2012. március 13., kedd

Nagyböjt 3. vasárnapja

2012. március 11. – Nagyböjt 3. vasárnapja


  Abban az  időben,  mivel  közel  volt a  zsidók  Húsvétja,  Jézus  fölment
  Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és  galambot
  árultak, valamint pénzváltókat,  akik ott ültek.  Ekkor kötelekből  ostort
  font, és kikergette mindnyájukat  a templomból, ugyanígy  a juhokat és  az
  ökröket  is,  a   pénzváltók  pénzét  pedig   szétszórta.  Az   asztalokat
  felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket,  ne
  tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!”  Tanítványainak eszébe jutott,  hogy
  írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
  A zsidók  erre  így  szóltak:  „Miféle  csodajelet  mutatsz,  hogy  ezeket
  teszed?” Jézus  azt válaszolta:  „Romboljátok le  ezt a  templomot, és  én
  három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat  esztendeig
  épült ez  a templom,  és te  három  nap alatt  fölépíted azt?”  Ő  azonban
  testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból,  tanítványainak
  eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak. És
  amíg (Jézus)  a  Húsvét ünnepén  Jeruzsálemben  volt, sokan  hittek  az  ő
  nevében, mert látták  csodáit, amelyeket  tett. Jézus  azonban nem  bízott
  bennük, mert  ismerte  mindnyájukat, és  nem  szorult rá,  hogy  bárki  is
  tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.
  Jn 2,13-25

  Elmélkedés:

  Ki lakik bennünk?
  A jeruzsálemi templom megtisztításának  történetét hallgatva könnyen az  a
  vélemény alakulhat ki bennünk, hogy Jézus egy durva, haragos és  erőszakos
  ember volt,  aki nem  tudott  parancsolni fékezhetetlen  indulatainak,  és
  kegyetlenül elbánt mindazokkal, akik neki nem tetsző dolgok cselekedtek  a
  templomban. Ez a felszínes és elhamarkodott vélemény azonban messze áll  a
  valóságtól, ugyanakkor igencsak igazságtalan volna így vélekedni Jézusról,
  hiszen az  evangéliumokban ennél  az egyetlen  esetnél találkozunk  azzal,
  hogy így viselkedett és  soha máskor. Nem indulhatunk  ki abból, hogy  egy
  helytelen,  bűnös,  egyértelműen  elítélendő  cselekedet  volt  ez   Jézus
  részéről, hanem keresnünk  kell tettének  az okát. Mi  indította Jézust  e
  cselekedetére? Hogyan  értékeljük  viselkedését?  Mi az  üzenete  ennek  a
  feltehetően jelképes,  prófétai  tettnek?  Ezen  kérdésekre  keressük  ma,
  nagyböjt 3. vasárnapján a feleletet elmélkedésünkben.

  Elsőként azt  érdemes  leszögeznünk,  hogy  Jézus  határozott  magatartása
  helyes, s  ezt még  a  kiűzött kereskedők  is  elismerik azzal,  hogy  nem
  szállnak szembe vele. A jeruzsálemi templom, mint ahogy minden templom, az
  Isten háza. Isten mindenütt  jelen van, de a  templomok az ő  jelenlétének
  különleges helyei. Valamennyi templom az istentiszteletre van felszentelve
  és nem  kereskedésre.  Ezt  nem  tartották  tiszteletben  azok,  akik  ott
  árusították az áldozatokhoz szükséges állatokat, illetve azok sem, aki ezt
  a tevékenységet  számukra  engedélyezték. A  kereskedők  kiűzésével  Jézus
  egyértelművé teszi, hogy mire szolgál a templom.

  A templom  megtisztításában ugyanakkor  a messiási  idők különleges  jelét
  kell  látnunk,  amellyel  Jézus  nyilvánvalóvá  teszi,  hogy  a  templomot
  sajátjának tekinti.  „Ne tegyétek  Atyám házát  vásárcsarnokká” –  mondja,
  hiszen ez a hely  az imádság háza, az  istentisztelet helyszíne, ahol  nem
  tűrhető meg semmilyen olyan tevékenység, amely ehhez méltatlan.  Kortársai
  bizonyára felismerték  Jézus  jelképes cselekedetének  igazi  értelmét,  s
  ezért követelnek tőle  további jeleket, amelyekkel  azt igazolhatná,  hogy
  valóban ő  a  Messiás.  Jézus  úgy válaszol  a  kérésre,  hogy  a  templom
  lerombolásának említésével  utalást  tesz  saját küldetésére,  a  rá  váró
  szenvedésre és halálra.  A templom  újjáépítése pedig  az ő  feltámadására
  vonatkozik, de ezt a hallgatóság  ekkor még nem értheti, csak  feltámadása
  után vonatkoztatták erre  tanítványai. A templom  megtisztítása tehát  nem
  öncélú erőfitogtatás Jézus részéről, hanem olya jel, amely a messiási  idő
  eljövetelét igazolja.

  Érdekes kérdés lehet, vajon mi történt azután, hogy a kereskedők elhagyták
  a templomot? Talán pár nap múlva visszamerészkedtek ugyanazok a kereskedők
  és tovább folytatták  az árusítást?  Vagy talán a  templom vezetői  hívták
  őket  vissza,  hogy  mielőbb  árusítsák  újra  az  áldozatokhoz  szükséges
  állatokat és  folytassák  pénzváltó  munkájukat?  Netalán  más  kereskedők
  foglalták el  a  korábbiak helyét?  Minderről  az evangéliumok  erről  nem
  árulnak el  számunkra semmit.  De  ennek kapcsán  érdemes  elgondolkoznunk
  azon, hogy miért tisztítjuk meg lelkünket a nagyböjt folyamán? Jézus azért
  tisztította meg  egykor  a jeruzsálemi  templomot  és szüntetett  meg  ott
  minden oda  nem illő  tevékenységet, hogy  újra átadja  az  istentisztelet
  céljára és helyet  biztosítson az  imádság számára.  És a  mi Urunk  azért
  akarja megtisztítani a mi lelkünket  a bűnbocsánat által, hogy újra  Isten
  költözzön a szívünkbe. Jézus tudta, hogy mi lakik az ember. Tudja, hogy mi
  lakik bennünk.  Vajon engedjük-e,  hogy kiűzzön  belőlünk minden  rosszat,
  hogy lakóhelyet teremtsen bennünk Isten számára?
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:
  Urunk, Jézus  Krisztus!  Rombold  le bennünk  azt  az  ingatag  építményt,
  amelyet bűneink  köveiből  emelünk! Rombolj  le  bennünk mindent,  amit  a
  magunk dicsőségére  építettünk! Te  építsd fel  ezután lelkünk  templomát,
  amely a te szereteted hajléka. Evangéliumod igazsága lakjon szívünkben  és
  újítsa meg  életünket, hogy  az örömhír  továbbadásával szándékod  szerint
  újjáépítsük az  Egyházat. Segíts  minket,  hogy az  evangéliumhoz  méltóan
  éljünk!
______________________________

Nincsenek megjegyzések:

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom