2011. szeptember 4., vasárnap

Évközi idő, A év, évközi idő 23. vasárnapja

Évközi idő, A év, évközi idő 23. vasárnapja

SZENTMISEKOMMENTÁR

Bertalan atya kommentára
A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: Itt a világ találkozik Teremtőjével, az elmúlás az örökkévalósággal. Földi létünk rövid próbatétel. Teljes és el nem múló boldogság után vágyódunk. Ezt a vágyat csak Isten elégítheti ki. Minden nap közelebb visz az Úrhoz. A bánat tisztító fürdőjéből kilépve állhatunk színe elé.
ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Az időben előre lépve bővülnek ismereteink: állandóan változik a világról alkotott képünk. Új dolgokat fedezünk fel. Rájövünk tévedéseinkre. Egyedül Isten szava biztos és örök, hogy mi a célja életünknek, és hogyan juthatunk el oda.
FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Az időt nem lehet megállítani. A világ változik. Javai elévülnek. A szintén változékony kenyér és bor itt örök értékké lesznek. Ez a rend felülmúlja természetünket, és Isten örök változatlanságába emelkedik. Így emelkednek elévülhetetlen értékrendbe áldozataink, mindennapi éltünk múló dolgai, amelyeket Istennek felajánlunk.
ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Felnövünk, majd megöregszünk. Változó életünkben változatlan hűségben virraszt felettünk Isten gondviselő szeretete: hiszen Isten a mi el nem halványuló napunk alkonyba hajló világunkban. Minden szentmise átvezet az időből az örökkévalóságba, a természet vágyaiból a természetfeletti beteljesedés felé.

ELMÉLKEDÉS
Forrás: Vasárnapi Kalauz - http://www.piar.hu/pazmany
O: A próféta nem hallgatja el az Úr szavát, különben az elpusztultakért is ő felelős.
S: A törvény tökéletes teljesítése: a szeretet.
E: Testvéri szeretettel intsük azt, aki minket megbántott.

A hamis tanok is veszélyeztetik az Egyház lelkiségét, életét, de még gyakrabban a hamis tett és a jótett elhanyagolása. Tudjuk-e, hogy mind felelősek vagyunk, ha egyikünk rossz útra téved? "
Gondolatébresztő képek:

ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP

2011.09.04. vasárnap: ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP
 
(Szent Rozália, Szent Mózes)
Emberfia! Téged ôrállóvá tettelek Izrael házában


Ez 33,7-9
Téged pedig, emberfia, őrállónak rendeltelek Izrael háza számára; ha tehát beszédet hallasz számból, mint az enyémet hirdesd azt nekik. Ha azt mondom az istentelennek: Halállal halsz meg, te istentelen! -- de te nem szólsz, hogy az istentelen tartózkodjék az ő útjától, az istentelen ugyan a saját gonoszsága miatt hal meg, vérét azonban a te kezedből kérem számon. Ha azonban hirdeted az istentelennek, hogy útjairól térjen meg, de ő nem tér meg útjáról, akkor a saját gonoszsága miatt meg fog halni, te azonban megmentetted lelkedet.

Zs 94
Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal. Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen. Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa. Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet. Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt! Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk. Ma, ha szavát meghalljátok: ,,Ne keményítsétek meg szíveteket, Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet. Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez. Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!'

Róm 13,8-10
Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak azzal, hogy egymást szeretitek, mert aki embertársát szereti, teljesítette a törvényt. Azt ugyanis, hogy ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamis tanúságot ne szólj, ne kívánd meg a másét [Kiv 20,13-17; MTörv 5,17-21], és ami egyéb parancs még van, újra egybefoglalja ez az egy ige: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat [Lev 19,18]. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A törvény teljesítése tehát a szeretet.

Mt 18,15-20
Ha a testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két társat, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni [MTörv 19,15]. Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony, mondom nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is. És bizony, mondom nektek: ha ketten egyetértenek közületek a földön bármely dologban, mindent, amit csak kérnek, megkapnak Atyámtól, aki a mennyben van. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.'

Évközi 23. vasárnap

2011. szeptember 4. – Évközi 23. vasárnap

  Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: „Ha testvéred vétkezik
  ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád,
  megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy
  vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a
  dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a
  hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy
  vámos.
  Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a
  mennyben is; és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is.
  És bizony mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a
  földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten
  vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
  Mt 18,15-20


  Elmélkedés:
  Testvéri szembesítés
  Mint városunk plébánosát, engem is meg szoktak hívni minden évben az
  óvodai ballagásra. Mindig szívesen elmegyek az ilyen ünnepségre, hogy
  találkozzak a gyerekekkel, akik az iskolában majd a többi tantárgy
  mellett hittant is fognak tanulni. A gyerekek ilyenkor szép műsort
  adnak, hogy megmutassák szüleiknek és a vendégeknek, hogy mit tanultak
  az óvodai évek során, s lám, annyira okosak már, hogy elkezdhetik a
  komolyabb tanulást az iskolában. A kis óvodások elbúcsúznak kisebb
  társaiktól és az óvó néniktől, és persze az óvó nénik is búcsút vesznek
  tőlük. Az egyik ilyen ballagás alkalmával az óvó néni személyre szóló,
  rövid levelet írt minden gyermeknek, amelyet fel is olvasott mindenki
  előtt. A levelekben mindenkinek felsorolta dicséretet érdemlő jó
  tulajdonságait, de a hibáikról sem feledkezett meg. Kedves szavakkal
  igyekezett őket jó irányba terelni, és semmi sértő nem volt szavaiban.
  Biztos vagyok benne, hogy nem csak akkor, a szülők és vendégek előtt
  mondta el a gyerekeknek a hibáit, hanem korábban négyszemközti
  beszélgetésekkel is igyekezett őket segíteni abban, hogy kijavítsák
  hibáikat. Úgy gondolom, hogy a figyelmeztetésnek ez egy helyes módja,
  mert nem megszégyeníteni akarja a gyermeket, hanem elindítani a javulás
  útján.
  A figyelmeztetésnek egészen más módjával találkozunk naponta a
  híradásokban, amikor egy-egy ember bűneit nyilvánosságra hozzák, ha
  egyáltalán ez még figyelmeztetésnek nevezhető. A cél ugyanis itt
  tulajdonképpen az, hogy lebuktassák az illetőt és fejére olvassák
  bűneit. De vajon ez visszatartja őket vagy másokat a hasonló
  bűncselekményektől? Vajon őszinte megbánást tanúsítanak ezek a nagy
  nyilvánosság előtt megszégyenített emberek? Vajon elindulnak a javulás
  útján? Erős kételyeim vannak, mert még nem hallottam olyanról, hogy e
  személyek megbánták vagy jóvátették bűnüket. Inkább újra és újra azt
  halljuk tőlük, hogy mindenben a törvények szerint jártak el és semmiben
  sem érzik felelősnek magukat. És mindjárt tegyük hozzá azt is, hogy a
  társadalom elszámoltatást követelő igényének megfelelni kívánó
  újságírók sok esetben ártatlan embereket hurcolnak meg, akik valójában
  áldozatai ennek a „nagy igazságfeltárásnak”.
  Hogyan lehet valakit szembesíteni a hibáival? Két példát említettem
  ezzel kapcsolatban, az óvó néni feddését és a nagy nyilvánosság erejét.
  Tulajdonképpen mindkettő esetében arról van szó, hogy a hibázót, a
  bűnöst szembesítjük azzal, amit tett. Az egyiknél jó esélyt látok a
  javulásra, a másiknál egyáltalán nem. Mindenkinek meghagyom a
  szabadságot, hogy eldöntse, vajon melyik nevezhető krisztusi,
  evangéliumi, keresztényi megoldásnak.
  A mai vasárnap evangéliumában Jézus egyértelmű útját mutatja meg a
  testvéri feddésnek, amely elérheti igazi célját, tudniillik azt, hogy a
  bűnös letérjen helytelen útjáról. Érdemes odafigyelnünk a fokozatosság
  elvére! Jézus nem azt mondja, hogy ha testvéred vétkezik ellened,
  azonnal jelentsd fel vagy jelentesd meg az újságban. Gyengeségeire,
  hibáira figyelmeztetni a másikat csak nagy tapintattal, óvatosan lehet.
  Nem arra kell törekedni, hogy a fejére olvassuk a bűneit, hanem ő maga
  lássa be, hogy amit tesz, az helytelen. Senkinek sem esik jól az ilyen
  figyelmeztetés, mert nehéz észrevenni a másik jószándékát szeretetét.
  Befejezésül még szeretném azt is megemlíteni, hogy bár sok esetben nem
  vezet eredményre a szeretetteljes figyelmeztetés, sőt még az is
  előfordulhat, hogy harag lesz belőle, de mindennek ellenére nem
  mondhatunk le róla. Igenis keresztényi kötelességünk az, hogy
  figyelmeztessünk másokat, ha letérnek a helyes útról és olyan dolgokat
  tesznek, amelyek mások érdekeit vagy éppen a közösség érdekeit sértik.
  És ezt talán legfőképpen azért kötelességünk megtenni, mert ezekkel a
  bűnökkel az ember nem csak másoknak okoz kárt, hanem saját magának is
  azáltal, hogy üdvösségét sodorja veszélybe. Legyen bennünk mindig igazi
  szeretet, amikor másokat az üdvösség útjára szeretnénk visszatéríteni
  és ezt csak akkor tegyük, ha nem csak farizeusi módon vagyunk jobbak
  másoknál!
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Uram, Jézus Krisztus! A te szereteted jele és eszköze szeretnék lenni.
  Adj nekem alázatot, hogy a hibát először mindig magamban keressem, s
  kész legyek elindulni a jó úton. Elsősorban nem másokon, hanem magamon
  szeretnék változtatni, hogy egészen olyan legyek mint te: irgalmas és
  megbocsátó minden emberhez.
______________________________

Évközi huszonharmadik vasárnap

Szeretet az elveszett bárányok iránt
2011. szeptember 4.  Évközi huszonharmadik vasárnap 

P. Paul Campbell, LC

Mt 18, 15-20
Ha a testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két társat, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni. Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony, mondom nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is. És bizony, mondom nektek: ha ketten egyetértenek közületek a földön bármely dologban, mindent, amit csak kérnek, megkapnak Atyámtól, aki a mennyben van. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

Bevezető imádság: Uram, köszönöm, hogy ezt az időt veled tölthetem. Segíts, hogy minden nehézségen felülkerekedjek. Szükségem van erre az időre, szükségem van rád. Kérlek, segíts, hogy ma reggel neked adjam magam ebben az imádságban és a nap többi részében is!

Kérés: Uram, segíts, hogy növekedjek az Egyház és a lelkek iránti szeretetben!

1. Menj oda azokhoz, akik vétkeztek ellened! Máté azzal kezdi a 18. fejezetet, hogy a tanítványok odamennek Jézushoz és feltesznek neki egy kérdést. A mai evangélium egy nagyobb beszélgetésnek a része, melyet az elveszett bárányról szóló példabeszéd követ. Ez számunkra is egyértelművé teszi, hogy Isten ugyanolyan mélyen szeret minden elveszett bűnöst, akik eltávolodtak tőle, mint az igazakat, és nem tagadja meg őket a bűnös életük miatt, hanem megpróbálja megmenteni őket. Ennek az isteni szeretetnek – amely megbocsájt és megment minket – kellene meghatároznia az életünket. Isten azt akarja, hogy úgy szeressünk, ahogy Ő szeret, még azokat is, akiknek a bűne esetleg megbántott minket. Ez nagyon nehéz. Néha nem vagyunk különösebben megbocsájtóak és irgalmasak azokkal szemben, akik bűnt követnek el ellenünk. Könnyen lenézzük őket és azt képzeljük, hogy sokkal jobbak vagyunk náluk, vagy nem szimpatikusak, mert nem olyanok, mint mi. Ha valaki megbánt minket, túl kell lépnünk a szenvedésen. Valóban magunkhoz kell ölelni azt a szenvedést megváltó módon, ahogy Krisztus mutatja nekünk a kereszten és az Oltáriszentségben. Nem írhatjuk le azt az embert, mint valakit, aki elveszett, nem fordíthatunk hátat, vagy állhatunk arrébb. Oda kell mennünk azokhoz, akik vétkeztek ellenünk, és megtalálni azt a szeretetet, mellyel el tudjuk vezetni őket haza, az Atya szeretetébe.

2. Hozzátok vissza őket az Egyházba. Isten szeretetére az elbukott bűnösök iránt nem csak a saját életünkben kellene evidenciaként tekinteni, de ezt kellene megélnünk a közösségünkben is. Nyitott a mi plébániánk és valóban hívja a bűnösöket is, vagy ez az utolsó elutasítás a megmentett lelkek felé. A mi közösségünk elmegy és keresi az elveszett bűnösöket és törekszik arra, hogy hazahozza őket az Egyházba? Ez jelenti azt, hogy missziósokként kell élnünk, evangélistaként kell kiállnunk az utcasarkokra, nyilvános terekre, oda, ahol az elveszett bűnösöket minden bizonnyal megtalálhatjuk. Isten szereti őket, és rajtunk keresztül akarja megtalálni őket. Mi vagyunk az Ő kezei, lábai; a mi ajkainkon keresztül akar hozzájuk szólni. Isten hogyan akar engem bevonni ebbe a küldetésbe a saját plébániámon?

3. Köztetek vagyok. Ahogy elindulunk, hogy beteljesítsük küldetésünket az elveszett bárányokkal, Jézus velünk van. Nem vagyunk egyedül. Megígérte a tanítványainak, hogy a világ végéig velük marad. Ez adjon magabiztosságot nekünk. Jézus velünk van, és segít abban, hogy szavainkkal és cselekedeteinkkel továbbadjuk szeretetét azoknak, akik elvesztek. Erőt fog adni, hogy el tudjuk végezni, amit ránk bízott. Hasznunk is van abból, ha az Egyház más tagjaival is összegyűlünk. Jézus ugyanis jelen van az Egyházban, ahol ketten, hárman összegyűlnek az Ő nevében. Olyan fokig vagyunk egyek vele, amennyire egyek vagyunk az Egyházzal. Amint elkötelezettek leszünk a saját plébániánk iránt és bekapcsolódunk az ottani életbe, közelebb kerülünk Jézushoz.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, segíts, hogy továbbadjam szeretetedet a lelkeknek! Tölts el szereteteddel, azzal a szeretettel, amely arra késztetett téged, hogy felajánld életedet a kereszten ezzel megszabadítva minket bűneinktől. Indíts engem arra, hogy legyőzzem félelmeimet és gátlásaimat, lustaságomat és közömbösségemet, és elkötelezzem magam az Egyház missziójának, ami a lelkek megmentése. Ne engedd, hogy vakon elsétáljak azok mellett, akiket szeretsz, akiknek megváltásáért véredet ontották. Ne engedd, hogy a szívem nehezteljen rájuk, de segíts, hogy a Te szereteteddel és megváltásoddal forduljak feléjük!

Elhatározás: Meg fogom találni a módját, hogy elköteleződjek az Egyház evangelizációs missziójában.


A pápa imaszándéka 2011 szeptember hónapra:
A tanerők: Hogy a tanárok és tanítók tudják továbbadni az igazság iránti szeretetet, és hiteles erkölcsi és lelki értékekre neveljenek.
Az egyház Ázsiában: Hogy az ázsiai földrészt szerte betöltő közösségek buzgón hirdessék az evangéliumot, és a hit örömével tanúsítsák annak szépségét.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Család évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mail címen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger