A római egyház első vértanúi
|
2011. június 30., csütörtök
A római egyház első vértanúi
Évközi tizenharmadik hét – csütörtök
2011.06.30. csütörtök
Ábrahám utódja által nyerhet áldást a föld valamennyi népe
Ter 22,1-19
Miután mindezek megtörténtek, Isten próbára tette Ábrahámot. Megszólította őt: ,,Ábrahám!' Ő azt felelte: ,,Itt vagyok!' Isten akkor azt mondta neki: ,,Vedd egyszülött fiadat, Izsákok, akit szeretsz, és menj el a Mória földjére. Áldozd fel ott egészen elégő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd mutatok neked!' Erre Ábrahám kora reggel felkelt, megnyergelte szamarát, maga mellé vette két szolgáját és a fiát, Izsákot, s miután fát hasogatott az egészen elégő áldozathoz, elindult arra a helyre, amelyet Isten mondott neki. A harmadik napon, amikor felemelte szemét, meglátta azt a helyet a távolban. Azt mondta erre szolgáinak: ,,Várjatok itt a szamárral; én meg a gyermek elmegyünk amoda, s miután imádkoztunk, visszatérünk hozzátok!' Vette tehát az egészen elégő áldozathoz való való fát, feltette a fiára, Izsákra, ő pedig a tüzet és a kardot vitte a kezében. Amint így ketten együtt mentek, azt mondta Izsák az apjának, Ábrahámnak: ,,Apám!' Ő válaszolt: ,,Mit akarsz, fiam?' ,,Íme -- mondta a fiú --, itt a tűz meg a fa, de hol van az egészen elégő áldozat?' Ábrahám azt felelte: ,,Fiam, Isten majd gondoskodik magának egészen elégő áldozatról!' Így mentek ketten együtt, míg végül eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mutatott neki. Ábrahám oltárt épített ott, elrendezte rajta a fát, s miután megkötözte a fiát, Izsákot, feltette az oltárra, a farakásra. Aztán Ábrahám kinyújtotta kezét, és megfogta a kardot, hogy feláldozza a fiát. De íme, az Úr angyala kiáltott a mennyből, és azt mondta: ,,Ábrahám, Ábrahám!' Ő azt felelte: ,,Itt vagyok!' Azt mondta erre neki: ,,Ne nyújtsd ki kezed a gyermekre, és ne árts neki semmit! Most már tudom, hogy féled Istent, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél!' Erre Ábrahám felemelte a szemét, s meglátott maga mögött egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Elhozta, és a fia helyett azt áldozta fel egészen elégő áldozatul. Annak a helynek ezért ezt a nevet adta: ,,Az Úr gondoskodik!' Azért mondják mindmáig: ,,A hegyen majd gondoskodik az Úr!' Majd másodszor is megszólította az Úr angyala Ábrahámot a mennyből, és azt mondta: ,,Önmagamra esküszöm -- mondja az Úr --, hogy mivel ezt megtetted, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél, megáldalak, és megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét: utódod birtokolni fogja ellenségeinek kapuit, és a te utódodban nyer áldást a föld minden népe, mivel engedelmeskedtél szavamnak!' Erre Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és elmentek együtt Beersebába; Ábrahám ezután Beersebában lakott.
Zs 114
ALLELUJA! Szeretem az Urat, mert meghallgatta könyörgésem szavát. Mert felém fordította fülét azon a napon amelyen segítségül hívtam. Körülvettek engem a halál gyötrelmei, rám találtak az alvilág veszedelmei. Szorongatásba és nyomorúságba jutottam, de segítségül hívtam az Úr nevét: ,,Uram, szabadíts meg engem!' Irgalmas az Úr és igaz, megkönyörül a mi Istenünk. Megoltalmazza az Úr a kicsinyeket, megaláztatásomban megszabadított engem. Térj vissza, lelkem, nyugalmadba, mert az Úr jót tett veled. Megmentett engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól.
Mt 9,1-8
Ezután beszállt a bárkába, átkelt a tengeren és elment a saját városába. Ekkor íme, odahoztak hozzá egy ágyon fekvő bénát. A hitüket látva Jézus azt mondta a bénának: ,,Bízzál, fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.' Erre íme, egyesek az írástudók közül azt mondták magukban: ,,Ez káromkodik.' Jézus látta gondolataikat és így szólt: ,,Miért gondoltok gonosz dolgokat a szívetekben? Ugyan mi könnyebb, azt mondani: �,,Bocsánatot nyertek bűneid'', vagy azt mondani: ,,Kelj föl és járj''? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani -- s ekkor a bénához fordult --: Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!' Az fölkelt és hazament. Amikor a tömeg látta ezt, félelem fogott el mindenkit, és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
Évközi tizenharmadik hét – csütörtök
2011. június 30. - Csütörtök
Jézus egyszer hajóba szállt, átkelt a Genezáreti-tavon, és az ő
városába, Kafarnaumba érkezett. Ott egy bénát hoztak eléje hordágyon.
Hitük láttára Jézus így szólt a bénához: „Bízzál fiam! Bocsánatot
nyernek bűneid!” Néhány írástudó erre azt gondolta magában: „Ez
káromkodik.” Jézus belelátott gondolataikba, és szemükre vetette:
„Miért gondoltok rosszat szívetekben? Mi könnyebb, ha azt mondom:
Bocsánatot nyernek bűneid!, vagy ha azt mondom: Kelj föl, és járj!?
Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnök
megbocsátására!” A bénához fordulva folytatta: „Kelj föl, fogd ágyadat,
és menj haza!” Az ember fölkelt és hazament. Ennek láttára félelem
fogta el a tömeget, és dicsőíteni kezdték Istent, aki ilyen hatalmat
adott az embereknek.
Mt 9,1-8
Elmélkedés:
A béna meggyógyításának történetébe Máté evangélista nagyon ügyesen
szövi bele a bűnbocsánatról szóló tanítást. Jézus számtalan csodát tett
tanító útja során, és sokféle betegségből meggyógyította az embereket.
Isteni hatalmáról és természetfeletti erejéről tanúskodnak ezek a
gyógyulások.
A bűnbocsánat szentségében szintén Isten hatalmának, pontosabban
irgalmának köszönhetően részesülünk. Az irgalmas Isten ugyanis képes
eltörölni minden bűnünket, s új életet kezdhetünk vele. Igen, a
szentgyónásban arról van szó, hogy a természetfeletti világ, az isteni
kegyelem beavatkozik emberi életünkbe, hogy minket felemeljen.
A csoda után a meggyógyult béna hazamegy. Minden bűnbánat és megtérés
valójában hazamenetel, olyan, mint a tékozló fiúé, aki szintén hazatért
atyjához. Hol jársz? Felismered-e bénaságodat és beismered-e
bűnösségedet? Indulj el haza!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, te mindig jobban szerettél minket, mint saját magadat, s egyre
ezt teszed ma is, amikor az Oltáriszentségben ételként adod magad
nekünk. Te azt akarod, hogy bennünk is oly nagy legyen a kölcsönös
szeretet, hogy a másikat mindig jobban szeressük, mint saját magunkat.
Taníts meg arra, hogy szeretetemet tettekkel bizonyítsam, hogy
testvéremért megtegyem mindazt a jót, amit megtehetek, imádkozzak érte,
és minden kínálkozó alkalommal szolgáljam őt. Tégy felkészültté arra,
hogy minden fenntartás nélkül elkötelezzem magam testvéreim
szolgálatában, és életemet adjam értük. Add meg azt is, hogy mások
elképzelése és akarata szerint is szolgálni tudjam őket szeretetből,
mivel te, drága Üdvözítőm, a kereszten haldokolva erre tanítottál
engem!
Szalézi Szent Ferenc
______________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)