2011. november 8., kedd

Évközi idő, 32. hét Kedd

Évközi idő, 32. hét Kedd
Jézus nem uralkodni jött a világra, hanem az emberek üdvösségét szolgálni. Szolgálata a keresztig, a kereszthalálig vezetett. Engedelmességének és szolgálatának értékét és méltóságát a szeretet adja meg, amelyet mindazok iránt érez, akiket szolgál, s akikért életét áldozza. Azokat szolgálja, akik oly sokszor megtagadják az Istennek végzett szolgálatot. A szolgálat igazi lelkületét Jézustól tanulhatjuk meg, aki egyértelművé teszi számunkra, hogy az embereknek szolgálva magának Istennek végzünk szolgálatot. Nem rabszolgaságra vagy kényszermunkára hív bennünket, hanem arra, hogy teljes szabadsággal, a Szentlélekben megújulva és az üdvösség reményében Urunknak szenteljük egész életünket. (Adoremus 2005.)
További gondolatok...

Évközi harminckettedik hét – kedd

2011.11.08. kedd
 

(Szent Kolos, Szent Godfréd)
Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak, de ők békességben vannak


Bölcs 2,23 - 3,9
Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta, a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak. Az igazak lelkei azonban Isten kezében vannak, s a halál kínja nem éri őket. Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak, távozásukat balsorsnak vélték, és végső romlásnak, hogy elmentek tőlünk, ők azonban békességben vannak, ha kínt szenvedtek is az emberek szemében, reményük halhatatlansággal teljes, kevés fenyítés után nagy javakban van részük, mert Isten próbára tette, és magához méltóknak találta őket. Megvizsgálta őket, mint az aranyat a kohóban, és elfogadta őket egészen elégő áldozatul. Látogatásuk idején pedig az igazak felragyognak, olyanok lesznek, mint a szikra, amely a nádasban tovaterjed, ítélkeznek nemzeteken, és uralkodnak népeken, s az Úr lesz a királyuk örökké. A benne bízók megértik az igazságot, s a hívek kitartanak mellette szeretetben, mert választottjai kegyben és békességben részesülnek.

Zs 33
Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

Lk 17,7-10
Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: „Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?” Nem azt mondja-e neki inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is”? Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt? Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettünk, ami a kötelességünk volt!”

Évközi harminckettedik hét – kedd

2011. november 8. – Kedd

  Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének
  vagy bojtárjának, amikor  a mezőről  hazajön: „Gyere ide  tüstént, és  ülj
  asztalhoz.” Nem ezt  mondja-e inkább: „Készíts  nekem vacsorát, övezd  fel
  magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és  ihatsz
  te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait?  Így
  ti  is,   amikor  megteszitek,   amit  parancsoltak   nektek,   mondjátok:
  haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak  azt tettük, ami a  kötelességünk
  volt.
  Lk 17,7-10

  Elmélkedés:

  Jézus nem uralkodni jött a világra, hanem az emberek üdvösségét szolgálni.
  Szolgálata a keresztig,  a kereszthalálig  vezetett. Engedelmességének  és
  szolgálatának értékét és méltóságát a szeretet adja meg, amelyet  mindazok
  iránt érez, akiket  szolgál, s akikért  életét áldozza. Azokat  szolgálja,
  akik oly sokszor megtagadják az Istennek végzett szolgálatot.
  A szolgálat igazi  lelkületét Jézustól tanulhatjuk  meg, aki  egyértelművé
  teszi számunkra,  hogy az  embereknek szolgálva  magának Istennek  végzünk
  szolgálatot. Nem rabszolgaságra vagy kényszermunkára hív bennünket,  hanem
  arra, hogy teljes szabadsággal, a  Szentlélekben megújulva és az  üdvösség
  reményében Urunknak szenteljük egész életünket.
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:


  Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg  nekem
  az istengyermekség szellemét,  taníts meg arra,  hogyan kell mindig  Isten
  gyermekéhez méltóan cselekednem!  Maradj bennem!  Add, hogy  én is  mindig
  benned maradjak, és úgy szerethesselek,  ahogyan te szeretsz engem!  Nálad
  nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts  önmagaddal,
  tölts el  szereteteddel,  hogy  általad  az Atyával  és  a  Fiúval  mindig
  egyesüljek!
______________________________

Évközi harminckettedik hét – kedd

A hivatás szolgálata
2011. november 8. Évközi harminckettedik hét – kedd 

P. Daniel Pajerski LC

Lk 17,7-10
Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: „Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?” Nem azt mondja-e neki inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is”? Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt? Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettünk, ami a kötelességünk volt!”

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy Te azért adtad életemet, hogy gyümölcsöt teremjek, maradandó gyümölcsöt. Ma kezedbe teszem képességeimet és tehetségemet, és bízom abban, hogy segítesz nekem azok javára felhasználnom ezeket, akiknek szüksége van rájuk.

Kérés: Uram, Jézus, földi életed során gyógyítottál, tanítottál, és megbocsátottad a bűnöket. Add meg nekem az örömöt, melyet azoknak ajándékozol, akik téged felebarátaikban szolgálnak!

1. A szeretet türelmes. Volt már valaha olyan érzésed, hogy senki sem becsüli meg elvégzett munkádat? Ha igen, akkor ugyanabban a helyzetben vagy, mint a rabszolga a mai példabeszédben. Egész nap keményen dolgozott, és erre elismerés helyett utasították, hogy dolgozzon tovább. Ezt látszólag nehéz közzé tenni, de emlékeznünk kell arra, hogy Jézus úgy választja ki példázatait, hogy általuk megérthessük a lelki érettségre vezető utat. Ha felebarátaink és hozzátartozóink szolgálatának útján járunk, akkor azon kellene fáradoznunk, hogy tiszta szeretetből cselekedjünk, mely a másik javát akarja. Még ha fáj is, hogy senki sem veszi észre figyelmességünket, arra kellene gondolnunk, hogy Isten olvas a szívünkben, és mindig örül annak a jónak, amit teszünk.

2. Istenre vagyunk utalva. Nehéz az utasításokat betartani és engedelmeskedni; de egy bizalmi szavazat az is, ha valakit szolgálatra hívunk. Ha szolgálunk, akkor megerősítjük a családunkat, embertársainkat, sőt magát az Egyházat is. Senki sem olyan tehetséges közülünk, hogy ne legyen szüksége a mindennapi életben ráhagyatkozni másokra. Ha szerények vagyunk, belátjuk, hogy szükségünk van másokra, akik segítenek nekünk, de messze fontosabb felismernünk, hogy mindenért, ami jó, Istenre vagyunk utalva.

3. Jóval többet! Jézus tudja, mit jelent sokkal többet tenni, mint amire csak a kötelesség szólít. Nem volt neki kötelező gyámoltalan gyerekké lenni, mégis az lett, mert azt akarta, hogy közelebb kerülhessünk hozzá. Nem volt kötelező megtapasztalnia az éhség és fáradtság miatt korlátozott életünket, mégis végigélte, mert hordozni akarta terheinket. Nem volt törvény, mely előírta volna, hogy kereszten kell meghalnia, mégis kereszthalált halt, mert szeretete nem ismer határokat. Ha összehasonlítjuk szeretetünket az Úristen szeretetével, akkor ezt kell mondanunk: „Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettünk, ami a kötelességünk volt!”

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, köszönöm neked, hogy emberré lettél, hogy így tanulhatok határtalan szereteted példájából. Az életet ajándékoztad nekem, és azt akarod, hogy teljességgel megéljem azt, azzal, hogy tökéletesen szeretek, és odaadom magam másokért. Megígérem, hogy követlek, akárhová is vezetsz.

Elhatározás: Ma pár percet imával fogok tölteni, és kérni fogom Istent, hogy küldjön munkásokat aratásába, az Egyházba a papi és megszentelt életre szóló hivatások által.

Erdő Péter bíboros atya 2011. novemberi imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy halottaink tisztelete tartsa ébren bennünk az egész ember megbecsülését és a feltámadás reményét.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger