2011. november 2. – Szerda, Halottak napja
Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Bizony, mondom nektek: Aki
hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök
élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az
életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra – sőt már itt is van –,
amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre
támadnak. Mert ahogyan az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a
Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is,
hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön
az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek
sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat
tettek, feltámadnak és elkárhoznak.”
Jn 5,24-29
Elmélkedés:
Jézus szavaiból, amelyeket János evangéliumában olvashatunk, egyértelműen
kiderül, hogy a halál után mindenki fel fog támadni. Jó vagy rossz
cselekedetei alapján minden ember vagy az üdvösséget vagy a kárhozatot
nyeri el. Az elkötelezett keresztény nem elégedhet meg azzal, hogy fél a
kárhozattól, s csupán csak azért tesz kevés rosszat, mert nem szeretne oda
kerülni. Vágyakoznunk kell az üdvösségre és tennünk kell üdvösségünkért!
Az üdvösség beteljesedésekor megszűnik a betegség, a szenvedés és a halál,
megszabadulunk minden rossztól. Krisztus győzelme ez, amelyben mi is
részesülünk. Feltámadásunk a Krisztushoz való hűség jutalma.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó, Istenem, mikor találom meg végre nyugalmamat? Nagyon vágyódik lelkem
tehozzád! De erős leszek, s türelmesen várom azt az órát, melyen isteni
Megváltóm az örök üdvösségre hív. Addig csak az lesz a gondom, hogy neki
tetszően éljek, s szent akaratát teljesítsem.
______________________________