2011.
november 26. Évközi harmincnegyedik hét – szombat
P.
Eamonn Shelly LC
Lk
21,34-36
Abban az időben Jézus így
szólt tanítványaihoz: Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek
a tobzódásban és részegségben, s az élet gondjai között, és az a nap meg ne
lepjen titeket hirtelen. Mert mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik
az egész föld színén laknak. Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok,
hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az
Emberfia előtt.''
Bevezető ima: Uram, köszönöm, hogy
édesanyádat nekünk adtad. Ő közelebb visz engem szívedhez. Add meg nekem a
kegyelmet, hogy képes legyek Mária erényeit utánozni!
Kérés: Uram, add, hogy egyedül tied
legyen a szívem!
1. A csend pillanatai. A mindennapok
félelmei és gondjai távol tarthatnak minket Isten megismerésétől, szeretetétől,
és az Ő szolgálatától. Gyakran nagyon elfoglaltak vagyunk, és minden olyan
dologgal foglalkozunk, amit véleményünk szerint meg kell csinálnunk. Azonban a
mi legfontosabb feladatunk az imádság. Ha minden reggel egy részt átelmélkedünk
a Szentírásból, ez segít minket, hogy napunknak helyes irányt szabjunk. Ha
megállunk egy kicsit, és benézünk egy kápolnába, és csendben letérdelünk,
felismerhetjük, hogy azok az apró dolgok, amelyeket magunk körül oly fontosnak
tartunk, a valóságban nem is olyan fontosak. Az idő, amelyet az imádáságnak
szentelünk, valóban segít, hogy figyelmünket az igazán fontos dolgokra
irányítsuk, és a dolgokat az örökkévalóság fényében szemléljük.
2. Végtelen
szeretet. Isten minden egyes embert végtelen szeretettel
szeret. Emberi értelem soha nem lesz képes Isten szeretetének nagyságát
felfogni. Egy ismerős pap oly gyakran beszél „Jézus Krisztus határtalanul
gazdag és ingyenes szeretetéről”. Amikor ezeket a szavakat szenvedélyesen
kiejti, Krisztus mélységes szeretete sugárzik belőle. Mindenkinek, aki Jézus
irántunk való mély és örök szeretetét felismeri, ébernek kell maradnia,
állhatatosan kell imádkoznia, és kitartónak maradni az erényekben. Krisztus óv
minket attól, hogy szívünket megkeményítsük a megpróbáltatásokban és életünk
nehézségei közepette. Szeretne megvédeni minket attól, hogy a világ veszélyei
eltántorítsanak az Ő szeretetétől. Jézus azt akarja, hogy erényes életet
éljünk, akkor egy nap majd alázatban és őszintén állhatunk az Emberfia előtt.
3. Gyengéd
szeretet. Jézus azt akarja, hogy éberek és
elővigyázatosak legyünk. Nem azt akarja, hogy védtelenül és sebezhetően
rohanjunk ki e világ veszélyei közé. Jézusnak szüksége van a mi tiszta
értelmünkre, és felelősségteljes viselkedésünkre minden körülmények között.
Azonban azt is tudja, hogy néha csődöt mondunk. Krisztus a Getszemáni-kertben
vérrel verejtékezett, amikor magára vette bűneink teljes súlyát. Azt kérte
Pétertől, hogy virrasszon és imádkozzon, de ő újra és újra elaludt. Később még
meg is tagadta Jézust. Mi is olyanok vagyunk, mint Péter: bűnösök, akik hamar
langyosak leszünk és ellustulunk, s így végül sokszor szem elől veszítjük
Krisztus akaratát. Emiatt hibás döntéseket hozunk, és Jézust ejtjük a
szívünkből. Ő azonban újra és újra magára irányítja figyelmünket, és gyengéden
bátorít, hogy megújítsuk szeretetünket. Így tudja elmondani nekünk, hogy mit
vár el tőlünk, ahogyan Péterrel is tette: „Harmadszor is megkérdezte tőle:
"Simon, János fia, szeretsz engem?" (Jn 21,16) Péter elszomorodott,
hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?" S így válaszolt:
"Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek." Jézus ismét
azt mondta: "Legeltesd juhaimat!" (Jn 21,17)
Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus,
örök Pásztor, mérhetetlen szereteted ösztönöz engem. Segíts, hogy úrrá tudjak
lenni a világ veszélyein, s így tiszta és erényes életet élhessek! Ha elesem,
emlékeztess szeretetedre, és add meg a kegyelmet, hogy országodat tovább
építsem!
Elhatározás: Ma szívemben
meglátogatom a Szűzanyát, az én hőn szeretett édesanyámat, és elimádkozom egy
szükséget szenvedőért egy Mária imádságot.
Erdő Péter bíboros atya 2011. novemberi
imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy halottaink tisztelete
tartsa ébren bennünk az egész ember megbecsülését és a feltámadás reményét.