2011. augusztus 28., vasárnap

Évközi idő, A év, évközi idő 22. vasárnapja

Évközi idő, A év, évközi idő 22. vasárnapja

Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Emberi vágyaink szerint úgy gondolnánk, hogy az igazán boldog, akinek a kívánságai teljesednek. Jézus tanításából mi már tudjuk, hogy az élet ajándéka azoké, akik a Gondviselés akarata szerint meg tudják fékezni a vágyak csapongását, és önmegtagadással meg tudják szelídíteni a kívánságok viharait.
Dr. Benyik György 2005

Évközi 22. vasárnap

Mt 16,21-23
Szenvedés bejelentés

Ennek a bejelentésnek megtaláljuk a párhuzamait Mk 8,31- és Lk 9,22-ben is. Jézus tanítványainak más elképzelésük van a messiásról, mint Jézusnak. Ők elsősorban politikai, hatalom váltásra gondolnak, amelynek ugyan része a vallásosság megreformálása, de számukra a győzelem a királyi hatalom átvételét jelentette.  Ebbe az elképzelésbe nem férte bele a szenvedés és a halál, a feltámadásra tett utalásokat pedig érthetően nem tudták értelmezni. (21.v.). Amit Jézus  mondott az a tanítványoknak és természetesen Péternek is valami fatálisan rossz taktika előre vetítése volt, amelytől meg akarták óvni szeretett mesterüket a Heródesek örökébe képzelt jövendő zsidó királyt.
Ez a vágyuk süketté tette őket. Nem hallották hogy Jézus a János keresztségekor alázatos messiásnak nevezte magát (3,17) ezt tette a kísértések idején is (4,1-11), ezt erősítette meg Keresztelő János küldöttségének  (11,5). A maga messiási elképzelését és öntudatát Iz 42,2 alapján, a szenvedő szolga képével világította meg. Mindezeket képtelenek felfogni a tanítványai  az egyre növekvő népszerűsége láttán. A jelen bejelentés nem egyetlen elszólás, hanem Jézus szoktatta ehhez a gondolathoz övéit „ettől fogva, elkezdte… mondani tanítványainak” (21.v.).
A szakaszt vizsgálva meggondolatlanság lenne csak Jézus életében betöltött helyét vizsgálni ennek a szakasznak. Fontosabb odafigyelni arra, hogy Máté evangélista feladata, a kereszt botrányára felkészíteni olvasóit. Ebben az összefüggésben új jelentőséget nyer ez a kijelentés. Világossá teszi az olvasóknak, nem az események véletlen tragikus egybeesése vezetett Jézus kereszt halálához, hanem ez Jézus tudatosan vállalt sora. A bejelentéssel kapcsolatos tanítványí tiltakozás egyben kifejezi az olvasók érzéseit is. Jézus gonoszság elleni küzdelmének belső logikájából következik ez a sors. A gonoszság meggyengítése, a bűn kiengesztelése csak ezen a módon lehetséges. Ebben a kérdésben nem lehet megalkudni.
Péter magatartására a túlélésre szakosodott ember konfliktus kerülése jellemző. Máté Péterrel szembeni jézusi tiltakozásnak a legkeményebb kifejezéseit itt írja le, itt szégyeníti meg Jézus a legkeményebb szavakkal, amikor ötletét sátáninak nevezi. (23.v.) Pedig azt kell mondanunk Péter ötlete nagyon emberi volt. Mint minden ember sikerre vágyott, és mint minden halandó el akarta kerülni a szenvedést, vágyott a hatalom gyönyörűségére. Nem értette Jézus szemében miért néznek ki másként ezek a dolgok.
Máté egyháza és azt követően a keresztény egyház sok esetben egészen a mai napig, a legnagyobb kísértésként a hatalom ígéretének van kitéve. Sokan mondták már, aki a hatalomról képes lemondani, az már majdnem szent. A hatalom a legédesebb kísértés, amiért sok mindent feláldoznak az emberek. A szenvedés és a halál pedig, a leghatékonyabb fenyegetési eszközök, minden diktátor részéről. Jézus nyomán és igaz tanítványai erről másként gondolkodnak, mint Péter. A szenvedés nem riasztja el céljaiktól, a hatalom hízelgése pedig, nem téríti el áldozatuktól őket. Ezért állnak a diktátorok és az egyház elnyomói értetlenül a mártírokkal, a hitvallókkal és az egyház szentjeivel szemben. Minél kegyetlenebbek, annál jobban önmaguk ellen fordulnak. De mindig megmarad a szenvedés és a hatalomról való lemondás a keresztény hit intenzitásának legbiztosabb mércéjének. Nagyon kell valakinek hinni az igazában, hogy életét adja érte. Ezért hosszú az út Pétertől Jézusig, a királyi tróntól a keresztfáig. Ezen az úton születik meg az üdvösség jó híre és Krisztus katonája. Más út nincs, s ha valaki mégis azt állítja, akkor az zsákutca.

Kiss Ulrich SJ 2005
A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium most zajló felvételijén a diákok a jelölteknek egy-egy kérdést tettek fel, amelyre egy rövid esszében kellett válaszolniuk. Az egyik kérdés ez volt: Mi lenne a három dolog, amit tennél, ha te lennél Isten?
Játszunk mindenhatót? Ki ne szeretné megmenteni haldokló vagy szenvedő szeretteit? Ki ne szeretné „kiirtani” – árulkodó szó – az erőszakot ebből a világból? Persze kéréseink többsége ezeknél jóval szerényebb és ártalmatlanabb. Amikor azonban szembe találjuk magánkat a Gonosz jelenlétével, és itt kevésbé a Minden istenek ellen hadba szálló rockénekesnőre, hanem, például, Roger testvér gyilkosára gondolok, és megütközünk, Jézus szavaival megbotránkozunk. Jézus azonban nem azért rótta meg Pétert, mert felháborodott volna az emberek hálátlanságával, hogy Jézus szeretetére gonoszsággal, gyűlölettel feleltek, hanem azért, mert fel akarta menteni az Urat az emberi lét alaphelyzete alól: Ő ne tapasztalja meg a Gonoszt! Emberi, nagyon emberi gondolkodás ez, mint ahogy emberi, nagyon is emberi, tehát véges, azok reakciója is, akiknek ökölbe szorult a kezük, amikor Roger testvér meggyilkolásának hírét vették. Tegnap olyan reakciót is hallottam, hogy szerencse, hogy nem magyra volt a merénylő… Mert egy moldvait ugye lehet ezért gyűlölni – ez lappang a kifakadás mögött.
Jézus azonban azért nyújtotta oda a másik orcáját is pofonjainkra, és azért korholta meg Pétert, mert ez emberi gondolkodás: végtelenségig nyújtja a bosszú láncát, mellyel a gonosz fogva tart mindnyájunkat. Ha szabad akarsz lenni, kövesd Jézust, aki megbocsátott a kereszten kínzóinknak. Nem elírás: kínzói a  mi kínzóink is, a mi kínzóink az övéi is.
Kiss Ulrich SJ


SZENTMISEKOMMENTÁR
HANKOVSZKY MIKLÓS atya kommentára
A keresztségben Isten gyermekei lettünk, és azt a hivatást kaptuk, hogy életünkkel hasonlóvá váljunk emberségünk örök eszményképéhez, Jézus Krisztushoz. Példája nyomán oda kell adnunk önmagunkat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Mindezt önkéntes önmegtagadással és napi keresztjeink készséges hordozásával. Gyöngeségünkben állhatatosságot csak Istentől remélhetünk, azért esdve kérjük a zsoltár szavaival:
Könyörülj rajtam, Uram;
Látod: egész nap Hozzád kiáltok!
mert Te, Uram, jóságos vagy és szelíd,
és nagyirgalmú azokhoz, akik Hozzád kiáltanak.

Felhívás a bűnbánatra
Testvéreim! Isten elénk sietett szeretetével és csak tiszta szívet kíván tőlünk. Vizsgáljuk meg hát lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy mindig és mindenben teljesedjen rajtunk Isten akarata.

Kyrie-litánia
Jézus Krisztus, Akiben eljött hozzánk a láthatatlan Isten: Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki Véredben váltságot és szabadulást hoztál: Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Akiben élő, szent, Istennek tetsző áldozattá válhatunk: Uram, irgalmazz!

Az Olvasmányhoz
Istennek szolgálni csak egész lélekkel szabad. Aki megpróbál alkudozni vagy ellenkezni az isteni akarattal, annak a szolgálat emésztő tűz; aki pedig készséges lélekkel, önként vállalja Isten akaratát, a külső megpróbáltatások ellenére is a boldogságot hozza.

A Szentleckéhez
Az eredeti bűnben megromlott természet elfordult Istentől. Aki e világhoz hasonul, távol jár a természetfölötti élettől. Ha azonban keresztény életfelfogásnak megfelelően alakítja az ember az életét, Istennek tetsző, élő, szent áldozattá lesz.

Az Evangéliumhoz
Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Emberi vágyaink szerint úgy gondolnánk, hogy az igazán boldog, akinek a kívánságai teljesednek. Jézus tanításából mi már tudjuk, hogy az élet ajándéka azoké, akik a Gondviselés akarata szerint meg tudják fékezni a vágyak csapongását, és önmegtagadással meg tudják szelídíteni a kívánságok viharait.

Egyetemes könyörgések
Testvéreim! Krisztus követése áldozatot jelent. Kérjünk áldozatkész lelkületet mennyei Atyánktól.
1. Add, Urunk, hogy Szentséges Atyánk, püspökeink és papjaink a keresztvállalás áldozatával teljesítsék szent hivatásukat.
2. Add, hogy ne merüljünk el az élvezetek keresésében, hanem tudjunk lemondani és áldozatot hozni.
3. Add, hogy a jólétben élők az áldozatosság szellemében segítsék a rászoruló embertársaikat.
4. Add, Urunk, hogy Neked tetsző, áldozatos élettel tegyünk tanúságot élő hitünkről.
5. Add, hogy a betegek a Te kínszenvedésedből merítsenek erőt szenvedéseikhez.
Fölséges Istenünk! Ismertesd meg velünk szent akaratodat, és add, hogy önmegtagadás árán is megvalósítsuk, ami helyes és kedves Előtted. Krisztus, a mi Urunk által.

Bertalan atya kommentára

ELMÉLKEDÉS
Forrás: Ócsai József
Kedves Testvérek!

Bizonyára emlékszünk még a múlt vasárnapi evangéliumra, melyben elhangzottak Krisztus szavai, amivel Péter apostolra és mindkori utódaira bízta az Egyház vezetését. Fönséges vallomást tett Péter, melyet nem a "test és a vér" nyilatkoztatott ki neki, hanem a mennyei Atya.
A ma hallott evangéliumi szakasz nem véletlenül került a múltkori után, hanem a Szentírásban is egymásután következik a két jelenet: a megvallás és a szenvedés megjövendölése. Egy kis fantáziával azt is elképzelhetjük, hogy öt perc választotta el a két kijelentést egymástól, mert arra vonatkozólag nem találunk utalást a Szentírásban, hogy a két esemény két különböző helyen és időben zajlott le.
Ma azt hallottuk, hogy szenvedésének megjövendölésére Péter elkezd mentegetőzni: "Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!" Erre Jézus Sátánnak nevezi Pétert.
Mi történt? Talán visszavonta ezzel Jézus megbízatását Pétertől? Semmi esetre sem.
Jézus a megváltás művének központi dolgairól kezd el beszélni: kereszthaláláról és feltámadásáról. Mi tudjuk már azt amit Péter még akkor nem: Ez a kulcsa megváltásunknak és hitünknek, ahogy Szent Pál apostol mondta: "Ha Krisztus nem támadt volna fel, hiábavaló a mi hitünk." Eszerint, ha Jézus ott akkor Péterre, vagy ha úgy tetszik, a Sátánra hallgatva elkerüli a szenvedést, akkor az Atya akaratát húzza keresztül, s nem történik meg a megváltás.
De Péter apostol megnyilvánulása is érthető emberi szempontból: a szenvedésre való reagálás. Érthetetlen számára a szenvedést emlegetni egy - akkor még úgy tűnt - sikeres vállalkozás tetőfokán. Nemcsak Péter problémája önkéntelen felkiáltása, hanem valójában az egész emberiségé a kezdetek kezdetétől fogva. Mindig is problémát jelentett az ember életében a szenvedés, ami akkor is jelentkezett kérhetetlenül minden ember életében, mikor tejes joggal úgy érezte: semmivel sem szolgált rá.
A szenvedés titka már az Ószövetségben fölmerül, de az Ószövetség még messze nem talált rá elfogadható magyarázatot. Sokáig azt képzelték, hogy a szenvedés a bűnök büntetése, akkor is, ha az illető nem követett el súlyos bűnt. Ilyenkor atyáinak vétke miatt kellett bűnhődnie. Ez a magyarázat - joggal gondolhatjuk - téves, és erre a próféták is rávilágítottak. De ennek ellenére ez a helytelen ószövetségi gondolkodás egy dologra rávilágított: a szenvedés - bármily furcsán is hangzik - nem magánügy.
Az ember közösségi lény. Mi megkereszteltek pedig Krisztus egyetlen Egyházának vagyunk tagjai, ahol az Egyház tagjai úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint a test tagjai. Az Egyház Krisztus titokzatos teste, s ennek mi megkereszteltek vagyunk tagjai. S ha ebben a testben az egyik tag bűnt követ el, a másik tag is megérzi annak a bűnnek a rontását. Az Egyházban élve és kereszteket, szenvedéseket hordozva tulajdonképpen egymás bűneinek terhét hordozzuk.
Ezen túl a szenvedés megtanít bennünket önmagunk jobb megismerésére, személyiségünk jobb kibontakoztatására. Mert az emberi élet elszakadások, és az elszakadásokból származó szenvedések sorozata. Gondoljunk egy életútra. Kezdődik az élet az édesanya méhében. Itt az ember egy paradicsomi állapot része - de öntudatlanul. Aztán jön az első elszakadás: a születés, amikor ettől a paradicsomi állapottól elszakad - és ez szenvedést okoz. De ugyanakkor kezdetét veszi az öntudatra ébredés. A következő elszakadás, mikor a gyermek iskolába kerül. Ezzel megszűnik állandóan a szülők mellett lenni, hiszen napjának nagy részét az iskolában tölti tanítók, osztálytársak körében. De ugyanakkor sok új dolgot tanul és társai körében a közösségi élet első lépéseit tanulja meg. A következő elszakadás, amikor kollégiumba kerül a gyerek. Ezáltal a jól ismert falutól, várostól és elsősorban a szülői háztól szakad el, hiszen életének nagyobb részét a szülői háztól messze tölti úgy, hogy szülei jelenlétét is nélkülöznie kell napokig, hetekig. De ezáltal még inkább előrehalad a személyiségének kibontakoztatásában. S aztán újabb elszakadás, mikor valóban szenvedés éri az embert: valami súlyos betegség, melyben megtapasztalja törékenységét, s azt, hogy előbb utóbb utoléri a halál. A halál tükrében világossá válik, hogy mindenem amim van, azt nem vihetem magammal a túlvilágra, minden ami nem én vagyok az itta marad. S az igazi szenvedésben, a halál tükrében nem marad más az emberből, csak léte a csupasz valóságában: az ami valójában ő.
A szenvedés személyiségfejlesztő hatásán túl az legfontosabb választ nekünk keresztényeknek Jézus Krisztus adja meg, aki az Isten Fia, s aki ugyanúgy szenvedett, mint mi, s a halált is megtapasztalta. Nem csupán szolidaritásból szenvedett Krisztus, hanem valójában ezzel váltotta meg a világot. Elgondolkoztató, hogy a megváltás műve nem valami hallatlan nagy alkotásához fűződik Jézusnak, nem valami földi paradicsomot hozott létre, hanem szenvedésével váltotta meg a világot. Ezentúl minden ember szenvedésének hallatlan nagy értéke van. Ahogy Szent Pál mondja: "testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus keresztjéből." Krisztus halála óta, aki szenved a megváltás magasztos művébe kapcsolódik bele.
Ez mind szépen hangzik, de sokszor feljajdulunk: elviselhetetlen keresztet kaptunk. De ez tévedés. Mert Isten erőnkön felül nem enged megkísérteni és nem ad nagyobb keresztet, mint amilyet el tudunk viselni. Ha elviselhetetlennek találjuk, akkor meg kell vizsgálnunk, vajon nem mi ácsoltunk-e magunknak elviselhetetlen keresztet? Mert nemcsak Istentől kapja az ember a keresztet, hanem sokszor magának csinálja. Nem-e az alkohol, a pénzhajhászás, a kényelemszeretet, az önzés alkotja a mi keresztünket? Mert ezek nem Istentől valók, az biztos.
De még beszélhetnék órák hosszat a szenvedés értékéről, és értelméről, akkor sem adok választ mindenre. Mert aki szenved - nem egy maga ácsolta kereszttől - az személyesen sokszor így éli meg kereszthordozását: miért pont én? Miért pont én, aki igyekszek igaz módon élni, és nem az, aki gazember?
Carlo Caretto fiatal szerzetesként arról álmodozott, hogy hogyan fogja majd szolgálni az Urat. Azt tervezte, hogy az Alpokba megy, ahol az alpinistákkal fog testvéri közösséget alapítani, akik segítséget visznek a hóviharba kerülteknek. Hegymászó volt ő maga is, és nagyon szerette a hegyeket. Ennek az álmodozásnak a kellős közepén történt, hogy egyszer egy 600 km-es utat kellett megtennie egy sivatagban. Legyengült, a betegség jelei mutatkoztak rajta. A betegápoló segíteni akart rajta őszinte szívvel, s adott neki egy erősítő injekciót. Ám tévedésből rossz fiolához nyúlt, s a gyógyszer helyett bénító mérget fecskendezett bele, minek következtében egyetlen injekciótól, egész életére megbénította az egyik lábát. Többé egyetlen hegyet sem tudott megmászni...
Az Isten, akinek szolgálatába állt, s akinek szolgálatára akarta szentelni életét az Alpokban, miért engedte ezt meg? Miért engedte meg, hogy tönkremenjen az életem, a házasságom, a családom? Miért engedi meg, hogy ilyen súlyos betegséget viseljek, hogy állandóan ki legyek szolgáltatva másoknak? Mindenki folytathatná tovább a kérdések sorát saját életét ismerve.
Miért pont én? És ennek a kérdésnek a súlyát igazán ti érzitek, beteg, idős testvéreim, akik az élet terhét mindenestől hurcoljátok.
Titok a szenvedés. Mint ahogy titok a mi keresztény hitünk legényege is: hiszünk egy olyan Istenben, aki érettünk elszenvedte a leggyötrelmesebb kereszthalált. Ha belegondoltok ebbe, ez éppoly felfoghatatlan emberi ésszel, mint ahogy felfoghatatlan a titeket ért szenvedések súlya és mikéntje.
De mondhatnátok: együtt szenvedni Krisztussal? Hisz nekik könnyű volt, hisz Isten Fia volt.
Nem volt könnyű. Emberként az emberi szenvedés és elhagyatottság olyan ösvényeit járta meg, mint az ember közül egyetlen egy sem. Belegondoltatok már, hogy micsoda pokoli szenvedés nehezedett Krisztusra, amikor így kiált fel a kereszten: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" De mégis ezt a szörnyű, pokoli magány elviselte értünk, és nekünk is segít, hogy mi is el tudjuk viselni szenvedéseink magányát.
Ha tehát semmi sem tud már magyarázatot adni szenvedéseink miértjére, akkor tekintsünk Krisztusra, aki fölvette keresztjét - értünk, hogy mi is fölvegyük keresztünket és kövessük őt.
Ámen.
Gondolatébresztő képek:

ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP

2011.08.28. vasárnap: ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP
 
(SZENT ÁGOSTON)
Az Úr igéje csak gyalázatot és gúnyt szerzett nekem


Jer 20,7-9
Rászedtél, Uram, és hagytam, hogy rászedj! Erősebb voltál nálam, és győztél! Nevetség tárgya lettem egész nap, mindenki gúnyolódik rajtam. Mert ahányszor csak beszélek, kiáltoznom kell, erőszakot és elnyomást kiáltanom; mert az Úr igéje gyalázatomra lett, és csúfságomra egész nap. Azt mondtam: ,,Nem törődöm vele, és nem beszélek többé az ő nevében.' De olyan lett szívemben, mint égő tűz, bezárva csontjaimba; és hiába erőlködtem, hogy magamban tartsam, nem győzöm.

Zs 62
Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott. Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok. rád szomjazik a lelkem, utánad sóvárog a testem, puszta, úttalan, víztelen vidéken. Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen, és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet! Hisz irgalmad jobb, mint az élet, ajkam téged dicsér. Áldani akarlak, amíg csak élek, és nevedben emelem fel kezemet. Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem, ujjong az ajkam és dicsér a szám. Ha reggelenként rólad elmélkedem, rád gondolok fekvőhelyemen. Hisz te megsegítettél engem, és szárnyad árnyékában örvendezhetem. Lelkem tehozzád tapad, és jobbod erősen tart engem. Akik pedig meg akarják rontani életemet, lesüllyednek a föld mélységeibe, kard hatalmába kerülnek, sakálok osztályrésze lesznek. Örvendezik akkor majd a király Istenben; Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien, mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.

Róm 12,1-2
Kérlek tehát benneteket, testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti ésszerű istentiszteletetek. Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújításával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a jó, neki kedves és tökéletes.

Mt 16,21-27
Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia. Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: ,,Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.' Ő azonban elfordult és azt mondta Péternek: ,,Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!' Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: ,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek aszerint, amit cselekedett [Zsolt 62,13].

Évközi 22. vasárnap

2011. augusztus 28. – Évközi 22. vasárnap

  Abban az időben Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra,
  hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől,
  főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a
  halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: „Isten ments, Uram!
  Ez nem történhet veled!” Mire ő Péterhez fordult: „Távozz tőlem, sátán!
  Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az
  emberekére!”
  Azután így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki követni akar engem, tagadja
  meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg
  akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét,
  megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot
  megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe
  saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében,
  angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint.”
  Mt 16,21-27


  Elmélkedés:
  Elbukás és felemelkedés
  A közelmúltban egy fiatal, akit – véletlenszerűen választván egy nevet
  a kalendáriumból – nevezzünk Eszternek, elmesélte, hogy családi
  nyaralásuk során jártak egy vidámparkban és mindenféle egyéb
  szórakoztató játék mellett kipróbálta a hullámvasutat. Először nagyon
  félelmetesnek tűnt számára, hogy nagy magasságba felmegy a szerkezet,
  aztán iszonyatos gyorsasággal halad lefelé, éles kanyarokat vesz
  közben, ezért nem akarta kipróbálni, de a testvérei unszolására
  mégiscsak felült rá, és ő is ment egy kört. Én még soha nem ültem ilyen
  szerkezeten, ezért megkérdeztem tőle, hogy milyen érzés volt számára.
  Eszter nagyon röviden foglalta össze élményét a hullámvasúttal
  kapcsolatban: „Felfelé, amikor lassan mentünk, az nagyon jó volt, de
  lefelé, az szörnyű volt! Kizárólag olyanra ülnék fel a jövőben, amelyik
  csak felfelé megy, de olyan nincs!”
  Ez a kis párbeszéd jutott eszembe a mai evangéliummal kapcsolatban. A
  múlt vasárnap Péter apostol Jézusról tett csodálatos hitvallásáról, az
  ő lelki útjának magaslatáról hallottunk, ma pedig hirtelen
  hullámvölgybe, lelki mélypontra kerül. Az elmúlt héten hallott
  hitvallása kapcsán Jézus elismerően állapította meg róla, hogy
  meghallotta, felismerte az isteni kinyilatkoztatást, most pedig éppen
  az ellenkezője történik: Péter nem az Isten akarata szerint
  gondolkozik, nem képes megérteni és elfogadni Isten szándékát, amikor
  határozottan elutasítja, hogy mesterét szenvedések érhetik. Péter
  hitvallása erősíti kapcsolatát Jézussal, most viszont kijelentése Jézus
  botránkozását váltja ki, és azt, hogy az Úr nem akar vele közösségben
  lenni. Péter esetében nem ez volt az egyetlen felemelkedés és mélypont.
  Gondoljunk csak például a három héttel ezelőtt olvasott evangéliumra,
  amely Jézus vízen járásáról szólt. Akkor Péter először nagy
  magabiztossággal, vakmerően kéri Jézustól, hogy járni tudjon és bátran
  indul el a vízen, mert hisz abban, hogy Jézus parancsára képes erre.
  Amikor viszont kételkedni kezd, rögtön süllyedni kezd, s vesztét
  érezvén mindjárt alázattal fordul Mesteréhez, hogy mentse meg. De az
  apostol másik lelki mélypontja is eszünkbe jut, amikor a főpap házának
  udvarában a szolgák és szolgálók kérdésére háromszor tagadja meg
  Jézust, pedig az Úr előre figyelmeztette őt az utolsó vacsorán (vö.: Mt
  26,69-75). De a háromszoros tagadást jóvátéve háromszor vallja meg
  szeretetét Jézus iránt a feltámadást követően (vö.: Jn 21,15-19).
  A felemelkedés és az elbukás, a hit bátor megvallása és a kételkedés,
  az alázatosság és a túlzott magabiztosság hullámvasútszerű lelki útját
  Péterhez hasonlóan mindannyian végigjárjuk. Ahogyan egykori gimnáziumi
  tanárom szokta mondani: A hívő embert időnként megkísérti a kételkedés,
  de a hitetlenekben is felébredhet időnként a hit. Talán azt szeretnénk,
  hogy lelki életünk folyamatos emelkedés, fejlődés legyen és ne érjenek
  bennünket kísértések, de erre egyáltalán nincs esélyünk. Abban viszont
  egészen biztosak lehetünk, hogy Isten soha nem engedi, hogy olyan nagy
  kísértések érjenek bennünket a gonosz részéről, amelyeket nem tudunk
  visszautasítani. Isten megadja nekünk a kegyelmet, hogy kitartsunk
  mellette.
  Befejezésül még egy gondolatomat szeretném megosztani, amin talán
  érdemes elgondolkoznunk: Péter akkor kezd el tiltakozni, amikor a
  szenvedésről hall. A szenvedéssel való személyes találkozás sok ember
  hitét megrendíti, sokakat taszít lelki mélységbe. És mégis éppen a
  szenvedés, Krisztus szenvedése, az Úr kereszthalála, és az a hit, hogy
  mindennek van értelme és értéke, hozza meg számunkra a megváltást, az
  üdvösséget, a lelki felemelkedést és a feltámadást.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:

  Uram, Jézus Krisztus! Olykor nem érzem közelséged, nem hallom hangod,
  nem látlak téged, nem ismerem fel szándékaidat és nincs erőm
  engedelmeskedni. Naponta küzdök hibáimmal és gyengeségeimmel, bűneim a
  mélybe taszítanak. A lelki mélység és sötétség rettenetes állapotából
  emelj fel engem! Erősítsd hitemet, hogy bátran megvalljalak téged, és
  irántad érzett szeretetem mindig hozzád vezessen és kössön!
______________________________

Évközi huszonkettedik vasárnap

Vigyázz, kész, rajt!
2011. augusztus 28. Évközi huszonkettedik vasárnap
Szent Ágoston

Matthew Reinhardt, a Regnum Christi megszentelt életű tagja

Mt 16, 21-27
Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia. Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: ,,Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.'' Ő azonban elfordult és azt mondta Péternek: ,,Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!'' Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: ,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek aszerint, amit cselekedett.

Bevezető ima: Uram Jézus, szavaid, hogy „legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5, 48) éppúgy kihívás elé állít engem ma, mint ahogy az elmúlt kétezer év során kihívás elé állított megannyi szentet és bűnöst. Uram, kérlek, add meg nekem a kegyelmet, hogy az életszentség felé vezető úton követni tudjalak, azzal, hogy megtagadom önmagam (a megtisztulás útja), felveszem a keresztem (a megvilágosodás útja), és követlek (az egyesülés útja).

Kérés: Uram, lobbantsd fel lelkemben az életszentség iránti mélységes vágyakozást, hogy megtagadjam önmagam, felvegyem keresztem és kövesselek!

1.A megtisztító út. A mai evangéliumban Krisztus három utat mutat a keresztény tökéletesség elérésére: ,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem.” Az első lépést, az önmegtagadást egyes teológusok a megtisztító útnak hívják. Észrevetted már valaha, hogy ha valamiben előrébb akarsz jutni, szükséged van egy bizonyos időre a megtisztuláshoz. A forró augusztusban a bajnok futballcsapatoknak keményen kell dolgozni a napi két edzésen. A várandós kismama kilenc kényelmetlen hónap után hoz világra egy új életet. Még az Egyház is felajánlja adventet és a nagyböjtöt, mint a megtisztulás idejét hitünk titkainak ünneplése előtt. Ugyanez mondható el az életszentségre való törekvésünkről; meg kell tisztulnunk, méghozzá sokféle módon. Alapvetően fontos, hogy utáljuk a bűnt, és azt minden áron távol tartsuk magunktól a kísértések leküzdésével. Érzelmeinket, szenvedélyeinket, emlékezetünket és képzeletünket a hit, az értelem és az akarat uralma alá kell helyeznünk. Az imaélet kezdete erőfeszítéseket, küzdelmet és rendszerességet igényel. Az életszentség eléréséhez vezető utunkon nincs nehezebb feladat, mint a megtisztító folyamat. Ugyanakkor nincs nagyobb öröm és beteljesedés annál, mint amit azok a lelkek éreznek, akik vállalják az önmegtagadást, hogy Krisztus napról napra teljesebben uralkodhasson bennük.

2. A megvilágosodás útja Lelki életünk második lépését a következőképpen lehet összefoglalni: „vedd föl kereszted”. A lélek ebben a lépésben már elért egy bizonyos szintű önkontrollt szenvedélyei felett, tartózkodik minden súlyos bűntől, és mély meggyőződése van hitünk igazságairól. Jelenlegi feladata az, hogy fejlődjön a jó tulajdonságokban, különösen a felebaráti szeretetben. Arra vágyakozik, hogy Krisztus erényeivel ékesítse magát, és Ő legyen gondolatai, szeretete és cselekedetei középpontjában. Ez a lélek olyan, mint egy tapasztalt anyuka, aki legkisebb gyermekét neveli, vagy egy atléta, aki rendelkezik az alapokkal és maximális teljesítményt nyújt. Milyen boldog és kiegyensúlyozott az életünk, amikor megérkezünk a lelki élet ezen fokára. Krisztus hív minket barátságának erre a szintjére, nekünk csupán igent kell mondanunk, keményen kell dolgoznunk, és bíznunk kell Isten kegyelmében.

3. Az egyesülés útja A lelki élet harmadik lépése, az egyesülés útja, így magyarázható meg Krisztus szavaival: „Kövess engem”. Amint átesünk a testi-lelki megtisztuláson és elmerülünk az erények gyakorlásában, készek vagyunk arra, hogy Krisztus legközelebbi követői, a szentek közé tartozzunk! Ezen a szinten elszakadunk a teremtett dolgoktól, és elsősorban a Teremtő jelenlétére figyelünk, aki szívünkben lakik. Isten szeretete lesz életünk hajtóereje, és együtt mondhatjuk az Úrral, hogy „mindig azt teszem, ami tetszésére van”. (Jn 8, 29) Az Istennel való mély egyesülés az imában, a soha nem szűnő kegyelem, és a tökéletes uralom önmagunkon segít a kereszteket és a nehézségeket nagy örömmel fogadni. Így érkezett meg sok lélek már a földön a mennyországba, köztük II. János Pál, Teréz anya, és megannyi ismeretlen férj és feleség, diák és hallgató, üzletember és háziasszony, akik komolyan vették Krisztus hívását és mindenekfelett követték Őt. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved?”

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, kérlek, adj nekem bátorságot, hogy továbbra is kövessem hívásod az életszentségre. Segíts meglátnom, hogy miben kell még inkább hozzád hasonlítanom, és add meg nekem az erőt, hogy azzá a szentté alakítsam magam, akiről mindig is álmodtál. Szűzanyám, lelki életemet a te anyai gondoskodásodra bízom. Vezess engem úgy, ahogy Fiadat is vezetted!

Elhatározás: Ma meghívok valakit a vasárnapi misére.


Erdő Péter bíboros atya 2011. augusztusi imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy Boldog II. János Pál első magyarországi látogatásának huszadik évfordulója ébressze fel bennünk a reményt és a jövőbe vetett bizalmat.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Család évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger