2011. november 12., szombat

Szent Jozafát püspök, vértanú

Szent Jozafát püspök, vértanú

Isten megszólítása imádságainkban mindig a hit cselekedete. Lelkünket Istenhez emeljük, hogy szeretetébe helyezzük magunkat, neki ajánljuk önmagunkat. Imáinkban elsősorban Isten szándékait keressük, de sokszor kérünk tőle segítséget is gondjainkban. Úgy érezzük, hogy valamire szükségünk van, s közben tudjuk hogy Isten is jól ismeri, mire van szükségünk az üdvösségünkhöz. Az imában kialakul a párbeszéd, amelynek során a belső bizonyosságtól, hogy Isten minden kérésünket teljesíti, elindulunk, s haladunk abban az irányba, amikor már csak azért fohászkodunk, hogy ne a mi akaratunk valósuljon meg, hanem Istené teljesüljön életünkben. Az ő legfőbb akarata, hogy üdvözüljünk és eljussunk az örök boldogságra. (Adoremus 2005.)
További gondolatok...

SZENT JOZAFÁT

2011.11.12. szombat: SZENT JOZAFÁT
 
(Studita Szent Teodor, Boldog Anasztáz-Asztrik)
Mindenható igéd az égbôl ott termett a pusztulásra szánt föld közepén


Bölcs 18,14-16
Mert mialatt mély csend borult mindenre, s az éjjel sietős útja közepén tartott, mindenható igéd az égből, királyi trónodról, ott termett a pusztulásra szánt föld közepén mint egy zord harcos. Vissza nem vonható parancsodat hordozta éles pallos gyanánt, ott állt és betöltött mindent halállal, az eget érte, miközben a földön állt. 
19,6-9
Az egész teremtés ugyanis teljesen ujjáalakult természetében, hogy parancsaid szolgálatára álljon, és gyermekeidet sértetlenül megóvja. Mert felhő árnyéka borította táborukat, s ott, ahol azelőtt víz állt, szárazföld bukkant elő: jól járható út a Vörös-tengerben, zöldellő mező a nagy mélység közepén. Átvonult rajta az egész nép kezed oltalma alatt, és bámulatos csodáidat szemlélte; legelésztek, mint a lovak, szökdeltek, mint a bárányok, és dicsértek téged, Uram, aki megmentetted őket.

Zs 104,2-3.36-43
Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, beszéljétek el minden csodatettét. Dicsekedjetek szent nevével, örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik. Megölte országuk minden elsőszülöttét, erejük minden zsengéjét. Aztán kivezette őket ezüsttel-arannyal megrakottan, törzseikben senki sem volt beteg. Egyiptom örült, hogy kivonultak, mert rájuk nehezedett a tőlük való félelem. Oltalmukra felhőt terjesztett föléjük és tűzzel világított nekik éjszaka. Kérésükre fürjek jöttek, és mennyei kenyérrel lakatta jól őket. Megnyitotta a sziklát és vizek fakadtak, folyók eredtek a sivatagban. Mert megemlékezett szent szaváról, amelyet szolgájához, Ábrahámhoz intézett. Kivezette népét ujjongásban, választottait vigasságban.

Lk 18,1-8
Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. Így szólt: ,,Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ,,Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!” Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ,,Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.” Azután így szólt az Úr: ,,Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?'

Évközi harminckettedik hét – szombat

2011. november 12. – Szombat

  Abban az időben Jézus példabeszédet  mondott arról, hogy szüntelenül  kell
  imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt
  egy bíró,  aki Istentől  nem félt  és embertől  nem tartott.  Élt abban  a
  városban egy özvegyasszony  is. Ez  elment hozzá,  és kérte:  „Szolgáltass
  nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán
  mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de
  ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki,  mert
  a végén még nekem jön és megver.”
  Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró.  „Vajon
  Isten nem szolgáltat igazságot  választottjainak, akik éjjel-nappal  hozzá
  folyamodnak?  Talán   megvárakoztatja  őket?   Mondom  nektek,   hamarosan
  igazságot szolgáltat  nekik. Csak  az a  kérdés, hogy  amikor az  Emberfia
  eljön, talál-e hitet a földön?”
  Lk 18,1-8

  Elmélkedés:

  Jézus  a  szüntelen  imádkozásra  bátorít  minket  a  mai   evangéliumban.
  Szükségünk  is  van  bátorítására,  hiszen  sokszor  kételkedünk  az   ima
  erejében. Ha Isten  nem azonnal  teljesíti kéréseinket,  vagy nem  egészen
  úgy,  ahogyan  mi  szerettük  volna,  könnyen  elbizonytalanodunk.   Pedig
  kitartóan kell kérnünk őt, mindig  azzal a bizalommal, hogy mindent  megad
  nekünk, ami a lelkünk üdvösségét szolgálja.
  Sok esetben csak  az ima  ereje segít. Főként  a közös  ima ereje.  Amikor
  emberi erőfeszítésünk  hiábavalónak bizonyul,  amikor valamit  nem  tudunk
  megtenni, amikor  nem  hallgatnak  a  jó  szóra,  és  amikor  tehetetlenek
  vagyunk,  akkor  még  mindig  fordulhatunk  Istenhez,  akinek  semmi   sem
  lehetetlen.
  Ugyanakkor  az  imában  is  lehetünk   önzőek,  például  úgy,  hogy   csak
  önmagunkért imádkozunk. Ehelyett inkább az imádságban is legyen célunk  az
  önzetlenség, imádkozzunk másokért! Ne fáradjunk el az imában! Ne adjuk fel
  a reményt, hogy Isten segíteni fog!
  Vajon amikor Jézus eljön, talál-e olyanokat, akik hisznek benne és hisznek
  az ima erejében?
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:

  Istenem, add, hogy az időt úgy  használjam fel, hogy értékes legyen  földi
  és örök  életem  számára. Óvj  meg  mindnyájunkat ebben  az  újesztendőben
  minden bajtól,  és a  napok, hónapok  múlásával közelebb  kerüljünk  Atyai
  szívedhez. Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál.
______________________________

Évközi harminckettedik hét – szombat

Szüntelenül imádkozzatok!
2011. november 12. Évközi harminckettedik hét – szombat

P. Daniel Pajerski LC

Lk 18,1-8
Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. Így szólt: „Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben! Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.” Azután így szólt az Úr: „Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy mindent hatalmadban áll megtenni, sőt kőszívemet is át tudod alakítani olyan szívvé, mely feltétlenül szeret téged. Tudom, hogy jelenléted erőt fog adni nekem ahhoz, hogy mindent megtegyek, amit rám bízol.

Kérés: Uram és Istenem, növeld bennem a hitet! Add kegyelmedet, hogy bízzam folytonos jelenlétedben, és hogy segítsek legyőzni a világot a szeretet által!

1. Az igazságos bíró. Megköszönjük Istennek az életünket. Ha ez Isten legfontosabb ajándéka, akkor csak úgy lenne helyes, ha egész életünk állandó imádság lenne. Az imában kifejezzük, hogy Istentől függünk. Nem eshetünk abba a csapdába, hogy mindennapi imaéletünket egy heroikus küzdelemnek tekintsük, imádságunk sokkal inkább annak a belátásunknak a jele, hogy mindenben tökéletesen Istentől függünk. Ezért helytelen anyagi dolgok miatt félni. Tényleg azt gondoljuk, hogy az „igazságos bíró” el fogja felejteni, mire van szükségünk az életben? Szeretettel figyelni fog arra, hogy mindent megkapjunk, amire szükségünk van.

2. Elgondolkodtató. Ma megtudjuk, hogy Krisztus mit gondol az imádságról. Jézus állandó kapcsolatban volt Atyjával. Mivel mindig beszélt vele, soha sem támadtak közöttük ilyen-olyan nézeteltérések. Nyilvános fellépésére negyven napig készült imádságban. A pusztában Atyjával ápolt egysége olyan erődítmény volt, melybe még az ördög erős kísértése sem tudott behatolni: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik.” (Mt 4,4) Az ima lehet a mindennapi kenyerünk, és általa mindent teljesíthetünk, amire Isten kér minket.

3. Szent Tamás, taníts hinni! Ha valaki szkeptikus, „hitetlen Tamásnak” nevezzük. Szent Tamás apostol mégis éppen a hitnek példája, amiről Krisztus a mai evangéliumban beszél. Tamás nem az egyetlen apostol volt, aki elmenekült a kereszt elől. Krisztus megmutatta Tamásnak feltámadása után kezeit és oldalát, de Tamásnak még akkor is hittel kellett válaszolnia. Nem igaz, hogy Tamás nem hitt Istenben; sokkal inkább a tanítványoknak nem hitt. Kezdeti hitetlensége és aggálya a mi legnagyobb bizonyosságunk. Hitünk átlagos férfiak és nők élettapasztalatán alapszik. A többi apostol azért hitt, mert ők is látták a feltámadt Krisztust. Így mi is biztosak lehetünk abban, hogy hitünk alapigazságai biztos alapon állnak és Urunk dicsőséges eljövetelét teljes örömmel várhatjuk.

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, az örök élet Igéi nálad vannak. Örülök kegyelmednek és igazságodnak, mely által hasonlóvá válhatok hozzád. Halálod és feltámadásod által megszabadítottál bűneimtől. Segíts ezt megköszönnöm életem példájával!

Elhatározás: Az Eucharisztiában jelenlévő Úr előtt, csendes imádságban fogok tölteni néhány pillanatot, és meg fogom köszönni azt a sok kegyelmet, melyet nekem ajándékozott.

Erdő Péter bíboros atya 2011. novemberi imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy halottaink tisztelete tartsa ébren bennünk az egész ember megbecsülését és a feltámadás reményét.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger