2012. március 7., szerda

Nagyböjt második hete – szerda

2012. március 7. - Szerda


  Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát  és
  bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az  Emberfiát
  a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd  kiszolgáltatják
  a pogányoknak,  megcsúfolják,  megostorozzák  és  keresztre  feszítik,  de
  harmadnapra feltámad.”
  Ekkor odalépett  hozzá a  Zebedeus-fiúknak (Jakab  és János  apostoloknak)
  anyja, fiaival  együtt, és  leborult előtte,  hogy kérjen  valamit.  Jézus
  megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,)  hogy
  az én két  fiam országodban melletted  üljön: az egyik  jobbodon, a  másik
  pedig bal oldaladon.” Jézus így  válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy  mit
  kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem
  ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A
  szenvedések kelyhét  velem  együtt  kiisszátok  majd.  De  hogy  ki  üljön
  mellettem jobb és bal felől,  azt nem én döntöm  el. Azok ülnek majd  ott,
  akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
  Amikor a többi  tíz (apostol)  ezt meghallotta,  méltatlankodni kezdett  a
  testvérpár viselkedése  miatt.  Jézus magához  hívta  őket, és  így  szólt
  hozzájuk: „Tudjátok,  hogy a  pogányoknál hogyan  hatalmaskodnak a  vezető
  emberek: akinek  nagyobb a  rangja, érezteti  a hatalmát.  Nálatok ne  így
  legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni,  legyen a szolgátok! És aki  első
  akar lenni, legyen  a cselédetek! Az  Emberfia sem azért  jött, hogy  neki
  szolgáljanak,  hanem  hogy  ő  szolgáljon  másoknak,  és  odaadja   életét
  váltságul mindenkiért.”
  Mt 20,17-28

  Elmélkedés:

  A kísértés, hogy  ne Krisztus, hanem  az ember legyen  a középpontban,  az
  apostolokat  sem  kerülte   el.  Jézus  immár   harmadszor  beszél   nekik
  szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról, de ők mit sem törődnek  ezzel.
  Együttérzésük teljes hiányáról tanúskodik, hogy Jakab és János  dicsőséges
  trónra vágyakoznak, de a többiek is ugyanígy gondolkozhattak, különben nem
  nehezteltek volna meg két társukra.  Vágyaim, elképzeléseim és terveim  is
  sokszor túlzottan nagyok.  Vágyom az  elismerésre, a  földi dicsőségre  és
  talán az  üdvösségre, a  mennyei jutalomra  is. Ehhez  azonban  keresztút,
  önfeláldozás,  szolgálat  vezet,  melyet  nekem,  Krisztus   tanítványának
  vállalnom kell.
  © Horváth István Sándor
 
 

  Imádság:

  Fogadd szívesen, Uram, Istenem,  fölajánlásomat és végtelen  dicséretedre,
  fogyhatatlan magasztalásodra irányuló  vágyódásomat, hiszen ezek  kijárnak
  neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok  hozzád
  és szeretnék  hozzád fordulni  minden nap,  minden időben,  és arra  kérek
  minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon  hálát
  neked és dicsőítsen téged.
______________________________

Nincsenek megjegyzések:

Vendégkönyv

Subscribe in a Reader

Térkép

Bible

PayPerPost, Inc

PPP Direct

PayPerPost, Inc

PPP Direct

Fogarasi Levente

Fogarasi Levente
Születésnapom