2011.09.14. szerda: A SZENT KERESZT FELMAGASZTALÁSA (ünnep)
Aki föltekintett a rézkígyóra, életben maradt
Szám 21,4-9
Aztán elindultak a Hór hegyétől a Vörös-tenger felé vivő úton, hogy
megkerüljék Edom földjét. A nép azonban unni kezdte az utat meg a
fáradságot és Isten és Mózes ellen lázadt: ,,Miért hoztál ki minket
Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen víz,
undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől.' Rábocsátotta
ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokat halálra martak
közülük. Erre elmentek Mózeshez és azt mondták: ,,Vétkeztünk, mert az Úr
ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a
kígyókat!' Könyörgött is Mózes a népért, mire az Úr így szólt hozzá:
,,Készíts egy rézkígyót és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá,
az életben marad.' Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a
megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.
vagy
Fil 2,6-11
aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan
dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem
kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az
emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta
magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten
felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név
fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a
földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja [Iz 45,23], hogy ,,Jézus
Krisztus az Úr!' az Atyaisten dicsőségére.
Zs 77,1-38
Maszkíl Ászáftól. Figyelj, népem, tanításomra, hallgassatok szám
szavára. Bölcs mondásra nyitom számat, elmondom a régi idők titkait.
Amiket hallottunk és megismertünk, s atyáink elbeszéltek nekünk, nem
titkoljuk fiaik elől, elbeszéljük a jövendő nemzedéknek. Hirdetjük az Úr
dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket végbevitt. Bizonyságot
állított Jákobnak, törvényt adott Izraelnek; Megparancsolta atyáinknak,
tanítsák meg rá fiaikat, hogy megtanulja a következő nemzedék, a
születendő gyermekek. Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak, hogy Istenbe
vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és parancsait
teljesítsék! Ne legyenek olyanok, mint atyáik, az a pártütő és lázongó
nemzedék; A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó, és lelke nem volt
hű Isten iránt. Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat, de a harc
napján hátat fordítottak. Nem tartották meg Isten szövetségét, és
törvényét nem akarták követni. Elfelejtették tetteit, a csodáit,
amelyeket megmutatott nekik. Atyáik előtt csodákat művelt, Egyiptom
földjén, Tánisz mezején. Széthasította a tengert és átvezette őket, a
vizeket szinte tömlőbe fogta. Nappal a felhőben vezette őket, s egész
éjjel a tűz fényében. Kősziklát hasított fel a pusztában és bőséges
áradattal itatta őket. Patakokat fakasztott a kősziklából és folyamként
ömlesztette a vizet. Mégis egyre csak vétkeztek ellene, haragra
ingerelték a Fölségest a pusztában. Megkísértették szívükben Istent,
amikor kedvük szerint ennivalót kértek, s így beszéltek Isten ellen:
,,Tud-e Isten' -- mondták -- ,,asztalt teríteni a pusztában?' Íme
megütötte a kősziklát és vizek folytak, patakok áradtak. ,,De vajon
tud-e kenyeret is adni, és húst szerezni népének?' Amikor ezt az Úr
meghallotta, haragra gerjedt: Tűz gyulladt fel Jákob ellen, és harag
szállt Izraelre, mert nem hittek Istenben, és segítségében nem reméltek.
Ekkor ő parancsot adott fenn a fellegeknek, és megnyitotta az egek
ajtóit. Ennivalóként mannát hullatott nekik, és mennyei kenyeret adott:
angyalok kenyerét ette az ember; Bőségesen küldött nekik ennivalót. Déli
szelet támasztott az égen, és hatalmával elhozta a délnyugati szelet.
Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, s annyi szárnyast, mint a tenger
fövenye: hullottak táboruk közepére, körös-körül sátraik köré. Ettek és
nagyon jóllaktak, mert megadta nekik, amit kívántak. De még fel sem
hagytak torkosságukkal, még szájukban volt az étel, amikor Isten haragja
felgerjedt ellenük, agyonsújtotta kövéreiket, leterítette Izrael
választottait. Mindamellett ismét csak vétkeztek, és nem hittek
csodatetteinek. Ezért hiábavalóságban enyésztek el napjaik, és
rettegésben esztendeik. Ha pusztította őket, hozzá fordultak, megtértek
és virradatkor hozzá folyamodtak. Megemlékeztek arról, hogy Isten az
oltalmazójuk, s a fölséges Isten a megváltójuk. Szerették őt szájukkal,
hazudtak neki nyelvükkel, mert szívük nem volt egyenes hozzá, és nem
voltak hűek szövetségéhez. De ő irgalmasan megbocsátotta bűneiket, és
nem pusztította el őket. Haragját gyakran elfordította és nem öntötte ki
egész bosszúságát.
Jn 3,13-17
Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az
Emberfia. Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az
Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete
legyen őbenne.' Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát
adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete
legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a
világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.