2011. december 24., szombat

Adventi idő, December 24.

Adventi idő, December 24.

Mennyi izgalommal van tele a mai nap. Mennyi titokzatosság lengi körül. csendes készülődés, reményteli várakozás, egyre több fényes ablak. Békés készületünk örömteli éjszakát és ünnepet tartogat számunkra.
További gondolatok...

Advent negyedik hete – szombat

2011.12.24. szombat

(Szent Ádám és Éva)
A te házad és királyságod örökre megmarad


2Sám 7,1-5.8b-11.16
Történt pedig, hogy amikor a király már a palotájában lakott, s az Úr már nyugodalmat szerzett neki mindenfelől valamennyi ellenségétől, így szólt a király Nátán prófétához: ,,Nem látod-e, hogy én cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig bőrök között van?' Azt mondta erre Nátán a királynak: ,,Eredj, tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert az Úr veled van.' Íme, azonban még az éjjel szózatot intézett az Úr Nátánhoz, ezekkel a szavakkal: ,,Eredj, s mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Hát te házat akarsz építeni nekem lakásul? Most azonban ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni a seregek Ura: Én elhoztalak téged a legelőről, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy, s veled voltam mindenütt, ahol csak jártál, s kipusztítottam minden ellenségedet színed elől, s olyan nagy nevet szereztem neked, mint a föld nagyjainak neve. Nos, én népemnek, Izraelnek helyet szerzek, s elültetem, hogy ott lakjon, s ne háborgassák többé, s a gonoszság fiai ne nyomorgassák többé, mint azelőtt, attól a naptól kezdve, hogy bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Nyugodalmat adok tehát neked minden ellenségedtől, s íme, előre megmondja neked az Úr, hogy házat alkot neked az Úr. hanem állandó lesz házad és királyságod mindörökké színem előtt, és szilárd lesz trónod mindenkor.'

Zs 88
Maszkíl az ezrahita Etántól. Az Úr kegyelmét örökké éneklem, hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti szám. Mert ezt mondtad: ,,Örök időkre épül az irgalom' -- hűséged szilárdan áll a mennyekben. -- ,,Szövetségre léptem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: örökre megszilárdítom utódodat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat.' Csodáidat, Uram, magasztalják az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek. Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt ki olyan az Isten fiai között, mint Isten? Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában, aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak. Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád? Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged. Te uralkodsz a tenger erején és háborgó hullámait te fékezed meg. Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve, hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet. Tiéd az ég, és tiéd a föld, te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van. Te teremtetted északot és délt, nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon. Karod hatalmas, kezed erős, jobbod diadalmas. Igazságosság és jog trónod alapja, irgalom és igazság vonulnak előtted. Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram. Nevedben egész nap ujjonganak, s felmagasztalódnak igazságosságodban. Mert te vagy erejük és ékességük és jóságod emeli magasra fejünket. Mert az Úré a pajzsunk, s Izrael Szentjéé a királyunk. Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad: ,,Segítséget nyújtottam egy hősnek, felemeltem népemből egy választottat. Megtaláltam szolgámat, Dávidot, felkentem őt szent olajommal. Vele lesz erős kezem és karom megerőssíti őt. Semmit sem tehet vele az ellenség, és nem árthat majd neki a gonoszság fia. Kiirtom előle ellenségeit, és gyűlölőit megfutamítom. Vele lesz hűségem és kegyelmem, és hatalma magasra emelkedik nevemben. Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a folyóvizekre. Így szól majd hozzám: ,,Atyám vagy te, én Istenem, és szabadításom kősziklája!' S én elsőszülöttemmé teszem őt, legfölségesebbé a föld királyai között. Örökre megőrzöm irgalmamat iránta, és szövetségem mindig vele marad. Örökkévalóvá teszem nemzetségét, s fenntartom trónját, amíg az ég áll. De ha fiai elhagyják törvényemet és nem járnak parancsaim szerint, ha bemocskolják rendeleteimet, és parancsaimat nem teljesítik: vesszővel büntetem meg vétkeiket, és veréssel bűneiket. De nem vonom meg tőle kegyelmemet, és hűségemet nem hazudtolom meg. Nem töröm meg szövetségemet, s ami elhagyta ajkamat, érvénytelenné nem teszem. Megesküdtem egyszer szentségemre: nem hazudom Dávidnak, örökké tart nemzetsége, és mint a nap, színem előtt a trónja, megmarad örökké, miként a hold, a hűséges égi tanú.' Te őt mégis elvetetted s megutáltad, haragra gerjedtél fölkented ellen; Felbontottad szolgád szövetségét, földig aláztad szent koronáját. Lerontottad minden kőfalát, romhalmazzá tetted bástyáit. Kifosztották őt mindazok, akik arra jártak, szomszédai gyalázata lett. Fölemelted elnyomóinak jobb kezét, megörvendeztetted ellenségeit. Kardja élét elvetted és nem segítetted meg őt a harcban. Véget vetettél tündöklésének, trónját a földre döntötted. Megrövidítetted ifjúságát, gyalázatba borítottad őt. Meddig fordulsz még el teljesen, Uram, meddig ég még haragod, mint a tűz? Emlékezz meg arról, milyen rövid az én létem! Milyen semmisnek alkottad az emberek fiait mind? Ki az az ember, aki él, s halált nem látna, s megmenthetné lelkét az alvilág kezéből? Hol van, Uram, hajdani irgalmad, amellyel megesküdtél hűségedre Dávidnak? Emlékezzél meg, Uram, szolgáid gyalázatáról, amelyet keblemben hordok sok nemzettől, amellyel gyaláznak téged ellenségeid, Uram, és gyalázzák fölkented lépteit. Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen! Ámen!

Lk 1,67-79
Apja pedig, Zakariás, betelt Szentlélekkel és így jövendölt: ,,Áldott az Úr, Izrael Istene [Zsolt 41,14], mert meglátogatta és megváltotta az ő népét [Zsolt 111,9]. Az üdvösség szarvát támasztotta nekünk, Dávidnak, az ő szolgájának házában [Zsolt 18,3; 132,17], amint megmondta szentjeinek ajkával, ősidőktől fogva prófétái által. Megmentett minket ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket [Zsolt 106,10]; hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy majd megadja nekünk [Zsolt 105,8; 106,45; Lev 26,42], hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünknek minden napján. Téged pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni: mert az Úr színe előtt fogsz járni, hogy előkészítsd az ő útját [Mal 3,1], és népét az üdvösség ismeretére tanítsd, bűneik bocsánatára. Istenünk mélységes irgalmából, amellyel meglátogatott minket a magasságból felkelő, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek [Iz 9,1; 42,7], s hogy lépteinket a békesség útjára igazítsa' [Iz 59,8].

Advent negyedik hete – szombat

  2011. december 24. - Szombat

  Abban az időben Zakariás,  János atyja eltelt  Szentlélekkel, és ezekre  a
  prófétai szavakra nyílt az ajka:
  „Áldott az  Úr, atyáink  Istene,  mert meglátogatta  és megváltotta  az  ő
  népét;  erős   szabadítót   támasztott  minekünk   szolgájának,   Dávidnak
  családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták  ajka
  által, megszabadít  az  ellenség kezéből,  mindazoktól,  akik  gyűlölettel
  néznek minket;  atyáinkkal  irgalmat  gyakorol,  hogy  szent  szövetségére
  emlékezzék, az  esküre, amelyet  Ábrahám atyánknak  esküdött, hogy  nekünk
  váltja be, amit ígért;  hogy félelem nélkül  és megszabadulva az  ellenség
  kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban  járjunk
  előtte napról napra, amíg élünk.
  Téged pedig, gyermek, a fölséges  Isten prófétájának fognak mondani,  mert
  az Úr előtt jársz, egyengetni az  ő útját; az üdvösség ismeretére  tanítod
  nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
  amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
  azoknak, akik sötétségben és halálos  homályban ülnek, lépteinket pedig  a
  béke útjára vezérelje.”
  Lk 1,67-79

