, amikor elfogják, hogy kivégezzék. Igen, ez Jézus, a szeretet. Uram, ezt várod tőlem is?

2. Mi az igazság? Pilátus kérdése ma is nagyon sokszor hangzik el a világban. Ugyanarról a hírről a sajtó különböző híradásai teljesen mást képesek állítani. Valóban ennyire szubjektív az igazság? A mai korban a relativizmus elve az igazi értékeket, igazságokat is megkérdőjelezi, viszonylagossá teszi. Én hányszor teszem fel ezt a kérdést a hitemmel kapcsolatban? Mennyire nyitott a szívem, hogy Istennél keressem mindenre a választ? Pilátus miután feltette ezt a kérdést, kiment a nép elé és kijelentette, hogy nem találja bűnösnek Jézust. Mi motiválta őt? A saját hatalmának a féltése. Valamit megérzett Jézus különlegességéből, nem merte kétségbe vonni szavait, de ott állt vele szemben a tomboló nép. Közben felesége megüzente, hogy valóban igaz ember az, akit fel akarnak feszíteni. És ekkor még ott volt a Heródes és a közte levő feszültség is, ráadásul Jézus galileai volt, Heródes alattvalója. Pilátus ekkor már nem az igazságot kereste, hanem saját magát, azt hogy hogyan tud ebből a legjobban kikerülni. Én a döntéseimben– Pilátushoz hasonlóan – mennyire csak a világnak szeretnék megfelelni?

3. Beteljesedett. Beteljesedett mindaz, amiért Jézus emberi testet öltött. A mennyei Atyával és a Szentlélekkel együtt a végtelen isteni szeretetet megmutatták nekünk, embereknek. Ez abban nyilvánult meg, hogy Jézus teljesen odaadta magát azért, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Megtörte a bűn hatalmát és megnyitotta számunkra a mennyek ajtaját. Most már csak rajtunk áll, hogy belépünk-e rajta. Ehhez azonban szükségünk van arra, hogy Jézus példáját kövessük a teljes önátadásban. Jézus az Atya akaratát teljesítve, a szeretetben bízva, hozta meg értünk ezt az áldozatot. Mi is Istennek adva önmagunkat juthatunk el az örök boldogságra. Jézus Szíve, amelyet megnyitott a katona lándzsája, megnyitotta számunkra is a kegyelem örök forrását. János apostol maga tesz személyes tanúságot: „Aki ezt látta, tanúságot tett róla, és igaz az ő tanúsága” (Jn 19, 35).

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, szeretnék én is letérdelni eléd, átölelni a kereszt fáját. Szeretnék segíteni a kereszt hordozásában másoknak, közben a saját keresztemet is súlyos tehernek érzem. Add meg, hogy mindig az isteni igazságot keressem és a világ elvárása és csábítása ne vonja el a figyelmemet!

Elhatározás: Mai napon böjtömet kiegészítem azzal, hogy felajánlom azt, ami számomra a legnehezebb.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger