2011. december 30., péntek

Karácsonyi idő, B év, Szent Család vasárnapja

Karácsonyi idő, B év, Szent Család vasárnapja

VI. Pál pápa 1964 janmuár 5-én, Názáretben: A názáreti otthon ugyanis a csendre tanít elsősorban. Bárcsak ismét kivirulna bennünk a csend nagyrabecsülése, vagyis ennek a csodálatos és nélkülözhetetlen lelki magatartásnak az értékelése,  miközben korunk forrongó és agyonhajszolt életében annyi jajkiáltás, annyi zaj és kiabálás zaklat minket. Ó, te názáreti csend! Taníts meg minket arra, hogy a jó gondolatokba merüljünk el, lelkünk belső dolgaira figyeljünk, hogy nagy készséggel fogadjuk be Isten titkos sugallatait és az igaz lelkű tanítók utasításait. Taníts meg minket arra, hogy mennyire szükséges és értékes az előkészület, a tanulás, az elmélyedés, a személyes és bensőséges életrend, az imádság, amelyet egyedül az Isten lát a rejtekben.
További gondolatok...

SZENT CSALÁD (ünnep)

2011.12.30. péntek: SZENT CSALÁD (ünnep)
 
Ábrahám hitt az Úrnak, ezért igaznak fogadta el őt


Ter 15,1-6
Ezen események után az Úr látomásban beszédet intézett Ábrámhoz, és azt mondta neki: ,,Ne félj, Ábrám, én az oltalmazód vagyok, és igen nagy lesz a jutalmad!' Ábrám ekkor megkérdezte: ,,Uram, Isten, mit adhatnál nekem? Gyermektelenül költözöm én el, s házam gondviselőjének fia, a damaszkuszi Eliézer örökli a házamat!' Aztán így folytatta Ábrám: ,,Nem adtál nekem gyermeket, és íme, a házamban született rabszolga lesz az örökösöm!' De az Úr azt válaszolta neki: ,,Nem az lesz az örökösöd, hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd!' Majd kivezette a szabadba, és azt mondta neki: ,,Nézz fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha tudod!' Aztán így folytatta: ,,Éppen ilyen lesz az utódod is.' Hitt az Úrnak, s ez igazságul tudatott be neki.
21,1-3
Az Úr azután meglátogatta Sárát, amint megígérte, és teljesítette Sárának, amit mondott. Fogant ugyanis és fiút szült Ábrahámnak vénségében, abban az időben, amelyet Isten előre megmondott neki. Erre Ábrahám elnevezte fiát, akit Sára szült neki, Izsáknak.

Zs 104,1-9
ALLELUJA! Áldjátok az Urat, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek a nemzetek közt műveit! Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, beszéljétek el minden csodatettét. Dicsekedjetek szent nevével, örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik. Keressétek az Urat és erejét, keressétek szüntelenül arcát. Emlékezzetek meg csodatetteiről, amelyeket művelt, jeleiről és szája ítéleteiről, ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai, választottjának, Jákobnak fiai. Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földön ő ítélkezik. Örökké gondol szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre adott, arra, amit Ábrahámmal megkötött, amire megesküdött Izsáknak.

Zsid 11,8.11-12.17-19
Mivel hitt, azért engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy elköltözzék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött [Ter 12,1.4], bár nem tudta, hová megy. Mivel hitt, azért nyert még a meddő Sára is erőt magzat foganására, még idején túl is, mert hűségesnek hitte azt, aki az ígéretet tette. Ezért származtak egy embertől -- és pedig egy ereje vesztettől -- olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a megszámlálhatatlan homok, amely a tenger partján van [Ter 22,17]. Mivel hitt, azért áldozta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; feláldozta egyszülöttjét [Ter 22,1-2], aki az ígéreteket kapta, mikor azt mondták neki: ,,Izsák utódait hívják majd utódaidnak' [Ter 21,12 G]. Hitt ugyanis abban, hogy Istennek van hatalma a halálból is életre kelteni; ezért fiát -- előképül -- vissza is nyerte.

Lk 2,22-40
Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: ,,Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve' [Kiv 13,2.12], és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: ,,Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát' [Lev 12,8]. Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: ,,Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te megváltásod [Iz 40,5], melyet minden nép színe előtt készítettél [Iz 52,10], világosságul a pogányok megvilágosítására [Iz 42,6; 49,6] és dicsőségére népednek, Izraelnek' [Iz 46,13]. Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: ,,Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át -- hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.' Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.

A Szent Család: Jézus, Mária és József

2011. december 30. – Péntek, A Szent Család: Jézus, Mária és József

  Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,  szülei
  felvitték Jézust  Jeruzsálembe,  hogy bemutassák  az  Úrnak, amint  az  Úr
  törvénye előírja: „Minden  elsőszülött fiú az  Úr szent tulajdona.”  Ekkor
  kellett Máriának, ugyancsak az Úr  törvénye szerint, „egy pár gerlét  vagy
  két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
  És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon  nevű férfiú, egy igaz és  istenfélő
  ember, aki  Izrael  vigaszára  várt,  és  a  Szentlélek  lakott  benne.  A
  Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg  nem
  látja az Úr Fölkentjét. A Lélek  arra indította, hogy menjen a  templomba,
  amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
  cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta  Istent:
  „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
  szemeim   meglátták   szabadításodat,   melyet   minden   nemzet   számára
  készítettél, hogy világosság  legyen: kinyilatkoztatás  a pogányoknak,  és
  dicsőség népednek, Izraelnek.”
  Jézus atyja  és  anyja ámulva  hallgatták  mindazt, amit  Simeon  mondott.
  Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
  e  Gyermek  által  sokan  elbuknak  és  sokan  feltámadnak  Izraelben!  Az
  ellentmondás jele lesz  ő –  még a  te lelkedet is  tőr járja  át –,  hogy
  napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
  Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel  leánya Áser törzséből. Idős volt  már,
  napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd  özvegyen
  érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve
  és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament,
  dicsőítette Istent, és beszélt  a gyermekről mindazoknak, akik  Jeruzsálem
  megváltására vártak.  Miután az  Úr törvénye  szerint elvégeztek  mindent,
  visszatértek városukba, a galileai  Názáretbe. A gyermek pedig  növekedett
  és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
  Lk 2,22-40

  Elmélkedés:

  Legyetek szentek!
  Középkorú édesanya  hosszas panaszkodását  hallgattam végig  türelmesen  a
  közelmúltban a tizenéves gyerekek küzdelmes neveléséről és a nagyszülőkkel
  való kapcsolat nehézségeiről, amelyhez  még az édesapa hosszas  távollétei
  is hozzájöttek. Idillikusnak  egyáltalán nem volt  nevezhető az a  családi
  légkör,  amit  felvázolt.  Sok  mindenért  hibáztatta  az  önmagukat   már
  felnőttek képzelő középiskolás gyermekeit, akik a lázadás és engedetlenség
  példaképei lehetnének  véleménye  szerint.  Megértettem  panaszkodását  és
  igazat adtam  neki. Aztán  elmondta  még, hogy  a  férje is  sok  probléma
  forrása, mert a munkájára hivatkozva keveset  van együtt a családdal és  a
  gyereknevelésben nem áll mindenben mellette.  Ebben is igazat adtam  neki.
  Aztán a nagyszülők  hibáit is elsorolta,  s nekem nem  volt okom rá,  hogy
  kételkedjem szavainak  igazságában.  De  őszintének  tűnő  helyzetelemzése
  ezzel sajnos véget ért. Elégedetlenség azért maradt bennem, mert  ugyanezt
  a történetet már  hallottam az  egyik gyerek  részéről is,  aki szintén  a
  család többi tagjait hibáztatta a sokasodó problémákért, és a nagymama  is
  előadta már a saját verzióját. Egyébként nekik is igazat adtam. Szóval,  a
  gond  ott  volt,  hogy  mindegyikük  a  többieket  hibáztatta  a   családi
  kapcsolatok megromlásáért,  de  sem  az  anyuka, sem  a  gyerekek,  sem  a
  nagyszülők nem  gondoltak arra,  hogy ők  maguk is  felelősek a  kialakult
  helyzetért,  ők  maguk  is  hibásak,  s  ebből  kifolyólag  nekik  is  van
  tennivalójuk a helyzet javítása érdekében.

  Szinte minden családban vannak gondok. Egyes családok a karácsonyi ünnepre
  ugyan  félreteszik  nézeteltéréseiket,  mintegy  puskaporos  hordón   ülve
  fogyasztják el az ünnepi  vacsorát szentestén, aztán karácsony  másnapján,
  amikor sem iskolába  nem kell mennie  a gyerekeknek, sem  a szülőknek  nem
  kell munkába indulniuk, s emiatt össze vannak zárva egy házba, felrobban a
  hordó és véget ér a látszat békesség. Mások pedig talán még az ünnep miatt
  sem türtőztetik  magukat, és  kihasználják az  alkalmat, hogy  a  szeretet
  ünnepén kíméletlenül  szemére  vessék családtagjaiknak,  hogy  nem  kapnak
  tőlük elegendő  szeretetet.  Mindannyian  egyetérthetünk  abban,  hogy  ha
  mindenki csak a másikban keresi a hibát és találja meg a gondok  forrását,
  akkor   abból    nem   lesz    kibékülés.    Javaslom,   hogy    a    napi
  lelkiismeretvizsgálatban különösen  is  szerepeljen az  a  szempont,  hogy
  miként viselkedtünk családtagjainkkal szemben!

  Idén, a Család évében különösen is imáinkba foglaltuk azokat a fiatalokat,
  akik házasságra  készülnek.  Itt sem  mondható  rózsásnak a  helyzet.  Egy
  jegyespár például  a következőképpen  jelentette be  házassági  szándékát:
  „Úgy gondoljuk, hogy megpróbálunk együtt élni, és ha sikerül, akkor együtt
  maradunk.” Dicsértem jó szándékukat,  de azért  igyekeztem értésükre  adni,
  hogy a házasság  nem próbálkozás, kísérlet  vagy szerencsejáték, ami  vagy
  sikerül vagy  nem, hanem  teljesen és  visszavonhatatlanul kell  egymásnak
  adni  magukat,  mert  csak   ez  nevezhető  szeretetnek.  Ha   kiskapuként
  meghagyják a válás lehetőségét, akkor ez annak a jele, hogy valójában  nem
  akarják  önmagukat  teljesen  és  visszavonhatatlanul  elkötelezni  egymás
  mellett.

  A Szent  Család  mai ünnepén  befejezésként  még egy  dolgot  szeretnék  a
  házasságra készülők  és  a  házastársak figyelmébe  ajánlani,  mégpedig  a
  hűséget. Maradjanak hűségesek  a kezdeti  szerelemhez! Legyenek  hűségesek
  egymás iránt!  Legyenek hűségesek  a  szeretethez! És  legyenek  hűségesek
  Istenhez, minden szeretet forrásához!
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:

  Urunk, Istenünk!  Te  azt  akartad, hogy  a  férfi  és a  nő  teljesen  és
  visszavonhatatlanul adja át önmagát a másiknak szeretetben és fogadja el a
  másikat szeretetben. Segítsd  a házastársakat a  helyes élet  szabályainak
  elsajátításában és  gyakorlásában, hogy  hűségben keressék  és  szolgálják
  egymás javát!  Érezzék minden  nap,  hogy te  vagy életük  középpontja  és
  szeretetük forrása! Segítsd a családokat és a családtagokat, hogy  szentté
  legyenek!
______________________________

Szent Család ünnepe

Szent Család ünnepe 
2011. december 30. Karácsony nyolcada – péntek
A Család évének lezárása a Magyar Katolikus Egyházban

P. Ernest Daly LC

Lk 2,22-40
Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: ,,Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve'', és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: ,,Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát''. Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: ,,Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te megváltásod , melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek''. Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: ,,Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át -- hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.'' Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.

Bevezető ima: Uram Jézus, kisgyermekké lettél, akit édesanyja karjában tartott és József védelmező szeretetére szorultál. Érezted szüleid jóságát és szeretetét. Ma a Te családod szeretetét ünnepeljük. Szeretnék szereteted titkába belépni, és bevinni azt a saját családomba is! Hiszem, és bízom abban, hogy segíteni fogsz ebben nekem.

Kérés: Uram, segíts felfedeznem a Szent Család szeretetének csodáját!

1. A vőlegény velünk van. A mi Istenünk a szeretet Istene. Minden család részesedik ebből a szeretetből, mert Isten annak a szeretetnek a forrása, amely összetartja a családokat. Az a családi szeretet, amely egyszerre csodálatosan szép és igényes, megmutatja Krisztus szeretetének jelenlétét. Jézus elhozza ezt a szeretetet; az Atya iránti szeretetet, és az irántunk való szeretetét. Komolyan veszem Krisztus élő és valóságos szerető jelenlétét a családomban? Igyekszem-e megélni ezt a szeretetet?

2. A család köteléke. Egy család egy bizonyos kötelék gyümölcse, amelynek Isten maga is részese. Isten kezdettők fogva azt akarta, hogy az ember részese legye az Ő családjának. A Szent Családban felismerhetjük Isten mindannyiunk iránti végleges szeretetszövetségét. A Szent Család csodálatra méltóan élte meg ezt a szövetséget, és hitét – Ábrahámhoz hasonlóan – teljesen Istenbe helyezte azzal, hogy odaadta magát akaratának és szeretetének. Ők tökéletesen teljesítették Isten rájuk vonatkozó terveit. Isten hűséges maradt hozzájuk, és megváltó tervének részeseivé tette őket. Biztosak lehetünk abban, hogy Isten szeretete minden családra érvényes, és abban is biztosak lehetünk, hogy Ő hűséges marad megváltó tervéhez. Igyekszem-e megteremteni családomban az egységet azáltal, hogy a felebaráti szeretet természetfölötti erényét megélem?

3. Lelki örökség. A Szent Család az áldások egyik forrása. Az én családom is áldások forrása még akkor is, ha olykor fájdalmas pillanatokat kell megélnünk. Ha hűséges maradok a családomban betöltött szerepemhez, ez áldás lesz a világ számára. A keresztény családok példája sok embert vezet a hitre. Gyakran a legjobb apostolok – legyenek bár megszentelt életűek, vagy világi hívők – olyan családok gyümölcsei, amelyek valóban megélik hitüket. Egy család sem zárkózhat be önmagába; ahogy a Szent Családnak is, minden családnak van küldetése. Példánk által kell terjesztenünk a világban Isten Örömhírét. Családomban tudok-e követendő példakép lenni? Azon igyekszem-e, hogy otthon a családomban, és kint a világban is apostol legyek?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, hálát adok neked, hogy jelenléteddel megszentelted a családokat. Szeretnélek minél jobban felfedezni saját családomban, és az engem körülvevő családokban. Segíts, hogy a számomra kedves emberek mellett ott állhassak az öröm és a fájdalom pillanataiban is! Te velünk vagy Urunk. Segíts apostolodnak lennem!

Elhatározás: Ma időt fogok szakítani egy olyan családtagomra, akit az elmúlt időben esetleg elhanyagoltam, beszélgetek vele, és figyelmesen meghallgatom őt.

Erdő Péter bíboros atya 2011. decemberi imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy a Szent Család pártfogó szeretete adjon bátorságot a fiataloknak a gyerekek vállalásához és szeretetben való neveléséhez.

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger