2011. december 31., szombat

SZENT I. SZILVESZTER PÁPA

SZENT I. SZILVESZTER PÁPA

December 31.
+Róma, 335. Szilveszter római születésű volt, s majdnem huszonkét évig, 314-től 335-ig volt pápa. Elődje, Miltiádész pápa alatt szabadult meg Róma Maxentius zsarnokságától, amikor Nagy Konstantin a Milviusi-hídnál legyőzte őt. Ez meghozta az Egyház számára a szabad vallásgyakorlást is. Tanúk szólnak amellett, hogy Szilvesztert hitvallóként tisztelték, mivel az utolsó üldözésben, Diocletianus idejében állhatatosan megvallotta Krisztust. A felszabadulás első időszakában ugyanis az egész birodalom területén az volt a szokás, hogy olyan férfiakat választottak és szenteltek püspökké, akik az üldözés idején hitvallók voltak.
Szilveszter pápaságának egyik legfontosabb teendője volt az egyházi élet megszervezése Rómában. Maga a császár nem kedvelte Rómát, egész uralkodása alatt mindössze háromszor fordult meg benne, akkor is csak rövid időre.
De éppen e távollétnek köszönhető, hogy nem került sor a pápa és Konstantin között olyan összeütközésekre, amilyenekre -- a császár azon öntudatából fakadóan, hogy ő felelős az Egyház belső békéjéért is -- a keleti püspökök és Konstantin között sor került.
A római püspök primátusának érvényesülése szempontjából Szilveszter pápasága annyiban jelentős, hogy a két zsinatra, melyeket a császár hívott össze (314-ben a dél-franciaországi Arles-ban, 325-ben pedig Niceában), nem személyesen ment el, hanem képviselőt küldött. A történészek nem tudják pontosan megokolni, hogy a pápa maga miért maradt távol e zsinatokról. Azt mondják, lehetséges, hogy szokatlan volt a meghívás a zsinatra, amely eddig egyháztartományok gyűlése volt, most pedig a császár mint politikai vezető az egész birodalom területéről hívta meg a püspököket. Szilveszter tehát óvatosságból nem ment el, s ezt okossága diktálta, mert ezzel gátat tudott vetni a császár befolyásának az Egyház belső ügyeire. Valószínűbb azonban a másik magyarázat: azért küldöttekkel képviseltette magát, mert az addigi gyakorlat szerint a zsinatokon mindig a zsinatnak helyt adó város püspöke elnökölt. Ő pedig mint Róma püspöke nem akart olyan helyzetbe kerülni, hogy Péter utódával szemben valaki más vezesse az Egyház egyetemes gyűlését. Az arles-i zsinatra azt a megindoklást küldte maga a pápa, hogy nem hagyhatja el az Apostolok sírját. S ez így is maradt egészen a középkor végéig: a pápák személyesen nem vettek részt a Rómán kívüli zsinatokon. Az arles-i zsinat határozatait egy tiszteletteljes levél kíséretében megküldték Szilveszternek, igaz akkor még nem jóváhagyásért, hanem hogy az egész Egyháznak hirdesse ki a zsinati határozatokat.
Miltiádész pápa kapta a császártól az első nagy adományt, amellyel a Lateráni palotát a pápa rendelkezésére bocsátotta. A 313 októberére meghirdetett zsinat atyái -- a császár kívánságára az újonnan jelentkező donatizmust vették vizsgálat alá, mivel ez az eretnekség Észak-Afrika egyházaiban súlyos nehézségeket okozott -- már ebbe a palotába gyűlhettek össze. A nagy római templomok építéséről azonban már Szilveszter tárgyalt a császári építészekkel. Konstantin ugyanis elrendelte, hogy a Lateráni palota mellé építsenek egy nagy bazilikát, amely később a ,,Minden Templomok Anyja'' nevet kapta. A pápák egészen a 14. századig ebben a palotában éltek és innen gyakorolták pápai hatalmukat. Szilveszter évei alatt készült a Vatikáni-dombon a Szent Péter sírja fölötti bazilika. Szent Pál sírja fölé egy kisebb bazilikát kezdtek építeni az ostiai út mentén. A Laterántól nem messze pedig megkezdték a Szent Kereszt-bazilika építését, amely arra volt hivatva, hogy a jeruzsálemi szent helyek megjelenítője legyen Rómában.
Szilvesztertől semmi írott emlék nem maradt ránk. Zsinatról sem tudunk, amit Rómában tartott volna. A két követtől eltekintve nem avatkozott be a kibontakozó krisztológiai vitába, amelynek alapkérdése Krisztus istensége volt. A kérdést az alexandriai származású Arius pap vetette föl, és ötven éven át folyt a vita, főleg a keleti egyházban. A probléma -- hogy mi módon lehet filozófiailag összeegyeztetni Jézus Krisztus istenségét azzal a tanítással, hogy csak egyetlen Isten van - - az akkori római egyházat különösebben nem érintette. Komolyabban csak Szilveszter utódai avatkoztak be a vitába.
Száz esztendővel Szilveszter halála után hozzáfogtak ahhoz, hogy a történeti források hallgatását pótolják a pápa és a császár kapcsolatára nézve. Nem tudták elviselni, hogy semmi komoly adat nincs arról, milyen viszonyban volt egymással a két fő. A kérdés annál égetőbb volt, mert Konstantinápoly azzal az igénnyel lépett föl, hogy politikai súlya miatt -- s mert Nagy Konstantint a város főtemplomában temették el -- a keleti egyház pátriárkai székhelyei között elsőbbséget kapjon. Ezért legendát költöttek, amely szerint Konstantin Rómában székelt és szoros kapcsolatban állt Szilveszterrel, holott valószínűleg szót sem váltottak egymással, talán csak messziről látta Szilveszter a városba látogató császárt. Ez a ,,helyesbítés'' a mai történettudomány szemében hamisítás, de a minősítés semmit nem változtat azon a tényen, hogy a legenda az egész középkoron át lényegesen befolyásolta az Egyház és a birodalom kapcsolatát.
A szerény Szilveszter pápa alakja a legendák fényében világtörténelmileg egyedülálló jelentőségű, mert ő volt az a pápa, aki Nagy Konstantinnal együtt történelmet formált.
Marcus Aurelius császár (161--180) nagy lovasszobra, amely a római Capitoliumon ma is csodálatot kelt a szemlélőben, akkoriban a Lateráni palota mellett állt. Ebből később arra következtettek, hogy nyilván Konstantint ábrázolja, s csak ennek volt köszönhető, hogy a későbbi korokban nem olvasztották be! A legenda ugyanis elmondja -- természetesen ennek sincs történeti hitele --, hogy a császárt Szilveszter gyógyította meg súlyos betegségéből, majd meg is keresztelte. A császár hálából nagy ajándékokkal halmozta el az Egyházat.
E legenda magvának rendkívül nagy hatása volt az egyházi állam, illetve a birodalom és a pápaság középkori kapcsolatának alakulására.
A legendában ugyanis az áll, hogy Konstantin törvényt alkotott, melynek értelmében ,,az egész földkerekség papjainak a római püspök ugyanúgy feje, ahogyan az összes hivatalnokok feje a császár''. A legenda késői ábrázolása a Vatikáni Múzeum Konstantin-termében látható, és mutatja a későbbi korok elképzelését Konstantin megtéréséről és ennek egyháztörténelmi jelentőségéről. Mindez egész másként zajlott le, mint ahogy a képek mesélik.
Szilveszter pápa még Konstantin császár előtt, 335. december 30-án halt meg. A Via Salaria mentén, a Priscilla-katakombában temették el.
Ünnepét az 5. század óta általánosan megülik.

A szent pápa életéből, aki az egyháztörténelem fordulópontján kormányozta az Egyházat, annak a legendának alapján mondunk el néhány részletet, amely összekapcsolta őt Konstantin császárral, és nagy csodatévő erőt tulajdonított a pápának.
E legenda szerint a császár, miután Maxentius trónkövetelő fölött győzelmet aratott és meghódította Rómát, még egyszer üldözést kezdett a keresztények ellen. Ezért leprával bűnhődött. Betegségében az egyik éjszaka álmot látott: megjelent neki Péter és Pál apostol, és megmondták, hogy gyógyulást sehol máshol nem remélhet, csak Szilveszter pápánál, aki tud egy csodatévő forrásról, melynek vize mindazokat meggyógyítja, akik megmerülnek benne.
Szilveszter azonban nem volt Rómában, mert az üldözés elől a Soracte- hegy egyik barlangjában húzódott meg. A császár azonnal követeket küldött hozzá, és kérte, jöjjön vissza Rómába. Szilveszter vissza is tért, s tanítani kezdte a császárt a keresztény hitre, megnyittatta vele a börtönöket, melyekben a keresztény foglyokat őrizték, majd elvezette a keresztelőmedencéhez. Ott a császár visszanyerte egészségét. Hálából azonnal törvényeket bocsátott ki az Egyház javára, és nagy ajándékokkal fejezte ki háláját a gyógyulásért. Az egyik templom építésénél ő maga is kapát ragadott, és tizenkét kosárnyi földet a saját vállán szállított el.
Szimbolikus jelentése van a sárkányról szóló történetnek. Eszerint egyszer pogány papok jöttek Konstantinhoz, és keservesen panaszolták, hogy mióta a császár megkeresztelkedett, megjelent egy barlangban egy hatalmas sárkány és naponta több embert fal föl. Konstantin értesítette a dologról a pápát, aki megígérte, hogy ártalmatlanná teszi a sárkányt. Miközben Szilveszter imádkozott, megjelent neki Szent Péter, és fölszólította, hogy minden félelem nélkül ereszkedjék le két papjával együtt a sárkány barlangjába, s Jézus Krisztus nevében kötözzék meg a sárkányt, majd a kereszt jelével pecsételjék le a barlangot.
Szilveszter tehát két reszkető pappal útnak indult. Alászálltak a barlangba, a sátán lakóhelyére, megkötözték a vadállatot, majd lepecsételték a mélyen fekvő barlangot a kereszt jelével, és elindultak vissza a felszín felé. A folyosón azonban belebotlottak két holttestbe: két varázsló lopakodott utánuk kíváncsian, de a vadállat mérges lehelete megölte őket. Szilveszter mindkettőjüket talpra állította, és együtt jöttek föl a várakozó emberekhez. Nem csoda, hogy ezután az emberek seregestül kérték a keresztséget.

Istenünk, kérünk, Szent Szilveszter pápa közbenjárására segítsd népedet, hogy jelen életét kormányzásod alatt élje, és boldogan találhasson el az örök életre!

Karácsonyi idő, December 31.

Karácsonyi idő, December 31. 
 
Az Ige Istennek az Atyának az örök Szava, akiben kimondja magát, és ő lett emberré Jézus Krisztusban. Ezért benne mindent megkaptunk, amit Isten közölni akart velünk. Ő úgy jött közénk, mint élet és világosság, s ez földi működésében is nyilvánvaló volt. Aki hisz benne, az azonosítja magát vele és így részesedik megdicsőült életében és világosságában. Sőt, az Atya gyermekévé válik, tehát bízhat gondviselésében. Megvan a lehetőségünk, hogy Krisztus teljességéből merítsünk. Az ő erejével követjük az igazságot, s a földi küzdelem lesz az a keret, ahol kialakul bennünk a hozzá való hasonlóság. (Adoremus 2005.)
További gondolatok...

Karácsony nyolcada – szombat

2011.12.31. szombat

(Szent I. Szilveszter pápa)
Gyermekeim, itt az utolsó óra!


1Jn 2,18-21
Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az Antikrisztus, már most is sok antikrisztus támadt, amiből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna; de ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók. Ti azonban fel vagytok kenve a Szent által, és mindent tudtok. Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hanem mint olyanoknak, akik ismerik, és azt is, hogy semmi hazugság nem származik az igazságból.

Zs 95
Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: ,,Király az Úr!' Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.

Jn 1,1-18
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tesz róla, és hirdeti: ,,Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.' Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

Karácsony nyolcada – szombat

2011. december 31. - Szombat

  Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő  volt
  kezdetben Istennél. Minden őáltala  lett, és nélküle  semmi sem lett,  ami
  lett. Őbenne  élet volt,  és ez  az élet  volt az  emberek világossága.  A
  világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.  Föllépett
  egy ember,  akit  Isten küldött:  János  volt  a neve.  Azért  jött,  hogy
  tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
  Nem ő  volt a  világosság, ő  csak  azért jött,  hogy tanúságot  tegyen  a
  világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
  megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett,  de
  a világ nem ismerte fel őt. A  tulajdonába jött, de övéi nem fogadták  be.
  Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
  legyenek; azoknak, akik hisznek  benne, akik nem vér  szerint, nem a  test
  kívánságából, és nem is a  férfi akaratából, hanem Istentől születtek.  És
  az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő  dicsőségét,
  mely az Atya Egyszülöttjének  dicsősége, telve kegyelemmel és  igazsággal.
  János tanúságot tett  róla, amikor  ezt hirdette: „Ő  az, akiről  mondtam,
  hogy utánam jön, de  megelőz engem, mert előbb  volt, mint én.” Hiszen  mi
  mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A  törvényt
  ugyanis Mózes  által  kaptuk,  a  kegyelem és  az  igazság  azonban  Jézus
  Krisztus  által  valósult  meg.  Istent   soha  senki  nem  látta;   Isten
  Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
  Jn 1,1-18

  Elmélkedés:

  Az  esztendő  utolsó  napján  mindenekelőtt  a  hálaadás  és  a   köszönet
  fogalmazódik meg  szívünkben Isten  iránt,  majd a  bocsánatkérés  hibáink
  miatt. Tőle kaptuk az elmúlt esztendőt, s az Ő színe előtt áll most minden
  tettünk és mulasztásunk. Felelősek  vagyunk önmagunkért és időnkért.  Mire
  használtuk  fel  ezt  az   évet?  Közeledtünk  Isten  felé?   Segítettük-e
  embertársainkat? Növekedtünk-e  lélekben?  Ismét  elmúlt  365  nap.  Benne
  volt-e minden napomban az Isten? Vele éltem-e? Hozzá kötöttem-e az életem?
  Az ő útjain jártam-e?
  Az esztendő vége a földi élet végességére figyelmeztet bennünket. Új  évet
  lehet kezdeni. Lehet  új elhatározásokat is  tenni, új lehetőséget  kapunk
  Istentől. De még  egy új életet  egyikünk sem kezdhet.  A földi élet  után
  senki számára nem következhet még egy földi élet, hanem csak az örök élet.
  Ha Istennel élünk, vele fogunk feltámadni és örökké élni.
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:

  Üdvözítőnk,  Akit  az  Atya  küldött,  hogy  kinyilatkoztasd  az  irgalmas
  szeretetet, adj Egyházadnak  olyan fiatalokat,  akik készek  arra, hogy  a
  mélyre  evezzenek  és  a  testvérek  körében  kinyilvánítsák  megújító  és
  üdvözítő jelenlétedet.
  Szent Szűz, Megváltónk  Édesanyja, biztos  vezetőnk Isten  és a  felebarát
  felé,  Te,   aki   szíved   mélyén   megőrizted   Jézus   szavait,   anyai
  közbenjárásoddal oltalmazd a családokat  és az egyházi közösségeket,  hogy
  segítsék a gyermekeket és  a fiatalokat, amikor  az Úr hívására  nagylelkű
  választ kell adniuk. Ámen.
  II. János Pál pápa
______________________________

Karácsony nyolcada – szombat

2011. december 31. Karácsony nyolcada – szombat
Szent Szilveszter pápa

P. Ernest Daly LC

Jn 1,1-18
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tesz róla, és hirdeti: ,,Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.'' Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy Te vagy az Ige, aki a világba jött. Tudom, hogy az Atyáról, az Ő igazságáról és szeretetéről beszélsz nekem. Tudom, hogy bízhatok abban, hogy az Atyához vezetsz engem. Bár a szívem olyan szűk, Te mégis utánam jössz, hogy megkeress engem. Hála neked ezért.

Kérés: Uram, segíts, hogy ma buzgóbban keresselek téged!

1. A tulajdonába jött. A mi Istenünk eljött, hogy megkeressen minket. „Nem mi szerettük Istent, hanem Ő szeretett először minket.” (vö. 1 Jn 4,10). Mit talál bennünk olyan különösnek az Isten? A Biblia a vőlegény és menyasszony, vagy az apa és anya képét használja a szeretetre. Így akarja megmagyarázni nekünk, mennyire vágyik Isten arra, hogy az övéi legyünk. Az Úr tudja, hogy ebben van a mi igazi boldogságunk. Gyakran titokzatos módon keresi az embereket, azonban Jézus Krisztus teljesen világosan megmutatkozik számunkra, és megmutatja azt a vágyát is, hogy velünk legyen. Becsülöm-e a megtestesülés ajándékát? Minden nappal egyre jobban értem, mennyire alázatosan és milyen erővel keresi Isten az én szeretetemet?

2. Istentől született. Krisztusban való átalakulásunk ajándék. Isten maga kínálja föl nekünk ezt az ajándékot, és ha nyitottak vagyunk rá, mélységesen megváltoztatja a vele való kapcsolatunkat. Krisztus által van bizalmunk az Atya elé lépni, és már nem egyszerűen Teremtőnknek, hanem „mi Atyánknak” szólítani Őt. Krisztusban nyerünk erőt, hogy bűneinket elhagyjuk, és Isten szentségébe belépjünk. Krisztus adta meg nekünk a lehetőséget, hogy képesek legyünk hatással lenni az üdvtörténetre azáltal, hogy a világban hirdetjük ez Ő örömhírét. Mindez Isten jóságának és irgalmának a következménye. Mennyire értékelem, hogy Isten gyermekévé fogadott engem? Törekszem arra, hogy a Lélekben újjászületve új emberként éljem életem?

3. Telve kegyelemmel és igazsággal. Jézus Krisztus megmutatja, mit jelent igazán embernek lenni. Az Ő életének ereje és szépsége, az Ő szeretetének önzetlen önátadása segít felismernünk azokat a magasságokat, amelyekre meghívást kaptunk. Jézus megmutatja nekünk, hogy lehetséges szentnek lenni. Ő vezet minket az úton, nekünk, csak az Ő nyomában kell haladnunk. Vele bízhatunk abban, hogy azok a jócselekedetek, amelyeket életünkben véghezvittünk, örökre megmaradnak. Minden nap újra beleszeretek Krisztusba? Elkápráztat engem annyira az Ő személye, hogy nap mint nap valami újat fedezzek fel benne? Elmondhatom magamról, hogy minden nappal egyre jobban megnyer engem az Ő ügyének?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, köszönöm, hogy eljöttél megkeresni engem. Ma én is akarlak téged keresni. Segíts, hogy a hitben felfedezzelek téged! Segíts felfedeznem a Te jelenléted jelét az Egyházban, a szentségekben, és abban a sok jóban, amit embertársaimban elültettél. Adj új fület és nyitott szívet, hogy hallgassak Igéidre és befogadjalak életembe!

Elhatározás: Ma valakivel beszélgetni fogok Jézus szeretetéről, ami a megtestesülésben megmutatkozott.

A pápa imaszándéka 2011 december hónapra:
Béke az összes népek között: A Föld valamennyi népe, egymás megismerése és a kölcsönös tisztelet révén növekedjen az egyetértésben és békességben.
Gyermekek és fiatalok: A gyermekek és fiatalok legyenek az evangélium hírnökei, emberi méltóságukat mindig tiszteletben tartsuk, és minden erőszaktól és kizsákmányolástól megóvjuk őket.

--
Ez a Vándor Evangélium apostoli imaszolgálat napi evangéliumhoz kapcsolódó listája. A Vándor Evangélium program ebben az évben a Család évét szolgálja.
Amennyiben kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, az alábbi e-mailcímen felteheti: info@vandorevangelium.hu
www.vandorevangelium.hu

Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.

Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Powered By Blogger

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom
Powered By Blogger