Évközi idő, 12. hét Hétfő
Ter 12, 1-9 megáldalak, és naggyá teszem nevedet.
Mt 7, 1-5 Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek neked is.
A keresztény ember életéhez hozzátartozik a tanúságtétel. Krisztus evangéliumát azonban csak az tudja képviselni, aki előbb megismeri azt. A szóbeli igehirdetés mögött mindig legyen ott a mi jó példánk is: szavaink és tetteink legyenek összhangban egymással.
A mai nap szentírtási olvasmányai:
Olvasmány: Ter 12,1-9
Ekkor az Úr azt mondta Ábrámnak: ,,Menj ki földedről, a rokonságod
közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked! Nagy
nemzetté teszlek, és megáldalak, s naggyá teszem neved, és áldott
leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik
átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége.''
Elindult tehát Ábrám, ahogy az Úr megparancsolta neki, és vele ment
Lót is. Hetvenötesztendős volt Ábrám, amikor elindult Háránból. Vette
Sárait, a feleségét, és Lótot, testvérének a fiát, s minden
vagyonukat, amijük volt, meg azokat a szolgákat, akiket Háránban
szereztek, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. És eljutottak
Kánaán földjére. Ábrám átvonult az országon, egészen a szíchemi
helyig, a Móre Tölgyéig. -- Akkor még kánaániak laktak azon a földön.
-- Ekkor az Úr megjelent Ábrámnak, és azt mondta neki: ,,Ezt a földet
a te utódodnak adom!'' Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki
megjelent neki. Onnan aztán a felé a hegység felé tartott, amely
Bételtől keletre volt, és ott felütötte sátrát, úgyhogy Bétel nyugatra
esett, keletre pedig Ái. Ott oltárt épített az Úrnak, és segítségül
hívta az Úr nevét. Aztán továbbment Ábrám, és egyre a Negeb felé
tartott.
32. zsoltár
Örvendezzetek igazak, az Úrban, igaz emberekhez illik a dicséret!
Áldjátok az Urat lanttal, zengjetek neki dalt tízhúrú hárfával!
Daloljatok neki új éneket, ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek
neki! Mert igaz az Úr igéje, és minden tette hűséggel teli. Az
igazságot és a törvényt szereti; Az Úr irgalma betölti a földet. Az Úr
szava alkotta az egeket, szájának lehelete minden seregüket. A tenger
vizeit mintegy tömlőbe gyűjtötte, az örvényeket tárházakba helyezte.
Félje az Urat az egész föld, remegjen előtte a földkerekség minden
lakója! Mert ő szólt, és meglettek, parancsolt, és létrejöttek.
Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait, elveti a népek gondolatait.
De megmarad az Úr terve mindörökre, szíve szándéka nemzedékről
nemzedékre. Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép,
amelyet tulajdonául kiválasztott! Letekint az Úr az égből, mind látja
az emberek fiait. Hajlékából nézi a föld megannyi lakóját.
Egytől-egyig ő alkotta szívüket, ismeri minden tettüket. Nem
szabadítja meg a királyt a nagy sereg, s a hőst nem menti meg nagy
ereje. Nem nyújt neki a ló biztos segítséget, nem szabadítja meg
hatalmas ereje. De íme, nézi az Úr szeme azokat, akik félik őt, akik
remélik irgalmát, és megmenti a haláltól lelküket, s éhínség idején is
táplálja őket. Lelkünket az Úr hordozza, ő segít meg s oltalmaz
minket. Valóban, benne örvend a szívünk, és szent nevében
reménykedünk. Legyen, Uram, irgalmad rajtunk, amint benned bizakodunk!
Evangélium: Mt 7,1-5
Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket. Mert amilyen ítélettel ti
ítélkeztek, olyannal fognak megítélni titeket is, és amilyen mértékkel
mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Miért látod meg a
szálkát testvéred szemében, a saját szemedben meg nem veszed észre a
gerendát? Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: engedd, hogy kivegyem a szemedből a szálkát, amikor íme, a gerenda ott van a te szemedben? Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, csak aztán fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből.
Ekkor az Úr azt mondta Ábrámnak: ,,Menj ki földedről, a rokonságod
közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked! Nagy
nemzetté teszlek, és megáldalak, s naggyá teszem neved, és áldott
leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik
átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége.''
Elindult tehát Ábrám, ahogy az Úr megparancsolta neki, és vele ment
Lót is. Hetvenötesztendős volt Ábrám, amikor elindult Háránból. Vette
Sárait, a feleségét, és Lótot, testvérének a fiát, s minden
vagyonukat, amijük volt, meg azokat a szolgákat, akiket Háránban
szereztek, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. És eljutottak
Kánaán földjére. Ábrám átvonult az országon, egészen a szíchemi
helyig, a Móre Tölgyéig. -- Akkor még kánaániak laktak azon a földön.
-- Ekkor az Úr megjelent Ábrámnak, és azt mondta neki: ,,Ezt a földet
a te utódodnak adom!'' Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki
megjelent neki. Onnan aztán a felé a hegység felé tartott, amely
Bételtől keletre volt, és ott felütötte sátrát, úgyhogy Bétel nyugatra
esett, keletre pedig Ái. Ott oltárt épített az Úrnak, és segítségül
hívta az Úr nevét. Aztán továbbment Ábrám, és egyre a Negeb felé
tartott.
32. zsoltár
Örvendezzetek igazak, az Úrban, igaz emberekhez illik a dicséret!
Áldjátok az Urat lanttal, zengjetek neki dalt tízhúrú hárfával!
Daloljatok neki új éneket, ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek
neki! Mert igaz az Úr igéje, és minden tette hűséggel teli. Az
igazságot és a törvényt szereti; Az Úr irgalma betölti a földet. Az Úr
szava alkotta az egeket, szájának lehelete minden seregüket. A tenger
vizeit mintegy tömlőbe gyűjtötte, az örvényeket tárházakba helyezte.
Félje az Urat az egész föld, remegjen előtte a földkerekség minden
lakója! Mert ő szólt, és meglettek, parancsolt, és létrejöttek.
Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait, elveti a népek gondolatait.
De megmarad az Úr terve mindörökre, szíve szándéka nemzedékről
nemzedékre. Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép,
amelyet tulajdonául kiválasztott! Letekint az Úr az égből, mind látja
az emberek fiait. Hajlékából nézi a föld megannyi lakóját.
Egytől-egyig ő alkotta szívüket, ismeri minden tettüket. Nem
szabadítja meg a királyt a nagy sereg, s a hőst nem menti meg nagy
ereje. Nem nyújt neki a ló biztos segítséget, nem szabadítja meg
hatalmas ereje. De íme, nézi az Úr szeme azokat, akik félik őt, akik
remélik irgalmát, és megmenti a haláltól lelküket, s éhínség idején is
táplálja őket. Lelkünket az Úr hordozza, ő segít meg s oltalmaz
minket. Valóban, benne örvend a szívünk, és szent nevében
reménykedünk. Legyen, Uram, irgalmad rajtunk, amint benned bizakodunk!
Evangélium: Mt 7,1-5
Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket. Mert amilyen ítélettel ti
ítélkeztek, olyannal fognak megítélni titeket is, és amilyen mértékkel
mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Miért látod meg a
szálkát testvéred szemében, a saját szemedben meg nem veszed észre a
gerendát? Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: engedd, hogy kivegyem a szemedből a szálkát, amikor íme, a gerenda ott van a te szemedben? Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, csak aztán fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből.