2012. március 18., vasárnap

Nagyböjt 4. vasárnapja

  2012. március 18. – Nagyböjt 4. vasárnapja


  Abban az időben Jézus  ezt mondta Nikodémusnak:  „Ahogy Mózes fölemelte  a
  kígyót a pusztában, úgy  fogják fölemelni az Emberfiát  is, hogy aki  hisz
  benne, el  ne vesszen,  hanem  örökké éljen.  Mert  úgy szerette  Isten  a
  világot, hogy  egyszülött  Fiát adta  oda,  hogy  aki benne  hisz,  el  ne
  vesszen, hanem örök élete legyen. Isten  nem azért küldte Fiát a  világba,
  hogy elítélje a világot,  hanem hogy általa üdvözüljön  a világ. Aki  hisz
  benne, az nem  esik ítélet  alá, de  aki nem  hisz, az  már ítéletet  vont
  magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A  világosság
  a világba  jött, de  az  emberek jobban  szerették  a sötétséget,  mint  a
  világosságot, mert tetteik  gonoszak voltak. Mert  mindenki, aki  gonoszat
  tesz,  gyűlöli  a  világosságot,  és  nem  megy  a  világosságra,   nehogy
  napvilágra kerüljenek  tettei.  Aki  azonban  az  igazságot  cselekszi,  a
  világosságra megy,  hadd  nyilvánuljanak  ki tettei,  hogy  Isten  szerint
  cselekedte azokat.”
  Jn 3,14-21

  Elmélkedés:

  Éjszakai beszélgetés
  A  gyertyák  csonkig  égnek  című   művében  Márai  Sándor  egy   éjszakai
  beszélgetés keretébe foglalja két ember  közös és majd különvált  életének
  történetét. A  két  férfi  késő éjszakától  hajnalig  beszélget  egymással
  barátságról,  szerelemről,   hűségről   és   árulásról.   Egészen   komoly
  beszélgetés ez, amely  az igazságot,  a kettejük  közti múltbéli  titkokat
  szándékozik feltárni. Más irodalmi művekben is előfordul, hogy a szereplők
  egy éjszakai beszélgetés alkalmával  tisztáznak sok mindent múltjukról  és
  tesznek elhatározásokat  a jövőre  vonatkozóan.  Életünk során  talán  már
  mindannyian voltunk  olyan  helyzetben, amikor  valakivel  egészen  komoly
  dolgokról beszélgettünk éjszaka. A csend, a nyugalom alkalmas feltételeket
  teremt ehhez. Amikor már alszanak és  senki nem zavar minket, akkor  lehet
  igazán fontos dolgokról  beszélgetni, hogy aztán  a sötétség elmúltával  a
  hajnali  világossággal  együtt   a  felismerésekből  a   megvilágosodásból
  megszülessen egy döntés, akár egy életfordító döntés.

  Egy éjszakai beszélgetésről  hallottunk a  mai evangéliumban,  pontosabban
  annak egy részletéről. Nikodémusz éjnek idején kereste fel Jézust, kettejük
  párbeszédét  Szent  János  evangéliuma  őrizte  meg  (Jn  3,1-21).   Minek
  köszönhető Nikodémus látogatása?  Jézus nem csupán  a nép figyelmét  hívta
  fel  csodáival  és  tanításával,  hanem  felkeltette  a  vallási   vezetők
  figyelmét is.  Az ő  körükben is  megindult a  találgatás, hogy  ki  lehet
  Jézus, milyen erővel képes meggyógyítani a betegeket és milyen  hatalommal
  tanít? Egy alkalommal követeket küldenek Jézushoz, hogy feltárja  kilétét,
  máskor nyilvános helyeken próbálják kérdezni  vagy próbára tenni, de  ezek
  mögött mindig valami rossz  szándékot érzünk. Ezzel ellentétben  Nikodémusz
  esetében, aki  maga is  írástudó volt,  nem beszélhetünk  semmiféle  hátsó
  szándékról vagy ellenséges érzületről. Úgy tűnik, hogy egy jóindulatú,  jó
  szándékú ember, aki  a vallásos tanításokban  az igazságot keresi.  Túlzás
  volna azt állítanunk,  hogy az írástudók  és farizeusok megbízásából  megy
  Jézushoz, inkább a keresés egyéni szándéka vezetheti. A látogatás idejének
  megválasztásában, azaz, hogy  éjszaka megy Jézushoz,  nem feltétlenül  azt
  kell látnunk, hogy  félhetett Nikodémus, inkább  annak jelképes  jellegére
  gondolhatunk,  azaz  miként  a  sötétben  kezdődő  beszélgetés  a  reggeli
  világosodásig tarthatott,  ugyanígy juthatott  el  a látogató  a  homályos
  kérdésektől a  megvilágosodásig Jézus  személyét és  küldetését  illetően,
  ahogyan erről a beszédben kifejezetten szó is esik.

  Jézus a  lelki  újjászületésről, az  Istenben  való megújulásról  kezd  el
  beszélni, majd a megváltás, az isteni üdvözítő szándék és saját  küldetése
  titkát foglalja össze: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát
  adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn
  3,16). Erre az  isteni szeretetre gondoljunk  nagyböjtben! A mennyei  Atya
  szeretetére, aki saját  Fiát sem kímélte.  És Jézus Krisztus  szeretetére,
  aki feláldozta magát értünk. Mi a válaszunk erre a szeretetre?

  A  nagyböjti  időszak  mindannyiunk   számára  egy  éjszakai   beszélgetés
  Istennel. E  beszélgetés minden  bizonnyal legsötétebb  pontja az,  amikor
  Krisztus halálakor  elsötétedik az  ég  és megértjük,  hogy az  Úr  halára
  minden emberért,  értünk, értem  történt, és  csak ezután  juthatunk el  a
  húsvéti  hajnalára  a  megvilágosodáshoz,   a  feltámadáshoz.  Legyünk   a
  világosság gyermekei!
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:

  Urunk, Jézus  Krisztus! Lelkünk  megtisztítását kérjük  tőled. Mi  sokszor
  megelégszünk a felületes bűnbevallással,  de te gyökeres megújulást  vársz
  tőlünk. Te  képes vagy  alapjaiban megtisztítani  lelkünket, hogy  egyedül
  Istennek  éljünk.  A  lelki  megújulás  adjon  nekünk  erőt  ahhoz,   hogy
  evangéliumod hirdetői legyünk  a világban azok  számára, akik még  keresik
  megtisztító irgalmadat és  felemelő szeretetedet. Segíts  minket, hogy  az
  evangéliumhoz méltóan éljünk!
______________________________

Nincsenek megjegyzések:

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom