2011. április 27., szerda

Húsvéti idő, 1. hét Szerda

Húsvéti idő, 1. hét Szerda

A feltámadt Üdvözítőnek nemcsak az apostolokhoz van közlendője, hanem az egész Egyházhoz. Nemcsak a tizenkettőnek jelenik meg, hanem a csalódottan Emmauszba igyekvő két tanítvány előttük is feltárja a hit útját. Ezt az ószövetségi jövendölések értelmezésével kezdi, és fokról fokra ismerteti meg magát. Szenvedése, halála és feltámadása nem különálló események, hanem az üdvtörténet kibontakozásai. Isten azt valósítja meg, amit ígért, és az egész emberi nemet vezeti üdvösségre. Akik így látják a feltámadás titkát, azok a húsvét utáni megjelenéseket nem tartják képzelgésnek, és elfogadják azt is, hogy a feltámadt Krisztus közöttünk van a kenyértörésben. (Adoremus 2006.)
További gondolatok...

Húsvét nyolcada – szerda

2011.04.27. szerda

(Szent Zita)
A názáreti Jézus nevében kelj föl, és járj!


ApCsel 3,1-10
Péter és János pedig felmentek a templomba a kilencórai imádság idején. Ekkor egy férfit vittek arra, aki születésétől fogva béna volt. Naponta odatették a templomnak az úgynevezett Ékes-kapujához, hogy a templomba jövőktől alamizsnát kérjen. Amikor Pétert és Jánost meglátta, amint a templomba készültek bemenni, könyörgött, hogy alamizsnát kapjon. Péter Jánossal együtt reátekintett, és azt mondta: ,,Nézz ránk!' Erre az rájuk nézett, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter azonban így szólt: ,,Ezüstöm, aranyam nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!' Azzal megfogta jobb kezénél, és fölemelte. Erre azonnal erő szállt a lábába és talpába, úgyhogy felugrott, állt és járt-kelt. Bement velük a templomba, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. Az egész nép látta, hogy jár, és Istent magasztalja. Ráismertek, hogy ő az, aki alamizsnáért üldögélt a templom Ékes-kapujánál. Elteltek csodálkozással, és magukon kívül voltak amiatt, ami vele történt.

Zs 104,1-9
ALLELUJA! Áldjátok az Urat, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek a nemzetek közt műveit! Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, beszéljétek el minden csodatettét. Dicsekedjetek szent nevével, örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik. Keressétek az Urat és erejét, keressétek szüntelenül arcát. Emlékezzetek meg csodatetteiről, amelyeket művelt, jeleiről és szája ítéleteiről, ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai, választottjának, Jákobnak fiai. Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földön ő ítélkezik. Örökké gondol szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre adott, arra, amit Ábrahámmal megkötött, amire megesküdött Izsáknak.

Lk 24,13-35
Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, s beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék. Megszólította őket: ,,Miről beszélgettek egymással útközben?' Ők szomorúan megálltak. Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: ,,Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?' Ő megkérdezte tőlük: ,,Micsoda?' Azt felelték: ,,A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. A főpapok és a főembereink azonban halálos ítéletre adták, és megfeszítették őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.' Erre ő azt mondta nekik: ,,Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?' És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt. Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: ,,Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!' Bement hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. Ők pedig így szóltak egymáshoz: ,,Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?' Még abban az órában útrakeltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Azok elmondták: ,,Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!' Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.

Húsvét nyolcada – szerda

2011. április 27. – Szerda

  Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba
  mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira)
  fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg
  beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük,
  és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban
  akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról
  beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak, és
  egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az
  egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a
  napokban?” Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?”
  Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
  hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és
  elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre
  feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta,
  hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó
  asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták
  ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek
  meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek
  a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt
  magát azonban nem látták.”
  Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek!
  Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem
  ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?”
  Azután Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az
  írásokban őróla szól. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy
  tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték:
  „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért tehát,
  hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret,
  áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a
  szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor azt mondták
  egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és
  kifejtette az írásokat?” Még abban az órában útra keltek és
  visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
  társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és
  megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és
  hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
  Lk 24,13-35


  Elmélkedés:
  A két tanítvány csalódottan indul haza Jeruzsálemből Emmauszba. A
  hozzájuk csatlakozó személyben egész úton csak egy idegent látnak.
  Csodálkozva és lelkesülten hallgatják ugyan az ismeretlen útitárs
  szavait, de nem ismerik fel azt, akinek tanítványai voltak. Az ő
  számukra a kenyértörés hozza meg a fordulatot. Nagyon sajátos
  cselekedet ez Jézus részéről, amely jelenlétére utal. Miután a tanítást
  hallva megnyitották értelmüket, most a szemük nyílik fel. Az élmény, a
  találkozás és a felismerés élménye rögtön arra indítja őket, hogy
  megosszák a többiekkel az örömhírt: Jézus feltámadt, újra él és
  találkoztak vele. A szentmisében a kenyértöréskor mi is felismerhetjük
  a feltámadt Urat.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Én Istenem! Felajánlom magamat égő áldozatul irgalmas szeretetednek,
  hogy életem a tökéletes szeretet egyetlen hősi tette legyen. Könyörgök
  Hozzád, hogy a Benned rejlő végtelen szeretetnek árját öntsd át
  lelkembe, hogy az engem felemésszen, és a Te szeretetednek vértanújává
  tegyen.
  Igen, így akarok elkészülni rá, hogy Előtted megjelenhessek: a szeretet
  mártírhalálával akarok meghalni, s így egyenest a Te irgalmas
  szereteted karjaiba repülni.
  Lisieux-i Szent Teréz
______________________________

Húsvét nyolcada – szerda

1%-kal több Örömhír!
Kérjük, amennyiben teheti, támogassa Alapítványunkat adója 1%-ának felajánlásával, hogy azt az evangélium terjesztésére fordíthassuk.
Kérésére szívesen küldünk rendelkező nyilatkozatot, amely igényelhető: info@missiochristi.hu e-mail címen.
Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43

Nemde lángolt a szívünk keblünkben?
2011. április 27. Húsvét nyolcada – szerda

P. Jeffrey Jambon

Lk 24,13-35
Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?” Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?” Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták.” Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Azután Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az írásokat?” Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.

Bevezető ima: Uram, oly gyakran vannak távol gondolataim és értelmem Jeruzsálemtől. Segíts bíznom abban, hogy a Te kereszted az egyetlen járható út. Ne engedd, hogy a könnyebbik utat válasszam, hanem segíts élő hittel, mélységes reménnyel és félelem nélküli, tántoríthatatlan szeretettel élnem az életem! Uram, hálát adok neked, hogy megteremtettél és megváltottál.

Kérés: Uram, adj erőt, hogy kerüljem a pesszimizmust, és segíts, hogy a vértanúk hitét képes legyek megélni!

1. Erre szomorúan megálltak. Ezen a napon Mária Magdolna kora reggel már átélt egy mélységes félelmet. Most ezt a két tanítványt is ugyanazok a gondok aggasztják. Bizonyos értékének kell lennie, ha húsvét napján elvisszük az eltemetett Krisztusnak keserűségünket és levertségünket. Ezért összehasonlíthatatlanul csodálatos gyümölcsöt kapunk, ahogy Mária Magdolnánál is láttuk. Emmauszban sem történt ez másképp! Krisztus elkíséri a tanítványokat, hogy lángra lobbantsa bennük az új alapokon nyugvó hitet, amely az idők végezetéig ki fog tartani.

2. Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben? Kora reggel Jézus Mária Magdolnának egy egyszerű kertész alakjában jelent meg. Most pedig egy egyszerű kérdés mögé rejtezik a feltámadott Úr. Mégiscsak Jézus volt a dolgok alapja, amik a legbensőjükig megrázták ezeket a tanítványokat; ennek ellenére megkérdezi őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Az Úr pontosan tudja, miről beszélnek, de elrejtőzik, hogy mindent halljon a tanítványok fájdalomtól elkínzott nézőpontjából. Miután Jézus végighallgatta panaszaikat és fájdalmunkat, elmagyarázta nekik az értelmét mindezeknek, s ettől, lángra lobbant a szívük.

3. Az Úr valóban feltámadt. Az Úr feltámadt. A két tanítvány szívéből előtört az öröm: „Valóban feltámadt az Úr!” Egy órával korábban még egyikük sem tudta elképzelni, hogy ezeket a szavakat fogják kimondani, szívük annyira tele volt sötétséggel. Az Úrral való találkozás eloszlatta szívükben a levertség és kétségek fellegeit. Érdekes, hogy a két tanítvány nem úgy látták Jézust, ahogy megismerték, csak egy egyszerű utazót láttak benne, aki velük tartott az úton. Csak amikor megtörte a kenyeret, akkor ismerték fel benne Krisztust, ám Ő ekkor azonnal eltűnt a szemük elől. A boldogságot, amit ekkor átéltek, nem Krisztusnak a megjelenése okozta, sokkal inkább szavainak a hatalma, ahogy mindent megmagyarázott nekik, és amelyekkel megtörte a kenyeret. A szentmise, az igeliturgia és a „kenyértörés” számunkra is olyan megtapasztalást kell, hogy jelentsen, ami megváltoztatja az életünket.

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, annyira hasonlít az én helyzetem is az emmauszi tanítványokéhoz. Bár nem láthatlak fizikailag ebben az életben, de kinyilatkoztatott szavaid által mindig egységben lehetek veled. Én is egyesülök veled - testeddel és véreddel - a kenyértörésben. Segíts ugyanazt az örömöt megélnem, amivel az emmauszi tanítványokat megajándékoztad! Segíts legyőznöm életem megpróbáltatásait, és felfedeznem jelenlétedet és szeretetedet életemben.

Elhatározás: A következő szentmisén, amin részt veszek, figyelmesebben fogom hallgatni Isten Igéjét, és igyekszem jobban átélni az Eucharisztia megünneplését.

A pápa imaszándéka 2011 április hónapra:
Az új nemzedékek evangelizálása: Hogy az Egyház az új nemzedékeknek az evangélium hitelt érdemlő hirdetésével az élet és a remény mindig új szempontjait tudja nyújtani.
Missziós bontakozás: Hogy a misszionáriusok az evangélium hirdetésével és életük tanúságtételével vinni tudják Krisztus azoknak, akik őt még nem ismerik.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Család évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger