2011. április 24., vasárnap

Húsvéti idő, A év, Húsvétvasárnap, ünnepi mise

Húsvéti idő, A év, Húsvétvasárnap, ünnepi mise

Ha Krisztus föl nem támad, hiábavaló a hitünk. Legnagyobb ünnepünk a Húsvétvasárnap, nyomában az egész húsvéti idő és minden vasárnap, hogy alkalmunk legyen átgondolni és egyre értékesebbé tenni a Krisztus föltámadásának evangéliumára épülő, Krisztust követő életünket, közeledve a magunk húsvétjához. A feltámadottat köszöntjük a mai napon, és kérjük kegyelmét, megerősítését, a húsvét örömét.
További gondolatok...

HÚSVÉTVASÁRNAP

2011.04.24. vasárnap: HÚSVÉTVASÁRNAP 
(Szent György, Sigmaringeni Szent Fidél)
Jézust megölték, de Isten harmadnapon feltámasztotta ôt


ApCsel 10,34a.37-43
Akkor Péter beszélni kezdett: ,,Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató, Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában, a János által hirdetett keresztség után; hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő a zsidók országában és Jeruzsálemben tett. Fára függesztve megölték őt. De Isten harmadnapon feltámasztotta, s megadta neki, hogy megjelenjen, nem az egész népnek, hanem Isten által előre kijelölt tanúknak, minekünk, akik ettünk és ittunk vele, miután halottaiból feltámadt. Meg is parancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és a holtak bírájává rendelt. Róla tesz tanúságot az összes próféta, hogy az ő neve által mindenki elnyeri a bűnök bocsánatát, aki csak hisz benne.'

Zs 117
ALLELUJA! Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló! Mondja hát Izrael, hogy jó, hogy irgalma örökkévaló! Mondja hát Áron háza, hogy irgalma örökkévaló! Mondják hát, akik félik az Urat, hogy irgalma örökkévaló! Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett. Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem? Az Úr az én segítőm, s én lenézhetem ellenségeimet. Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberben reménykedni. Jobb az Úrhoz menekülni, mint fejedelmekben reménykedni. Mind körülvettek engem a nemzetek, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek, bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tűz a bozótban, de az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem, de az Úr megsegített engem! Az Úr az én erőm és dicsőségem, ő lett az én szabadítóm. Ujjongás és diadal szava hangzik az igazak sátraiban: ,,Az Úr jobbja győzelmet szerzett, az Úr jobbja fölmagasztalt engem, az Úr jobbja győzelmet szerzett!' Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. Az Úr nagyon megfenyített engem, de nem engedett át a halálnak. Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat. Ez az Úr kapuja, az igazak lépnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, és szabadítóm lettél. A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, csodálatos a mi szemünkben. Ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta! Nyújts, ó Uram, segítséget, adj, ó Uram, jó sikert! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldunk az Úr házából titeket. Az Úr Isten világosított meg minket. Álljatok sort az ünnepi lombokkal, egészen az oltár szarváig. Istenem vagy te, hálát adok neked, Istenem vagy te, magasztallak téged. Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.

Kol 3,1-4
Ezért tehát, ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve [Zsolt 110,1]. Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben. Amikor pedig Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben.

Jn 20,1-9
Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: ,,Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!' Erre Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek. Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia halottaiból.

Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

2011. április 24. - Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

  A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
  kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.
  Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus
  szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem
  tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz
  sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban
  futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az
  otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is.
  Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét
  takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva
  egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a
  sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy
  Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
  Jn 20,1-9


  Elmélkedés:
  Feltámadt, megjelent
  Az egyik hittanórán a gyerekekkel a szentírás alapján haladtunk végig a
  nagyhét eseményein. Először a virágvasárnap ünnepelt jeruzsálemi
  bevonulást vettük, ezután következett a nagycsütörtöki utolsó vacsora,
  majd pedig a nagypénteki kereszthordozás. A gyerekek megdöbbent
  csendben hallgatták a történetet egészen Jézus halála pillanatáig.
  Ekkor az egyik kislány csendes hangon megkérdezte: „Miért nem
  avatkozott közbe a mennyei Atya?”
  Hasonló kérdés talán sokak gondolataiban fogalmazódik meg. Miért nem
  avatkozott közbe Isten? Miért engedte, hogy Jézust elfogják, elítéljék,
  súlyosan bántalmazzák és a kereszt hordozására kényszerítsék? Miért
  engedte Isten, hogy Fiát, Jézus Krisztust keresztre feszítve megöljék?
  Miért nem avatkozott közbe? Miért nem mentette meg Jézust a haláltól?
  Valójában Isten közbeavatkozik, csak nem úgy és nem akkor, amikor mi
  azt elképzeljük. Ma, húsvétvasárnap ezt az isteni közbeavatkozást
  ünnepeljük: Isten feltámasztotta Jézust a halálból. Fontos
  hangsúlyoznunk, hogy a feltámasztás a mennyei Atya cselekedete. A
  szentírás tanúsága szerint Jézus nem a maga erejéből támadt fel, hanem
  az Atya adott neki új életet, tehát az események hátterében észre kell
  vennünk az Atya akaratát s annak megvalósulását. A húsvéti szentmise
  olvasmányában Szent Péter apostol beszédét, vallomását olvashatjuk:
  „harmadnap feltámasztotta az Isten, és látható alakban megmutatta őt”
  (ApCsel 10,40). Ezek szerint nem csupán a feltámasztás az Isten
  cselekedete, hanem az is, hogy Jézus látható módon megjelenhetett
  övéinek.
  A feltámadással kapcsolatban érdemes idéznünk Szent Pál apostol
  tanítását is: „Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint,
  eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. Megjelent
  Péternek, majd a tizenkettőnek” (1Kor 15,3-5). E hitvallás első
  kijelentése szerint Jézus meghalt. Ezt erősíti meg és igazolja a
  második kijelentés, amely szerint eltemették őt. Senkinek nem lehet
  tehát kétsége afelől, hogy Jézus valóban meghalt. Ezután következik a
  harmadik állítás: Jézus feltámadt, amit megerősít, mintegy bizonyít a
  hitvallás következő eleme, azaz hogy Jézus megjelent. Pál apostol végül
  részletesen leírja, hogy Péternek, majd a tizenkét apostolnak, még
  később pedig ötszáz embernek jelent meg a feltámadt Jézus. Ha Jézus
  megjelent, látható módon mutatkozott az embereknek, akkor senkinek nem
  támadhat kétsége afelől, hogy valóban feltámadt.
  A feltámadt Jézusra vonatkozóan számos helyen találkozunk a „megjelent”
  kifejezéssel. Érdemes ennek mélyebb értelmére is odafigyelnünk. A
  biblia szóhasználata szerint ugyanis a megjelenés elsősorban Istenre
  vonatkozik. Ennek értelmében a feltámadás egyrészt Jézus istenségét
  támasztja alá, másrészt azt jelzi, hogy Jézus nem emberi testben, hanem
  megdicsőült testben támadt fel. Feltámadása nem földi életének
  folytatását jelenti, mint például Lázár, a naimi fiú ás Jairus lányának
  feltámasztása, hanem az új életre támad fel, az isteni dicsőség
  világába megy át. Az isteni közbeavatkozás lényege így foglalható
  össze: Isten megdicsőítette Fiát azáltal, hogy feltámasztotta őt a
  halálból. Ez a dicsőség vár mindazokra, akik hisznek Krisztusban és
  hittel vallják az ő feltámadását.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Urunk, Jézus, feltámadásod az élet győzelmét hirdeti. Egykor élőként
  mutattad meg magadat a sírodhoz siető asszonyoknak, az apostoloknak és
  a tanítványoknak. Mutasd meg magadat nekünk is! Jelenj meg nekünk is és
  erősítsd bennünk az örök élet reményét!
______________________________

Húsvétvasárnap

Továbbadni a feltámadás örömét
2011. április 24.
Húsvétvasárnap
Csernus Ágnes, a Regnum Christi Mozgalom tagja

Jn 20,1-9
A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból.

Bevezető ima: Uram, Te vagy az Út az Igazság és az Élet. Feltámadásod ünnepén adj reménységet szívembe, hogy szeretteimmel együtt majd én is feltámadok a halálból, és veled örvendezhetek a mennyben. Köszönöm húsvét ünnepét. Szeretlek, és teljes szívemből követni akarlak. Légy velem, és érintsd meg szívemet az imádságban!

Kérés: Uram Jézus, adj húsvéti örömet és boldog reménységet szívembe, mert legyőzted a bűnt és a halált!

1. Hírül adta nekik. Isten úgy rendezte, hogy a feltámadás első hírnöke nő legyen. Máté evangéliuma két asszonyról beszél (a magdalai Mária és a másik Mária – vö. Mt 28,1), János csak Mária Magdolnát említi. Az Úr ismeri a női szívet, tudja, hogy amikor túlcsordul, a benne lévő érzéseket nem tudja magában tartani, azt mindenképpen meg kell osztania másokkal. Azt is tudja, hogy Mária Magdolna nem fogja túlelemezni a kérdést, hanem szíve egyszerűségével azonnal továbbadja mindazt, amit felfoghatott a történtek láttán. A női lélek vallásos beállítottságát, és az ebből fakadó hivatástudatot ma is számtalan helyzetben felfedezhetjük: az édesanya az első, aki gyermekét a hitre neveli, átadja családjában a megélt hit örömének tapasztalatait, így lehet ő az első, aki elülteti a hivatás magvait is gyermekei szívében. A hiteles keresztény feleségnek ott áll még egy reménység, amely feladat is: „Mert a hitetlen férjet megszenteli felesége” (1 Kor 7,14). Nagy feladat ez számunkra, mert a hit biztos alapján tudjuk csak „jobb emberekké szeretni” a körülöttünk élőket. És itt felmerül a kérdés: Hogyan élem meg a feltámadás örömét, és hogyan adom tovább másoknak? Látszik-e rajtam, amikor kijövök húsvétvasárnap a templomból, hogy ezen a napon a kereszténység legnagyobb ünnepét üljük? Legyen az egész napom Krisztusé és a húsvéti örömé!

2. Észrevette… Azok az asszonyok, akik Mária Magdolnával az üres sírhoz mentek, érzékenyek voltak a krisztusi küldetés titka iránt. Ők Krisztust még halálában sem hagyták el. Ők észrevették, hogy Krisztus több, mint egy közönséges ember – még akkor is, ha ezt a tudást nem tudták szavakba önteni. A Mulieris Dignitatem c. apostoli levélben II. János Pál pápa így írt Mária Magdolnáról: „Ezért »az apostolok apostolának« is nevezzük őt. Mária Magdolna az apostolok előtt volt szemtanúja a föltámadt Krisztusnak, és ezért elsőként tanúskodott az apostolok előtt” (16. bekezdés). Micsoda ajándék, hogy Isten a keresztségben minket is gyermekeivé fogadott, meghívott apostolai közé, hogy tanúságot tegyünk róla a világban. Nekünk is észre kell vennünk, amit Mária Magdolna észrevett: Üres a sír! Nem félhetünk tehát attól, hogy mi vár ránk. Fedezzük fel mindennap– és ne csak ma, húsvétvasárnap – azt, aminek örülhetünk!

3. Látta és hitt. János, Péter és Mária Magdolna látták az üres sírt, kaptak jelet a feltámadásról, és ezután hirdették azt. Mennyire szeretném én is látni, megtapasztalni sokszor, amit hiszek. Miért nem sikerül? Nekünk már sokkal könnyebb a dolgunk bizonyos szempontból, hiszen kétezer év távlatából látszik, hogy minden igaz volt abból, amit Krisztus tanított. Mégis hányszor várok újabb és újabb jelekre Istentől, hogy higgyek az evangéliumok szavának. Ma, húsvét szent ünnepén szeretném meglátni a lényeget, és hinni mindazt, ami megtörtént.

Beszélgetés Krisztussal:
Urunk, Jézus Krisztus, Te a halál sötétségébe elküldted világosságodat.
A legmélyebb magány örvényében most és mindenkor szereteted elrejtett hatalma lakik,
S titkaid közepette a megváltottak allelujáját énekelhetjük.
Add meg nekünk a hit alázatos egyszerűségét, mely nem hagy tévelyegni minket,
S ha a sötétség és az elhagyatottság óráiba hívsz, amikor minden bizonytalannak látszik,
Adj abban az időben is, amikor ügyed halálküzdelmet vív,
Elegendő fényt, hogy téged el ne veszítsünk,
Elegendő fényt, hogy másoknak is fény lehessünk,
Azoknak, akik még jobban rászorulnak erre.
Hadd világítson be húsvéti örömöd titka,
Mint a hajnalfény, napjainkba,
Hadd legyünk igazán húsvéti emberek a történelem nagyszombatjain.
Add, hogy a világos és a sötét napokban egyaránt,
A mai időkben is, vidáman járjuk utunkat, eljövendő dicsőséged felé. Ámen.
XVI. Benedek pápa: Húsvéti imádság

Elhatározás: Húsvét nyolcadában külön figyelni fogok arra, hogy arcomon mosoly legyen, és így is hirdessem a világban húsvét örömét.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger