Húsvéti idő, 1. hét Keddű
További gondolatok...
- Hívek könyörgése:
- Szenteld meg magyar húsvéti népszokásainkat! Hogy a locsolkodásban, a piros tojásban, a locsolóbálokban és egyéb mulatságokban mindnyájan ráismerjünk örömünk igazi okára! Hallgass meg, Urunk!
- Ünnepeink második napja arra a jó hírre nevelje föl minden honfitársunkat, hogy ez az ünnep sosem ér véget! Hallgass meg, Urunk!
- Válts meg az ünneprontásoktól minket, magyarokat! Hogy belőlünk, keresztényekből a hit tőled kapott radikális orvosságként jusson el beteg környezetünkbe, hallgass meg, Urunk!
- Hogy a kétkedésektől a szilárd bizalomig vezető zarándokúton a megváltás művéből született közösség, a te néped, Istenünk, pápánkkal, püspökeinkkel, papjainkkal együtt, egymást támogatva haladjon! Hallgass meg, Urunk!
- Hogy a te Egyházad és minden templomod gyógyító, gazdagító, életet adó találkozások forrása, helye legyen! Hallgass meg, Urunk!
- Adj hálás, örvendező, megbocsátó, figyelmes lelkületet közösségünk minden tagjának, hogy így lehessünk egymás szolgálatára, hallgass meg Urunk!
ELMÉLKEDÉS |
Forrás: Vasárnapi Kalauz - http://www.piar.hu/pazmanyO: Péter apostol tanúságot tesz Jézus föltámadásáról.
E: A feltámadt Jézus üzeni tanítványainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátják Őt.Jézus föltámadása hitünk és reményünk alapja. "Krisztus meghalt a mi bűneinkért (1Kor 15,3), helyettünk és értünk bűnhődve. Föltámadása egy új teremtés első napja. "És lőn világosság..." Krisztus a mi világosságunk most. Ő nyitja meg szemünket, Ő ád új szívet, melyben az Ő igéje ragyog és izzik. Ő jár velünk az úton, vezet. Ahol Ő van, ott kell nekünk is lennünk (Jn 14,4).Első olvasmányhoz / ApCsel 2,14.22-32
Péter pünkösdi prédikációjának (ApCsel 2,14-39) magva a beszámoló Jézus haláláról és feltámadásáról. A feltámadást nemcsak tanúk igazolják, akik látták Őt, Péter írásbeli bizonyítékot is ad: a 16. zsoltár 8--11. verse Krisztusról szól. Ez a zsoltár oly ember bizakodó imája, ki veszélyben látja az életét. De mint a többi zsoltár, ez is csak Krisztusban kapta meg teljes értelmét: Isten a hozzája hű lelket nem engedi át romlásra, a halált legyőzi az élet. Mi is elimádkozhatjuk ezt a zsoltárt a föltámadásba vetett hitünk, reményünk jeleként, Istennel való örök közösségünk zálogául. (2,22-24: Jn 3,2; ApCsel 10,38; Lk 24,19-20.26; ApCsel 3,15 # 2,25-28: Zsolt 16,8-11 # 2,29-32: Zsolt 132,11; 2Sám 7,12-13; Lk 24,48; ApCsel 1,8)Válaszos zsoltár / Zsolt 16(15),1-2 és 5.7-8.9-10.11
Isten vezet és oltalmaz minketEvangéliumhoz / Mt 28,8-15
A föltámadott Krisztus megjelenései megmutatták, hogy valódi teste volt. Nem valamilyen álom, hallucináció vagy látvány volt -- abban az időben jól ismerték ezek között a különbséget. Ezek a megjelenések bizonyították: az emberekkel együtt élt Názáreti Jézus és a föltámadott, megdicsőült Jézus egy és ugyanaz. Érdekes, hogy Jézus mindig megszakítja ezeket a megjelenéseket. Célja az lehetett, hogy erősítse a már meglevő hitet. Nem azt akarta, hogy az apostolok az üres sírt tiszteljék, hanem hogy hirdessék a tömegeknek az örömhírt.
A húsvéti szent háromnap eseményei (Krisztus szenvedése, halála s föltámadása) körül forognak saját életünk legfontosabb eseményei is. Az apostolok tapasztalata nyomán, mi is erősítsük meg hitünket és még nagyobb buzgalommal dolgozzunk a mennyei királyság megvalósításán. (Krempa: Daily Homilies, 3;107) (28,13: Mt 27,64)Szentségre várva
"A bűnök bocsánatára" -- halt meg Jézus, és "értetek és mindenekért" -- énértem is támadott föl. Találkozom most Vele az Oltáriszentségben!Elmélkedés
Liturgikus imádságUrunk, ki szereted embernépet, ragyogj szívünkbe isteni tudással tiszta fényként! Elménknek nyissad föl szemét, hogy a jó hírt értse! Áldott parancsaid félelmét szívünkbe vésd be, hogy minden földi kéjvágyat taposva, lelkünk a belső élet útját fussa! Hogy akarja s tegye is mindazt, mi eljut égi tetszésedre! Mert Te vagy lelkünk Napja-fényessége! Úr Krisztusunk, ezért magasztalunk örök Atyáddal együtt; s Vigasztalónkat a mindenszent és jó, és szentélet-adó Szentlelkedet, most és örökkön együtt Teveled. Amen. (Aranyszájú Szent János)+A fény naponta kioltva egyre fölragyog, éjek is elvonulnak és megtérnek. Elhaló csillagzatok kigyúlva újra élnek. Idők végződnek s már kezdődnek. Gyümölcsök fogynak-hullnak-szaporodnak. Bizony a magvak, csak hogyha földbe haltak, szétrohadtak -- csak úgy sarjadnak még bővebben! Mindenek, a pusztulással, a pusztulásból mentve, visszaélednek. S te, ember, oly nagy név! -- mindezek ura, halóknak-éledőknek azért múlnál ki, hogy végleg tűnj és ne élj többet? (Tertullián)
Engedjük, hogy Jézus vezessen (Lk 24,13-35)a) Az evangélium egy különös történetet mond el a Jézus feltámadását követő napok drámai eseményeiből. Két tanítvány hátat fordít Jeruzsálemnek, és ezzel reményüktől is elbúcsúznak, hogy a názáreti Jézus az a személy, aki meg fogja váltani Izraelt. Ám még nem szakadtak el tőle. Azokról az eseményekről beszélgetnek, amelynek részesei voltak. Amikor a hozzájuk csatlakozó idegen felvilágosítást kér arról, amiről beszélgettek, ők szomorúan sorolják fel, mit láttak, mit hallottak, milyen élményekben volt részük. Mindkettőjük szemléletét fogvatartja a messiási időkről szóló népszerű szemlélet, bár ők Jézustól más tanítást hallottak. Ezért mindenképen jogos Jézus szelíd szemrehányása: ,,Ti oktalanok, milyen nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek. Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?'(Lk 24, 25) Ezután pedig elbeszélte nekik mindannak értelmét, ami történt, amit a Szentírás a Messiásról írt, kiindulva Mózestől és a prófétáktól.b) Az evangélium nem részletezi az idegen magyarázatát, azonban a Szentírásból magunk is nyomon követhetjük a Messiásról szóló jövendöléseket az Atya akaratáról, ahogyan népe mellett akar állni, hogy őt megváltsa, hogy üdvössége legyen, hogy önmagát nekünk ajándékozza. Ezért küldte el egyszülött Fiát, aki mindenben hasonló lett hozzánk, a bűnt kivéve.(vö. Héb 2,17) Aki azt állítja magáról: ,,Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét.' (Jn 4,34) Az, ami történt, ennek beteljesedése. Isten úgy akart jelen lenni az emberek között, hogy ez a jelenléte fejezze ki a legbensőbb közösséget velünk. Ez valósult meg úgy, hogy Isten Fia emberré lett, születése, élete a legbensőbb közösséget fejezte ki életünkkel. Értünk áldozta fel magát, mégpedig úgy, hogy a Fiú életében mindent magára vállalt, ami Istentől elválasztott, vagy el fog választani. Ez volt életének az igazi értéke, nem vak sors teljesült benne, nem Istennek szörnyű akarata. ,,Azért szeret engem az Atya, mert odaadom életemet, hogy aztán vissza is vegyem. Senki sem veszi el tőlem: önként adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy visszavegyem. Ezt a feladatot kaptam az Atyától.'(Jn 10,17-18) Ennek az odaadásnak a kötelező ereje az Atya és a Fiú közötti végtelen szeretet, amely csak a szabadságban valósulhat meg.c) Most rajtunk van a sor, hagyjuk, hogy Jézus magához fogadjon, elfogadjon minket, szavaival és szentségi jelenlétével úgy ajándékozzon meg minket, hogy ő legyen számunkra az Élet Kenyere. (vö. Jn 6,48) Ez az értünk való odaadás az, ami megmarad minden szükségünkben, minden szenvedésünkben, minden bűnös elesettségünkben. Ha ehhez kimondjuk a mi igenünket, akkor Isten szeretete Jézus Krisztusban át fog alakítani minket, így részesülünk a húsvét titkában.
forrás: Magvető listaMt 28,8-15
"Félelemmel, de még nagyobb örömmel..."Szent irigységgel tekintünk az asszonyokra. Nekik adatott meg legelsőként, hogy félelmük örömre változzék. Megérdemelték a semmit sem latolgató szeretetükért, hűségükért.
És a katonák? Ők is féltek. Pénzt kaptak - s már örültek is. De milyen más volt az ő félelmük (rettegés másoktól), milyen más lett az örömük (pénzen szerzett öröm)!
Bár nekik is szólt, ők nem voltak képesek meghallani: "Ne féljetek!"
Nekünk is szól, halljuk meg!Seidl Ambrus
forrás: nagyböjti lista (2000)- Az üres sír története arra emlékeztet bennünket, hogy Isten nem mindig ott található, ahol mi elvárnánk.
- Melyek azok az új helyek, helyzetek és emberek az életedben, ahol Isten esetleg vár rád?Reményik Sándor: Emmaus felé
A harangok oly kábítóan zúgtak,
A nép oly kábítóan feketéllett.
Baldachin alatt a Szentség haladt...
Jeruzsálem! - gondoltam azalatt -
S gondoltam: inkább Emmausba térek.
Emmausra most száll az alkonyat,
S a távol hegyek olyan csoda-kékek.
Indultam a városból kifele.
S hogy egyre tisztább, kékebb lett az ég:
gondoltam, hogy ez már az Ő ege.
S hogy álmosabb lett a harang szava,
Mintha víz alól borongana fel,
vagy véghetetlen ködből hangzana:
Gondoltam, hogy ez már az Ő szava.
Emmaus felé üdébb lett a táj.
Kis virágokat láttam állani.
kis ibolyákat vándor-utam szélén:
Gondoltam: ím, az ő virágai!
Álmában gügyögött egy-egy madár,
Hogy az erdőre értem, hallgatag;
Gondoltam: ím, az Ő madarai,
Hogy szerette az égi madarat!
Delej futott a barna fákon által.
Égremeresztett csontos ujjaik
Mintha megteltek volna már virággal. -
Tudtam: e percben Ő beszélt a fákkal.
Borongott messziről a mély harang,
S a mély avarban lassan elalélt,
De én úgy álltam ott künn boldogan,
Mint aki látta Őt - és célhoz ért.