  Elmélkedés:

  A  műholdas   helymeghatározó   eszközök   korában  sem   bontják   le   a
  világítótornyokat,  amelyek  évszázadok  óta  a  biztos  irányt   mutatják
  fényükkel a  hajósoknak.  A  fény segít  bennünket  a  tájékozódásban,  az
  eligazodásban és a helyes út megtalálásában. Szükségünk van az iránymutató
  világosságra,  főleg  akkor,  ha  eltévedünk,  vagy  idegen   környezetben
  vagyunk, mert a sötétben elveszítjük biztonságérzetünket és  bizonytalanul
  keresgélünk. Jézus születése fogja beragyogni  a mai éjszakát. A  Gyermek,
  Mária fia, aki ezen az estén megszületik Betlehemben és a te szívedben, az
  isteni kegyelem fényét hozza el a mennyből, hogy megtörje a bűn sötétségét
  a földön. Jézus  tündöklő fénye mutatja  meg nekünk az  irányt a  mennybe.
  Kövesd a betlehemi  csillag fényét,  hogy megtaláld  Jézust, életed  igazi
  világosságát!
  © Horváth István Sándor

  2011. december 25. – Urunk születése - Karácsony – Éjféli mise

  Evangélium
  Azokban a  napokban  Augusztusz császár  elrendelte,  hogy írják  össze  a
  földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
  kormányzója  Kirinusz  volt.  Mindenki   elment  a  maga  városába,   hogy
  összeírják.  Galilea  Názáret  nevű  városából  József  is  fölment  Dávid
  városába, a  judeai Betlehembe,  hogy összeírják  eljegyzett  feleségével,
  Máriával, aki  gyermeket  várt.  Amíg  ott  tartózkodtak,  beteltek  Mária
  napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát,  pólyába
  takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
  A környéken pásztorok  tanyáztak a  szabad ég alatt,  nyájukat őrizték  az
  éjszakában. Egyszerre  csak  megállt  előttük  az Úr  angyala,  és  az  Úr
  dicsősége  beragyogta  őket.  Nagyon  megrémültek.  Az  angyal  így  szólt
  hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
  egész népnek.  Ma  megszületett  a  Megváltótok,  az  Úr  Krisztus,  Dávid
  városában. Ez  lesz nektek  a jel:  kisdedet találtok  pólyába takarva  és
  jászolba fektetve.” Az  angyalt hirtelen nagy  mennyei sereg vette  körül.
  Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
  a földön a jóakaratú embereknek!
  Lk 2,1-14

  Elmélkedés
  Ha a szíved jászol lenne
  Október vége felé  számos híradásban  szerepelt, hogy  immár hét  milliárd
  ember él a Földön.  Több ország is beszállt  abba a versenybe, hogy  náluk
  született a hétmilliárdodik  ember, Oroszországtól  Indiáig számos  helyen
  köszöntöttek egy-egy  újszülöttet,  mint  a  kerek  szám  tulajdonosát.  A
  számítások természetesen  csak becslésekre  alapultak, mert  pontosan  nem
  lehet  megmondani,  hogy  hányan  is  élünk  bolygónkon.  Igazából   semmi
  jelentősége nincs annak,  hogy hol  és mikor  született a  hétmilliárdodik
  földlakó, és kit nevezünk annak. Csupán érdekesség, könnyen felejthető hír
  volt mindez.
  Ennél sokkal  jelentősebb esemény  volt  egykor Jézus  születése,  amelyet
  évszázadok óta megünneplünk Karácsony napján. Jézus születésének híre  nem
  kerülhetett az újságok címlapjára,  mert abban is  időben nem volt  újság.
  Nem szerepelt  vezető hírként  a  híradóban, mert  nem volt  televízió.  A
  pásztorok sem internetes közösségi oldalakról tudták meg a hírt, mert  nem
  volt még számítógép, de nem is mobiltelefonon hívták fel őket az angyalok.
  A történet  sokkal egyszerűbben  indult. A  karácsonyi éjféli  mise  imént
  felolvasott evangéliuma egyszerű szavakkal írja le a több mint 2000  évvel
  ezelőtti eseményeket. A római császár által elrendelt népszámlálás  idején
  József elmegy jegyesével,  Máriával Betlehembe.  Itt tartózkodásuk  idején
  jött el az ideje annak, hogy  Mária megszülje gyermekét. Mivel a  városban
  nem kaptak szállást, egy istállóban  találnak menedéket, itt születik  meg
  Jézus, akit édesanyja a  jászol szalmájára fektet.  Ugyanebben az estén  a
  környéken nyájukat őrző pásztoroknak  angyalok jelennek meg és  elmondják,
  hogy  megszületett  a  Megváltó.  Egyszerű  szavakkal  elmondott  egyszerű
  történet, amely akár a világ legismertebb története is lehetne, de  mégsem
  az. A felmérések szerint ugyanis az emberek többségének igencsak hiányosak
  az ismeretei  azzal  kapcsolatban,  hogy mit  is  ünneplünk  karácsonykor.
  Németországban például csak az emberek  fele tudja, hogy karácsony  ünnepe
  Jézus Krisztushoz kapcsolódik. Angliában  a kisiskolások egyharmada  hiszi
  azt, hogy  a háromkirályok  az internetről  tudták meg  Jézus  születését.
  Magyarországon pedig – annak köszönhetően, hogy évek óta ugyanazt a filmet
  mutatja karácsony este a televízió –  a gyerekek többsége azt hiszi,  hogy
  ilyenkor azt  ünnepeljük, hogy  egy  szőke hajú,  óvodás kisfiú  a  szülei
  távollétében sikeresen megvédi a  házat a betörőkkel szemben.  Bármennyire
  is humorosan  hangzik,  bizony  a helyzet  nagyon  elszomorító,  óriási  a
  tudatlanság a karácsonnyal és vallási ünnepeinkkel kapcsolatban.
  Ebből a tudatlanságból  fakadóan sokan  az ajándékozást  vagy a  fenyőfát,
  mások a kellemes  családi hangulatot  teszik az  ünneplés tárgyává,  ismét
  mások számára pedig a hóesés a legfontosabb. Valójában az ünnep lényege és
  titka egészen máshol  van, de  ezt a titkot  aligha értik  meg azok,  akik
  évente egy alkalommal, az éjféli mise alkalmával tévednek be a  templomba.
  Olyan ez  számukra, mint  amikor találnak  egy könyvből  kiszakadt  lapot,
  amelyen néhány  mondat van  csupán, s  hiába olvassák  el újra  és újra  a
  sorokat, nem  tudják, hogy  miről szól  a  könyv egésze,  s talán  nem  is
  kíváncsiak rá.
  Hol van  a  karácsonyi  titok?  Talán az  angyalok  énekében,  akik  Isten
  dicsőségét  zengik  és  békét  hirdetnek  a  jóakaratú  embereknek.  És  a
  pásztorok buzgóságában,  akik hisznek  az  angyali üzenetben,  és  azonnal
  elindulnak, hogy felkeressék  a Megváltót.  És talán  a betlehemi  istálló
  csendje, egyszerűsége  is  titkot  rejt. A  betlehemi  csillag  fénye  egy
  újszülött Gyermekre  világít.  A titkot  megértenéd,  ha a  szíved  jászol
  lenne.
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:


  Urunk, Jézus  Krisztus!  Te  emberré lettél  értünk  és  vállaltad  emberi
  sorsunkat.  Születésed   által   megújítasz  minket.   Emberi   világunkba
  születéseddel  az  isteni  világba  hívsz  mindannyiunkat.  Megváltást  és
  üdvösséget hozol  számunkra. Ó,  betlehemi  Gyermek, taníts  minket,  hogy
  örökre megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet!
______________________________

Advent negyedik hete – szombat

2011. december 24. Advent negyedik hete – szombat

P. Barry O’Toole LC

Lk 1,67-69

Bevezető ima: Uram, hiszek szerető jelenlétedben, és reszketek, ha az irántam való hatalmas szeretetedre gondolok. Nem érdemlem meg kegyelmedet, de nem tudok nélküle élni. Arra hívtál, hogy emelkedjek felül bűneimen és nyomorult voltomon, és mint gyermeked, szeretetedben éljek. Igazán szeretném kimutatni szeretetemet.

Kérés: Uram, segíts, hogy keresselek és megtaláljalak a csendben!

1. Csend az elmélkedésre. Zakariás csendben volt (Isten némaságot borított rá) kilenc hónapon keresztül. Talán eleinte bántotta, hogy nem tudott másokkal a szokásos módon kommunikálni. Ahogy az idő haladt előre, a frusztráció lemondásba, a helyzet kényszerű elfogadásába torkollott. A kitartás és imádság révén azonban egyszerre csak megszerette Isten rá rótt ítéletét, teljes szívvel, szabadon elfogadta. Ha látunk szenvedni valakit a kórházban vagy szociális otthonban, vagy akár az utcán vagy a munkahelyen, el kell hoznunk neki a remény üzenetét. A szenvedésnek értelme, megváltó értéke van, ha szenvedésünket Krisztus szenvedésével egyesítjük.

2. Csend, Urunkkal való egyesülésre. Látjuk, hogy Zakariás kilenc hónapos „lelkigyakorlata” lehetőséget adott arra, hogy Istennel szorosabb kapcsolatba kerüljön. Az imádság révén Isten elmélyült, élményszerű ismeretére jutott, ezáltal apostol lett, vágyott arra, hogy élményét megossza másokkal. Feleségének várakozása elvezetett ahhoz, hogy egy prófétának adjon életet. Zakariás ezalatt az idő alatt maga is próféta lett. Megjósolta, hogy népének megváltása közel van. Mi is bölcsek leszünk és bátoríthatunk másokat, miután felfedeztük, hogy hogyan lehetünk egyedül Istennel, szívünk rejtett mélységében. A csend a bensőséges kapcsolat eszköze.

3. Csend, a dicsőítésre. Egyszer, megpróbáltatása idején Zakariás visszaemlékezett az angyal szavaira: „Íme most megnémulsz, és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik.” (Lk 1,20) Remény tört a szívébe. Eljön a nap, és ő újra tud majd beszélni! Kilenc hónapja volt arra, hogy beszédjét elkészítse. Az első szó, amit kiejtett, miután nyelve megoldódott, nem Isten káromlása volt, amiért szenvednie kellett, hanem a dicséret himnusza azért, mert Isten irgalmaz a bűnös embernek. Saját magán tapasztalta meg Isten irgalmát. Nekünk is az a feladatunk, hogy beszédünkkel az igazságot hirdessük – a legnagyobb igazság az, amit Isten értünk tett és minden emberért tenni akar. Ha beszédünk elmélyült elmélkedés eredménye, akkor szavaink gyümölcsöt hoznak. Tudok építeni beszédemmel? Vajon szavaim mindig abból a jóból következnek, amit Isten társaságában megtapasztaltam? Tisztában vagyok azzal, hogy mi mindent építhetek fel másokban egy-egy jó beszélgetéssel?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, ma éjjel lesz születésed. Méltó helyet szeretnék készíteni neked. Kérlek, segíts, hogy meleggé és kényelmessé tegyem számodra. Pótold, ami hiányzik abból, ami erőtlen igyekezetemből telik arra, hogy örömet szerezzek neked! Ó, Dicsőség Királya, legyen ma minden gondolatom, szavam és tettem hódolat jöveteled előtt.

Elhatározás: Igyekezni fogok ma másokat erősíteni szavaimmal.

Erdő Péter bíboros atya 2011. decemberi imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy a Szent Család pártfogó szeretete adjon bátorságot a fiataloknak a gyerekek vállalásához és szeretetben való neveléséhez.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger