2011.10.05. szerda
(Szent Attilánusz)
Te szánod ezt a bokrot, én meg ne szánjam Ninivét, a nagy várost?
Jón 4,1-11
Nagy szomorúság vett erőt erre Jónáson; haragra gerjedt, és könyörgött
az Úrhoz és mondta: ,,Kérlek, Uram, vajon nem erre gondoltam-e akkor,
amikor még otthon voltam? Ezért menekültem sietve Tarzisba, mert tudtam,
hogy kegyes és irgalmas Isten vagy, türelmes és nagyirgalmú, aki
megbánod a rosszat. Így hát, Uram, kérlek, vedd el az életemet tőlem,
mert jobb nekem a halál, mint az élet.' Mondta erre az Úr: ,,Azt
hiszed-e, hogy jogos a te haragod?' Jónás aztán kiment a városból, és a
várostól keletre letelepedett, és ott hajlékot készített magának, és
leült alatta az árnyékban, hogy lássa, mi történik a várossal. Erre az
Úr Isten repkényt növesztett, és az Jónás feje fölé kúszott, hogy
beárnyékolja fejét és megvédelmezze, mert elbágyadt. Jónás nagyon
megörvendett a repkénynek. Másnap hajnalhasadtával az Úr egy férget
rendelt oda, és az megszúrta a repkényt, úgyhogy az elszáradt. Mikor
aztán felkelt a nap, az Úr forró, égető szelet rendelt oda, a nap pedig
rátűzött Jónás fejére. Olyan rosszul lett, hogy a halált kívánta
magának, mondván: ,,Jobb nekem meghalnom, mint élnem!' Mondta ekkor az
Úr Jónásnak: ,,Azt hiszed-e, hogy jogos a haragod a repkény miatt?'
Mondta: ,,Jogos a haragom mindhalálig!' Mondta ekkor az Úr: ,,Te
bánkódsz a repkény miatt, pedig nem dolgoztál érte, nem nevelted; egy
éjszaka támadt s egy éjszaka elpusztult; és én ne irgalmazzak Ninivének,
a nagy városnak, amelyben több mint százhúszezer ember van, aki nem tud
különbséget tenni jobb és balkeze között, és számos állat?'
Zs 85
Dávid imádsága. Hajtsd hozzám, Uram, füledet, hallgass meg, mert
nyomorult és szegény vagyok. Őrizd meg életem, mert kedves vagyok
előtted; Mentsd meg, Istenem, szolgádat, aki benned bízik. Könyörülj
rajtam, Uram, mert hozzád kiáltok egész nap! Örvendeztesd meg szolgádat,
mert hozzád emelem, Uram, lelkemet. Mert te, Uram, jóságos vagy és
szelíd, nagyirgalmú mindazokhoz, akik téged segítségül hívnak. Figyelj,
Uram, imádságomra, hallgass könyörgésem szavára! Hozzád kiáltok
szorongatásom idején, mert te meghallgatsz engem. Uram, nincs az istenek
közt tehozzád hasonló, semmi sem fogható a te műveidhez. A nemzetek,
amelyeket alkottál, mindnyájan eljönnek, leborulnak előtted, Uram és
dicsőítik nevedet, mert nagy vagy te és csodákat művelsz: egyedül te
vagy Isten. Uram, vezess engem utadon, hogy igazságodban járjak;
Szívemet tedd egyszerűvé, hogy félje nevedet. Teljes szívemből
dicsérlek, Uram, én Istenem, és mindörökké magasztalom nevedet, mert
nagy a te irgalmad irántam, kiragadtad lelkemet az alvilág mélyéből.
Isten, gonoszok keltek fel ellenem és erőszakosak serege tör életemre,
és nem vesznek figyelembe téged. De te, Uram, könyörületes és irgalmas
Isten vagy, türelmes, nagy irgalmú és igaz. Tekints rám, könyörülj
rajtam, add szolgádnak erődet, szabadítsd meg szolgálód fiát. Add jelét
rajtam jóságodnak, hogy gyűlölőim lássák, és szégyent valljanak,
minthogy te, Uram, megsegítesz és megvigasztalsz engem.
Lk 11,1-4
Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte,
tanítványai közül az egyik azt mondta neki: ,,Uram! Taníts meg minket
imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait.' Erre azt
válaszolta nekik: ,,Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk!
Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod! Mindennapi
kenyerünket add meg nekünk naponta, és bocsásd meg a bűneinket, miképpen
mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek, és ne vígy minket
kísértésbe.'