2011. november 13., vasárnap

Évközi idő, A év, évközi idő 33. vasárnapja

Évközi idő, A év, évközi idő 33. vasárnapja
 
Mid van, amit nem kaptál. Ha meg kaptad, akkor használd. Használd Isten dicsőségére, embertársaid javára. Mindannyiunknak van valamilyen talentuma. Nem érdemes rejtegetni, elásni, mert Urunk, amikor visszatér, és számon kéri rajtunk, akkor csak a felhasznált és gyarapított talentumatka értékeli.
További gondolatok...

ÉVKÖZI 33. VASÁRNAP

2011.11.13. vasárnap: ÉVKÖZI 33. VASÁRNAP
 
(Magyar szentek és boldogok, Kosztka Szent Szaniszló)
Az Urat félő asszony dicséretre méltó: dicsérjétek tetteiért minden helyen


Péld 31,10-13.19-20.30-31
Derék asszonyt ki talál? Becse a korallokét messze meghaladja! Férjének szíve bátran ráhagyatkozik, és nem lesz nyereség híján. Jóval fizet neki és nem rosszal, élete minden napján. Előszedi a gyapjút és a kendert, és ügyes kézzel végzi a munkát, Kezébe veszi a rokkát, és ujjai megfogják az orsót. Megnyitja tenyerét a szegénynek, és kinyújtja kezét a szűkölködő felé. A kedvesség csal, a szépség mulandó, de az istenfélő asszony dicséretet érdemel! Adjatok neki keze gyümölcséből, és tettei dicsérjék őt a kapuknál!

Zs 127
Zarándok-ének. Mind boldog az, aki féli az Urat, s az ő útjain jár! Élvezed akkor kezed munkáját, boldog vagy, és jó dolgod lesz. Feleséged olyan lesz, mint a bőven termő szőlőtő házad oldalán, fiaid, mint az olajfa-csemeték asztalod körül. Íme, ilyen áldás éri azt az embert, aki féli az Urat. Áldjon meg téged Sionról az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján, és lásd fiaidnak fiait. Békesség legyen Izraelen!

1Tessz 5,1-6
Az időről és az óráról azonban, testvérek, szükségtelen írnom nektek. Hiszen magatok is igen jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Amikor azt mondják: ,,Békesség és biztonság', éppen akkor szakad rájuk hirtelen a veszedelem, mint a várandós asszonyra a fájdalom, és nem menekülnek meg. De ti, testvérek, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módjára lepjen meg titeket. Mindnyájan a világosság fiai és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Ne is aludjunk tehát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!

Mt 25,14-30
Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és elment külföldre. Ekkor rögtön elindult az, aki öt talentumot kapott, dolgozott velük, és szerzett másik ötöt. Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt. Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét. Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük. Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: ,,Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.'' Az ura azt mondta neki: ,,Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.'' Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: ,,Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.'' Az ura azt mondta neki: ,,Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.'' Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: ,,Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél. Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied!'' Az ura azt válaszolta neki: ,,Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem. Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét. Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!''

Évközi 33. vasárnap

2011. november 13. – Évközi 33. vasárnap

  Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy
  ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk  bízta
  vagyonát.  Az  egyiknek  öt  talentumot   adott,  a  másiknak  kettőt,   a
  harmadiknak pedig  egyet, kinek-kinek  rátermettsége szerint,  aztán  útra
  kelt. Hosszú idő elteltével  megjött a szolgák  ura, és számadást  tartott
  velük. Jött az,  aki öt talentumot  kapott: hozott másik  ötöt is, és  így
  szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem  rajta.”
  Az úr így válaszolt: „Jól van, te  derék és hűséges szolga! A kevésben  hű
  voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!”
  Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot
  adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt:  „Jól
  van, te derék és  hűséges szolga! A kevésben  hű voltál, sokat bízok  rád:
  Menj be urad örömébe!”
  Végül jött  az is,  aki  csak egy  talentumot  kapott, így  szólt:  „Uram!
  Tudtam, hogy kemény  ember vagy,  ott is  aratsz, ahová  nem vetettél,  és
  onnan is  szüretelsz,  ahová nem  ültettél.  Félelmemben elmentem  hát  és
  elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!”
  Válaszul az úr  ezt mondta neki:  „Te gonosz és  lusta szolga! Ha  tudtad,
  hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová  nem
  ültettem,  ezüstjeimet  a  pénzváltóknak  kellett  volna  adnod,  hogy  ha
  megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot  és
  adjátok oda annak, akinek  tíz talentuma van! Mert  akinek van, annak  még
  adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije
  van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső  sötétségre!
  Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”
  Mt 25,14-30

  Elmélkedés:


  Jutalmazás és büntetés
  A napokban  egy  fiatal  egyetemista mesélte,  hogy  ellátogatott  korábbi
  iskolájába. Az igazat megvallva nem  az iskolára volt kíváncsi, hanem  egy
  rendezvényre ment, de ha már ott  volt nézelődött egy kicsit a  folyosókon
  és a tantermekben, ahol nyolc évet töltött. Sokat nem változott az  iskola
  az elmúlt években, legfeljebb a bútorzat kopott meg egy kissé, de  örömmel
  fedezett fel  egy  újdonságot.  Az intézmény  nagy  csarnokában,  ahol  az
  ünnepségek  szoktak  lenni,  elhelyeztek  egy  nagy  táblát,  egy  amolyan
  dicsőségtáblát.  „Akikre  büszkék  vagyunk”  felirat  díszelgett  a  tábla
  tetején, rajta pedig azoknak a tanulóknak  arcképe és neve, akik az  előző
  évben kitűnő bizonyítványt szereztek vagy sikeresen szerepeltek valamilyen
  tanulmányi versenyen. Sok iskolában találhatók ilyen táblák, és  hasznosak
  is, mert bizonyára  többeket ösztönöznek a  szorgalmas tanulásra.  Eszter,
  mert így  hívják  az egyetemistát,  mosolyogva  gondolt arra,  hogy  az  ő
  idejében még nem volt ilyen dicsőségtábla a jó tanulók számára, amelyre  ő
  is  felkerült  volna,  mert  sorra   nyerte  minden  évben  a   matematika
  versenyeket. Aztán  körülnézett, hogy  nincs-e véletlenül  a közelben  egy
  szégyentábla, ahová pedig a  rossz tanuló fényképét  teszik fel, de  ilyet
  nem talált. Nem is szoktak ilyet állítani az iskolákban, mert nem  akarnak
  senkit sem megszégyeníteni. Az  oktatási intézmények dicsőségtáblái azt  a
  célt  szolgálják,   hogy  ilyen   módon  is   elismerjék  a   jó   tanulók
  teljesítményét, és őket  követendő példaként  állítsák a  többiek elé.  Az
  elismerésnek  és  a  jutalmazásnak  nem   csak  az  iskolákban,  hanem   a
  munkahelyeket és az élet más területein megvannak a megfelelő módjai,  sőt
  még az elmarasztalásnak és a büntetésnek is, gondoljunk csak például a nem
  fizető személyek vagy cégek feketelistáira.

  A mai evangéliumban a jól és a rosszul teljesítő szolgákról hallottunk egy
  példabeszédet.  Az  volt  a   feladatuk,  hogy  uruk  távollétében   annak
  vagyonával  gazdálkodjanak.   Akiknek  sikerült,   örömmel  számoltak   be
  munkájukról, s  akár felkerülhettek  volna egy  dicsőségtáblára, de  mivel
  ilyen nem volt, ezért a  gazdájuktól kaptak szóbeli elismerést: „Jól  van,
  te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be
  urad örömébe!”.  Ugyanennek a  példabeszédnek a  Szent Lukács  evangélista
  szerinti változatában a szóbeli dicséret mellett még városok  kormányzását
  is megkapták a  jól gazdálkodó  szolgák (vö.:  Lk 19,11-17).  Az a  szolga
  viszont, aki nem teljesítette a rábízott feladatot, azaz nem  gazdálkodott
  a vagyonnal,  az ugyan  nem került  fel egy  szégyentáblára, de  megfelelő
  büntetést kapott gazdájától. A jutalmazás és a büntetés rendszere az  élet
  bármely területén akkor hasznos és működőképes, ha igazságos.

  Bevallom, hogy  az igazságosság  elvét  manapság nem  mindig  tapasztalom.
  Isten mindig igazságos, az igazságosság az ő egyik tulajdonsága. Az  ember
  viszont sokszor  nem  igazságos.  Érdekes  interjút  láttam  a  minap  egy
  világhírű amerikai közgazdásszal, aki elmondta, hogy az általa  irányított
  pénzintézet a gazdasági világválság miatt óriási veszteséget könyvelhetett
  volna el, de az állam nem támogatta volna őket néhány milliárd  dollárral.
  Elismerte, hogy bizony rosszul gazdálkodtak a rájuk bízott vagyonnal, majd
  pedig a riporter kérdésére elárulta, hogy 12 millió dollár jutalmat kapott
  munkájáért. Zárójel: nem ő volt az egyetlen. Aztán még szemrebbenés nélkül
  hozzátette, hogy  szerinte  is jó  volna  az alapvető  erkölcsi  törvények
  betartása a  pénzvilágban.  Valószínűleg  nem önmagára  gondolt,  mert  ha
  szemernyi erkölcsi érzék és tisztesség  lett volna benne, akkor nem  vette
  volna fel a  hatalmas összegű jutalmat.  Az evangéliumban szereplő  utolsó
  szolga legalább az egy talentumot vissza  tudta adni és pazarolta el  azt,
  de még  így is  büntetést kapott.  Vajon mit  érdemelnek napjaink  rosszul
  gazdálkodó pénzügyi  szakemberei? Azt  üzenjük  nekik, hogy  ne  örüljenek
  túlzottan a jutalomnak! Mert lehet, hogy az emberek között nem  érvényesül
  mindig az igazságosság elve,  de Istennél igen.  Egyszer hazajön a  gazda,
  hazatér az  Úr vagy  ők kerülnek  Isten  elé, és  akkor igazságos  lesz  a
  számonkérés,  a   jutalmazásban  és   a   büntetésben  érvényre   jut   az
  igazságosság.

  Az egyházi év vége felé közeledvén a vasárnapi evangéliumok a végső időkre
  és az  isteni  számonkérésre  irányítják figyelmünket.  Ezt  teszi  a  mai
  példabeszéd is. Isten nem anyagi  javakat bíz ránk, hanem képességeket  ad
  nekünk, hogy ezekkel szolgáljuk,  segítsük embertársainkat. És Isten  időt
  ad nekünk, egyeseknek hosszabb, másoknak rövidebb földi életet, hogy ezzel
  az idővel gazdálkodjunk. Talán erre  is utalhat a példabeszédben  szereplő
  öt, kettő vagy egy talentum. Hogyan  használjuk fel az időt? Egyszer  majd
  mindannyiunknak számot kell  adnunk minderről  Istennek! A  mennyországban
  nem lesz szégyentábla és a pokolban  sincs dicsőségtábla. Mert a pokol,  a
  kárhozat maga a büntetés, a szégyen  helye, ahol ne lehet büszkének  lenni
  senkire. A  mennyország  pedig a  dicsőség  helye. Vajon  bekerülök-e?  Az
  ítéletkor Isten igazságossága mellett számíthatok irgalmasságára is.
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:

  Urunk, Istenünk!  Csodálatos képességekkel  áldottad meg  az embereket  és
  bizalmad jeleként arra  kérsz bennünket,  hogy embertársaink  szolgálatára
  álljunk. Segíts  minket,  hogy  minden adottságunkkal  önmagunk  és  mások
  üdvösségét  segítsük,  s  ezáltal  dicsőséget  szerezzünk  neked.  Hűséges
  szolgáid akarunk lenni, akik szolgálatunk jutalmaként eljuthatunk az  örök
  életre.
______________________________

Évközi harmincharmadik vasárnap

Krisztusba befektetni
2011. november 13. Évközi harmincharmadik vasárnap

P Dominic Pham LC

Lk 25,14-30
Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és elment külföldre. Ekkor rögtön elindult az, aki öt talentumot kapott, dolgozott velük, és szerzett másik ötöt. Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt. Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét. Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük. Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: ,,Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.'' Az ura azt mondta neki: ,,Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.'' Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: ,,Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.'' Az ura azt mondta neki: ,,Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.'' Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: ,,Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél. Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied!'' Az ura azt válaszolta neki: ,,Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem. Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét. Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!''

Bevezető ima: Úr Jézus, tudom, hogy nem szeretnéd, ha félelemben élnék. Csak egyfajta félelem jogos: annak a félelme, hogy elveszítelek. Mivel tudom, hogy sosem hagysz el, ezért ettől sem félek. Tudom, hogy csak akkor veszíthetlek el, ha én hagylak el téged. Jézus, segíts mindig előrébb jutnom a szeretetedbe vetett óriási hit segítségével!

Kérés: Mennyei Atyám, add meg nekem a beléd vetett még nagyobb hit és remény kegyelmét!

1. Akinek sokat adnak, attól sokat is várnak el. Néha úgy tűnik, hogy életünk irányítása kicsúszik a kezünkből, és úgy érezhetjük, hogy nincs meg mindenünk, amivel úrrá lehetnénk a helyzeten. Ekkor emlékeztet a Szentírás egy nagy igazságra, méghozzá arra, hogy Krisztus sosem ad nekünk többet, mint amennyit kezelni tudunk! Amikor Krisztus egy küldetést ad nekünk, vagy megenged egy kísértést az életünkben, akkor mindig megadja a szükséges talentumokat is, és a kegyelmet, hogy teljesíteni tudjuk a küldetést vagy ellen tudjunk állni a kísértésnek. Akkor meg mitől kell félnünk? Mindannyiunknak más és más talentumok jutottak, ezért más és más gyümölcsöket kell megteremnünk belőlük. Nem azt várja el tőlünk Krisztus, hogy olyan gyümölcsöket hozzunk, amelyek a talentumainkon túl mennek. Annyira vagyunk hűségesek, amennyire a talentumaink használatával megdicsőítjük Istent.

2. Nincs mástól félni valónk, mint a félelemtől magától. Szent Pál azt mondja nekünk, hogy "Isten a szeretet". Ezért csak egy megfelelő választ tudunk neki adni szeretetére: a szeretetet. Elképesztő belegondolni, hogyan félhetünk attól, akit egyszerűen csak így jellemzünk: "a szeretet". Talán félünk attól, hogy mi fog történni a jövőben – az egyetemen, a munkahelyünkön, a családunkban – de megold ez bármit is? Ha visszanézünk a múltba, könnyen észrevesszük, hogy félelmeink nagy része megalapozatlan volt, és nem következett be. Akkor miért van ez a félelem mégis jelen? A Sátán minden lehetőséget megragad, hogy elválasszon minket Istentől, aki a szeretet. Ha nem tudja elérni, hogy elessünk azáltal, hogy bűnre csábít, akkor egy olyan képet fest le, aminek hatására félelem keletkezik bennünk, vagy elkedvetlenedünk. A halálos bűn után a legnagyobb ellenségünk az elkedvetlenedés. Ahelyett, hogy elkedvetlenedünk a kisebb hibáink miatt, lelkesnek kéne lennünk, hiszen Krisztus nem az igazakért jött, hanem a bűnösökért, értünk. Kis hibáink tartanak alázatosnak, és ébresztenek rá bennünket, hogy mindig szükségünk van Krisztusra. Semmilyen más természet nem okoz nagyobb örömet Krisztus szívének, mint az alázatos, bizalomteljes gyermeké.

3. Krisztusért vállalni a kockázatot. Krisztus a legnagyobb kockázatot vállalta értem! Meghalt értem, tudatában annak, hogy talán nem fogom Őt választani, és mégis, annak a kis esélye, hogy Őt választom, legyőzte annak a sokkal nagyobb lehetőségét, hogy elutasítom. Itt ismét emlékeztet a Szentírás arra, hogy Krisztus nem egy ember-tömegért halt meg, hanem mindannyiunkért egyenként adta az életét. Ő meghalt értem! Jézusom, olyan akarok lenni, mint az első tanítványok, akik végtelen szeretettel szerettek. Szeretnék érted kockázatot is vállalni. Fel akarom ajánlani az életemet egy lélek megmentésére, pontosan tudva, hogy talán nem fog téged választani.

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, tudom, hogy azt szeretnéd, ha nem félnék a sikertelenségtől. Tudom, hogy ha a tőlem telhető legjobbat adom érted, akkor ez nem is fordulhat elő. Segíts mindig lelkesen küzdenem, hogy a Te dicsőségedre lehessek egyre jobb!

Elhatározás: Ma, beszélni fogok valakinek Krisztusról, ha lehetőségem nyílik rá.

A pápa imaszándéka 2011 november hónapra:
Keleti katolikus egyházak: Hogy a keleti katolikus egyházak tiszteletre méltó hagyományukat úgy ismerjék el és becsüljék, mint az egész Egyházat megillető lelki gazdagságot.
Igazságosság és kiengesztelődés Afrikában: Hogy az afrikai világrész Krisztusban megtalálja az erőt ahhoz, hogy megvalósítsa a kiengesztelődésben és igazságosságban való előrehaladást, amelyet az afrikai püspökök második szinódusa megjelölt.





Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger