2011. május 8., vasárnap

HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA


2011.05.08. vasárnap: HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA

Jézust feltámasztotta Isten, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt

ApCsel 2,14.22-28
Akkor Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát, és beszédet intézett hozzájuk: ,,Zsidó férfiak, és Jeruzsálem összes lakója! Tudjátok meg ezt, s halljátok szavamat! Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt közöttetek, ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek, miután Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott. Isten azonban föloldozta a halál bilincseit, és föltámasztotta őt, amint lehetetlen is volt, hogy azok fogva tartsák, mert Dávid róla mondja: <<,,Magam előtt látom az Urat mindenkor, mert jobbomon áll ő, hogy meg ne inogjak. Ezért örvend a szívem, és ujjong a nyelvem, sőt testem is békében nyugszik el, mert nem hagyod lelkemet az alvilágban s nem engeded, hogy Szented rothadást lásson. Megmutatod nekem az élet útját, és színed előtt örömmel töltesz el engem>>“ [Zsolt 16,8-11].

Zs 15
Miktám, Dávidtól. Óvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem! Mondom az Úrnak: ,,Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad.“ A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak, bennük van minden gyönyörűségem. Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra. Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze: te adod vissza örökségemet. A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem, valóban pompás nekem az én örökségem. Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem, veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem. Szüntelenül az Úr van szemem előtt, meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon. Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem, sőt testem is reménységben pihen: Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet, s nem engeded, hogy szented romlást lásson. Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.

1Pét 1,17-21
És ha Atyának hívjátok azt, aki személyválogatás nélkül ítél kinek-kinek cselekedete szerint, járjatok félelemmel zarándokságotok idején, tudva, hogy nem romlandó ezüstön vagy aranyon történt a megváltásotok az atyáitoktól rátok hagyományozott hiú életmódotokból [Iz 52,3], hanem a szeplőtlen és érintetlen Báránynak, Krisztusnak drága vérén, akit az Atya ugyan a világ alkotása előtt szemelt ki, de az utolsó időben jelentett ki tiértetek. Általa hisztek Istenben, aki őt feltámasztotta halottaiból, és dicsőséget adott neki, hogy Istenben legyen a hitetek és reményetek.

Lk 24,13-35
Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, s beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék. Megszólította őket: ,,Miről beszélgettek egymással útközben?“ Ők szomorúan megálltak. Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: ,,Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?“ Ő megkérdezte tőlük: ,,Micsoda?“ Azt felelték: ,,A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. A főpapok és a főembereink azonban halálos ítéletre adták, és megfeszítették őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.“ Erre ő azt mondta nekik: ,,Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?“ És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt. Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: ,,Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!“ Bement hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. Ők pedig így szóltak egymáshoz: ,,Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?“ Még abban az órában útrakeltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Azok elmondták: ,,Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!“ Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.

Húsvét 3. vasárnapja


2011. május 8. – Húsvét 3. vasárnapja

  Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba
  mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira)
  fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg
  beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük,
  és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban
  akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról
  beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak, és
  egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az
  egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a
  napokban?” Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?”
  Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
  hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és
  elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre
  feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta,
  hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó
  asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták
  ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek
  meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek
  a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt
  magát azonban nem látták.”
  Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek!
  Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem
  ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?”
  Azután Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az
  írásokban őróla szól. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy
  tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték:
  „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért tehát,
  hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret,
  áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a
  szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor azt mondták
  egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és
  kifejtette az írásokat?” Még abban az órában útra keltek és
  visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
  társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és
  megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és
  hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
  Lk 24,13-35


  Elmélkedés:
  Vegyétek és egyétek!
  A feltámadt Jézus megjelenéseiről szóló történetek közül az emmauszi
  tanítványokkal való találkozás az egyik legérdekesebb. Az elbeszélés
  gazdag a mondanivalókban, de most csak egyetlen mozzanatra próbáljunk
  figyelni. Arra a pillanatra, amely a történet fordulópontja, és amely
  megfordítja a két tanítvány benső magatartását. Ez a pillanat a
  kenyértörés. Ezt tette Jézus az utolsó vacsorán is és most is pontosan
  ezt teszi. Annyira egyedülálló ez a mozdulat, a kenyér megtörése, hogy
  a két tanítványnak azonnal felnyílik a szeme, megnyílik az értelmük, és
  rögtön átértékelnek mindent, ami velük történt az úton és ugyanígy
  Jézus halálának eseményét is.
  A kenyértörés sajátos mozdulatát ismételjük meg minden szentmisében.
  Isten hív meg minket egy lakomára, közös étkezésre, a vele való
  egyesülésre. Sajnálatos, hogy sokan mindenféle kifogásokat keresve
  visszautasítják ezt a szeretetteljes hívást, s nem fogadják el a
  megtört kenyeret, ahogyan erről az utolsó vacsora nagycsütörtöki
  emlékmiséjében részletesen is szóltam. Pedig a szentmise, a kenyértörés
  pillanata mindenki számára lehetőség a Jézus felismerésére, miként ezt
  jelentette az emmauszi tanítványok számára is. Hozzájuk hasonlóan mi is
  felismerhetjük a feltámadt Krisztust, s ez a találkozás a mi számunkra
  is lelki fordulópontot jelenthet. Fordulatot akkor, ha megérezzük
  lényegét.
  De mi is történik valójában a kenyérrel? És mi történik, mi történhet
  velünk? Az utolsó vacsorán és a kis emmauszi ház asztalánál Jézus
  egyszerű mozdulatot tesz, megtöri a kenyeret és odaadja a
  tanítványoknak. Jézus nem mondta, nem kérte az apostoloktól, hogy
  gondolkozzanak el azon, hogy miként változik át a kenyér az Ő testévé.
  És nem mondta azt sem, hogy próbáljuk megérteni ennek az átváltozásnak
  a titkát. Sőt, tovább megyek, s szándékosan egy kissé erősen
  fogalmazok: még azt sem kérte Jézus, hogy a tanítványok higgyék el,
  hogy a kenyér valóban az Ő teste. Egyetlen dolgot kért a mi Urunk. Ezt
  kérte egykor az apostoloktól és ezt kéri tőlünk is: „Ezt cselekedjétek
  az én emlékezetemre!” Azt kéri tehát, hogy mindaddig, amíg el nem jön
  újra a földre, az ő követői ismételjék meg a kenyértörést és egyenek a
  megtört kenyérből. Jézus eredeti kérése nagyon egyszerű. Időközben, az
  évszázadok során mi hatalmas teológiát építettünk a Kenyér köré és
  hatalmas templomokat emeltünk fölé. Kitaláltuk, hogy aranyozott
  szentségházban van a helye, gyertyákkal körülvéve, és az ünneplésnek is
  megadjuk a módját. De közben mintha elfeledkeztünk volna róla, hogy
  újra és újra meg kell törtünk, oda kell nyújtanunk az embereknek és
  ennünk kell ebből a Kenyérből. Mert ezt akarta Jézus. Ezt kérte. És
  hiábavaló a művészien felépített templom, hiábavaló az ünnepélyes
  istentisztelet, ha nem esszük Krisztus testét, ha nem élünk azzal a
  lehetőséggel, hogy a szentáldozás révén egyesülhetünk az Istennel.
  Néha elgondolkozom azon, hogy papként azt mondom a kenyérnek, hogy
  Krisztus teste, és a kenyér ezt elhiszi. Egyetlen mondatommal meggyőzöm
  arról, hogy többé már nem kenyér, hanem Krisztus Teste, azaz lényegileg
  átalakul. És erről könnyebben meggyőzöm a tudatlan kenyeret, mint az
  embereket. Könnyebben meggyőzöm a kenyeret az átváltozásról, mint a
  híveket, hogy ők is átváltozhatnak, ha eszik ezt a Kenyeret. Papként
  mindig ugyanoda jutok: már nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy
  higgyen abban, hogy a kenyér átváltozik és benne Krisztus jelen van.
  Már nem győzködök senkit arról, hogy fontos az ünneplés, a szentmise a
  kenyér körül, és érdemes felvenni az ünneplő ruhát minden vasárnapra
  gyermeknek, felnőttnek egyaránt. Már nem győzködök senkit arról, hogy
  éppen ez a Kenyér képes minket közösséggé alakítani, s ez kapcsol
  minket igazán az Egyház nagy közösségéhez. Papként már csak egyet
  mondok, ismétlem újra és újra, amit Jézus rám bízott, s amit általam
  üzen: „Vegyétek és egyétek!” És ha megteszitek ezt, akkor a többi már
  mind jön magától. Aki eszi, hisz a jelenlétben. Aki eszi, annak ünnep
  lesz ez az étkezés. Aki eszi, az ünneplőbe öltözteti lelkét és testét
  egyaránt. Aki eszik, közösségre lép a többiekkel. Aki eszi az élő
  Kenyeret, az egyesül az Istennel.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Uram, Jézus, mély hálát érzek irántad, hiszen te egészen egyszerű
  módon, megtört kenyérben adod magadat nekem. Egyszerű módon adsz
  lehetőséget arra, hogy veled egyesüljek. Irántad való szeretetem
  jeleként veszlek téged magamhoz. Változtass, alakíts át engem, hogy én
  is áldozat legyek és neked ajánljam életem!
_______________________________________________
Evangélium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Húsvét harmadik vasárnapja


1%-kal több Örömhír!
Kérjük, amennyiben teheti, támogassa Alapítványunkat adója 1%-ának felajánlásával, hogy azt az evangélium terjesztésére fordíthassuk.
Kérésére szívesen küldünk rendelkező nyilatkozatot, amely igényelhető: info@missiochristi.hu e-mail címen.
Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43

Az Úr velünk tart az úton és mi mégsem ismerjük fel
2011. május 8. – Húsvét harmadik vasárnapja

P. Daniel Ray LC

Lk 24,13-35
Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, s beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék. Megszólította őket: ,,Miről beszélgettek egymással útközben?'' Ők szomorúan megálltak. Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: ,,Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?'' Ő megkérdezte tőlük: ,,Micsoda?'' Azt felelték: ,,A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. A főpapok és a főembereink azonban halálos ítéletre adták, és megfeszítették őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.'' Erre ő azt mondta nekik: ,,Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?'' És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt. Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: ,,Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!'' Bement hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. Ők pedig így szóltak egymáshoz: ,,Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?'' Még abban az órában útrakeltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Azok elmondták: ,,Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!'' Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy jelen vagy itt, amikor imádságban hozzád fordulok. Benned van bizodalmam és hiszem, hogy minden kegyelmet megadsz nekem, amire szükségem van. Köszönöm az irántam való szeretetedet és a határtalan nagylelkűségedet. Viszonzásul neked adom az életem és a szeretetem.

1. Hét mérföldnyire Jeruzsálemtől. De lehetett volna hét mérföld akárhonnan. A tanítványok nem a zsinagógában vagy a templomban voltak, nem is Jeruzsálem szent városában. Nem imádkoztak vagy prédikáltak. Pontosan nem lehetett tudni, hogy hol voltak; egyszerűen valahol két város között. Maguk mögött hagyták, ami egy elveszett álomnak tűnt. És mégis, abban a kiszámíthatatlan helyzetben – amikor a legnagyobb szükségük volt rá – Krisztus szegődött melléjük. Krisztus sohasem érkezik túl későn és soha nem jön túl korán.

2. Maradj velünk. Krisztus nem csapta be ezt a két tanítványt. Azt a benyomást keltette, hogy Ő is egy utazó és arra várt, hogy a tanítványok meghívják Őt magukhoz estére. Épp úgy, ahogy ez a mi szívünkkel és az életünkkel is történik. Krisztus csak akkor tud az életünkbe költözni, ha kitárjuk szívünket és befogadjuk Őt. Ha hívjuk, jönni fog – hiszen nagyon vágyik rá, hogy velünk legyen -, de csak akkor tud belépni hozzánk, ha kinyitjuk az ajtókat.

3. Hát nem lángolt a szívünk? Csak akkor tudjuk megérteni Isten időzítését és elkezdeni megfejteni a jelentését annak, amit az életünkben véghezvitt, vagy amit megengedett, ha előrelátóak vagyunk. Csak ha utólag visszatekintünk, akkor vagyunk képesek megérteni, hogy Isten egy bizonyos kegyelmet miért akkor adott meg, amikor mi nem számítottunk rá vagy nem értettük. Mi történt volna, ha nem fogadtuk volna el a felajánlott kegyelmet, és azt nem tartottuk volna meg? Szánjunk arra néhány percet, hogy visszagondolunk életünknek azokra a szakaszaira, amikor nehézségeken mentünk keresztül és próbáljuk meg felismerni a különböző dolgokban Isten segítő kezét!

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Te mindig itt vagy mellettem. Időzítésed rejtély számomra. Mégis tudom, hogyha kinyitom a szívemet és az elmémet előtted, akkor mindig megadod azokat a kegyelmeket, amikre vágyom, akkor, amikor a legnagyobb szükségem van rá.

Elhatározás: A mai nap kegyelmeit nem hagyom elmúlni kihasználatlanul.

A pápa imaszándéka 2011 május hónapra:
Tájékoztatási eszközök: Hogy mindazok, akik a tájékoztatás eszközeinek világában tevékenykednek, tartsák mindig tiszteletben az igazságot, az összetartást és minden személy méltóságát.
Kína egyháza: Hogy az Úr adja meg a kínai egyháznak, hogy az evangéliumhoz való hűségben kitartson, és növekedjék az egységben.

-- 
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Család évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu
 
Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat? 
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.
 
Missio Christi Alapítvány 
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger