2012. február 26., vasárnap

Nagyböjt 1. vasárnapja

2012. február 26. – Nagyböjt 1. vasárnapja


  Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt
  a pusztában,  és  megkísértette a  sátán.  Vadállatokkal volt  együtt,  és
  angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és
  hirdette az  Isten  evangéliumát:  „Betelt  az idő,  közel  van  az  Isten
  országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
  Mk 1,12-15

  Elmélkedés:


  A gonosz hazugsága és az evangélium igazsága
  A húsvéti előkészület idején Jézus életének fontos eseményeiről olvasunk a
  nagyböjti vasárnapok evangéliumaiban. Jézus megkísértése, színeváltozása a
  Tábor-hegyen, a  jeruzsálemi  templom megtisztítása  és  utolsó  nyilvános
  beszéde lassanként  vezetnek  el  minket  Urunk  szenvedésének  kezdetéig,
  megváltó haláláig  és  feltámadásáig.  Ezen  események  felidézése  hitünk
  megerősítését, a szenvedés titkának  elfogadását és Krisztus  küldetésének
  megértését szolgálja.

  Az  idei  esztendőben   Szent  Márk  könyvéből   olvassuk  a   megkísértés
  történetét.  Máté  és  Lukács  hosszasan   írja  le  a  sátán   háromszori
  próbálkozását és  Jézus  visszautasítását, Márk  azonban  mindössze  három
  rövidke mondattal  emlékezik  meg  az eseményről,  amely  Jézus  nyilvános
  működésének kezdetén történt. Ezek szerint  Jézus a Lélek indítására  ment
  ki a pusztába, ahol negyven napos tartózkodása idején kísértést szenvedett
  a sátántól.  A  kísértés Jézus  esetében  azt jelentette,  hogy  a  gonosz
  megpróbálta eltéríteni küldetésétől, az Atyától kapott küldetésétől. Jézus
  felismeri  a  sátán  próbálkozását,  felismeri  a  kísértő  szándékát,  de
  visszautasítja, azaz nem  engedi, hogy  bárki vagy bármi  eltérítse őt  az
  Atya akaratának teljesítésétől.

  És mit jelent számunkra  a kísértés? Először is  azt kell látnunk, hogy  a
  gonoszt  és  jellegzetes  cselekedetét,  azaz  a  kísértést  nagyon  nehéz
  felismernünk. Másokban persze könnyen meglátjuk a gonoszt, másokat gyorsan
  megítélünk, más  emberek cselekedeteit  hamar  minősítjük rossznak,  de  a
  saját környezetünkben megjelenő gonoszt és a minket érő kísértést  valóban
  nehéz felismernünk. Mert  a gonosz  – természeténél fogva  – álruhát  ölt,
  hogy megtévesszen bennünket. A magabiztosságot mutató és nagy önbizalommal
  rendelkező emberek szinte egészen  biztosan csapdába estek. Ezzel  szemben
  az igazán  hívő  ember  még  élete  legjelentősebb  döntéshelyzeteiben  is
  megenged magának egy kis bizonytalanságot, határozatlanságot, és kimutatja
  Istenre hagyatkozását, illetve engedi magát  Istentől vezetni. Nem a  maga
  akaratához ragaszkodik és  nem a  saját elképzelését  tartja jónak,  hanem
  megnyílik az ismeretlen, a bizonytalan  jövő előtt, mert ott is  számíthat
  Isten segítségére.  Jézus  is pontosan  ezt  tette, amikor  a  legvégsőkig
  elmenve vállalja  a szenvedést  és  a halált,  mert  bízik abban,  hogy  a
  mennyei Atya  jót  akar,  és  mindent,  ami  rossznak  tűnik,  képes  jóvá
  változtatni.

  Ha nyilvánosságra  kerül  egy  embertársunk rossz  cselekedete,  vagy  egy
  általa elkövetett  bűncselekmény,  akkor hányszor  mondjuk  utána:  „Olyan
  rendes embernek  ismertük meg.  Becsületes  embernek tűnt.  Nem  gondoltuk
  volna, hogy ilyenre  is képes.”  Az ilyen  utólagos kijelentések  pontosan
  elárulják, hogy  valójában  alig  vagyunk képesek  felismerni  a  rosszat.
  Másokban sem igazán ismerjük  fel és magunkba  sem, ráadásul ez  utóbbihoz
  elengedhetetlen az őszinteség. És  azt is tegyük hozzá,  hogy a gonosz,  a
  sátán jól ismer bennünket, ismeri a gyenge pontunkat, pontosan tudja, hogy
  hol kell bennünket támadni.

  Mit jelent számunkra  a kísértés?  Azt, hogy  a gonosz  el akar  bennünket
  szakítani Istentől és le akar minket téríteni az Isten felé vezető  útról.
  Nehéz felismernünk hazugságait  és megtévesztéseit. De  ha az  igazsághoz,
  pontosabban az evangélium  igazságához, Krisztus igazságához  ragaszkodunk
  és ehhez  szabjuk  életünket, akkor  jó  úton járunk.  „Térjetek  meg,  és
  higgyetek az  evangéliumban” (Mk  1,15). Ezzel  kezdte egykor  Jézus az  ő
  fellépését az  emberek között  és  ez a  tanítás  szól nekünk  a  nagyböjt
  kezdetén.  Vezessen  bennünket  Krisztus  evangéliumának  igazsága   egész
  életünkön át!
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:

  Urunk, Jézus  Krisztus!  Te egykor  az  igehirdetésre választottad  ki  az
  apostolokat, akiknek ezt mondtad: „aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk
  10,16). Ugyanez igaz minden papra is, akit te hívsz meg személyesen az Ige
  szolgálatára. Add,  Urunk,  hogy papjaink  szavát  soha ne  vegyük  csupán
  gyenge emberi szónak,  hanem igehirdetésükben felismerjünk,  megszeressünk
  és kövessünk téged! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
______________________________

Nincsenek megjegyzések:

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom