2011. május 1., vasárnap

Húsvéti idő, A év, Húsvét 2. vasárnapja


Húsvéti idő, A év, Húsvét 2. vasárnapja

SZENTMISEKOMMENTÁR

Bertalan atya kommentára
A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: A keresztség fürdőjében mindnyájan újjászülettünk. Forrása Jézus halálából és feltámadásából fakadt. Újjászületésünk természetfeletti élet és örökkévalóság. Lelki táplálékunk Isten szava és Krisztus teste. Mindkettőt a szentmise nyújtja nekünk.
ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Életünkben, cselekedeteinkben meg kell nyilvánulnia hitünknek. Hiszünk a feltámadt Jézusban, hiszünk a test feltámadásában. Isten szava, a szentírás megerősít hitünkben.
FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Hálaadó áldozat következik. Köszönjük Istennek, hogy lehajolt hozzánk. Köszönjük, hogy Fiát föláldozta értünk. Megengedi, hogy imádságunkkal, jótetteinkkel, békességszerző türelmünkkel csatlakozzunk Jézus áldozatához.
ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: A feltámadt Jézus testét vettük a szentáldozásban. Nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy Isten szava és Krisztus testének vétele nélkül eljussunk a boldog feltámadásra.

ELMÉLKEDÉS
Forrás: Ócsai József
Kedves Testvérek!
Jól ismert részt hallottunk ma az evangéliumból, amikor Tamás apostol kételkedik Jézus feltámadásában. A görög katolikus testvéreinknél is ez az evangéliumi rész van ezen a vasárnapon, ezért ők ezt a vasárnapot egyszerűen Tamás vasárnapnak nevezik. Tamás apostol hitetlenkedéséből származik a "tamáskodik" kifejezésünk, ami azt jelenti, hogy valaki nem hisz el valamit, amíg személyesen meg nem győződik annak igazságáról.
Igazából magunkra és korunk gondolkodására ismerhetünk ebben a történetben. Az ember csak akkor hisz el valamit, ha látja, hallja, ha meggyőződik a természettudományok és műszerek egyértelmű bizonyítékai által. Mivel Istent nem lehet semmiféle műszerrel kimutatni, nem lehet látni, hallani, ezért nem létezik, csak egyes emberek agyszüleménye. Az emberek mégsem tudnak meglenni valami isten nélkül, de már a régi nem kell. Ezért új istent gyárt magának az ember, egy új istenben hisz, amit úgy hívnak, hogy emberiség. Az emberiség önimádata abból fakad, hogy saját értelmének zsenialitását megtapasztalva azt hiszi, hogy ő saját maga istene. Az emberiségnek, úgymond, elege van abból, hogy egy Isten uralkodjék rajta. Az emberiség látványos dolgokat tud produkálni: a civilizáció és a technika olyan fokára jutott el, hogy képes önmagát mindenestől egyetlen gombnyomással elpusztítani. A tudomány és a technika vívmányainak megfelelően olyan kényelemben él, hogy a nagyvárosok mesterséges betontengerében nincs meg a természettel való olyan kapcsolata, amiben rá tudna csodálkozni a természet szépségére és arra, hogy ennek kell lennie egy teremtőjének.
Isten nem létezik, mert nem tapasztalható meg kívánságra. De még inkább azért nem fogadják el sokan Istent, mert kényelmetlen a tanítása. Pláne ha arról hallanak a nyolc boldogságban, hogy boldogok a lélekben szegények, a szomorkodók, boldogok akiket az igazságért üldöznek. Hogy a kereszténység ezen elveiért kimozduljunk összkomfortos, kényelmes életünkből, azt már nem.
Mi, akik itt vagyunk nem vagyunk istentagadók, de mégis környezetünk hatása alól nehezen tudjuk magunkat kivonni, és bizony nem egyszer hatása alá kerültünk. Bennünket is megkísért Tamás apostollal együtt, hogy hitünk valamely igazságára azt mondjuk: hiszem, ha látom.
Nem csoda, ha ez megesik velünk, ha ezt tapasztaljuk életünkben. Nem csoda, hogy Tamással is megtörtént ami megtörtént. Mert a feltámadásban, és egyáltalán az istenhitben olyan dologról van szó, ami nem értelmünk tevékenységének eredménye. Isten és a feltámadt Krisztus hitére nem juthatunk el úgy, hogy hosszasan gondolkodunk a dologról érveket és ellenérveket felsorakoztatva, s végül megállapítjuk az, hogy Istennek léteznie kell, s hogy Krisztus feltámadt. Az istenhit Isten ajándéka, Isten kegyelme, amit nem lehet kiérdemelni. Kérni lehet, de az ember nem teljesítményei, cselekedetei alapján kapja meg, hanem egyedül Isten szeretetéből kifolyólag. Éppen ezért Tamás hitetlensége, ha úgy tetszik logikus, hiszen Jézus első megjelenésekor, mikor nem volt Tamás közöttük, a társai elbeszélése alapján olyan dologban kellett volna hinnie, amit előtte az emberek soha nem tapasztaltak meg a történelem folyamán: hogy egy agyonkínzott, kivégzett ember magától feltámad. Neki nem adatott meg még a hit ajándéka akkor.
Tamás végül hívő lett: Krisztus második megjelenésekor ő is jelen van, s Jézus külön hozzáfordul: "Ne légy hitetlen, hanem hívő!" S ezzel Jézus mintegy megadja Tamásnak a hit kegyelmét, melyet az elfogad, mikor hitvallást tesz: "Én Uram, én Istenem!" Ez már túllép az emberi gondolkodás határán: Tamás Urának Istenének ismeri el Jézust, akit eddig csak emberként tapasztalt meg. Pontosan azt ismeri el Jézusban, ami hitünk lényege, hogy ő valóságos Isten és valóságos ember.
Ide kívánkozik Antonie de Saint-Exupery (antoán dö szentegzüperi) egyik mondata a világhírű "Kis herceg" című művéből: "Az ember csak szívével lát igazán, pusztán a szemmel a lényeg láthatatlan." Valóban szívünkkel tudjuk csak Istent megismerni, találkozni a feltámadt Krisztussal. Azzal a szívünkkel, melyet megérintett az Isten kegyelme, melyet Isten megajándékozott a hittel.
Mint annak a pogány művésznek az esetében akit, egy történet szerint Jézus működése után Arimateai József bíz meg azzal, hogy készítessen egy értékes kelyhet, melyet vegyen körül arany abronccsal, s a kupába vésse bele Jézusnak és a tizenkét apostolnak az arcképét. A művész elvállalja a munkát, s minden a legnagyobb rendben történik mindaddig, amíg oda nem ér, hogy a kupába belevésse Jézus arcképét. Minden próbálkozását kudarc kíséri. Észreveszi, hogy egy pogány számára hiábavaló erőlködés az, hogy újraálmodja Jézus arcvonásait. Töprengésében az a leány siet segítségére, akit szeret és aki keresztény. Jövendőbelije így biztatja: >Nem fedezheted fel az Ő arcát mindaddig, ki nem vetsz elmédből mindenféle büszke gőgöt, mely akadályoz abban, hogy az Ő szelíd szemeit lássad. De biztosan találkoznál vele, ha úgy szeretnéd őt, mint ahogy mi keresztények szeretjük. Ha vágyódol majd utána, Ő eléd lép a homályból, és hús-vérként áll előtted.

O: Az első keresztényeket az asztal és a szeretet közössége jellemezte.
S: Hitünknek és reményünknek Jézus Krisztus feltámadása adja a biztos alapot.
E: Jézus feltámadása után megjelenik a hitetlenkedő Tamásnak is: Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.
A Föltámadt Krisztusba vetett hitből élnek a tanítványok: az egyesek élő hitéből és a közös hitből. Ez a hit csodálkozás és öröm, hála és hűség. Egyben szükség és aggodalom is, hogy elviseljék a tanítványok, ami nekik a legnehezebb: az elkülönülést közösségtől, közös istentisztelettől és Isten-dicséréstől, közös föladatoktól, közös örömöktől; hisz a hitre meghívatás egyben közösségbeli meghívatás is.
Első olvasmányhoz / ApCsel 2,42-47
Az Apostolok Cselekedetei (2,42-5,42) a jeruzsálemi ősegyház életképét mutatja. A mai szakaszt részben kiegészíti a másik (ApCsel 4,32-35). A "közösség" abban állt, hogy mindent együtt birtokoltak, egymással megosztottak (2,44). Az "apostolok tanítására" és istentiszteletre még a Főtemplomba járnak. A kis csoport vidám jóságával, nagylelkűségével mindenkit erősen vonzott. Így Isten megsokasította őket. Az utolsó mondat (2,47) röviden, szabatosan összefoglalja, mi a titka minden sikeres missziós munkának. (Lk 24,53; ApCsel 5,12-16)
Válaszos zsoltár / Zsolt 118(117),2-4.13-15.22-24
Hála és dicséret
Szentleckéhez / 1Pt 1,3-9
Szent Péter első levele a kisázsiai keresztényekhez szól. Vigasztaló és intő írás a pogányságból megtértekhez, kiket üldözés fenyeget. A levél Isten dicséretével kezdődik himnikus, liturgikus nyelvezetben. A már elnyert isteni üdvajándékok még nagyobb kegyelemnek és reménynek zálogai. A keresztségben Isten a fiaivá fogadott ("újra nemzett": 1,3) minket. Ez az új élet, mint tökéletes valóság, persze még nem a miénk, csak élő remény, amely Jézus föltámadásán alapul. De ennek gyümölcse öröm és biztonság, még külső veszély és belső szorongatás, szükség idején is. -- A következő vasárnapokon e levél folytatását olvassuk, fölidézve a húsvéti és keresztségi élményeket. (1,3-5: 1Pt 1,23; Jn 3,5; Kol 1,5.12; 3,3-4 # 1,6-9: Jak 1,2-3; Zsid 12,11; 1Kor 3,13; 1Jn 4,20)
Evangéliumhoz / Jn 20,19-31
A hét első napján, vasárnap támadt föl Jézus, és jelent meg tanítványainak. Ahogy az első teremtés, úgy ez a második is Isten szavával és életalkotó Lelkével kezdődik (1Mz 1,2). Az isteni Lélek ereje a rend és szépség világát alkotta az őskáoszból. Ugyanaz a Lélek győzi le most a tudatlanság és bűn zűrzavarát, teremt új embert, az apostoloknak adott bűnbocsátó oldó-kötő hatalommal is. Ez a Lélek ad nekünk kegyelmet, hogy Tamással higgyünk Abban, akit szemeink még nem látnak! (Mk 16,14-18; Lk 24,36-49 # 20,19-20: Jn 20,1; 16,16.20-22 # 20,21-23: Jn 17,18; Mt 16,19; 18,18 # 20,29: 1Pt 1,8 # 20,31: Jn 3,15; 1Jn 5,13)
Szentségre várva
Jézus szavai és "jelei" (csodái) nem a múlté, jelen vannak Egyházában és szentségeiben. Hozzánk is szól ma az Úr: "Békesség nektek!" Ő maga a mi békénk. Tamás apostoltól tanuljuk a hit válaszát, míg a szent testet érintjük: "Én Uram és én Istenem!"
Elmélkedés
Boldogok akik hisznek (eretnekség ellen)
Mint már mondtam, az Egyház megkapván e tanítást és e hitet Krisztustól, világszerte hirdeté, mégis úgy megőrizé, mintha csak egy ház lenne. Éppígy a hitet úgy hiszi, mint aki egylelkű és egyszívű.... Mert más és más a világnak nyelve, de a hagyománynak tekintélye egyazon és egyhitű. Sem a germánok közti egyház nem tart más hitet-hagyományt, sem ibérek vagy kelták közt, avagy a messzi keleten, Egyiptomon és Líbián, vagy kik lakoznak e világ legközépi földtáján [200 előtt már így elterjedt a hír! "Legközépi táj" = India? vagy épp Róma?
Mint Isten műve: égi Nap csak egyazon a tájakon, a földön szerte: úgy a Hit meghirdetése bárhol is: ragyog-világít bárkinek, ki Igazságra szomjazik.... Nagy Polikárp, kit oktatott az apostolok ön-szava, sok Krisztus-látottal beszélt, lőn Smyrna város püspöke, apostoloktól tétetvén! Én láttam őt még ifjontan; hosszú kort megért a szent, vénen hagyá ez életet, mint dicső fénylő vértanú... Egyszer eretnek Marcion véle találkozván megszólítá: "Megismersz ugye engemet?" És Polikárp ígyen válaszolt: "Megismerlek még, igenis, te Sátán első szülöttje!"... Nem kell keresned másfelé az Igazságot: Egyháznál oly könnyen Őt te megleled! Apostolok, -- mint bankba dúsgazdag, -- Őnála mindent letettek, ami az Igazságot illeti. És bárki, aki szomjaz rá, ihat Őtőle életet (Jel 22,17). Egyház az Élet kapuja, mind a többi rabló és tolvaj, kit gonddal el kell kerülni, míg nagy buzgóan ápolni, amit az Egyház tárol itt! S ragaszkodjunk az igazhit ránk hagyományozott kincséhez! Nos hát? ha bármin vita kél, nem kell legősibb Egyházak kútfőihez futnunk vajon? Apostolokkal ismerős helyektől nemde kérdenünk, mi tiszta, biztos a vitán? S ha apostolok nem hagytak írást ez ügyről mireánk? Ugye, hogy hagyomány rendjét kell követnünk, amint azt kézről-kézre leadták, akikre ők bízták reá!? (Szent Iréneus híres szövege: Deposítum Fidei = Hit-letétről)
+
Tamás hitetlensége többet használt hitünknek, mint a többi tanítvány hite! Ahogy tapintja Krisztusát s meggyőződik a hitben, szétfoszlik mind a kétség, szilárdul tőle a mi hitünk. Tehát a kétkedő tanítvány, ki érinté a Szent Sebeket, lesz erősítő tanúság a Föltámadás mellett! (Nagy Szent Gergely)
+
Hit és kötelesség
A hit dolgában semmiképp se várhatjuk változásnak, vagy [eltérő] fejlődésnek vagy bármi módosításnak lehetőségét. A Hitvallás, a Krédó örökre ugyanaz marad! (VI. Pál pápa)
+
A hit őrzése püspöki kötelesség
Vajon a püspökök szabadon taníthatják-e, ami leginkább tetszésükre van a hit dolgában, vagy azt, amitől úgy várják, legtetszetősebb bizonyos ma dívó nézetek követőinek, kik minden hittan ellenzői? Bizonnyal nem. A püspökségnek legfőbb dolga és kötelme, hogy szoros hűséggel továbbadja Krisztusnak eredeti, valódi üzenetét! Az igazság teljes egészét, mit Ő nyilatkoztatott ki, mit Ő bízott rá apostolaira, mint az üdvösséghez okvetlen szükségeset! (VI. Pál pápa)
+
A hitről
Nem gyakorolva hitünk sorvad s meghal hamarosan! -- Az igazságnak nemcsak az az árulója, ki megtagadja, hanem ki nyíltan meg nem vallja! (Szent Ambrus)
Sértetlen igaz hit hatalmas oltalom, senki hozzá nem tehet, el senki belőle nem vehet: mert ha nem egy és ugyanaz, megszűnt már hitnek lenni az. (Nagy Szent Leó)
Világfiak mi mást gondolhatnak, csak azt, hogy bolondot játszunk, attól futva, amit úgy óhajt a világ, s mitől ők futnak, azt mi vágyjuk. Olyanok vagyunk, mint bohócaik, komédiázók, kik tótágast járva föltűnést kihívnak! Vidám egy játék, igen, a miénk, de illedelmes, fontos és csodás! Gyönyörködik rajta azoknak szeme, kik lesik az egekből. E szűzies, buzgó hit a játékot játssza, ki elmondja az apostolokkal: "Látványossága lettünk mi az angyaloknak s embereknek!" (Szent Bernát)

forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási felügyelősége
Jn 20, 19-31.
Nyolc nap múlva eljött Jézus.
(Eszközként jó lenne megmutatni a gyerekeknek egy injekciós tűt, vagy még jobb lenne csinálni egyet, ami nagy. Ezt lehetne egy gyógyszer dobozzal is megtenni.)
Gyerekek, kezemben van egy injekciós tű. Mikor használjuk? Mire jó? Az oltásokat ennek segítségével kapjuk. Az oltások jót tesznek nekünk. De most képzeljük el, hogy a gonosz kezébe veszi az injekciós tűt és kitalál valami borzasztót, amivel árthat az embereknek. Milyen fertőzést, vagy betegséget tudna kitalálni, amivel beolthatna, és megbéníthatna bennünket? Az injekciós tűbe a legborzasztóbb járványt készítette el, mégpedig a "félelem" járványt. Azzal beolt minket, és kezdünk félni.
Mit eredményez a félelem bennünk? Mit állít le? A szívet, a jó akaratot, a cselekvést, a bátorságot stb. Tényleg beoltott minket? Nézzük csak. Mi mitől és mikor félünk?
Sokféle és gyakran alig elviselhető félelem bénítja életünket. Még a gyerekekét is. Sokan félnek a holnapi dolgozattól, vagy a kicsik az oltástól és a sötéttől. De még súlyosabb félelmeik is vannak: sokan félnek társaik kisebb-nagyobb kegyetlenkedéseitől, vagy épp attól, hogy szüleik elválnak. Az apostolok is féltek Jézus halála után. Féltek a börtöntől, a bosszútól. De féltek attól is, hogy rettenetes csalódásukkal szembenézzenek.
Ebbe a bénító félelembe köszön bele Jézus: "Békesség nektek!" Most nem azt mondja: mit féltek, kicsinyhitűek, nem! Ő tudja, mi lakik bennünk. Tudja, hogy ez a félelem a mélyből jön, és alig kezelhető. De Ő le tudja győzni szívünk mélyének rettegéseit! Ő jön, és örvendezéssé tudja változtatni a szorongást, ki tudja nyitni bezárt szívünket. A föltámadás csodájának ez is része: a félelem hatalmának megtörése, az öröm győzelme emberi sorsunkban. És nem is akármilyen öröm részeseivé akar tenni: Isten örömébe vagyunk hivatalosak!
Mi választhatunk, minek a hatása alá kívánunk kerülni? Sátán oltásának hatása alá, vagy Jézus Béke üzenete - az új élet örömének hatalma alá? Én már választottam. És te?

HÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA


2011.05.01. vasárnap: HÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA

(Szent József, a munkás, Szent Zsigmond, Szent Jeremiás)
Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében


ApCsel 2,42-47
Ők pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságokban. Félelem fogott el mindenkit: számos csoda és jel történt az apostolok által. A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották, mindenkinek szükségéhez mérten. Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban, házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve és a szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt. Dicsérték Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülendők számát.

Zs 117
ALLELUJA! Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló! Mondja hát Izrael, hogy jó, hogy irgalma örökkévaló! Mondja hát Áron háza, hogy irgalma örökkévaló! Mondják hát, akik félik az Urat, hogy irgalma örökkévaló! Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett. Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem? Az Úr az én segítőm, s én lenézhetem ellenségeimet. Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberben reménykedni. Jobb az Úrhoz menekülni, mint fejedelmekben reménykedni. Mind körülvettek engem a nemzetek, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek, bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tűz a bozótban, de az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem, de az Úr megsegített engem! Az Úr az én erőm és dicsőségem, ő lett az én szabadítóm. Ujjongás és diadal szava hangzik az igazak sátraiban: ,,Az Úr jobbja győzelmet szerzett, az Úr jobbja fölmagasztalt engem, az Úr jobbja győzelmet szerzett!' Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. Az Úr nagyon megfenyített engem, de nem engedett át a halálnak. Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat. Ez az Úr kapuja, az igazak lépnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, és szabadítóm lettél. A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, csodálatos a mi szemünkben. Ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta! Nyújts, ó Uram, segítséget, adj, ó Uram, jó sikert! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldunk az Úr házából titeket. Az Úr Isten világosított meg minket. Álljatok sort az ünnepi lombokkal, egészen az oltár szarváig. Istenem vagy te, hálát adok neked, Istenem vagy te, magasztallak téged. Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.

1Pét 1,3-9
Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával élő reménységre szült újjá minket, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, romolhatatlan, szennyezetlen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben fenn van tartva számotokra. Isten ereje megőriz titeket az üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben kinyilvánuljon. Ennek örülni fogtok, ha most szomorkodnotok kell is egy kissé a különféle kísértésekben, hogy hitetek próbája a romlandó aranynál -- melyet tűz által próbálnak meg -- sokkal értékesebbnek bizonyuljon dicséretetekre, dicsőségetekre és tisztességetekre Jézus Krisztus megjelenésekor, akit bár nem láttatok, szerettek; akiben, bár most sem látjátok, hisztek; s mivel hisztek, örvendezni fogtok kimondhatatlan és megdicsőült örömmel, elérve hitetek célját, lelketek üdvösségét.
Jn 20,19-31
Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: ,,Békesség nektek!' Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: ,,Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.' Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: ,,Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.' Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: ,,Láttuk az Urat!' Ő azonban így szólt: ,,Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalára nem helyezem, én nem hiszem!' Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött a zárt ajtón át, megállt középen, és így szólt: ,,Békesség nektek!' Azután azt mondta Tamásnak: ,,Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!' Tamás azt felelte: ,,Én Uram és én Istenem!' Jézus erre azt mondta neki: ,,Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.' Jézus még sok egyéb jelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és a hit által az ő nevében életetek legyen.

Húsvét 2. vasárnapja, Az Isteni Irgalmasság vasárnapja

 2011. május 1. – Húsvét 2. vasárnapja, Az Isteni Irgalmasság vasárnapja

  Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent
  a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való
  félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk:
  „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az
  oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus
  megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy
  küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta:
  „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot
  nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
  A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt
  velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták
  neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a
  szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem
  tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
  Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt
  velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
  köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta:
  „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és
  érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így
  válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már
  hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis
  hisznek!” Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme
  láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont
  megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit
  által életetek legyen benne.
  Jn 20,19-31


  Elmélkedés:
  26 év 5 hónap 17 nap
  2005. április 8-án személyesen is ott lehettem Rómában, a Szent Péter
  téren II. János Pál pápa temetési szertartásán. A hatalmas kivetítőkön
  gyakran mutatták, amint az elhunyt pápa koporsójára helyezett
  evangéliumos könyvet lapozza a szél. Talán a friss, római, tavaszi szél
  vagy a Szentlélek olykor titokzatosan, máskor egészen nyilvánvalóan
  működő szele, mígnem egy hevesebb fuvallat becsukta az evangéliumos
  könyvet, amely ennek köszönhetően éppen úgy feküdt a pápa szíve felett,
  ahogyan sok szentet is ábrázolni szoktak evangéliummal a szíve felett.
  Sokan talán csak a szél játékának tartották ezt, de minden bizonnyal a
  Szentlélek csodálatos, előre mutató jele lehetett: aki itt nyugszik
  valóban szent életet élt. Sok ember meggyőződése volt ez már akkoriban,
  s nem túlzás azt állítani, hogy a lengyel származású pápa az
  életszentség hírében hunyt el. A halála felé közeledő pápáról, látván
  az ő tevékenységét és a szenvedések türelmes elviselését, időnként
  elhangzottak ilyen jellegű megnyilvánulások, a temetési szertartás
  során pedig fiatalok csoportjai hatalmas, „Santo subito!”, azaz
  „Azonnal szent!” feliratú transzparenseken fejezték ki, hogy miként
  gondolkoznak pápájukról, miközben több ezres tömeg kiáltotta hangosan
  ugyanezt, mintegy kérve II. János Pál boldoggá avatását.
  Ez a kérés teljesül a mai napon az egész Egyház és mindannyiunk
  örömére. Ma, 2011. május 1-jén, az általa bevezetett Isteni Irgalmasság
  ünnepén Rómában boldoggá avatják II. János Pál pápát, amely esemény
  jelentős állomás a szentté avatás felé vezető úton. Egy vasárnapi
  prédikáció keretében aligha lehetne összefoglalni a 26 év 5 hónap és 17
  napig tartó pápasága és 85 esztendeig tartó élete eseményeit, de arra
  sem volna elég az idő, hogy tanításának legfontosabb elemeit legalább
  címszavakban felsoroljuk. Néhány dolgot említsünk meg mégis! Karol
  Wojtyla a lengyelországi Wadowice-ben született 1920. május 18-án.
  1946-ban szentelték pappá, majd 1958-ban püspökké. 1964-ben krakkói
  érsek lett. 1978. október 16-án választották meg pápának, s ekkor vette
  fel a II. János Pál nevet. 104 lelkipásztori útja során a világ 129
  országában 617 helyen járt, Olaszországon belül pedig 146 apostoli
  látogatást tett. 1991-ben és 1996-ban Magyarországon is járt, s ekkor
  sokan személyesen is részt vehettünk szentmiséjén. Fáradhatatlanul
  járta a világot, hogy legfőbb pásztori küldetését teljesítve
  megerősítse az embereket a hitben, s ezen munkájában csupán rövid időre
  törhette meg az 1981. május 13-án ellene elkövetett merénylet. Szólt a
  fiatalokhoz és az idősekhez, kiállt a gyermekek és a családok, valamint
  az élet védelmében. Bátorította hivatásuk teljesítésében a püspököket,
  a papokat és szerzeteseket. Őszinte és hiteles hangon szólt a
  betegekhez és a szenvedőkhöz, mint aki korának előrehaladtával maga is
  egyre jobban érezte vállára nehezedni a betegség keresztjét.
  Tanításából vagy inkább lelkületéből mindössze két dolgot szeretnék
  megemlíteni éppen mai aktualitásuk miatt. Ma, május első vasárnapján az
  édesanyákat köszönjük, s valamennyien kifejezzük szeretetünket
  édesanyánk felé. II. János Pál pápa különös szeretetet tanúsított Jézus
  édesanyja, Szűz Mária felé, s arra tanított minket, hogy benne égi
  Édesanyánkat tiszteljük. A fatimai jelenések évfordulóján ellene
  elkövetett merényletet után többször megemlítette, hogy Mária térítette
  el a lövedéket, hogy az ne legyen számára halálos, s felépülését
  követően a pápa Fatimába zarándokolt, hogy kifejezze háláját,
  köszönetét a Szent Szűz iránt. Pápai jelmondata: Totus tuus, azaz
  „Egészen a Tiéd” is azt fejezte ki, hogy Máriának ajánlja életét.
  Ma, az Isteni Irgalmasság ünnepén, amelyet az ő kezdeményezésére
  tartunk meg a húsvétot követő vasárnapon, szintén érdemes megemlíteni,
  hogy meggyőzően hirdette a bocsánatot. Tudott bocsánatot kérni. A
  vétkesek helyett is bocsánatot kért például a nők ellen elkövetett
  igazságtalanságokért, egyes keresztények hallgatásáért a zsidóüldözések
  idején, a kereszténység szétszakadásához vezető bűnökért, a
  hitterjesztés során elkövetett türelmetlenségekért és helytelen
  módszerekért, az Egyház és az egyházi személyek által elkövetett
  igazságtalanságokért. És tudott megbocsátani is, amelynek egyik
  legszebb példája az volt, amikor a börtönben meglátogatta merénylőjét
  és megbocsátott neki. Ő, aki tehát egyaránt tudott bocsánatot kérni és
  megbocsátani, hitelesen bátorított minket, hogy forduljunk bizalommal
  az irgalomban gazdag Isten felé, aki mindenkor kész megbocsátani
  nekünk.
  II. János Pál pápa boldoggá avatása azt jelenti, hogy az Egyház
  ünnepélyes formában hivatalosan is elismeri az ő életszentségét,
  engedélyezi nyilvános tiszteletét és példaképként állítja őt elénk.
  Életszentségének titkát sok mindenben kereshetjük. Én az imádkozásában
  vélem felfedezni. Képen villannak fel előttem, ahogyan elmélyülten
  imádkozik vagy a keresztúti imádság során elmélkedik. Istenre figyelt.
  Az imádságban is és bizonyára minden más cselekedetében is. Tanuljuk
  meg tőle az Istenre figyelést!
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Istenünk, te Boldog II. János Pál pápát meghívtad követésedre, és ő
  egész életét neked ajánlotta. Téged szolgált papként, püspökként és az
  Egyház legfőbb pásztoraként. Hivatásának tekintette, hogy Krisztushoz
  vezessen minket, erősítsen minket a keresztény hitben, és hirdesse
  számunkra és minden ember számára az evangéliumot. Istenünk, hálát
  adunk neked II. János Pál pápáért és kérünk, hogy segíts minket az
  életszentség útján haladni!

  ________________________________
  \
  Aktuális:
  Kedves Barátaim!
  Ma indul a gyerekek számára az Élő Kenyér internetes játék. Hetente
  lesznek nyeremények. Kérlek benneteket, hogy a vallásos szülőket
  értesítsétek!
  www.elokenyer.hu
  Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger