2011. szeptember 3., szombat

NAGY SZENT GERGELY PÁPA

NAGY SZENT GERGELY PÁPA

 

Szeptember 3.
*Róma, 540 körül +Róma, 604. március 12. A 6. században a római népet szinte megszakítás nélkül járványok, éhínség és nyomor sújtották. A népvándorlás különféle hódítói irgalmatlanul pusztították az ókori emlékeket. Az emberekben általános elkeseredettség uralkodott, és boldognak mondták a holtakat, mert egyszer s mindenkorra megszabadultak e földi élet bajaitól.
A történelemben újonnan feltűnő népek kíméletlen nyers erővel keresték a helyüket ott, ahol a régebbi népek gyengébb ellenállást tanúsítottak. Így a félig pogány, félig ariánus longobárdok Pannónia felől 568-ban betörtek Itáliába. Alboin királyuk vezetésével meghódították Ravenna körzetét, ahol a császári helytartónak, az exarchának csak kevés katonája volt. Hatalmukba kerítették a római hercegséget és Rómától délre is néhány területet, amelyek eredetileg bizánci fennhatóság alá tartoztak.
Ennek a nyomorúsággal teljes évszázadnak az utolsó évtizedében került Péter székébe az az ember, akit joggal neveznek így: ,,Az utolsó római és az első középkori pápa''; az Egyházban pedig a ,,Nagy'' megtisztelő jelző ékesíti. Az ő személyében ragyogott fel még egyszer és utoljára a római szellem, amely antik mivoltában hanyatlóban volt, de éppen a pápa személyében egészen új formában jelent meg.
Gergely ősei régi, római arisztokraták voltak. Maga a Monte Coelión lévő főúri palotában született. Ifjúkorában közigazgatási pályára készült, és az előkelő, szimpatikus fiatalember gyorsan haladt egyre feljebb a hivatali méltóságok fokozatain. Életének harmincadik éve körül járhatott, amikor 572--573-ban a város legmagasabb közigazgatási hivatalát viselte: Róma prefektusa lett. Ebből a pozícióból jól átláthatta a város, sőt egész Itália helyzetét is. Ekkor szerezte azokat az ismereteket, melyeknek birtokában később olyan hatásos kezdeményezései voltak nemcsak a város, hanem egész Itália javára. Ismereteinek különösen akkor látta hasznát, amikor a császári hivatali gépezet fölmondta a szolgálatot, és a zsoldoscsapatok, mivel fizetségüket nem kapták meg a császártól, átpártoltak a határvidékeken portyázó törzsekhez.
Az ifjú prefektus azonban minden külső elismerés és siker dacára sem lelte belső békéjét. Csendes magányra vágyakozott, hogy a közügyek zajától távol, csak szellemi értékekkel foglalkozhassék. Ez a vágy élete végéig kísérte, de álmain és vágyain mindig uralkodott a valóságért felelősséget érző, gyakorlati ember. A történelmi óra parancsa szólította őt, mint ,,Isten konzulját'' (ez a sírfelirata a római Szent Péter-bazilikában): ,,Szívünk szerint ugyan vágyódunk a csöndre, sokak java miatt azonban nélkülöznünk kell.''
Szinte észrevétlenül mondott le a prefektusi tisztségről, és visszavonult atyja palotájába, ahol három nagynénje -- Trusilla, Gordiana és Aemiliana -- már a világtól visszavonult, elmélyült vallásos életet élt. A Monte Coelión lévő palotát Gergely kolostorrá alakította, és Szent András apostol oltalma alá helyezte.
Békés, szemlélődő életét I. Benedek vagy II. Pelagius pápa zavarta meg azzal, hogy kiválasztotta és fölszentelte a római egyház diákonusává. Mint diákonus Gergely a hét kerület egyikének élére került, s az egyház karitatív, illetve anyagi ügyeit intézte. Amikor a pápa látta, hogy feladatát milyen gondosan és ügyesen teljesíti, megbízta az egyik legkényesebb és legmagasabb tisztséggel: kinevezte apokrisziárnak. Az apokrisziár a pápa követe és állandó képviselője volt a császári udvarban, Konstantinápolyban. Ő biztosította az Egyház nyugati és keleti része között a legmagasabb szintű összeköttetést. II. Pelagius pápa kinevezte és elküldte Gergelyt II. Tiberius császárhoz. Műveltsége, hivatali ügyekben való jártassága és személyének kedvessége hamarosan nagy tekintélyt szerzett a császári udvarban Gergelynek. Minden erejével azon fáradozott, hogy a sok oldalról veszélyeztetett itáliai népnek segítséget szerezzen a császártól. Minden ilyen törekvését meghiúsította azonban a ravennai helytartó, egy különben jelentéktelen ember. Gergely ezért 585/86-ban visszatért Rómába, lemondott hivataláról, és visszavonult az általa alapított Szent András-kolostorba. A pápa gyakran fölkereste, és tanácskozott vele.
589 őszén a Tiberis megáradt, s elöntötte a várost. A lakosság egy része a vízben lelte halálát, sokan pedig az áradás után föllépett járványok áldozatai lettek. Maga a pápa is e járványban halt meg.
A római nép és a klérus a pápaságra egyetlen jelöltet látott: Gergelyt. Ő eleinte vonakodott e tisztség elfogadásától, de amikor Mauritius császár, akit apokrisziár korában Gergely keresztelt meg, nyomatékosan helyeselte és elfogadta a választást. 590. szeptember 3- án szentelték püspökké, és azonnal teljesülni kezdtek a hozzá fűzött remények. Gergely a pápaságot az Egyház szolgálatának tekintette. A hízelgők által mondogatott ,,egyetemes pápa'' címet elutasította, mint ahogy nem értett egyet a konstantinápolyi pátriárka ,,ökumenikus pátriárka'' címével sem. Püspöktársaira való tekintettel így nevezte magát: ,,Isten szolgáinak szolgája''.
Először a római és az itáliai népet vette gondjába. A szegényebbeket éppen éhínség fenyegette, ezért a Patrimonium Petri -- ez a római egyház Campaniában, Dél-Itáliában és Szicíliában elterülő nagy birtokainak volt az összefoglaló neve -- jövedelmét az ínség enyhítésére akarta fordítani. Ám a longobárdok hadjáratai, a császári hivatalnokok túlkapásai és az egyházi vagyonkezelők lelkiismeretlenségei miatt e birtokok alig-alig jövedelmeztek valamit. Ezért Gergely pápa jó gyakorlati érzékkel és emberismerettel új vagyonkezelőket választott, akik a birtokot hamarosan fölvirágoztatták. Utasította gondnokait, hogy a császári hivatalnokokkal való jó kapcsolat érdekében ne fukarkodjanak, ha ajándékot kell adniuk. Nagyon szigorúan felügyelt arra, hogy az egyházi szolgálatban a bérlők és a parasztok igazságos és emberséges bánásmódban részesüljenek. Kamatmentes kölcsönnel segítette őket az elinduláskor. Egyik gondnokának félreérthetetlenül adta a tudtára: ,,Hallottad, mi az akaratom, most rajtad a sor, hogy megtedd!'' Gazdaságpolitikája, amely az akkori Itáliában szokatlan volt, meglepő sikerrel járt.
A most már bőségesen befolyó jövedelmeket a templomok, a papság, a longobárdok elől elmenekült szerzetesek -- csak Rómában háromezer menekült apáca élt ezekben az években! -- és nem utolsósorban a római nép megsegítésére fordította. Foglyokat is váltott ki a longobárdok rabságából. Bár nem kereste, hamarosan bele kellett szólnia a nagypolitikába is. A longobárdokkal szemben tanúsított magatartását az elérhetőnek látszó eredmények határozták meg. A rosszul informált Mauritius császár heves vádaskodásai ellenére magas adókat fizetett a longobárdoknak, és ezzel könnyített a nép sorsán. Sűrű levelezést folytatott a bajor hercegnővel, Theodelindával, aki a longobárd király, Authari felesége volt; majd ennek utódával, Agilulf királynővel is, és ezzel előkészítette az egész longobárd törzs megtérését. Eljárása akkor kapta meg végső igazolását, amikor a trónörökös, Adlevald megkeresztelkedett. Hispániában a nyugati gótok későbbi királyának, Rekkarednek az arianizmusból a katolikus hitre való megtérése szintén Gergelynek volt köszönhető. A szűk látókörű kortársak nehezményezték, hogy kapcsolatban áll a hatalmas frank királynővel, Brunhildával. Kétségtelen, Brunhilda hatalomra vágyó, gátlástalan úrnő volt, ha érdekeiről volt szó. Gergelynek azonban, ha valamit el akart érni, a tényleges helyzetből kellett kiindulnia. Feladatát nem abban látta, hogy elítélje a királynőt, hanem hogy figyelmeztesse emberi kötelességeire. El is érte, hogy szabad átvonulást, kíséretet és támogatást kapott frank földön az a missziós csoport, amelyet Ágoston vezetésével Gergely az angolszászokhoz küldött. Az a törekvése azonban, hogy Kent tartományban emissziósok a szükséges egyházszervezetet is létrehozzák, nem ért célhoz. Emberi középszerűség akadályozta meg, hogy a misszionálásban messzemenően figyelembe vegyék az angolszászok nemzeti sajátságait és hagyományait. Gergely liturgikus szövegeket írt, s fölkarolta a liturgikus ének ügyét. Irodalmi hagyatékában mindenütt fölfedezhető a lelkipásztori szempont. 854 levele maradt ránk, melyek a nyáj körüli fáradhatatlan munkájáról tanúskodnak. Lelkipásztori regula c. művében olyan lényeglátással fogalmazta meg a papi méltóságot, hogy a középkor számára valóban regula volt. A Jób könyvéhez írt magyarázatai annak bizonyságai, hogy nagyon ismerte az embert, és mély életbölcsességet birtokolt. A Dialógus c. munkája az itáliai szentek csodás életrajzainak gyűjteménye.
Gergely pápa a középkorban a legolvasottabb szerző volt. Ez magyarázza, hogy VIII. Bonifác negyedikként a nagy nyugati egyházatyák közé sorolta Szent Ambrus, Jeromos és Ágoston mellé, bár teológiailag Gergely nem volt önálló gondolkodó. Felelősségtudattól áthatott cselekedetei egyházfogalmából fakadtak. Az Egyház az ő számára Krisztus. E test tagjai között -- testen elsősorban az éppen élő egyházat érti -- különbség van a felelősség viselésében és a döntések meghozatalában, de az összes tagok egymás szolgálatára élnek. A diákonusok, a papok és a püspökök annak az erőnek a birtokában vannak, amely Krisztus testét építi. Nagy Szent Gergelyt 604. március 12-én temették el Rómában, s a 8. századtól ezen a napon ünnepelték. Mivel nagyböjtbe esik, napját 1969-ben szeptember 3-ra helyezték át, amely napon 590-ben püspökké szentelték.

A nagy szerzetespápa életéről, akit korának nyomorúságai késztettek oly sok cselekvésre, hogy ,,gondjával átölelte a földkerekséget egyik szélétől a másikig, és gyógyított minden sebet'' (E. Hello), a levelei, életrajzai és a legendák tudósítanak. Egyik legendája mondja el a következő történetet:
Amikor Gergely még szerzetes volt és a kolostor íróműhelyében dolgozott, egy hajótörött képében angyal zörgetett az ajtón, s segítséget kért. Gergely adott neki egy ezüstöt. Nem sokkal később a hajótörött ismét visszajött további segítségért. Megint kapott egy ezüstöt. Mikor harmadszor tért vissza, Gergely egy árva tallért nem talált az egész kolostorban. Ezért fogta azt az ezüst tálat, amelyben az édesanyja főzeléket szokott neki küldeni, odaajándékozta a koldusnak, aki vidáman ment el. Később, amikor Gergely már pápa volt, gyakran meghívott az asztalához szegényeket. Az egyik nagycsütörtökön meghagyta a kancellárjának, hogy gyűjtsön össze tizenkét szegényt. Mikor asztalhoz ültek, Gergely meglepődve látta, hogy a vendégek tizenhárman vannak. Számon kérte a kancellártól a pontatlanságot, de az azzal szabadkozott, hogy ő csak tizenkét vendéget hozott, számoljon csak utána a pápa. És valóban, a tizenharmadik vendéget más nem látta, csak Gergely. Maga mellé vette tehát ezt a titokzatos vendéget az asztalnál, és érdeklődött a neve után. Akkor az idegen így válaszolt neki: ,,Tudd meg, hogy én vagyok az a hajótörött, akinek annak idején az ezüsttálat ajándékoztad. És azt is tudd meg, hogy az Úr azon a napon választott ki téged arra, hogy az Egyház feje légy.'' Gergely csodálkozva kérdezte, honnan tudja mindezt. Az erre így válaszolt: ,,Én angyal vagyok, és az Úr azért küldött hozzád, hogy őrizzelek. Amit csak kérsz az Úrtól, általam kapod meg tőle.''
Egy másik legendából tudjuk, hogy első pápai cselekedete még a fölszentelése előtt egy könyörgő körmenet volt, amellyel a sokat szenvedett római népért vezekelt. Mezítláb ment a körmenetben, az emberek pedig imádkozva és énekelve vonultak vele a Lateránból a Szent Péter-bazilikába. Mikor a Tiberis felé közeledtek, csodálatos látványban volt részük: Hadrianus császár síremléke fölött megpillantották Mihály főangyalt, aki irgalmas tekintettel hüvelyébe helyezte lángoló kardját. És ezzel a várost sújtó csapások megszűntek. E jelenés emlékére áll ma is Mihály főangyal bronzszobra az Angyalvár felett.
Pápaságának kezdetén világosan látta az Egyház vigasztalan helyzetét: ,,Én, a méltatlan és gyenge ember átvettem egy öreg és a hullámok által hányt-vetett hajót. A hullámok mindenünnen bezúdulnak a hajóba, korhadt gerendáinak nyikorgása az állandó viharban szüntelenül a hajótörés veszélyével fenyeget.''
A szerzetes, aki szíve szerint inkább szemlélődő életet folytatott volna, de a körülmények miatt politikussá és a társadalmi bajok orvosává kellett válnia, nehéz hivataláról így ír:
,,Nagyon kemény dolog, amit most mondok: Ha beszélek, magamról szólok, mert a nyelvem nem úgy nőtt, ahogy a prédikáláshoz nőnie kellett volna; s ha meg is találom a szót, az életem messze elmarad a szavak mögött... Mióta vállamra vettem a pásztori hivatal terhét, a lelkemet nem tudtam teljesen összeszedni, hogy igazán magamra figyeljek, mert sokfelé kell figyelnem. Egyszer az egész Egyház, másszor egy kolostor ügyeiről kell tárgyalnom, gyakran pedig egyes emberek életéről és teendőiről kell gondolkodnom. Olykor tűrnöm kell, hogy polgárok kereskedelmi ügyeikkel rontsanak rám, máskor a barbárok háborús fenyegetéseivel kell szembenéznem, de ugyanakkor a farkasoktól is őriznem kell a nyájat. Ismét máskor anyagi javakkal kell foglalkoznom, hogy gondoskodhassam mindazokról, akik ezt joggal elvárják tőlem. Ismét máskor higgadtnak kell lennem bizonyos rablókkal szemben, és azon fáradozom, hogy a szeretetet irántuk is megőrizzem.''
Példaadó volt Gergely magatartása a nem keresztényekkel szemben is. A terracinai püspök egyszer féktelen buzgóságában elvette a zsidóktól a zsinagógájukat. Ezek a pápához fordultak oltalomért, s ő így írt a püspöknek: ,,Azt akarom, hogy orvosold a panaszt. Hiszen azokkal, akik nem tartoznak a keresztény valláshoz, szelíden, jóságosan kell bánnunk, és barátságosan kell velük szólnunk, hogy a keménységünk el ne űzze őket, hanem elfogadják tőlünk a meghívást az evangélium szépséges hitére.'' Ugyanúgy engedélyezte a megtért angolszászoknak, hogy a nagy egyházi ünnepeken tovább ápolják egyik-másik kultikus szokásukat, mert: ,,ha az ember föl akar jutni a magasba, nem érkezhet meg egyetlen ugrással, hanem egyik lépcsőfokról a másikra kell föllépdelnie''.

Istenünk, ki népedről megbocsátó jósággal gondoskodsz és szeretettel uralkodol rajta, Szent Gergely pápa közbenjárására add meg a bölcsesség lelkét azoknak, akikre a kormányzás feladatát bíztad, hogy pásztoraid örök dicsősége legyen a szentek sokasága, akiket elvezettek Hozzád!

Nagy szent Gergely pápa, egyháztanító

Nagy szent Gergely pápa, egyháztanító

    A Szentírásban a szombat olyan munkaszüneti napot jelent, amelyet nem csak a pihenés szándékával, hanem vallási céllal tartanak meg. A törvényben szigorú előírások szabályozták megtartását, szinte semmit nem volt szabad e napon tenni, beleértve a legkisebb munkát is. Az Emberfia ura a szombatnak is – mondja Jézus, s azt akarja ezzel kifejezni, hogy a szeretet cselekedetei előbbre valók a tilalmaknál, amelyek végső soron kárt is okozhatnak. Az egykori szombat, és a jelen korunkban számunkra, keresztények számára a vasárnap megtartására is vonatkozik, hogy a jézusi szeretetnek kell áthatnia. A vasárnap az istentiszteletnek, a felebaráti szeretet gyakorlásának és a pihenésnek a napja. (Adoremusz 2005)
További gondolatok...

NAGY SZENT GERGELY

2011.09.03. szombat: NAGY SZENT GERGELY
 
Krisztus kiengesztelt bennünket, hogy szentté és szeplôtelenné tegyen


Kol 1,21-23
Titeket is, akik egykor elidegenedettek és ellenséges érzületűek voltatok a gonosz tettek miatt, kiengesztelt most az ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, szeplőtelenül és feddhetetlenül állítson önmaga elé. Maradjatok meg ezért a hitben szilárdan és állhatatosan, ne tántorodjatok el az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amelyet minden teremtménynek hirdettek az ég alatt, s amelynek én, Pál, a szolgája lettem.

Zs 53
A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól, amikor Zíf lakói Saulhoz mentek és így szóltak: ,,Íme, Dávid nálunk rejtőzködik.' Isten, szabadíts meg engem nevedben, hatalmaddal szolgáltass igazságot nekem! Isten, hallgasd meg imádságomat, fogadd füledbe szám szavait. Mert idegenek keltek föl ellenem, erőszakosak törnek életemre, akik nem tekintenek Istenre. Íme, azonban, Isten segít engem, s az Úr oltalmazza lelkemet. Fordítsd a rosszat ellenségeimre, igazságodban pusztítsd el őket! Készségesen áldozom majd neked, és hálát adok, Uram, jóságos nevednek; Mert minden nyomorúságból kiragadott engem, és szemem lenézheti ellenségeimet.

Lk 6,1-5
Történt pedig, hogy szombaton, amikor a vetések közt járt, tanítványai tépdesték a kalászokat, és kezeikkel kimorzsolva megették. A farizeusok közül egyesek azt mondták nekik: ,,Miért teszitek azt, amit szombaton nem szabad?' Jézus ezt felelte nekik: ,,Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor éhezett, ő és akik vele voltak [1 Sám 21,2-7]? Miként ment be az Isten házába, hogyan vette el a kitett kenyereket, evett, és a vele levőknek is adott azokból, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak egyedül a papoknak?' Aztán hozzátette: ,,Az Emberfia ura a szombatnak is.'

Évközi huszonkettedik hét – szombat

2011. szeptember 3. - Szombat

  Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között
  járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel
  morzsolgatva eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: „Miért tesztek
  olyant, ami szombaton tilos?”
  Jézus válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor
  társaival együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent
  kenyereket, evett, és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak
  a papoknak lett volna szabad megenniük.” Majd hozzátette: „Az Emberfia
  ura a szombatnak is.”
  Lk 6,1-5


  Elmélkedés:
  A szentírásban a szombat olyan munkaszüneti napot jelent, amelyet nem
  csak a pihenés szándékával, hanem vallási céllal tartanak meg. A
  Törvényben szigorú előírások szabályozták megtartását, szinte semmit
  sem volt szabad e a napon tenni, beleértve a legkisebb munkát is. Az
  Emberfia ura a szombatnak is – mondja Jézus, s azt akarja ezzel
  kifejezni, hogy a szeretet cselekedetei előbbre valóak a tilalmaknál,
  amelyek végső soron kárt okozhatnak. Az egykori szombat és jelen
  korunkban számunkra, keresztények számára a vasárnap megtartására is az
  vonatkozik, hogy a jézusi szeretetnek kell áthatnia. A vasárnap az
  istentiszteletnek, a felebaráti szeretet gyakorlásának és a pihenésnek
  a napja.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek
  mindent; alárendelem magam neked. Hagyom, hogy fájdalmaid és
  szenvedéseid teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és
  akaratodhoz simulva hagyatkozom terád.
______________________________

Évközi huszonkettedik hét – szombat

A szív lényege
2011. szeptember 3. Évközi huszonkettedik hét – szombat

Matthew Reinhart, a Regnum Christi Mozgalom megszentelt életű tagja

Lk 6,1-5
Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel morzsolgatva eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: „Miért tesztek olyat, ami szombaton tilos?” Jézus válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent kenyereket, evett, és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak a papoknak lett volna szabad megenniük.” Majd hozzátette: „Az Emberfia ura a szombatnak is.”

Bevezető ima: Uram, imádlak téged, mert tőled származom. Vágyódom utánad, mert Te alkottál engem. Dicsérlek, mint örökké jelenvaló segítőmet. Számítok rád, aki hatalommal veszel körül és védelmezel engem.

Kérés: Uram, tisztítsd meg a szívem!

1. A farizeusok szíve. Néha egy rövid mondás nagyon jól leleplezi, mi lakik valakinek a szívében vagy a fejében. Bepillantást nyerhetünk Hitler sötét lelkébe egyik híres mondásán keresztül: „Nem tudom, az ember miért ne lehetne éppolyan kegyetlen, mint a természet.” Cselekedetei a leggonoszabb tettek közül valók. Több mint harminc éve, amikor II. János Pált pápának választották, egy egyszerű mondata – „Ne féljetek!” – jelölte ki útját pápaságának elkövetkező 26 félelem nélküli évében. Ebben a részben a farizeusok olyan sokat elárulnak saját lelkük állapotáról, csak egy rövid megszólalással: „Miért tesztek olyat, ami szombaton tiltva van?”A farizeusok mind megragadtak a törvény külsőségeiben, és szem elől tévesztették azt a szép valóságot, amit Krisztus hozott el közénk: tökéletes szeretet Isten iránt és hősies szeretet felebarátunk iránt. Mint keresztényektől, nem olyan szívet vár tőlünk az Úr, amely kiszámítja a költségeket, hanem olyat, ami feltétel nélküli szeretettel van tele.

2. A király szíve. Egy másik szereplője ennek a résznek Dávid király, akit Krisztus példának hoz, amiért inkább enni adott éhező hadseregének, mint hogy aggályosan kövesse az evésre vonatkozó normákat. Dávid és Góliát történetében látjuk Dávid bátor szívét ifjúsága idején, és ahogy saját korlátain felülemelkedve bízott az Istenben. A fiatal Dávid szíve őszinte és egyszerű volt: Saul király meg akarta őt ölni, mégis amikor Dávidnak volt lehetősége végezni Saullal egy barlangban, megkönyörült rajta. Dávid szíve gyarló volt, amikor beleszeretett Uriah feleségébe, és ezután Uriah-t is megölette. Mindemellett Dávid szíve nem hűlt ki bűne miatt, inkább komoly bűnbánatot tartott: „Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat” (Zsolt 51). Idővel és türelmével Dávid szíve ismét erőssé vált, telve az Isten és a felebarát iránti szeretettel.

3. A Szent Szív. Milyen szeretetet mutat Jézus Szíve az apostolok iránt ebben a részben! Képzeljük el a jelenetet: Krisztus végigsétál egy érett gabonamezőn legközelebbi barátaival, nevetve, viccelődve, az imént meglátogatott városról beszélgetve, vagy felfedve az álmaikat, falatozva az érett aratás felett. Krisztus Szíve elmerült a szeretetben azon férfiak iránt, akik majd az Egyház pillérei lesznek, és üzenetét elterjesztik szerte a világon. Milyen messze lehettek a gondolatai az idejét múlt törvények üres részleteinek kicsinyességétől? Az Ő törvénye a szeretet új parancsa: „Vedd észre a szívet, amely annyira szerette az embereket!” Krisztus ugyanúgy néz ránk is, ahogyan az apostolokra nézett a mezőn – mint barátokra, akik az új evangelizáció pilléreiként vannak meghívva, mint apostolokra, akik továbbviszik szavait egészen a világ végéig. Már csak a mi igenünkre van szüksége!

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, köszönjük Szíved feltétel nélküli szeretetét. Szeretném viszonozni a szeretetedet, ugyanolyan hévvel szeretni téged, mint ahogy Te szeretsz engem. Tudom, hogy ebben mindig alulmaradok, de Te ismered a szívem, és tudod, hogy szeretnék közel lenni hozzád most is, mielőtt szemtől szembe találkozunk az örökkévalóságban.

Elhatározás: Ma bűnbánó szívvel elmegyek gyónni.

A pápa imaszándéka 2011 szeptember hónapra:
A tanerők: Hogy a tanárok és tanítók tudják továbbadni az igazság iránti szeretetet, és hiteles erkölcsi és lelki értékekre neveljenek.
Az egyház Ázsiában: Hogy az ázsiai földrészt szerte betöltő közösségek buzgón hirdessék az evangéliumot, és a hit örömével tanúsítsák annak szépségét.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Család évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger