A hivatás szolgálata
2011.
november 8. Évközi harminckettedik hét – kedd
P.
Daniel Pajerski LC
Lk
17,7-10
Ki mondja közületek
szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről:
„Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?” Nem azt mondja-e neki inkább:
„Készíts nekem vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és
iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is”? Csak nem köszöni meg a
szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt? Így ti is, amikor mindent
megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Haszontalan szolgák
vagyunk, csak azt tettünk, ami a kötelességünk volt!”
Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy Te azért adtad
életemet, hogy gyümölcsöt teremjek, maradandó gyümölcsöt. Ma kezedbe teszem
képességeimet és tehetségemet, és bízom abban, hogy segítesz nekem azok javára
felhasználnom ezeket, akiknek szüksége van rájuk.
Kérés:
Uram, Jézus, földi életed során gyógyítottál, tanítottál, és megbocsátottad a
bűnöket. Add meg nekem az örömöt, melyet azoknak ajándékozol, akik téged
felebarátaikban szolgálnak!
1. A szeretet türelmes. Volt már valaha olyan
érzésed, hogy senki sem becsüli meg elvégzett munkádat? Ha igen, akkor
ugyanabban a helyzetben vagy, mint a rabszolga a mai példabeszédben. Egész nap
keményen dolgozott, és erre elismerés helyett utasították, hogy dolgozzon
tovább. Ezt látszólag nehéz közzé tenni, de emlékeznünk kell arra, hogy Jézus
úgy választja ki példázatait, hogy általuk megérthessük a lelki érettségre
vezető utat. Ha felebarátaink és hozzátartozóink szolgálatának útján járunk,
akkor azon kellene fáradoznunk, hogy tiszta szeretetből cselekedjünk, mely a
másik javát akarja. Még ha fáj is, hogy senki sem veszi észre
figyelmességünket, arra kellene gondolnunk, hogy Isten olvas a szívünkben, és
mindig örül annak a jónak, amit teszünk.
2.
Istenre vagyunk utalva. Nehéz az utasításokat betartani és
engedelmeskedni; de egy bizalmi szavazat az is, ha valakit szolgálatra hívunk.
Ha szolgálunk, akkor megerősítjük a családunkat, embertársainkat, sőt magát az
Egyházat is. Senki sem olyan tehetséges közülünk, hogy ne legyen szüksége a
mindennapi életben ráhagyatkozni másokra. Ha szerények vagyunk, belátjuk, hogy
szükségünk van másokra, akik segítenek nekünk, de messze fontosabb
felismernünk, hogy mindenért, ami jó, Istenre vagyunk utalva.
3.
Jóval többet! Jézus tudja, mit jelent sokkal többet tenni,
mint amire csak a kötelesség szólít. Nem volt neki kötelező gyámoltalan
gyerekké lenni, mégis az lett, mert azt akarta, hogy közelebb kerülhessünk
hozzá. Nem volt kötelező megtapasztalnia az éhség és fáradtság miatt
korlátozott életünket, mégis végigélte, mert hordozni akarta terheinket. Nem
volt törvény, mely előírta volna, hogy kereszten kell meghalnia, mégis
kereszthalált halt, mert szeretete nem ismer határokat. Ha összehasonlítjuk
szeretetünket az Úristen szeretetével, akkor ezt kell mondanunk:
„Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettünk, ami a kötelességünk
volt!”
Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, köszönöm neked, hogy emberré
lettél, hogy így tanulhatok határtalan szereteted példájából. Az életet
ajándékoztad nekem, és azt akarod, hogy teljességgel megéljem azt, azzal, hogy
tökéletesen szeretek, és odaadom magam másokért. Megígérem, hogy követlek,
akárhová is vezetsz.
Elhatározás: Ma pár percet imával fogok tölteni, és
kérni fogom Istent, hogy küldjön munkásokat aratásába, az Egyházba a papi és
megszentelt életre szóló hivatások által.
Erdő Péter bíboros atya 2011. novemberi
imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy halottaink tisztelete
tartsa ébren bennünk az egész ember megbecsülését és a feltámadás reményét.